Nem akarunk érzéketlenek lenni, és tudjuk, hogy egy választási kampány nem népnevelés. De azért felvetjük halkan, hogy biztosan menekülni kellene az elől, hogy Orbán mindent a bevándorlásellenességre épít, és a bevándorlással bélyegez meg demokratákat? Tudjuk, mit ért ezalatt, hazugság – szokás szerint – minden szava. De nem lehetne a bevándorlást eredeti jelentésében bátran felvállalni? Az nem egy szégyellni való rossz dolog. Nemzetek sokat tesznek azért, hogy ennek előnyeit kihasználják.
Orbán szitokszót csinált a bevándorlásból is, ahogy szitokszóvá tette a liberalizmust, az emberi jogokat, a politikai korrektséget is. De a bevándorlás nem szitokszó, az vállalható, egy ország számára az ellenőrzött és szabályozott bevándorlás minden szempontból csak hasznos. Az nem változtatja meg, nem rombolja le egy nemzet kultúráját, ellenkezőleg: gazdagítja.
A történészek dolga eldönteni, de lehet, hogy a soknemzetiségű Monarchiának nem kellett volna szétesni, csak a Habsburgok kezéből kiesni, de az agyonsiratott trianoni szerződés előtti határokon belül sok nemzet élt együtt. Ha megmarad, akkor mi lenne? De hasonlóan elutasító és idegenellenes volt a nacionalista politika minden más bevándorlással szemben. Soroljuk? Zsidók, svábok, szlovákok, mennyire szívesen látottak voltak? És kit bántottak?
Pedig az első magyar király intelmei a fiához világosan szóltak. István király azt mondta, „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”. A belterjesség ártalmas. Egy országot nem erőssé, hanem gyengévé tesz. István király erre figyelmeztetett: „Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.” István szerint versengeni kell a bevándorlókért.
Orbán Viktor éppen az ellenkezőjét mondja, mint István. István szerint fordítva van, mint amivel Orbán riogat. Ő azt mondta: „amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti.” Orbán ennek a szöges ellentétét hirdeti.
Hogyan lehet bevándorlás ellenes egy ország, amelynek egyharmada a határain kívül él. S ezek többsége nem a határ megváltoztatásával került határon túlra. Hogyan zárkózhat be egy olyan ország, amelynek majdnem egytizede friss bevándorló Európa országaiban és másutt? Egy tónak nemcsak kifolyása van, hanem befolyása is, hogy be ne poshadjon. Aki ennek ellenkezőjét állítja, és korlátozni akarja a frissülést, annak hátsó szándékai vannak. Az a hatalmát félti a szabadságtól, amivel a bevándorlás jár.
A világ legerősebb és legszabadabb nemzetei azok, amelyekben sok bevándorló él. Ettől még a brit világbirodalom sem veszítette el kultúráját és jellegét. A németeknek sem ártott a nem tiszta fajú árják befogadása, hanem minden szempontból javukra vált. Ellenkezőjét is láthattuk, hova vezetett az idegengyűlölet, a fajgyűlölet. A bevándorlás, a migráció nem új dolog, és amikor nem korlátozták, kevesebb volt a háború, nagyobb a fejlődés. Ez csak akkor volt negatív, ha az idegeneket elnyomták és kizsákmányolták.
Lehetne sok adatot, közismert tényt idézni, történelmi példákat hozni, de ebből is látszik, hogy a bevándorlás önmagában nem szitokszó, nem fenyegetés, nem veszéyes dolog, és nem ártalmas. Minden szabad ország, demokratikus nagyhatalom a nyitott és szabályozott, ellenőrzött bevándorlást támogatja, lehetővé teszi. Senki nem bolond, hogy ellenőrizetlen és nem szabályozott bevándorlásról beszéljen. De a „zéró” tolerancia bolondok sajátja, akik félnek a versenytől, akik kisebbrendűségi érzésben szenvednek..
Szinte hihetetlen, hogy a 21. században bevándorlásellenességgel lehessen kampányolni, és az ne legyen szalonképtelen. Az még furcsább, hogy a szabályozott bevándorlást nincs, aki megvédje. Futnak a demokratikus pártok és politikusok a bevándorlás „vádja” elől, és nincs, aki ehelyett elmondaná, hogy a bevándorlás micsoda, és alapvetően egy jó dolog. Egy olyan országban, ahol lassan alig lesz család, amelynek néhány tagja ne lenne valahol bevándorló.
A magyar bevándorlók is sok jót tettek azokkal az országokkal, ahova bevándoroltak. A magyar géniusznak is jót tett, hogy más kultúrában, idegen környezetben mutathatta meg magát. Az esetek nagy részében erre saját hazájában képtelen lett volna. Kifelé és befelé is hasznos a bevándorlás, még a diaszpóra lét is. Az evangélizálás is a globalizáció terméke, a szabad mozgás gyümölcse. Az összeesküvés-elméletek mindig rossz irányba visznek.
Arról nem beszélve, hogy sokszor háborúk indítanak el ilyen mozgásokat, a menekültekből lesznek a bevándorlók, ahogy a magyarokkal is nem egyszer történt. Ez is vérfrissítés miatt van. Ezek természeti törvények következményei. Menekülteket visszautasítani, bármilyen alapon megbélyegezni és kriminalizálni, a legembertelenebb dolog a világon. Valahogy az is visszatetsző, hogy demokraták nem merik ezt vállalni. Keresztények pláne. Helyükbe jön az evéngélizációs anyag.
Akik lapítanak, hogy ne legyenek Soros-bérencek, nem ússzák meg ezt, de közben nevüket adják a bevándorlásellenes hazugságokhoz, idegengyűlölethez. Hitelesítik a hallgatásukkal a propagandát, mintha szégyellni való lenne a szabad, sokszínű, demokratikus társadalom. Ha másra nem, legalább az államalapító első magyar királyra hivatkozhatnának. A kérdést fel lehet tenni úgyis, hogy ki a magyarabb? István király vagy Orbán Viktor? Lehet közülük választani. István király egy Soros-bérenc az orbáni propaganda szerint.
Akkor most ki a nemzeti? Hány magyarnak az őse nem bevándorló? Még a hét törzs is az.