Akár várhattuk volna, mikor jelennek meg azok, akik deprogramoznák a bűnösöket, és kigyógyítanák őket a bűn betegségéből. Csupán idő kérdése volt, hogy egy önkényuralmi rendszerben, amelyben az ideológiai állam a nemzeti identitást saját ideológiájával azonosítja, az ettől eltérő emberek betegnek számítsanak. Mert mi sem természetesebb, hogy mindenki akkor normális, ha olyan, mint ők. Nem is lehet más a másság, mint betegség. S tegyük hozzá, ez még a kedvezőbb eset, mert a betegre nem úgy tekintenek, mint akit meg kell ölni, hanem úgy, mint akit meg kell gyógyítani. Ez egy korábbi állomás a népirtáshoz vezető, nem is túl hosszú úton. Amikor rájönnek arra, hogy a másságot nem tudják gyógyítani, vagy a gyógyításra kijelölt „betegek” nem hajlandóak önként alávetni magukat ennek a deprogramozásnak, akkor jön a szánalom és a lekezelés helyett a gyűlölet. Akiket ma még betegnek tartanak, azok holnap gyűlölt, veszélyes ellenség lesznek, akikkel szemben a nemzeti önvédelem azt követeli, hogy őket megjelöljék, aztán a társadalom közösségeiből kirekesszék, elkülönítsék, végül a végső megoldás nem kellemes, de szükséges formáit vegyék igénybe: előbb bebörtönözzék, majd meggyilkolják őket.
Nincs semmi új a Nap alatt, mondhatjuk Salamonnal. Ez a folyamat számos alkalommal végbement a történelemben, a forgatókönyv ugyanaz. Volt, amikor időben sikerült megállítani, volt, amikor nem, de a folyamat állomásai mindig azonosak, és ez a „vonat” megállíthatatlanul halad ugyanabba az irányba. Természetesen, akik most elindították a legújabb „szerelvényt”, azok elítélik az összes korábbi hasonló esetet. Nem értenek egyet azokkal, s felháborítónak tartják. Megemlékeznek azokról az áldozatokról, még verset is mondanak, koszorút helyeznek el az emlékműveken. Ahogyan azok is, akik velük egyetértenek. De ez a mostani helyzet más, ez nem ugyanaz, mondják. A zsidókat valóban nem kellett volna gázkamrákban elpusztítani, a boszorkányokat helytelen volt máglyán elégetni, Giordano Bruno nyelvét sem kellett volna a meggyilkolása előtt kivágni. Milyen kár a katharokért. De ez most nem az a helyzet, a melegekkel szemben elindult „gyógyítási” kezdeményezés az más. Itt egy valós probléma van, ezek tényleg segítségre szoruló betegek. Akik ezt mondják, nem emlékezhetnek rá, hogy a püspök úr is így kezdte, és elégetés lett a vége. A zsidóknak is szép szóval mondták először, hogy betegek, és csak segíteni akarnak rajtuk. Aztán veszedelmesek lettek a kereszténységre.
Ezért az egész kezdeményezést gyökerestül, azonnal, az első szó után kellene elutasítani. Még arról sem szabadna vitába bocsátkozni, hogy a homoszexualitás betegség, bűn, vagy a világ sokszínűsége, mert maga a gondolat, hogy valaki magát normálisnak nevezze, annak alapján gyógyításra szorulónak azt, aki hozzá képest más, önmagában elutasítandó. Függetlenül attól, hogy éppen kikről van szó. Mert jól emlékszünk a kilencvenes évek elejére, amikor az MDF, valamint református és katolikus egyházi emberek szektakampányt folytattak, mérgezve a társadalmat (épp úgy, ahogyan ma a „migránsokkal” teszik), s annak egy fejlődési fokozata volt, amikor felmerült a szektába keveredett ifjak kigyógyítása és deprogramozása. Nemcsak Magyarországon, hanem voltak ennek borzalmas mintái a világban. Azt csinálták, hogy létrehoztak ilyen táborokat, ahol vállalták, hogy „deprogramozzák” a szekták által agymosott fiatalokat, és visszatérítik őket a „normálisok” világába. Ez alatt azt kell érteni, hogy vissza a tradícionális vallási közösségekbe. Ha valaki megtért egy kisegyházban, deprogramozásra szorult. Ez a gyógyítási hajlandóság olyan segítőkész volt, hogy nemcsak olyankor vállalta a visszafelé agymosást, amikor a gyerek a szülői szigor következtében maga vállalta a táborban való részvételt, hanem akkor is, ha a fiatal nem akarta, és ezek a deprogramozók elkapták, erőszakkal elvitték a táborukba, és a maguk módszereivel kínozták. Ez maga a fasizmus. Ma ugyanezt ajánlják a melegeknek. Vannak ilyen intézetek, de még egyetlen egy meleget nem „gyógyítottak ki”. Film is készült róla, szép szerelem szövődött két lány között ezen a „gyógyító” helyen.
Most a melegek korunk „zsidói”, most ők a bűnbakok, ők jelentik a veszélyt a rendes emberekre. Pedig melegek mindig voltak, de most velük lehet tömegeket fasiszták mellé állítani. Egy kisebbség, amely azért alkalmas erre a célra, mert a többség nem meleg, vagy nem vallja be, vagy harcol a késztetése ellen, és látens meleg. Az emberi jogok finomodása eljutott odáig, hogy ezek az emberek se legyenek üldözöttek, ne érezzék magukat megvetettnek és másodrendűnek, teljes életet élhessenek. Normális embert ez nem zavarhat, mert mindenkinek magánügye, hogy mit csinál magával, kit szeret, hogyan szeret. Akinek ez furcsa gondolat, azt emlékeztetnénk arra, hogy valamiben mindenki más, és amiben más, maga is furcsa lehet azok számára, akiktől eltér az ízlése, a magatartása, a világnézete. Aki normális, azt nem zavarja, hogy valaki nem rejtegetve és bujdokolva teszi ugyanazt, amiről most tudhatja, hogy létezik. Amíg nem tudta, jobb volt? Férjenek el a melegektől. Mellesleg, megjegyzem, én még csak kedves és nagyszerű emberekkel találkoztam, akik kiváló munkát végeztek, teljesen normálisak voltak (még az is abnormális, hogy ez egyáltalán kérdésként felmerül), különösen azok, akik állandó társsal vagy házas kapcsolatban éltek. Nagyon értékes és kedves emberek.
De a keresztények másképp közelítenek a kérdéshez, ezért lehet őket uszításra felhasználni. Mert a Biblia szerint a homoszexualitás bűn. Igen, a homoszexualitás bűn, ahogy a hazugság, a lopás, a harag, a gyűlölet, a bálványimádás is az. Továbbá még hatszáznál több más bűn, amelyekről meg van írva, hogy egynek megrontása esetén a bűnös az egész törvényt megrontotta. Emellett az is meg van írva, hogy nincs senki, aki ne lenne a bűn alá rekesztve, mindenki bűnös, és aki megtér, az sem tud a törvény tökéletes betartásával igaz ember lenni, mert senki nem tud tökéletes lenni a törvény szerint. Így máris a házasságtörő asszonynál tartunk, hogy senkinek nincs joga a másik emberre követ emelni, mert maga is bűnös. Ha nem ebben, akkor másban. A képmutató farizeusok saját bűnös voltukat fedezik és nyomják el, amikor másokra ragadnak követ. Aki gyűlöli a bűnt, az gyűlölje először magában, és ne csak a homoszexualitást vagy más bűnt gyűlöljön olyan látványosan, hanem azokat is, amelyekben ő maga vétkes.
Az emberek többsége nem tudja, hogy a kereszténység nem az erkölcsről szól. Az erkölcs a megváltott ember ingyen kegyelemből kapott megigazulásának következménye lesz. Isten először igaz emberré nyilvánítja azt, aki elfogadja Jézus Krisztus engesztelő áldozatát, legyen az bármilyen bűnös: homoszexualis, tolvaj, hazudozó, gyűlölködő lelkész vagy bárki. Az ember semmit nem tesz, és már igaz ember, tiszta és szent, pedig nem tartotta még be az erkölcsi törvényeket. Ezt az igaz állapotát az ember Jézus Krisztus tökéletes áldozata miatt nem tudja elveszíteni. Nem a cselekedeteivel szerezte, nem is tudja a cselekedeteivel, még a bűneivel sem elveszíteni. Hit által igazult meg, nem az erkölcsi törvény betartásával. Erre ugyanis senki nem képes, és a Biblia szerint a bűn ereje az erkölcsi törvényben van, ezért aki az erkölcsi törvényeket be akarja tartatni, az a másik embert még bűnösebbé teszi. Viszont az ingyen kegyelemből elnyert megigazulás felszabadítja az embert a bűn uralma alól, és Isten megtisztítja őt.
Ezért, akik a bűnöket olvassák rá bárkire, azok a kerestzénység ellenében cselekesznek. A keresztényeknek azt az örömhírt kell hirdetniük, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűnösökért, tökéletes engesztelést adott a bűneikért, meg vannak váltva, és nem az erkölcsös élettel, a tízparancsolat betartásával, hanem hit által, ingyen, kegyelemből lesznek igaz emberek, jutnak a mennybe, és lesznek szabadok, tudnak Istennek tetsző módon élni. Akire a bűneit olvassák rá, azt belenyomják a kárhozatba. A bűntudattal is ezt teszik. A „megtérést” nem a bűntudat eredményezi, hanem az örömhír. Bűntudata Júdásnak is volt, a bűnét megbánta, megvallotta, elfordult tőle, a pénzt is visszaadta, mégis elkárhozott, ahogy Jézus mondta. Nem a bűne miatt, hanem azért, mert nem ment Jézushoz, nem kérte tőle és nem fogadta el tőle az engesztelő áldozatot, a megváltást. Ezért nem a bűntudat tesz igaz emberré, hanem a Jézus Krisztus engesztelő áldozatába, halálába és feltámadásába, a bűnök büntetésének elszenvedésébe vetett hit.
Hogyan viszonyuljon akkor egy keresztény egy homoszexuális polgártársához? A társadalmi életben úgy, ahogy bárki máshoz, keresztényként úgy, ahogy bármilyen más bűnöshöz, magát is beleértve. A homoszexuális nem leprás, de Jézus a leprásokat is megtisztította, és nem vetette meg őket. A szeretet Istene meghalt minden emberért, minden bűnösért, valamennyi bűnt beleértve. A melegekért is. Minden betegség forrása a bűn, és minden bűn betegség is, a teremtés állapotához képest. De a bűn szellemi „betegség”, amit a megváltás, Jézus Krisztus engesztelő áldozata, a kereszten kifolyt vér, és az ingyen kegyelemből kapott megigazulás „gyógyít” meg, semmi más. A bűn nem olyan betegség, amit az ember képes lenne gyógyítani, akár fizikai, akár lelki értelemben, mert akkor nem kellett volna az Isten Fiának meghalnia a bűnösökért, elég lett volna az orvostudomány fejlődése, hogy kigyógyítsa a bűnt.
Mindenki a bűnbeesés és a Sátán áldozata. Sorstársak vagyunk, ki így, ki úgy. Nincs jogunk arra, hogy másokat megítéljünk vagy elítéljünk. Jézus nem ezt bízta ránk. Minden bűnöst be kell fogadni, el kell fogadni, nem pedig elüldözni, mert Isten akar szólni hozzájuk. Szabadságot ad nekik arra, hogy elfogadják a helyettesítő áldozatot, a bűnbocsánatot és a megigazulást vagy nem. A hit hallásból van, a hallás az Isten Igéjéből. Hogyan hallhatnák az evangéliumot, ha a templomból vagy a gyülekezetből elzavarják őket? Betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek, és Jézus az orvos, nem gyűlölködő, másokra mutogató, képmutató fasiszták. Mindenkinek joga van az Igéhez, és az Ige hallgatásához. Csak Isten ismeri az emberek szívét, és senkit sem lehet elzárni az Igétől. Még akkor sem, ha az élete nem változik meg azonnal, és nem tér meg azonnal. Nem kell egyből hazug képmutatót nevelni belőle attól, hogy egy templomba vagy gyülekezetbe belépett. Istennek van gondja rá.
Ezért, ha ezt tisztán látjuk, védettek vagyunk azzal szemben, hogy keresztény lelkészünk összeszűrte a levet az állammal. Akit megvettek kilóra, és aki ezért a híveket kiárusítja fasisztáknak, hogy szavazzanak bűnözőkre. Azért, mert azok üldözik majd a melegeket és korlátozzák a jogaikat, mi pedig ennek vakon eleget tegyünk. Nem igaz, hogy a keresztény egyháznak bárki és bármi árthat, a hamis apostolokat és lelkészeket leszámítva. Semmilyen bűnös és semmilyen államhatalom nem tud a kereszténységnek ártani. Hazugság a meleglobbiról szóló hazudozás, alkotmányjogászok emberi jogokat tartanak tiszteletben, amikor nem engedik a szexuális kisebbségekkel szembeni diszkriminációt sem. Ezért a melegekkel szembeni gyűlöletkampány hazugság, politikai haszonszerzés áll mögötte. Ne legyünk gyűlölködők és üldözői azoknak, akikért Jézus Krisztus meghalt a kereszten. Ne engedjük felhasználni magunkat korrupt és istentelen embereknek. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
A Biblia Istene mindig a megvetettek, a kirekesztettek, az üldözöttek és elnyomottak oldalán áll. Soha nem azok mellett, akik másokat üldöznek, megvetnek és gyaláznak. Isten együttérez a bűnösökkel. Ha bármilyen kisebbséget üldöznek, az egyháznak kötelessége mellé állni és megvédeni. Ha bűnösökről van szó, azokat is kötelessége megvédeni. Még a bűnhöz való jogukat is, mert Isten szabad választást ad az embernek arra, hogy őt válassza. A liberalizmus a konkolyról és a búzáról szóló példabeszéddel összhangban áll. A jogállam Istentől van.
Isten senkit nem kényszerít. Tiszteletben tartja az ember méltóságát és szabadságát, és az egyháznak kötelessége ugyanezt megadni másoknak. Az egyháznak Istent kell képviselnie, és ezt akkor teszi, ha Isten szeretetét és kegyelmét mutatja be. Jézus a tanítványokat az evangélium hirdetésére küldte ki. Nem a bűnösök megbélyegzésére, hazugságok terjesztésére, keresztény állam építésére, fasiszta bűnözők vagy korrupt lelkészek bizniszének támogatására. Isten munkájának az igazi nagy ellenségei azok, akik a bűnösöket megbélyegzik, üldözik, utálják, legyen az bármilyen bűnös, homoszexuális vagy bármi más. Ezek akadályozzák a bűnösök megtérését, mert arra az Istenre senki nem vágyik, akit ezek a gyűlölködő keresztények és hamis egyházak mutatnak számukra.
(A cikk rövidített változata a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Élet és Világosság című lapjában jelenik meg.)