Balog helyesen tudja, ki adta a tízparancsolatot, csak nem arra használja, amire való

A kereszténység nem állami ideológia, hanem új élet

0
Balog Zoltán jelenleg politikus

A tegnapi napon több ellenzéki sajtótermék kaján kárörömmel számolt be Balog Zoltán vélt tévedéséről, miszerint Balog tévesen tulajdonította volna a tízparancsolatot Jézus Krisztusnak.

Azonban a témában járatlan ellenzéki sajtó téved ebben a kérdésben. Alaposabb vizsgálat után a Biblia szövegeinek összefüggéseiből jól látható, hogy valóban Jézus Krisztus volt az, aki Mózesnek adta a tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat.

A tízparancsolat első parancsolata ugyanis azt a valakit jelöli meg a parancsolat szerzőjeként, aki kihozta Izrael népét Egyiptomból:
Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéből, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” (2Móz 20:2-3)
Pál apostol az újszövetség lapjain egyértelművé teszi, hogy valóban maga Krisztus volt az, aki kihozta a zsidó népet az egyiptomi szolgálatból, és vezette őket végig a pusztai vándorlás alatt, aminek során a Sínai hegynél a tízparancsolatot is kapták.

Egyiptom kormányzata Mózes idején a legkeményebb diktatúra volt, ahol a zsidó nép sanyargatott rabszolgaként tengődött. Mózes – bár zsidó volt – a királyi udvarban nőtt fel, mert Isten gondviselésének köszönhetően még csecsemőként örökbe fogadta a fáraó lánya. Mózesnek mindene megvolt, amire az esendő emberi természet vágyhat: vagyon, hatalom, reményteli, gazdag jövő. Szolgák serege leste a kívánságát. Azonban Mózes nem tudta elnézni az elnyomást és az erőszakot, amit az egyiptomiak a zsidókon gyakoroltak.

Egy nap Mózes végül erővel próbált igazságot tenni, de ezzel csak jogfosztottá és számkivetetté tette magát, elveszítette minden kiváltságát és menekülnie kellett. Negyven évvel később egy égő bokorból hallatszó hang megszólította, és Mózes úgy döntött, hogy vállalva az életveszélyt, a megvetést, az egyiptomiak és a zsidók utálatát, azt teszi, amit a mennyei útmutatás mond. A teljhatalmú fáraó elé állt, és újra meg újra ultimátumokat adott neki.

Mózes feladta először a hercegi életét, majd a békés pásztori létet is.  A zsidókhoz írt levél szerint Mózes “Krisztus gyalázatát többre tartotta Egyiptom kincseinél”. (Zsid 11:26) A hang tehát, amely Mózesben az igazságtalanság ellen kiáltott, és amelynek a szavára a gyalázatot vállalta, Krisztusé volt. Krisztus volt, aki Mózessel kapcsolatban állt, aki őt elküldte, és hatalmával támogatta. Krisztus volt, aki csodákat tett Egyiptomban, hogy kiszabadítsa Izraelt. Krisztus volt, aki kihozta őket Egyiptomból, a szolgálat házából.

A Vörös tengeri átkelést követően a zsidók a pusztában vándoroltak, ahol sem víz nem folyt, sem ennivaló nem termett. Isten fakasztott nekik forrást kősziklából, és minden reggel mannát adott nekik enni. Hosszú vándorlásuk alatt Istennek gondja volt a lelkükre is: Pál azt írja a pusztában vándorló zsidókról, hogy „egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követte őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt”. (1Kor 10:4) Tehát miután kihozta őket a fogságból, Krisztus volt az, aki kísérte őket és gondoskodott róluk minden nap a pusztai vándorlás évtizedei alatt.

Amikor megunták a mennyből kapott mannát, a zsidók háborogtak Isten és Mózes ellen:
“És szólt a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk.” (4Móz 21:4-5) Ezután kígyók marták meg őket, és sokan meghaltak. Erről az eseményről Pál így ír: “Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülük kísértették némelyek, és elvesztek a kígyók miatt” (1Kor 10:7) Amikor a zsidók Isten ellen háborogtak, Pál szerint Krisztust kísértették, mert ő képviselte előttük Istent. (Krisztust pedig Mózes.)

Krisztus az tehát, aki így szól az első parancsolatban: “Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéből, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” Így tehát világos, hogy Krisztus volt a törvényadó, akitől a zsidók a tízparancsolatot vették.

Akit a fenti sorok nem győztek meg, azoknak figyelmébe ajánljuk, hogy a 2Móz 19:18 szerint a Sinai hegyi törvényadás idején a törvényadó jelenlétében a Sinai hegy remegett, miközben tűz és füst volt rajta. A  Zsidókhoz írt levél 12:25-26 verseiben pedig azt írja a prófécia, hogy   „Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki mennyekből van, akinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is”.
Tehát akinek a szava megrázta a törvényadáskor a Sinai hegyet, annak a szava fogja megrázni újra a Földet az éggel együtt. Pál pedig a Thesszalonikabeliekhez írt levelében Jézusról szólva mondja azt, hogy “mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban.”
Jézus maga is beszélt erről a napról, önmagáról szólva: “Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek”  (Ján 5:28-29)

Összegezve tehát, nem kétséges, hogy Balog – akár szándékosan, akár véletlenül – de helyesen mondta, hogy Krisztus volt az, aki a tízparancsolatot adta.
Kár, hogy Balog és kormánya nem arra használja a tízparancsolatot, amire kaptuk. Ugyanis a tízparancsolat a Biblia szerint nem egy állami ideológia része, amit másokra szabadna erőltetni. A Biblia szerint a tízparancsolat tükör. Bárki, aki őszintén összehasonlítja a saját cselekedeteit azzal, amit a tízparancsolat előír, látni fogja, hogy képtelen megfelelni a tízparancsolat előírásainak. Minél jobban és minél többet próbálja, annál jobban fogja látni.

Azért van ez, hogy mindenki ráébredjen, hogy valami alapvető baj van velünk, amit nem tudunk megoldani. Hogy talán így keresni kezdjük azt, akinek hatalma van segíteni rajtunk, és jóvá szeretni bennünket. A törvényadó azért adott törvényt, hogy ráébredjünk, hogy nem a törvényre van szükségünk, hanem a törvényadóra. Aki aztán eljött közénk törvény nélkül is, hogy megmutassa, hogy a saját életénél is jobban szeret bennünket, és képes megadni azt, amit a törvény soha nem volt, és soha nem is lesz képes. Egy új, szeretettel teli, isteni életet.

Balog tiszteletest ezúton kérjük, hogy ha valaha értette, hogy mire való a tízparancsolat, akkor emlékezzen vissza rá, és szeresse annyira ezt az országot, hogy mondja el azoknak is, akik őt körül veszik. Hagyják végre abba ezt a “keresztény országosdit”, mielőtt végképp az antikrisztus országává teszik hazánkat, és fedezzék fel maguknak azt a törvényadót, aki az életét adta a törvényszegőkért.

Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! (Ésa 45:11)