Ahogy Orbán a felhatalmazási törvény előtt is gyakorlatilag korlátlan hatalmat gyakorolt az országban, és a törvények felett állt, ugyanez az állapot áll vissza, csak visszakerülnek a hazug díszletek. Minderre azért kerül sor, mert Orbánnal formálisan és informálisan is közölték: ha a járványra vonatkozó megszorító intézkedéseket feloldják, de a nyílt diktatúrát jelentő felhatalmazási törvény hatályát fenntartja, nem kap Magyarország uniós pénzeket. Orbán ezt már akkor tudta, amikor a felhatalmazási törvényt tárgyaló európai parlamenti ülésre nem ment el, s maga helyett Varga Juditot küldte, hogy adjon egy kis cirkuszt a magyar népnek. Ebből nem lett semmi, mert az EP méltóságát megőrizve odáig már nem süllyedt, hogy Orbán dirigáljon és átírja az EP szabályait. Az ülésen csak állam- és kormányfő szólalhatott volna fel.
Az ülésen is egyértelműen elhangzott: itt van a határ. Ha Orbán a nyílt diktatúra törvényét nem vonja vissza, az Európai Unió megvonja a támogatásokat Magyarországtól. Mivel a tényleges korlátlan hatalom a törvény nélkül is fennáll, Orbán inkább lemondott a diktatúra deklarálásáról és visszatért a demokráciának álcázott diktatúra modelljéhez. Az uniós pénzek nélkül Magyarország összeomlana. Ez olyan súlyos következményekkel járt volna, beleértve az effektív éhezést is, hogy Orbán inkább lemondott arról a forgatókönyvről, hogy majd mindent Soros és az EU nyakába varrnak. Ilyen mértékű gazdasági csőd esetén a népet már nem érdekelte volna a sok hazugság, fellzadtak volna az országot uraló bűnszervezet ellen. Orbán ezt nem vállalta, ezért visszatáncolt a formális domokrácia hazug díszletei közé.
A szomorú az, hogy az Európai Uniónak ez is elég, megelégszik a látszattal is. Ezzel együtt is, ez volt az első olyan eset, amikor az Európai Unió megmutatta, hogy lett volna és lenne olyan eszköz, amivel az illiberális fasiszta rendszert meg lehetett volna akadályozni. De az Európai Unió engedte, hogy egy hétpróbás bűnöző, egy közönséges tolvaj, egy fasiszta diktátor cinikusan packázzon velük, és az Európai Unió egyik tagországának polgárait megfossza az általános európai jogoktól. Mindez vérforraló, különösen annak láttán, hogy amikor Európa demokratikus országai és politikusai megelégelték egy fasiszta és náci arcátlankodását, és határozottan jelezték, hogy most keményen fellépnek vele szemben, Orbán azonnal meghunyászkodott, és teljesített minden kívánságot. Ezért elég lett volna csak a tűrésköszöböt az uniós normák betartásának határáig húzni.
Mindez semmiféle változást nem hoz az ország életében, mintha vissza sem állítottak volna semmit, Orbán ugyanúgy diktátorként fogja irányítani az országot és szemrebbenenés nélkül tölteni a százmilliárd forintokat a strómanja, Mészáros Lőrinc, az ő vagyonát kezelő oligarchái, valamint a mohó és kapzsi lánya és a fatolvaj veje zsebébe. A diktatúra semmit nem változik, joga senkinek nincs és nem is lesz, arra sem lehet számítani, hogy az EU ennél többet követel majd. Megalázó, lélekölő mocskos rendszerben fog továbbélni a magyar, és még az a boldog látszat sem marad meg, hogy fizikai erővel nyomják el, mert erre sincs szükség. Megalázkodó kollaboráns, a szabadságot semmibe vevő nép a magyarok többsége, ezért Magyarországon létezni csak az emberi méltóság feladásával lehet. Latrok tanyája, bűnbarlang, haramiák istállója az ország.