Az illiberális és fasiszta politikusokkal megegyezően Netanjahu miniszterelnök is a gyűlölet céltáblájává tette a sajtót. Az ország négy vezető újságíróját, mint közellenségeket, gigaposztereken mutogatja az izraeli választási kampányban. Soha nem gondoltuk volna, hogy Izraelnek valaha fasisztoid miniszterelnöke legyen, aki a demokratikus jogállam alapjait, a független igazságszolgáltatást és a szabad sajtót támadja. Az izraeli utak mellett látható plakátokon az áll, hogy „Nem ők fognak dönteni. Te döntesz. Mindennek ellenére: Netanjahu!”
Ha Netanjahu ilyen jól halad a náci propaganda nyomában, és az újságírók mellé kihelyezi még a független ügyészség, és az ellene nyomozó rendőrök fotóit is ugyanezzel az aláírással, akkor azt is mondja, hogy az ő bűnügyével kapcsolatban nem a rendőrség, nem az ügyészség dönt, hanem a választáson szavazó nép. Nem számít az igazság, nem számít a törvény, a létező fenyegetettséget is gerjesztő, s azt politikai célokra kihasználó Netanjahu a populista demagógiát állítja szembe a jogállammal és a törvényességgel.
Az ugyanis nyilvánvaló, hogy Netanjahu korrupciós ügyeiben nem az újságírók döntenek, ők a munkájukat végzik. A nyilvánosságot szolgálják, amikor a sajtó ellenőrző funkcióját ellátják. Nagyon súlyos politikai bűnözőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ezért a munkájukért gigaposzterre tegye őket, mint valami bűnözőket, a sajtót okolva a korrupciós ügyeiben folytatott eljárásért. Az akció nemcsak a büntetőügyekkel összefüggésben értelmezhető, hanem az egész kampányra, mert azt a látszatot kelti, mintha a független és szabad sajtó a munkájával a nép választási jogát venné el, illetve a nép ellensége lenne, és a szabad sajtó ellen kellene szavazni. Ez nagyon sötét eljárás.
A zsidókkal szembeni antiszemita kampányokat a világ fasisztái ugyanezekkel a módszerekkel vezetik, de nyugodtan vissza lehet tekinteni a náci Németország propagandájára is, amely ugyanilyen eszközöket használt a zsidósággal szemben. A holokauszt után létrejött zsidó állam megérte azt, hogy a nácik goebbelsi propagandáját láthatja saját útjai mentén, amelyet az ország miniszterelnökének pártja helyezett el. Megalakulása óta ez minden bizonnyal Izrael államának mélypontja, amelyet követ majd a többi, ahogyan a világ fasisztáival lép közösségre egészen az Antikrisztus elfogadásáig és a pusztító utálatosságnak a harmadik Templomba történő elhelyezéséig. Ezt a folyamatot a neoprotestáns keresztények lelkes és boldog tapsa kíséretében teszi, a holokausztnál is nagyobb pusztulásig – ezt mondja a Biblia.
Netanjahu ezzel a kampánnyal nagy lépést tett előre Izrael pusztítása felé. Miközben a világ demokratikusan gondolkodó zsidói azért szenvednek, mert őket a liberális demokratikus jogállammal azonosítják, Izrael állam vezetője ezekkel az antiszemitákkal és fasisztákkal parolázik, velük köt szövetséget, és Izrael államát ugyanezen az úton vezeti. Izrael most került abba a helyzetbe, hogy az antiszemitizmus, a fasiszták és a nácik ellen saját országán belül kell harcolnia. A szabad bevándorlás akadályozása nem védte meg Izraelt attól, hogy a nácikkal és a fasisztákkal együttműködő kormánya legyen. Amikor Izrael támadja a szabad sajtót, amit mindig is a zsidók elleni harc első lépésének tekintenek a nácik és a fasiszták, akkor az súlyosabb, mint bármilyen terrorfenyegetés.
A ház, amely meghasonlik magával, elpusztul.
