Ausztria jobbra tolódott. Fiatal és tehetségesnek tartott kancellárja lesz, bár nem tudni, milyen koalíció áll majd fel mögé.
Ami nem sikerült Martin Schulznak (Német Szociáldemokrata Párt) a német parlamenti választásokon Németországban balról, az – a várakozásnak megfelelően – sikerült Sebastian Kurznak (Osztrák Néppárt) Ausztriában az ottani választásokon jobbról. A két politikus egyikének sincs felsőfokú végzettsége, vagy bármilyen tisztességes, polgári szakmája. Mindketten az érettségiig jutottak és onnan már csak politikával foglalkozva indultak harcba, hogy országuk első emberei lehessenek, beülhessenek a kancellári fotelbe. Ez a kunszt csak Kurznak sikerült. Persze a világon sehol sem kérik számon egyetlen ország vezetőjétől sem, hogy valamiben szakember legyen, mert – ha választást nyer – akkor biztosan tud valamit. Meglátjuk.
Kurz nyilván őstehetség. Lehet, hogy nem ért semmihez, de a politikában otthonosan mozog. Már 27 évesen Ausztria külügyminisztere volt, majd pártja első embere lett, és most, 31 évesen, Ausztria történetében a legfiatalabbként, kancellár lehet. Ehhez csak az kellett, hogy 8 százalékponttal javítva az ÖVP megelőző választási eredményén, 32 százalékot elérve a vasárnapi választáson, megverje a valószínűleg a 2. helyre befutó Osztrák Szociáldemokrata Pártot (SPÖ), amely egy százalékpont körüli veszteséget elkönyvelve, a maga 27 százalékával, eddigi leggyöngébb eredményével, éppen hogy megelőzte az Osztrák Szabadság Pártot (FPÖ), amely 26 százalék körül zárt.
Az eddig kormányzó nagykoalíciót (ÖVP-SPÖ) Kurz rúgta fel és ez vezetett az előrehozott választáshoz. A fiatal politikus jól kalkulált, mert az osztrák választók – az eredmény szerint – megelégelték a szociáldemokrata-néppárti kormányzást és erősen jobbra mozdították el a politikai barométer mutatóját, amikor nem csak a néppártot, de a jobb szélen álló Osztrák Szabadság Pártot is 6 százalékponttal magasabb támogatással jutalmazták, amely így (26 százalékával) erősen meg tudta szorítani a Szociáldemokratákat.
A kérdés most már nem az, hogy ki adja a kancellárt, mert az biztos, hogy Ausztria első emberét ezután Sebastian Kurznak fogják hívni, hanem az, hogy milyen koalíció fog állni az új kancellár mögött. Az ÖVP ugyanis gyedül 32 százalék körüli támogatottsággal nem tud kormányt alakítani. El lehet képzelni, hogy továbbra is ÖVP-SPÖ koalícióra épül majd az új kormány, de sokkal valószínűbb, hogy az ÖVP az FPÖ-vel fog össze, ami még inkább jobbra tolná Ausztriát. A párt bázisa mindenesetre erre vár és nem igen akarja számításba venni a 22 éván át tartó nagykoalíció felemelgítését.
Forradalomra azonban nem lehet számítani, még ha el is tolódnak majd a hangsúlyok. Ausztria még inkább kilép az árnyékból és karakteresebb, aktívabb külpolitikát fog folytatni, amit nem csak az osztrák érdekek keményebb képviselete fog jellemezni, de az is, hogy Bécs – folytatva korábbi mediátori aktivitását – nagyobb szerepet kíván vállalni és egyéni kezdeményezésekkel is fel fog lépni a nemzetközi porondon. Kurz mint a menekültek és bevándorlók integrációjáért felelős korábbi kormányzati vezető és egykori külügyminiszter, nagy valószínűséggel keményebben ki fog állni a bevándorlás korlátozása és a migránsok erőszakosabb integrációja, a német nyelv és az osztrák kultúra elsajátítása, a helyi normák betartatása mellett.
A nagypolitika terén sem lehet fordulatra számítani. Bécs Kurz irányításával is a Nyugat-Balkán felé fogja irányítani a figyelmét és az ottani osztrák érdekek védelmében fog politizálni. Kiemelt figyelmet fog szentelni Horvátországnak és Szerbiának. Az orosz-ukrán konfliktus esetében Ausztria nem fogja ezután sem feltételek nélkül támogatni az orosz ellenes szankciók enyhítését vagy felszámolását, akár Németország ellenében sem, de pragmatikusan, a kis lépések és az orosz magatartást jutalmazó enyhítés mellett fog kiállni.
A szomszédos Németországban a Szociáldemokraták vereségét követően a jobboldali uniós pártok CDU-CSU Angela Merkel vezetésével a liberálisokkal és a zöldekkel folytatnak koalíciós tárgyalásokat. Ilyesmire az ÖVP-nek nincs lehetősége, mert az osztrák zöldek 5 százalékpontot veszítve olyan drámaian visszaestek, hogy minden bizonnyal be sem jutnak a parlamentbe. Így Kurznak nem marad más választása, mint hogy visszatér a nagy-koalícióhoz a SPÖ-vel, vagy koalícióra lép a tőle jobbra álló és ránézve is veszélyes jobboldali vetélytársával, az FPÖ-vel. A kérdés egyelőre nyitott, a néppárt vezető politikusai, köztük Kurz is, azt hangsúlyozzák, hogy mindenkivel leülnek tárgyalni a koalíciós együttműködésről.
Magyarország számára az osztrák néppárt győzelme csak annyit jelent, hogy Ausztriában működik a demokrácia és a szabadságpárt előretörésével, esetleg koalícióba kerülésével együtt olyan kurzus várható, amely a magyar kormányzati retorikához hasonló módon a nemzetállami érdekek markáns megjelenítését és kierőszakolását fogja jelenteni a többi nemzetállammal, a szomszédokkal és a vetélytársakkal szemben.
Ez nem olyan jó hír az Orbán-kormány számára, mint ahogyan az első hallásra tűnik. Az orbáni retorikára hajazó osztrák megnyilvánulások ugyanis nem a magyar, hanem az osztrák érdekeket fogják szolgálni, akár Budapesttel szemben is. Jó lesz látni, hogy mit lép Szijjártó Péter, ha – hozzá hasonlóan – egy másik kis, de nála jóval erősebb európai ország kezd majd keményedni.
Az sem feltétlenül Budapest pozícióit erősíti, ha Bécs csatlakozik a Visegrádi Négyekhez. Bár ehelyett eddig inkább egy osztrák-cseh-szlovák trojka létrejötte körvonalazódik Budapest és Varsó kihagyásával. Ha Bécs mégis csatlakozna a Visegrádi Négyekhez, akkor abban jelentősen és nem Magyarország javára tolódnának el az erőviszonyok. Nehezen képzelhető el, hogy ott Pozsony és Prága nem Bécshez, hanem Budapesthez és Varsóhoz igazodna.
Azaz – akár így, akár úgy – az új osztrák politika nem a magyar befolyás erősödése irányába fog hatni a térségben, hanem éppen fordítva. Orbán Viktor is a második helyre szorul, mint kelet-európai megmondó ember Sebastian Kurz mögött, aki nem csak fiatal kora miatt veri, hanem mert ő Európa egyik leggazdagabb országa, Ausztria kancellárja. Szemben Orbánnal, aki még mindig a kontinens szegényebb, alsóházában csillogtathatja csak vitathatatlan pávatáncosi erényeit.
Zsebesi Zsolt
