Orbán azt mondta március 15-i beszédében: „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.” Elégtételt venni nem igazságtételt vagy igazságszolgáltatást jelent, hanem mindig önkényről és önbíráskodásról van szó. Valamilyen vélt vagy valós sérelemért való megfizetés, bosszú, erőszak.
Ennek bejelentése fenyegetés és megfélemlítés. Törvényes igazságszolgáltatás soha nem félemlít meg, csak az erőszak és a jogon kívüli „megfizetés”. Elégtételt venni azt jelenti, hogy egy kisebbség vagy emberek egy csoportja ellen (fizikai vagy nem fizikai) erőszakot elkövetni. Más szóval ezt pogromnak hívják. Pogromot általában feltüzelt tömeg követ el. Orbán a beszédében saját magára vállalta ennek a pogromnak a végrehajtását. Ez állami szintre emelt pogrom, amelyhez a korlátlan hatalmát használja fel.
Az elégtételvétel, a pogrom, törvényen kívüli eszközök igénybevételét, önkényeskedést és jogtalanságot jelent. Orbán azt jelentette be, hogy megfizetnek mindenkinek. Azt üzente, hogy „most nem vesztegethetjük erre sem az erőnket, sem az időnket. A támadásokat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet (…), csak Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket”. De ha ezen túlvagyunk jöhet a leszámolás. Ez a törvénytelenség bejelentése.
A pogrom orosz szóból származik, egyfajta pusztítást jelent, és zsidókkal szembeni erőszak leírására szolgált. Eredetileg antiszemita támadások leírására való, most sem jelent mást. Orbán retorikája, hogy „ez a mi hazánk, ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig” idegenekkel szembeni harcról szól. Az ő ellenfelei azok, akiknek nincs hazájuk, Magyarország sem az. S vajon kik lehetnek a tudjukkik, akiknek „nincs hazájuk, hanem a nemzetek fölött állnak? Ki a „háttérhatalom”, kinek érdekeit szolgálja a nemzettel szemben Soros György hálózata?
Mint Orbán mondta, „külső erők és nemzetközi hatalmak akarják ránk kényszeríteni – itthoni csatlósaik segítségével -, és a küszöbön álló választást jó alkalomnak látják erre”. Ami azt jelenti, hogy egyedül Orbán magyar, politikai ellenfelei idegenek, a választáson pedig az idegenek csatlósai állnak vele szemben, akiktől meg kell védeni a hazát. „Soros neve foglalja össze” a nemzetközi hálózatot, a nemzetek fölötti ellenséget, a zsidókat és a magyar csatlósaikat. Nemcsak az a „zsidó”, aki származása vagy vallása szerint az.
Ezért Orbán harcot hirdetett az ellen, amit „Soros György birodalma Magyarországgal tesz és tenni akar. Ez a mi hazánk, ez a mi életünk, nincs nekünk másik (mint a zsidóknak – A Szerk.), ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig, és nem adjuk föl soha”. Majd azt mondta: “végül minden választókerületben ők állnak majd szemben a mi jelöltjeinkkel”. Az ellenség, az idegen külső hatalom, állít jelölteket, hogy így vegye el a hazát, mint egykor a törökök, tatárok, labancok, szovjetek. De „azokat is legyőztük, ezeket is lefogjuk”. Egyenlőségjelet tesz a megszálló külföldi hadseregek és a magyar politikai ellenzéke közé.
Orbán nem belföldi választásra, hanem a haza megvédésére hívta a magyarokat idegenek és az idegenek belföldi csatlósaival szemben. Háborúra szólította fel a magyarokat. Még az a szerencse, hogy a fegyvereket nem osztotta szét. De külső, idegen hatalom támadásával szemben minden eszköz megengedett. Ez a pogrom alapja. És ha elveszítené a választást, akkor az utcára fogja hívni a magyarokat, hogy a pogromot hajtsák végre a hazát elfoglalt Soros-hálózattal szemben. Ha megnyeri a választást, a pogromot állami erővel majd maga hajtja végre.
Orbán gyakorlatilag a haza ellenségeinek, idegen hatalom zsoldosainak és csatlósainak nevezte a politikai ellenzéket, a független sajtót, a független civil szervezeteket, mert ezek mind azon mesterkednek, hogy elvegyék a magyaroktól a hazájukat. Mint mondta, „nem egy tollvonással, mint száz éve Trianonban (a szélsőjobb retorikája szerint azok is a zsidók voltak – A Szerk.), most azt akarják, hogy néhány évtized alatt önként adjuk át másoknak, más földrészről érkező idegeneknek, nem beszélik a nyelvünket, nem tisztelik kultúránkat, törvényeinket és életformánkat. Azt akarják, hogy mostantól egyre inkább ne mi, és ne a mi leszármazottaink éljenek itt, hanem valaki mások.” Életre halálra megy a harc.
Eszelős, életveszélyes ember beszéde ez, amely a magyar lakosságot nemcsak becsapja, hanem parlamenti választási kampány helyett „honvédelemre” hívja, mintha egy határon álló hadsereg ellen kellene bevonulni katonának. Meg kell védeni a magyar földet és hazát az idegenektől, akiket a Soros nevével fémjelzett zsidók és a csatlósaik el akarnak venni a magyar néptől és másnak akarják adni. De hol vannak azok, akik ezt akarják, hol vannak azok, akik a magyarok helyre be akarnak költözni? Ez az ember megbolondult.
Ha Orbán ezt – a sajnálatosan megszüntetett . lipótmezei intézményben adja elő, akkor azt megértéssel fogadják, erős nyugtatókkal, skizofrén paranoia elleni gyógyszerekkel kezelik. De ez az ember Magyarország miniszterelnöke, nem létező ellenséggel fenyeget, de kijelöli, kik azok a magyarok, akik a nem létező ellenség kezére akarják adni a hazát. A választási győzelmük a haza elvesztésével lenne azonos, és azonnal közölné, hogy Afrikából elindult 3 millió ember Magyarország felé.
Már 2010 óta mondjuk, hogy ezt az embert meg kell állítani, mert ha nem, polgárháborút robbant ki, tömegmészárlást hajt végre, mert a beteg énje elhiszi saját hazugságait, és az embereket egymás ellen uszítja. Bármilyen fegyvert bevet az ellenzéke, a független sajtó, s a civil társadalom ellen, mert a szent cél, a haza megmentése erre felhatalmazza. A Szálasi elmeállapotáról készült jelentés nagyon hasonló tüneteket ír le önmaga túlbeszülésétől és elhívástudatától kezdve a feltétlen egedelmesség megkövetelesééig.
Orbán egy párhuzamos, alternatív valóságban él. Kényszerképzetei és a hatalomhoz való ragaszkodása egyre jobban távolítja a valóságtól. Már nem hiszi el, hogy nincsenek Soros Györgynek betelepítési szándékai, hogy a menekülthullám lecsendesedett, a bevándorlás nem fenyegeti Európát, nem jön 60 millió afrikai fekete Erzsébet-utalványra vadászni, nem akar senki Magyarországra költözni, Európa nem veszett el, és nem is fog, ő pedig nem egy „keresztény uralkodó”, hanem egy mentálisan megroggyant diktátor, és erkölcstelen tolvaj.
Ezért képtelen kontrollálni magát. Már nyíltan állami pogromot hirdet, és burkoltan pedig polgárháborúval fenyegetőzik. Bejelentette, hogy leszámol a szabad sajtóval, amely ebben a kampányban megírta a korrupciós ügyeiket, leszámol a civil szervezetekkel, amelyek az általa üldözöttek jogvédelmét segítik és a civil társadalomban a szabadság szigetei. Ezeket a választási győzelme után erőszakosan, törvénytelen eszközökkel felszámolja.
Az ellenzéki pártoknak ezért tisztában kell lenniük a felelősségükkel. Elmebeteg kezében van az ország. A nép ellene akar szavazni. Nem ellenzéki jelöltek közül választani, hanem Orbán ellen szavazni. Egyetlen embert akar, aki Orbán ellen van, és a rá adott szavazat, az Orbán elleni szavazást jelent. Orbán retteg, remeg, fél, ezért fenyeget. S elárulta, mitől fél. Attól, hogy „arra kell készülni, hogy a mi jelöltünkkel” végül mindenütt egy Soros-jelölt áll majd szemben”. Ettől fél. Ezt a helyzetet kell létrehozni, a nép lázadásának utat engedni.
Akinek eddig bármi kétsége volt, hallja meg ezeket a szavakat, amelyeket Orbán mondott: „ez a mi hazánk, s küzdeni fogunk érte a végsőkig, és nem adjuk föl soha”. Ellenfeleinek ez nem hazája, ő pedig „küzdeni fog a végsőkig, nem adja fel soha”. Bármilyen eszközt bevet, a hatalomról nem mond le soha. Most bátor és erős államférfiakra van szükség, akik tudják azt, hogy kivel állnak szemben, nem félnek tőle, és jogszerűen, határozottan cselekszenek.
Bartus László
