Kovács Zoltán kormányszóvivő a Washington Post-ot a magyarországi kommunista sajtóhoz hasonlította, mert nem hozta le az olvasói levelét. A lap csupán egyetlen hibát követett el, méghozzá azt, hogy a hivatkozásában nem világosította fel Kovácsot, hogy a Washington Post nem a Magyar Idők, nem köteles hazugságokat közölni.
Ehelyett arra hivatkoztak, hogy csak a nyomtatott lapban megjelent cikkekre érkező olvasói leveleket közlik, az online felületen Kovács a cikk alatti fórumban hozzászólhat. Ennyit ér az illiberális fasiszta kormány szóvivője, ahogy a hazudozása arra sem méltó, hogy mértékadó lap akárcsak olvasói levélként is közölje.
Hanem Kovács a kommunista sajtónál találhatott volna jobb példát is a sajtószabadságot súlyosan korlátozó diktatúrákra: saját fasisztoid kormányát, amely törvénytelenül az egyik napról a másikra kivégezte Magyarország legnagyobb napilapját. Kovács miről beszél egy olyan országban, ahol a sajtót agymosásra használják, ahol saját hazug propagandájukon kívül semmi más nem jelenhet meg az általuk elfoglalt és megszállt sajtótermékekben?
Kovács toporzékol, mint felcsúti focista a búcsúban, ha nem megy a körhinta, elfelejti azt, hogy véleményt nem lehet helyreigazítani, még kiigazítani sem, egy lap pedig nem köteles egy nyíltan demokráciaellenes kormány hazug propagandáját közölni. Érthetetlen az, hogy Orbán egyik nap nyíltan hadat üzen a Nyugatnak, gyalázza a demokráciát, és amikor ezt a szabad sajtó szóvá teszi, kifogásolja. Akkor hisztérikus rohamot kapnak, mert elvárnák azt is, hogy még tapsoljanak is a demokratikus országok egy fasiszta elveket hirdető államnak.
Kovács elvtársat az zavarja, hogy a Washington Post még nem hasonlít a fővárosi és vidéki magyar sajtóra, amelyben a kormánypropaganda ömlik, ahol még a szabadnak mondott sajtó sem szabad, hanem ennek a bűnszervezetnek, amely szervezett módon rabolja ki az országot, a befolyása alatt áll. Egyetlen magyar újság sem meri megkérdőjelezni a NER törvényességét, legitimitását, és nem mondja ki, hogy szabad választások sincsenek.
Kovácsnak nincs mit tenni, vagy beletörődik, hogy nem ő Lópici Gáspár, aki irányítja a közvéleményt, lehet véleménye bárkinek arról, amit ők művelnek, vagy el kell foglalnia a Washington Post-ot is. Orbán strómanjának, a felcsúti gázszerelőnek a feneketlen zsákjába bele kell gyömöszölni, és ugyanazt a goebbels-i gyűlöletpropagandát kell a Washington Post fejléce alatt is kinyomtatni, amit központilag gyártanak az összes megyei lapnak.
Arra is kíváncsiak lennénk, és tehetne a Washington Post egy próbát, hogy vajon az Orbán által elfoglalt sajtóban közölnék-e a Washington Post publicistájának véleményét. Kovács elvtárs elfelejti, hogy egy lap nem faliújság, hogy aki arra jár, kitűzhet arra bármit, és ha nem teheti meg, akkor nincs „sajtószabadság”. Minden lapot szerkesztenek, és ügyelnek arra, hogy az olvasókat félrevezető firkálmányok ne jelenhessenek meg. A sajtónak joga van véleményt mondani, ez a dolga.
A fasiszta rendszereket idéző Orbán-médiára ez nem igaz, mert abban csak a félrevezető hamis információk jelenhetnek meg. Kovács pontosan úgy viselkedik, mint a diktatúrák ócska csinovnyikjai, akik elvárnák azt, hogy még tiszteljék is őket. És szeretné azt jelenteni a Vezérnek, hogy a Washington Post-ot is legyőzte, ott is nyert a NER, senki nem ellenfél, mert ők mindenkit legyőznek. Mintha egy állítás egy tagadás megoldaná a problémát.
Mintha bármit is jelentene Kovács koszos levele a rémségek házából. Kovács levelei csupán arra jók, hogy lejárassák az országot, ahol a kormányszóvivő olvasói levelekben igyekszik a tényeket letagadni és meghamisítani. Leveleket irkál, mint egy háziasszony, amelyeknek a hangneme meg sem üti egy amerikai háziasszony és sajtólevelező diplomáciai érzékét és a színvonalát. A diktatúrák bedőlnek saját propagandájuknak és a viselkedésükkel igazolják a Washington Post-ban és más lapokban megjelenő kritika jogosságát.
Kovács pattogása nevetséges, a NER-en kívüli civilizációban kínos égés. Miközben mindenki látja: az egész magatartását semmi más nem hajtja, mint a szabad sajtó elhallgattatása, a kritikus vélemények elnémítása, a sajtó megfélemlítése és terrorizálása. Ehhez szoktak hozzá. Meg vannak lepődve, hogy a demokratikus szabad világot nem hajthatják a koszos csizmatalpuk alá. Mindent erővel elsöpörni. Több tank kéne hozzá.