A Hit Gyülekezete tagjait érintő szegedi áfacsalásos ügy kapcsán derült ki, hogy a Hit Gyülekezete 750 millió forint értékű jelzáloghitelt vett fel a szegedi, a kaposvári, a zirci, a szombathelyi és az érdi gyülekezetek közösségi házaira. Az ismeretlen célra felvett hitelek kapcsán tűnt fel a tulajdoni lapokon, hogy a vidéki gyülekezetek tagjai által vásárolt vagy megépített tulajdonok a budapesti Hit Gyülekezete nevére vannak bejegyezve, mert a Hit Gyülekezete vidéki csoportjai nem önálló jogi személyek. Ezért hiába épültek ezek a gyülekezeti házak a helyi hívők pénzén, a tulajdonosuk a budapesti Hit Gyülekezete. Ez azt jelenti, hogy Németh Sándor rendelkezik ezekkel ingatlanokkal, mert a Hit Gyülekezetében Németh Sándor kontroll nélküli egyszemélyes hatalmat gyakorol, és ő hoz minden jelentős gazdasági döntést, ami a hívők előtt ismeretlen. A Hit Gyülekezetét saját tulajdonának tekinti és úgy is használja.
Ez azt is jelenti, hogy ha a Hit Gyülekezetéhez tartozó bármelyik vidéki gyülekezet úgy döntene, hogy a közösség kiválik a Hit Gyülekezetéből, az általuk épített vagy vásárolt gyülekezeti ház Németh Sándor fennhatósága alatt marad, és a Hit Gyülekezete rendelkezik fölötte. A hívőknek, akiknek a pénzén vásárolták (építették vagy felújították) a gyülekezeti házat, el kell hagyniuk azt, ami az övék, s amit ők hoztak létre. Minden Németh Sándornál marad, akitől szabadulni akarnak. A budapesti Hit Gyülekezete (értsd: Németh Sándor) nem adott pénzt a vidéki gyülekezeti házakra, azok teljes egészében a helyi közösségek pénzén létesültek, de nem lettek az övéik. Németh Sándornak a tizedet fel kellett adni Budapestre, de a pénz csupán egyirányú mozgást ismert: csak Németh Sándorhoz vándorolt, onnan visszafelé soha.
Ennek alapja az, hogy Németh Sándor úgy tekinti, hogy minden belőle származik, az ő „szolgálatából” jött létre. A helyi hívők is az ő gyümölcsei, az általuk birtokolt javak is, és így az abból létrejött gyülekezeti házak is. Ez kihagyja Istent az egyház építéséből, és nem Istennek, hanem Németh Sándornak tulajdonítja az érdemeket. Ezért a közösség vagyona sem a helyieké, akik az Istenéi, hanem Németh Sándoréi. Pál apostol nem tekintette magát ilyen személynek, nem épített hierarchikus szervezetet, és a helyi gyülekezetek tulajdona fölött nem ő rendelkezett. A helyi gyülekezetek szervezetilag önállóak voltak, nem volt egyszemélyes vezetés. Nem piramist alkottak, hanem hálóba szerveződtek, ahogy az apostolok sem piramisépítők, hanem halászok voltak. Az egyház feje nem Pál vagy Péter apostol volt, hanem Jézus Krisztus. A jeruzsálemi gyülekezet nem volt felettese a többi gyülekezetnek, és nem birtokolta azok vagyonát.
Ebből látszik, hogy a Hit Gyülekezete nem Isten, hanem Németh Sándor egyháza. Ellenkező esetben akkor is Isten tulajdonában marad minden, ha egy közösség kiválik a Hit Gyülekezete szervezeti keretei közül, és az általuk létrehozott vagyon birtokosa a helyi közösség marad. Ez mutatja azt is, hogy a Hit Gyülekezetében a legszigorúbb parancsuralmi rendszer van. A vidéki pásztorok nem egyenrangúak Németh Sándorral, hanem tőle függnek. Németh Sándor pápaként trónol felettük, azzal a különbséggel, hogy egy pápának sincs akkora teljhatalma, mint neki. Nem a testvéri szeretet és a bizalom az összektő kapocs, hanem a Németh Sándortól való függőség. Ezért ha egy közösség ki akar válni ebből a parancsuralmi rendszerből és önálló gyülekezet szeretne lenni (mint ahogy egykor Németh Sándor is így hozta létre a gyülekezetét, és ő is mások szolgálatából fejlődött ki), akkor nemcsak állandó üldözésnek, átkozásnak és gyalázásnak van kitéve, de el kell hagynia az általuk épített gyülekezeti házat is, mert az Németh Sándor gyülekezetének nevén van.
Mindez előre vetíti azt a koncon való marakodást, ami akkor következik be, ha egyszer Németh Sándor nélkül marad a Hit Gyülekezete, s ezer darabra hullik. Sok kis Németh Sándor akar egyből független lenni, és követeli a kiválással a Hit Gyülekezetéből a maga részét. Azt azonban a Németh-család által birtokolt központi budapesti gyülekezet tartja majd a kezében. A Hit Gyülekezete a katolikus egyház gyakorlatát követi ebben is, ahol minden az egyház tulajdona lesz, és nem a helyi egyházközségé. Azzal a különbséggel, hogy a katolikus egyház vagyonát senki nem írathatja a nevére, a katolikus papoknak nem lehet magántulajdonuk. A Hit Gyülekezetében viszont Németh Sándor multimilliárdos, és az ATV többségi tulajdonát már a saját nevére íratta. Mint legutóbbi prédikációiból kiderül, mindezt azért, hogy az örököseire hagyja. Ebben a bibliai képben ő az Atya, az örökösei pedig Jézust testesítik meg. Csak Jézus nem lopott holmit örökölt az Atyjától, hanem szellemi javakat, és nem kifosztotta a követőit, hanem meghalt értük és helyettük. Ez a különbség az igazi Bárány és a báránybőrbe bújt farkas között.
Németh Sándor már most is sajátjaként használja a vidéki hívők javait, amikor a tudtuk nélkül, ismeretlen célból, többszázmilliós jelzáloggal terheli meg a gyülekezeti házaikat, amelyeket nem Németh Sándor, és nem is az örökösei fognak visszafizetni, hanem a hívők. De arról semmit nem tudnak, hogy a jelzálogot milyen hitelre jegyezték be, és azt ki, milyen célra fordította. Németh Sándor saját üzleti vállalkozásaként vezeti a bizniszegyházát, amelyben a hívők feladata az, hogy viseljék a költségeket. Ezért kapják a silány táplálékot, a Bibliával való megfélemlítést és kárhoztatást, ami éppen ellenkező a Jézus Krisztus által megszerzett kegyelem evangéliumának. Ez tisztességtelen vállalkozói magatartás is, és nem Németh Sándor üzleti zsenialitását mutatja, mert úgy mindenki tud vállalkozni, hogy a költségeket mások fizetik, a haszon pedig az övé. Hacsak azt nem tekintjük zsenialitásnak, hogy milyen sikeresen kufárkodik Jézus Krisztus vérével.
Mindennek hátterét megismerheti bárki Bartus László Fesz lesz című könyvéből, amely a Láng Tékában és a Filologosz keresztény könyvesboltban kapható.
