A szélsőjobboldali, demokráciaellenes, diktatúrát irányító és Európa-ellenes uszító, Orbán Viktor olyannyira szalonképtelen Európában, hogy a papírforma szerint legesélyesebb nagykoalíció egyik legfontosabb feltétele, hogy Orbán nem lehet az Európai Néppárt frakciójának tagja. Ez a liberálisokat vezető Emmanuel Macron francia köztársasági elnök ultimátuma, amely teljesen logikus, hiszen a demokratikus értékek alapján kötendő európai nagykoalícióban nem lehetnek fasiszták.
Orbán pávatánca véget ért azzal, hogy nyíltan vállalta önmaga szélsőjobboldali jellegét, és az európai szélsőjobboldal legszörnyűségesebb figuráit nevezte meg szövetségesének. Emellett Orbán rendszeréről lehullott a lepel, a NER-t már nem lehet eladni semmiféle korlátozott vagy hibrid „demokráciának”. Ez egy önkényuralom, egy populista, nacionalista és fasiszta diktatúra, amelynek nincs helye Európában.
Orbán várhat arra, ha lesz olyan szerencséje, hogy Európában mégiscsak hatalomra jussanak a fasiszták. Addig is az álmainak vége, hogy demokráciának álcázza a diktatúráját, és a primitív propagandájával magát helyezze „igazi” kereszténydemokrataként a konzervatív, demokratikus jobboldal helyébe, és a Néppárt elfoglalása után megpuccsolja az egész Európai Uniót. Ennek befellegzett, Orbán még csak nem is egy megtűrt ember Európa legitim demokratái között, hanem egy kiközösített, megutált, fasiszta pojáca, akiről mindenki tudja, hogy köztörvényes bűnöző, tolvaj, jellemtelen hazug gazember, aki még a saját néppárti társait is elárulta, becsapta, megalázta, bemocskolta. Még Weberrel is szembefordult, aki pedig elvtelenül megvédte. Orbánnak fél éve nem volt egyetlen okos, megfontolt, jó döntése.
Mindez óriási megnyugvás, és a világban bekövetkezett pozitív fordulat, ami még egy demokratikus megerősödés előszele is lehet. Putyin is lelepleződött, az orosz befolyási kísérletek ellen védekeznek. Senki nem is remélhetett volna jobb európai parlamenti választási eredményt, mert a fasiszta pártok éppen csak annyi mandátumot tudtak a két nagy vezető tömb, a néppártiak és a szociáldemokraták elől elragadni, hogy egy sokkal erősebb és kiegyensúlyozottabb demokratikus nagykoalíció jöjjön létre. A néppárt-szocdem egyezkedést, kamarillapolitikát felválthatja egy olyan nagykoalíció, amelyben helyet kaphatnak a liberálisok és a zöldek, gyakorlatilag minden demokratikus erő. Velük pedig tisztán szemben állnak a nacionalista, populista, szélsőjobboldali és fasiszta pártok, akiknek ki van jelölve a helyük: szélsőségesek.
Többféle koalíciós megállapodás létrejöhet, de a legbiztosabb a néppárti-szociáldemokrata-liberális-zöld nagykoalíció lenne, és ez azzal az örömteli eseménnyel is járhat, hogy Orbánt kirúgják a Néppártból. A „bölcsek tanácsa” című képmutatásnak vége lehet, ha ez a nagykoalíció feltétele és mindenkinek ez az érdeke. Orbánon nincs mit sajnálni. Szokásos szemtelenségükkel létrehozták a Fidesz „bölcsek tanácsa” nevű testületet is, amely egy nyilvánvaló arcátlanság a Néppárttal szemben, annak ellenére, hogy az egészet azért találták ki, hogy megoldják a Fidesz tagságának helyreállítását. De Orbán ezek után teljesen elveszítette a józan eszét, és olyan agresszióval reagált, olyan egyértelműen „coming out”-olt, hogy nincs mit sajnálni rajta. A német gazdasági érdekek és Orbán ezen keresztül még létező zsarolási potenciálja okozhat átmeneti meglepetéseket, de az biztosra vehető, hogy Orbán már nem képes visszaintegrálódni a demokratikus Európába és a konzervatív pártcsaládba.
Orbán most képmutatóskodik, úgy próbál tenni, mintha mi sem történt volna az elmúlt hónapokban, sőt években, de a lepel lehullt. Miután buktak a fasiszták, sőt, a reményeihez képest ő maga is, megpróbálja most újra eljátszani a jó fiút, mint aki mindig is a Néppárt hűséges és elkötelezett tagja volt, a közös értékekben hisz. Hangsúlyeltolódások vannak, de szemrebbenés nélkül, fa arccal érkezik vissza, mint aki hazaérkezik a Néppártba. De ez már kevés, mindenki tudja, hogy ez nincs így. Ha valahogy megússza a kirúgást, neki ebben a demokratikus közösségben már nincs helye, mert olyan szélsőjobboldali, fasiszta ideológiát hirdet, olyan diktatúrát épített, hogy azt leplezni már nem lehet. Emellett egy diktátornak mindig előre kell mennie, és neki az már a szakadék. Orbánt nem lehet a demokratikus Európába integrálni.
Sokféle érdek feszül egymásnak, de ennek egyik logikus eredője az lehet, hogy létrejön egy egészséges, demokratikus, erős nagykoalíció a demokratikus Erópa mellett, Orbán kizárásával. Egy biztos, hogy a fideszes szimpatizánsok között „nagy stratéga” hírében álló Orbán az EP-választáson hatalmasat bukott. Fél év alatt Európában leamortizálta magát, és a sorsa nincs az ő kezében. Magyarország elemi érdeke egybeesik Európa érdekeivel. Egyebek közt abban is, hogy váljon el a fasiszta és a demokrata irányzat, legyen világos, ki hova tartozik. Orbán a fasiszták közé tartozik, szerencsére maga is deklarálta ezt. Így Magyarország érdeke, hogy Orbán kikerüljön az Európai Néppártból és a szélsőjobboldal pöcegödrében találja magát. Onnan nincs visszaút, és felgyorsul a magyarországi bukás lehetősége is.
