A karácsony közeledtével részleteket közöltünk naponta a Fesz lesz című könyvből. Ezúttal azt mutatjuk be, hogy Németh Sándor hamis evangéliumot hirdet, amellyel tagadja a megváltás lényegét. A részlet megvilágítja karácsony lényegét is, miért kellett emberi testben megszületnie Isten Fiának. Aki ezt megérti, és hit által elfogadja, a mennybe jut. Kísérje figyelemmel a sorozatunkat, és ajándékozza meg saját magát, ismerőseit, rokonait és barátait a Fesz lesz című könyvvel.
A könyv beszerezhető a Book24.hu oldalán, a Filologosz könyvesboltban vagy a Láng Tékában, keresse az Álomgyár könyvesboltokban.
A Józsi a mennyből néz
Németh Sándor egy prédikációja részletét ezzel a kísérőszöveggel helyezte fel a Facebook-oldalára: „A mennybe kerülés nem automatikus, mert ha a halál bűnös állapotban éri az embert, akkor semmilyen erő, vagy hatalom nem tudja őt megmenteni…” Ezt olyan hívőknek mondta, akik elfogadták Jézus Krisztust, akik már üdvözültek. Németh Sándor azt állította, hogy az erkölcsi törvények betartása, a mózesi tízparancsolatnak való megfelelés az üdvösség feltétele. Aki a cselekedeteivel megsérti a törvényt, a pokolba kerül, aki megtartja a törvényt, az üdvözül. A megváltott hívők is a törvény megtartása alapján jutnak a pokolba vagy a mennybe. Németh Sándor azt állítja, hogy a törvény cselekedeteiből van az üdvösség, és nem ingyen kegyelemből. Ez a legnagyobb eretnekség, amit el lehet képzelni. Németh Sándor hamis evangéliumot hirdet. Ha ő ezt hiszi, akkor nem ismeri a megváltást.
Az „örömhír”, amit Németh Sándor hirdet, a lehető legrosszabb hír, amit valaha mondtak. Ebben az esetben senki nem üdvözülhet, senki nem juthat a mennybe. A Biblia azt mondja: a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Németh Sándor állítása a megváltás és az Isten kegyelmén alapuló újszövetség tagadása. Ez Jézus Krisztus vérének, tökéletes engesztelő áldozatának taposása, a megváltás elutasítása. Ha Németh Sándor ezt hiszi, akkor ő nem fogadja el a megváltást. Ha emberek meg tudják tartani a törvényt, és azáltal üdvözülhetnek, akkor Jézus Krisztus feleslegesen halt meg. Ha nem üdvözülhet más, csak az, aki betartja a törvényt, akkor felesleges volt a megváltás. Ha a törvény betartása által meg lehet igazulni, akkor Jézus Krisztus megváltása nélkül is mennybe lehet jutni, lehet üdvözülni. Jézus ugyanis azok helyett áldozta fel magát, akik nem tudják betartani a törvényt. Aki azt hiszi, hogy ő képes valaha megtartani a törvényt, az nincs tisztában a törvény tökéletes voltával, amelynek megtartására egyetlen ember sem képes. Pál apostol azt mondja, hogy a törvény cselekedete által nem igazul meg senki, egyetlen ember sem üdvözül az érdemei által. Aki a hit által való megigazulást elutasítja, az nem keresztény. Aki azt hiszi, hogy a megváltott hívő a bűnös cselekedetével elveszíti az üdvösségét, és csak akkor nyeri vissza, ha a bűne és a halála között egy újabb megtéréssel visszaszerzi azt Jézustól, az kétségbevonja Jézus Krisztus tökéletes áldozatát. Ha Jézus Krisztus egyszeri áldozata nem szerzett örök üdvösséget, hanem a bűnbeeséssel a hívő elveszíti az üdvösségét (amit vissza kell szerezni), akkor Jézus Krisztusnak újra meg kellene halnia, és fel kellene támadnia, minden bűnbeesés után. Ahogy a bakok és tulkok vére sem törölte el a bűnöket örökre, ezért meg kellett ismételni évente az áldozatot.
A Zsidókhoz írt levél ennek az ellenkezőjét állítja: „Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szüntelenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.” (Zsidó 10,1-2) Ez volt az ószövetség, amiről azt írja, hogy eltörölte az újszövetség: „Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat.” Jézus Krisztus áldozatáról pedig ezt írja: „Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ült az Istennek jobbjára, várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is.” (Zsidó 10,12-15) Hogy-hogy Németh Sándornak nem jelenti ki ezt a Szentlélek? Milyen kapcsolata van az Igével és a Szentlélekkel? Ha Jézus áldozata tökéletességre juttatja a hozzá járulókat, akkor azoknak nem kell semmiféle bűntudattal bírniuk. Ezt jelenti, hogy megtisztítja a lelkiismeretet: ez maga a megigazulás, a kegyelemből elnyert igaz állapot.
A bűnbe esett Ádám volt az „első Ádám”. Jézus Krisztus a „második Ádám”, aki megváltotta az „első Ádám” bűnös leszármazottait. Aki a megváltása után elveszítheti az üdvösségét, az már a „harmadik Ádám” lenne, akit Jézusnak újra meg kellene váltani. Ezért Jézusnak újra meg kellene halnia, mert ha az egyetlen áldozata nem volt elég, akkor újra fel kellene áldoznia magát az üdvösség után elkövetett bűnökért is, hogy a „harmadik Ádám” is üdvözülhessen. Akkor ő a „negyedik Ádám”. Jézus Krisztusnak végtelen mennyiségben kellene meghalnia és feltámadnia, ha az egyszeri áldozata nem törölte el a jövőben elkövetett bűnt és a büntetését is.
Németh Sándorral szemben a Biblia ezt írja: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből. Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.” Ennél világosabban elmondani ezt nem lehet. Ha az ember nem igazul meg a törvény cselekedetéből, akkor nem is kárhozik el a törvény elleni cselekedetétől. A mennybe azok jutnak, akik igazak, a törvény megtartása által viszont nem igazul meg senki. Nem a tízparancsolat betartása által kerül valaki a mennybe. A tízparancsolatnak nincs köze a mennybe jutáshoz. Ez azt jelenti, hogy aki a törvény cselekedeteiből akar a mennybe kerülni, az nem jut a mennybe. Fordítva van minden, mint ahogy Németh Sándor tanítja. Aki Németh Sándorra hallgat, és nem hit által igazul meg, az nem megy a mennybe.
A hit által való megigazulás nem az, hogy ha vétkezünk, akkor elkárhozunk, de ha a halál pillanatáig minden vétkezés után hit által elfogadjuk Jézus áldozatát, és akkor üdvözülünk, a mennybe kerülünk. Minden ember vétkezik, ebben az esetben az élet egy orosz rulett, hogy megelőzzük a sorozatos újjászületésekkel a halált. Mert ha a hívő a bűne miatt elkárhozhat, akkor minden bűne után újjá kell születnie. Ez bolondság. A törvény és a kegyelem összekeverése, egymás mellé helyezése ez, miközben a kegyelem nem kipótolta, hanem felváltotta a törvényt. A törvény vége Krisztus. Az üdvösség hitből van, nem cselekedetből. Németh Sándor szerint bűnös cselekedettel el lehet veszíteni az üdvösséget, és hittel vissza lehet nyerni. De csak addig, amíg nem vétkezik újra. Ez hamis evangélium. Mert ha nem szabad a törvény ellen vétkezni, mert aki vétkezik, az elveszíti az üdvösségét, akkor az üdvösség megtartása a törvény cselekedete által van. A törvényből lesz igaz a hívő, és nem kegyelemből. Akkor kérkedhet. Így megmarad a törvény. Másrészt, ez azt feltételezi, hogy a hívő csak akkor kap üdvösséget, ha minden bűnét megbánja és megvallja. Nem a bűnbánat és a bűnvallás által üdvözülünk, hanem kizárólag Jézus Krisztus engesztelő áldozata által. Az viszont megtörtént. Ahhoz az embernek nem kell hozzátennie semmit. Attól, hogy valaki megbánja a bűneit, nem üdvözül. Jézus engesztelő áldozata pedig nemcsak a bűnbánattal érvényes. Azt nem kell „működésbe” hozni. Az működik. Ki lett fizetve az ár. Az áldozat tökéletes. Ez elvégzett dolog.
Németh Sándor a földi erkölcsös életet, és az Istennel való járást összekeveri a megigazulással és az üdvösséggel. Németh Sándor nem érti a Bibliát. Nem tudja szétválasztani, hogy mi mire vonatkozik. Amikor a Biblia a megváltott hívők cselekedeteiről beszél, s a helyes életmódot tanítja, az nem a megigazulásra vonatkozik. Az nem az üdvösség feltétele. A megigazulás és az üdvösség már elvégeztetett: ingyen ajándék, hit által adatik. Bűnös cselekedetek a földi életet befolyásolják, nem az üdvösséget. A Biblia szerint Németh Sándor még átok alá is viszi a híveit. Pál apostol azt mondja, hogy „akik a törvény cselekedeteiből vannak, azok átok alatt vannak”. (Galata 3,10)
Ezt még világosabban is kimondja a Biblia: „Átkozott mindenki, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától.” (Galata 10-13) Jézus Krisztus a törvénytől is megszabadított, nemcsak a bűntől. A törvény átok az embernek, mert nem tudja megtartani, de ha nincs törvény, nincs bűn, ami miatt elkárhozna. A törvény egyébként sem volt alkalmas arra, hogy a mennybe jussunk, sem arra, hogy szent életet éljünk. Ezért a törvényt jobb szövetség, a kegyelem szövetsége váltotta fel, amelynek alapja Jézus Krisztus engesztelő áldozata.
Ezt mondja a Biblia, de Németh Sándor ezt felülírja. Neki törvény által van az üdvösség, a mennybe kerülés. Németh Sándor meghamisítja a Bibliát, elvágja a hívők elől az üdvösség útját. Kiderül az, hogy a Hit Gyülekezete által istenített Németh Sándor, akiről a hívei azt képzelik, hogy a 21. század apostola, nem csupán politikai kérdésekben tévelyeg, nemcsak a vezetési módszerei ördögiek, nemcsak a pénzzel bánik úgy, mint Júdás, de az üdvösséget is hamisan tanítja. Eretnekséget hirdet, és mindez nyilván összefügg a magatartásával is. Németh Sándor nincs tisztában a megváltással, a Biblia legalapvetőbb tanításaival. Nem érti azt, hogy a tízparancsolat nem arra adatott, hogy azáltal üdvözüljenek. A törvény nem képes senkit megeleveníteni és nem tud megigazítani: „Ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság” – mondja Pál apostol. „De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.”
Németh Sándor összemossa a törvényt és a kegyelmet. A törvényt a kegyelem mellé teszi. Nem elég a kegyelem, a törvényt is be kell tartani. A kettőt együtt akarja használni, de a Biblia szerint ez lehetetlen. Pál apostol erről azt mondja: „Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.” (Róma 11,6) Vagy az egyik, vagy a másik. „Aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint”. (Róma 4,4) „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.” (Galata 5,4) „Kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Efézus 2,8) „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” (Róma 3,28) „Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék. Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által van. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága.” (Róma 3,19-21) Isten a törvény megtartása nélkül adja az igazságot, a megigazulást. Az evangélium kulcsa a megigazulás. Aki ezt érti, az szabad ember.
A törvény azt mutatja meg, hogy megváltóra van minden embernek szüksége, mert a törvény nem képes üdvözíteni. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. A megváltás után nem vagyunk a törvény alatt, hanem kegyelem alatt vagyunk. Kegyelemből van a megigazulás, nem a törvény cselekedeteiből. A kegyelem hit által adatik a hívőknek, nem a tízparancsolat betartása által. Az ígéret Ábrahámnak adatott, és Ábrahám lett a hitből való megigazulás atyja. Ábrahám pedig előbb volt, mint a törvény. Ábrahám hitt az Istennek, és az ő hite tulajdoníttatott neki igazságul. Akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. A pogányokról is azt mondja a Biblia, hogy „előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek”. Ezért a törvénynek semmi köze az üdvösséghez, mert nem is arra adatott. A Biblia azt mondja: az Ábrahámnak adott ígéretet „a négyszázharminc esztendő multán keletkezett törvény nem teszi erőtlenné, hogy megsemmisítse az ígéretet”. Még azért is nevetséges, ha egy pogány hátterű gyülekezet a törvényt hirdeti, mert a törvény, benne a tízparancsolat, a zsidóknak adatott, nem a pogányoknak. Ezért a pogányok a törvény nélkül mehetnek közvetlenül a kegyelembe.
Nem érti a törvény szerepét és funkcióját, aki a törvény megtartása által akar a mennybe jutni. A törvénynek semmi köze az üdvösséghez, ahogy a személyes bűnöknek sem, mert a bűn a törvény által létezik. Ahol nincs törvény, ott nincs bűn. A megváltott ember igazzá válik hit által, ha hisz Jézus Krisztusban, aki felszabadítja a törvény átka alól. A megváltott ember igazzá válik a törvény cselekedeteitől függetlenül. De testben él továbbra is a földön, ezért elkövet a törvény szerinti bűnöket, amit a Biblia a hívő esetében a „test cselekedeteinek” nevez. Ezzel magának árt, de nem veszíti el az üdvösségét. Ha azonban a hit és a kegyelem által üdvözült, hatalmat kap arra, hogy kevesebb bűnt kövessen el. Ha nem tekint a törvényre, hanem a kegyelemre, felszabadul a bűn uralma alól. Akinek a törvényt helyezik a szemei elé, azt a bűn alá rekesztik és elvágják a kegyelemtől. Testi embert csinálnak belőle. Ezt teszi Németh Sándor.
A bűn a testben van a Rómabeliekhez írt levél 7. fejezete szerint, és a test nem engedelmeskedhetik a törvénynek, mert a törvény szellemi, a bűn pedig testi. De a „test cselekedetei” a megváltott ember megigazult szellemi állapotát nem változtatják meg. Amíg a törvény uralkodik az emberen, addig a testében lakozó bűn alá van rekesztve, a bűn uralkodik rajta. Amikor a törvény alól felszabadul, a bűn uralma alól is felszabadul, mert a bűn ereje a törvényben van. Ekkor válik alkalmassá arra az ember, hogy felszabadulva a bűn uralma alól, a kegyelem által, ne test szerint éljen, hanem Szellem szerint. Csupán ekkor lesz választási lehetősége. Míg a törvény alatt van, nincs választása. A kegyelem, az ingyen, hit által kapott megigazulás teszi lehetővé, hogy a „test cselekedetei” helyett a Szellem (Szentlélek) gyümölcsei jelenjenek meg a hívő életében: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség”. Ezeket a szellemi gyümölcsöket kell keresni, s ezek mutatják meg, ki üdvözült. Németh Sándoron hiába keresünk ezek közül akár egyetlen pici, sárga, apró gyümölcsöt, ami az övé lenne, mert nincs kegyelem alatt, hanem a törvény alatt van. Ezért a testi cselekedetek látszanak. A részletek ismerete nélkül is tudható, hogy ez egy bűnös ember, mert a törvény alatt van. Az imakommandó létezése, alapgondolata és működése mindent elmond róla. Aki másokat megátkoz, az nem egy áldott ember. Aki a pénzben méri az áldását, az főleg nem.
A Biblia tanítja, hogy Isten országa fordított elven működik, mint a világ, amely a Sátán uralma alatt van. Jézus Krisztus erre tanította a tanítványait is. De az evilági gondolkodás azt hiszi, hogy a bűn alól az szabadít fel, ha valaki betartja a törvényt. Ezért az a legjobb, ha ráolvassák a törvényt. De az Isten országában fordítva van, mert a bűn ereje a törvényben van. Minél jobban be akarjuk tartani a törvényt, a bűn annál jobban uralkodik rajtunk. Akire ráolvassák a törvényt, az még bűnösebb lesz. Aki a törvény és a bűn körül forog, nem tud felszabadulni a bűn uralma alól. Ez látszik Németh Sándor sötét tekintetén is. Ezek az emberek azt hiszik, hogy akkor tesznek jót, ha a törvénnyel és a bűnnel fenyegetőznek, s ettől lesz „szent” és tiszta a gyülekezet. Ennek ellentéte igaz. A megfélemlítés, a fenyegetőzés és a pokollal való riogatás átmeneti eredményhez vezethet, ha az ember fél. De a test erőtlen, a bűn pedig ott leselkedik. Ezért ez csak az emberi uralmat erősíti meg a hívők fölött, a bűn nem erőtlenül meg. Mindenki annyira szabad a bűntől, amennyire kegyelem alatt van.
A bűntől annyira lesz szabad mindenki, amennyire az ingyenes megigazulásban, a kegyelemben hisz. A hamis tanítók „testi módon” gondolkodnak. Az evilág fejedelme szerint hiszik, hogy a kegyelem, a törvény cselekedeteitől független megigazulás bűnre csábít, felhatalmazás a bűnre. Ezzel szemben a valóság az, hogy a bűnt egyedül a kegyelem, a megigazult hívő tudja legyőzni. Ez a bűntől való megszabadulás egyetlen módja. Az erre vonatkozó bibliai vers pedig így hangzik: „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok a törvény alatt, hanem kegyelem alatt.” Aki a törvény alatt van, azon uralkodik a bűn. Aki a kegyelem alatt van, azon nem uralkodik a bűn. Ez utóbbi nem is követhet el bűnt? De, elkövethet, csak neki nem muszáj. A törvény alatt levőnek viszont nincs választása. Pál azt kérdezi, hogy „vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt? Távol legyen”, mondja Pál. Minden ember azért (is) tér meg, hogy felszabaduljon a bűn uralma alól, ne tegye azt, amit nem akar. Erre csak akkor van módja, ha megigazul hit által, és tudja, hogy a cselekedeteitől függetlenül igaz ember. Ha vétkezik valaki, attól sem veszíti el az üdvösségét: nem a cselekedeteivel szerezte meg, a cselekedetei által nem is veszítheti el. Ellenben saját magának árt, mert a bűn rombolja a testet, a lelket, sietteti a földi halált. A megváltás után ez a bűn következménye. A bűn zsoldja halál, mondja a Biblia, de ez földi halált jelent, nem az üdvösség elvesztését. Mert a bűn nem a szellemben, hanem a testben van, ezért a test halálát okozza, nem a szellemét. A szellemben az Isten kegyelmi ajándéka van, ami pedig „örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban”. Ez az, ami a szellemre és az üdvösségre vonatkozik.
Németh Sándor az eretnek tanítását épp a Rómabeliekhez írt levéllel támasztotta alá, azzal az igével, amely azt mondja: „Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.” (Róma 8,13) Németh Sándor azt hiszi, hogy ez a pokolba jutást jelenti. Ez éppen arról szól, hogy a megváltott és a hit által megigazult ember előtt két lehetőség áll, mert kettős identitása jött létre. Újjászületett mennyei lény, aki fel van ültetve Krisztussal a mennyekbe, akiben a Szentlélek lakozik, de fizikailag a földön él, a testben, amelyben még a bűn lakozik a kívánságok által. De Jézus Krisztus feltámasztott a szellemi halálból, s megeleveníti a halandó testet is a bennünk lakozó Lelke által. A test és a bűn ezért nem uralkodik a hívőn, így képes legyőzni azt. Azért, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralkodik rajta és a kegyelem Szelleme benne van. Ezért mondja előtte egy verssel a Biblia, hogy nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Majd úgy folytatja: „ha test szerint éltek, meghaltok”. A testetek meghal. Siettetitek a halált. De a szellemetek nem hal meg, mert a Róma levél 6. részében olvasható, hogy a hívő Krisztussal meghalt a keresztségben, s vele együtt fel is támadt. Ebben az esetben nem fizikailag halt meg, nem a teste halt meg. A szelleme azonosult Jézus Krisztus halálával és feltámadásával. Aki pedig egyszer meghalt, az többé meg nem halhat, s „aki meghalt, felszabadult a bűn alól”. A szelleme szabadul fel a bűn uralma alól, a teste nem, de hatalmat kap arra, hogy a testben lakozó bűn felett is uralkodjon. Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem halhat, a halál többé rajta nem uralkodik. „Mert, hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róma 6,10-11) Ez azt jelenti, hogy így kell gondolkoznotok róla, így kell látnotok magatokat, hogy veletek ugyanez történt meg. A test bűnei miatt nem hal meg szellemileg a megváltott ember, mint Ádám, hanem csupán a testi halálát sietteti. Ebben az esetben, ha az Ádám esete szerint elveszítené a hívő az üdvösségét, akkor Jézus Krisztusnak újra meg kellene váltania az embert. A megváltott embernek csak a teste hal meg, az is csak a feltámadásig, a szelleme soha többé nem halhat meg. Németh Sándor ezt az üdvösség elvesztésének hiszi, s pokolba küldi a hívőt. Ez az igazi szellemi sötétség.
Miben hisz Németh Sándor, és üdvözült-e valaha, ha nem hisz a kegyelemben, a hit által elnyert üdvösségben? Pál apostol azt mondja, hogy „ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek.” (II. Korinthus 4,3) Ez a kereszténység alapja. Ha Németh Sándor nem hisz a törvény cselekedetei nélküli üdvösségben, akkor megtagadja a Bibliát. Ez súlyosabb, mint emberek megátkozása, a fasiszták támogatása, az anyagi visszaélések, a pszichikai terror. Az emberek üdvösségéről van szó. Isten ingyen ajándékától zárja el a hívőket. Hiábavalóvá teszi Jézus Krisztus kereszthalálát. Becsapja őket, elveszi tőlük a megváltást. Ez azt is jelenti, hogy akik az erkölcsöt hirdetik „kereszténység” címén, hamis evangéliumot, a törvény cselekedeteiből való megváltást hirdetik. A bűn, az átok és a halál alá rekesztik az embereket, és megakadályozzák, hogy a mennybe jussanak. Ezért a „keresztény állam” teóriája, Semjén Zsolt és Orbán Viktor ideológiája azt jelenti, hogy az üdvösség elől zárják el az embereket. A „keresztény szabadság” helyett szolgaság alá kényszerítik a keresztény-nemzeti ideológia híveit. Jézus Krisztus a törvény szolgasága alól váltotta meg a hívő embert. Németh Sándor ezekhez csatlakozott, és ezt azért tehette meg, mert a törvény cselekedetei által való megigazulást hirdeti maga is, akár a katolikus egyház. Akik a melegek, az abortusz, a genderelmélet és bűnök ellen harcolnak, a kereszténység legnagyobb ellenségei, mert elfordítják a figyelmet a megváltás valóságáról. A kereszténység nem a bűn, hanem a hitetlenség ellen harcol. Nem az a keresztény, aki erkölcsös, hanem az, aki hisz. A kegyelem dicsőíti Istent, s nem az emberi érdem. Ez utóbbi az Isten elutasítása.
Németh Sándor ezzel az állításával az egész bibliai kijelentést kérdőjelezi meg, az üdvtörténetet hamisítja meg. Ábrahám elhívása, a zsidóság kiválasztása azért történt, hogy a Messiást előkészítse, és a hit által való megigazulást hirdesse. A Rómabeliekhez írt levél azt mondja, hogy „nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, haszontalanná az ígéret”. A levél 10. fejezetének 4. verse azt mondja: „a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára”. A mózesi törvényt felváltja a kegyelem szövetsége: „Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.” A törvény elleni cselekedet maga a bűn. Ha nincs törvény elleni cselekedet, akkor nincs bűn, ami szellemi halált okozna, mert Krisztus megváltott a törvény átkától. Ezért a bűn nem törli el az üdvösséget. Németh Sándor pedig azt mondja, hogy a bűn pokolba juttathatja a hívőt. A Biblia szerint Isten a törvény cselekedete, a tízparancsolat betartása nélkül ad üdvösséget. Ingyen kegyelemből, hogy senki ne kérkedjék. A Biblia azt mondja, hogy „a törvényig volt bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.” (Róma 5,13) Istennél nem számíttatik be a bűn, Németh Sándornál beszámíttatik. Ezért ő megvonja az üdvösséget azoktól, akiknek Isten megadta. Ő a pokolba küldi azokat, akiket Isten a mennybe visz.
Ebből a szempontból érdemes elolvasni, mit mondott pontosan Németh Sándor a prédikációjában. A prédikációrészlet „Honnan tudod, hogy Józsi a mennyből néz?” címmel felkerült Németh Sándor YouTube csatornájára is. A szöveg így hangzott: „Tudjuk, hogy ma olyan könnyen mondják az emberek, ha valaki meghalt, hogy na, már a mennyben van, már a Józsi a mennyből néz. Honnét tudod, hogy a Józsi a mennyből néz? Ha nem tért meg, nem szakadt el a bűntől, ha bűnös életmódot folytatott, és a halál a bűnös állapotban tartotta (találta), nincs az a hatalom, amely őt a mennybe tudja vinni. Jézus nem küld ilyen emberekért angyalokat, hogy felvigyék a lelkét és a szívét a mennybe. Értsétek meg, ezt ti miattatok mondom, meg magam miatt is, hogy az Isten Igéje által bennünk létrejött erkölcsi értékítélet ne tompuljon meg. Ez nem létezik, hát az angyalok szentek. Ők nem fognak tévedésből lejönni bűnös emberekért és felvinni. Ott a mennyben kérdezik ezeket a szent angyalokat, hogy hoztál ide ilyen bűnös embert? A mennybe egyetlen bűnös gonosz ember nem jön föl, ezt világossá teszi Isten az ő beszédével. Tehát éppen ezért itt a földön kell megszentelődni. Hála Istennek, adott erre kegyelmi időt, van idő rá, és most a készülés ideje van, tehát a ruhádat mosd meg.”
Először is, azt állítja, hogy ezt a jelenlevő hívők és saját maga miatt is mondja, ami azt jelenti, hogy hívők üdvösségét köti ahhoz, hogy a haláluk pillanatában bűnösök vagy nem. Németh Sándor képzeletében Isten arra adott időt, hogy a hívő magát igazítsa meg, „megmossa a ruháját”, így elnyerhesse az üdvösséget és a mennybe juthasson. Ellenkező esetben Józsi megy a pokolba. Azt állítja Németh Sándor, hogy azért nem juthat a mennybe olyan ember, akit a halál bűnös állapotban talál, mert az angyalok szentek. Nem mehet bűnös a mennybe. Csakhogy, aki elfogadta a megváltást, az nem bűnös, akkor sem, ha a törvény szerint bűnös lenne. Németh Sándor nem fogadja el azt, hogy a bűnös ember megigazul hit által. Ezért már nem bűnös, hanem igaz. Ha meghal, akkor nem bűnös, gonosz emberként, hanem igaz emberként megy föl a mennybe, mert nem a törvény megtartásától lesz igaz ember. Mert akkor haszontalan az ígéret és hiábavaló a hit. Ábrahám hit által igazult meg, nem a törvény cselekedetei által. Németh a Biblia hasonlata szerint Izsák helyett „Izmaelt” választja és a szabadság helyett a szolgaságba viszi a hívőket. A törvény szolgaságába. Éppen fordítva van: ha Németh Sándor a törvény alá viszi a hívőket, akkor azok nem örökölnek. Aki nem hit által akar megigazulni, nem jut a mennybe. A törvény cselekedete által az lehetetlen. Ha Józsi a törvény megtartásával akart igazzá válni, ahogy Németh Sándor tanítja, akkor nem biztos, hogy a mennyből néz.
Nem azok az örökösök, akik a törvényből valók, hanem akik hisznek, és hit által igazulnak meg. Nem a törvény szerint lesz igaz valaki. Józsi a mennyből néz akkor is, ha a törvény szerint bűnös lenne, mert a hite által megigazult. De ha elutasítja a hit által való megigazulást, s a törvény cselekedetéből akar mennybe jutni, akkor nagy bajban van. Ha hisz, üdvözül. Németh Sándor elvitatja Józsi, s a jelenlevő hívők üdvösségét is. Megfenyegeti őket a törvénnyel és a pokollal. Németh Sándor nem érti a Bibliát: Isten a kegyelmi időt a hitetleneknek adja, hogy elfogadják a megváltást. A hívőknek nem „kegyelmi időt” adott, hanem „kegyelmet”. Óriási különbség. Nincs mosakodás azoknak, akiket Jézus már megmosott, mert azok teljesen tiszták. Józsi a cselekedeteitől függetlenül tiszta, ha hit által megigazult. S egy igaz ember már nem bűnös. Az angyalok nem az önmegváltókat viszik a mennybe, mert azok nem tudnak igazzá válni a törvény cselekedetei által. Ez a csodálatos örömhír, hogy Isten ingyen kegyelemből adja az üdvösséget, és ezért feláldozta a saját Fiát. Mivel az Atya és a Fiú egyek, úgy is mondhatjuk, hogy saját magát. Ezért hitte a Sátán, hogy megoldhatatlan lett az ember helyzete, mert önmagát nem tudja megváltani, nem tud igazzá válni, s Isten hiába szereti, nem tudja mennybe vinni az embert, mert szentsége ezt nem engedi. Azt nem tudta elképzelni az ördög, hogy Isten annyira szereti a porból való embert, hogy önmaga emberré lesz és meghal az emberért. Magára veszi az emberek, a világ minden bűnét, hogy engesztelést szerezzen nekik. Semmi nem az emberen múlik. Ezt a csodálatos szeretetet, kegyelmet, áldozatot teszi semmissé Németh Sándor hamis tanítása.
Mindez megmutatja azt is, hogy Németh Sándor (és az evangéliumi mozgalom nagy része is) nincs tisztában a megtérés fogalmával. A „megtérés” nem a bűnre vonatkozik, hanem a hitetlenségre. Aki megtér, hitetlenségéből tér meg, és hívő lesz belőle. Nem a bűnös cselekedeteiből tér meg. A bűnbocsánatot ingyen és kegyelemből kapja, a bűntől való szabadulás a hit által elnyert megigazulásának gyümölcse lesz. Isten megtisztítja az életét és képes elhagyni a bűneit. Németh Sándor ezzel szemben azt tanítja, hogy a megtérés a bűntől való elfordulás. A „metanoia”, a megtérés görög szavának jelentése ezzel szemben a gondolkodás megváltozását jelenti. Minden „szellemi kijelentés” metanoia-t eredményez, ha az ember megváltoztatja valamiről a gondolkodását. Ahogy gondolkodunk, úgy élünk. Ahogy hiszünk, úgy gondolkodunk. A hitből indul a jó cselekedet.
A hívő ember Istenhez megy. Ha valaki elfordul a bűntől, az rajta nem segít. A bűntől való elfordulás és az erkölcsös élet nem ment meg senkit. Ennek oka, hogy olyan tökéletesen senki nem tud a bűntől elfordulni, hogy azáltal tiszta, szent és igaz ember legyen. Ha valaki azt reméli, hogy akkor jut a mennybe, ha a cselekedeteit megszenteli itt a földön, akkor nem jut a mennybe. Isten teheti az embert igazzá, ha hisz. Senki nem tudja tisztára mosni magát. Isten adhat üdvösséget, amikor Jézus Krisztus igazságát a hívőnek tulajdonítja. Ennek alapja pedig nem Isten „elnézése”, hanem a legtökéletesebb engesztelő áldozat, minden bűn megbüntetése Jézus Krisztusban a kereszten. Ő az engesztelő áldozat, a húsvéti bárány, aki elvette a világ bűneit. Megfizetett mindenért, minden meg lett büntetve őbenne keményen. Ezért az embernek már nem kell bűnhődnie semmiért, a mennybe kerül, ha hisz. A bűneivel pedig csak magának árt itt a földön, de Isten ebben is mellette áll: nem bünteti ezért, hanem segíti, korrigálja, építi, megszabadítja, mint szeretett gyermekét.
A legjobb példa a Németh Sándor-féle megtérésre Júdás, aki elárulta Jézust. Az ő megtérése tökéletes mintája annak a megtérésnek, amit Németh Sándor tanít: „látván Júdás, a ki őt elárulta, hogy elítélték őt, megbánta a dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; és elmenvén felakasztotta magát”. Júdás nem azért került pokolba, mert elárulta Jézust. Nem is azért, mert felakasztotta magát. Júdást a Németh Sándor-féle megtérés juttatta a pokolba. Mindent tökéletesen csinált a Németh Sándor-féle megtérés szerint: szembenézett a bűnével, elismerte, hogy bűnös, megbánta a bűneit, megvallotta, elfordult a bűnétől és visszaadta a pénzt. Ez egy mintaszerű, tökéletes Németh Sándor-féle megtérés. Minden részletében úgy járt el, amit a megtérésről a Hit Gyülekezete tanít. De ez rajta nem segített. Júdás kegyelmet kaphatott volna, ha Istenhez megy, de ezt nem tette. Kevély maradt, aki maga akarta rendbe tenni a számlát és helyreállítani azt, amit elrontott. Ezért nem Istentől kérte az ingyen kegyelmet. Ha visszament volna az Atyához, mint a tékozló fiú, akkor üdvözül.
A tékozló fiú kegyelmet kapott, annak ellenére, hogy meg sem közelítette Júdás „megtérésének” erkölcsi szintjét. A tékozló fiú azt ismerte fel, hogy elfogyott a pénze. Jobb az atyja házában, az atyja házának küszöbén is, mint a gonoszok sátorában. „Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!” – ez volt az ő felismerése, ezért ment haza. De hazament, és ezért kegyelmet kapott. Júdás sorsára juthatott volna, ha nem ezt teszi, hanem megbánja a bűneit, megvallja, elfordul a bűneitől és elkezd egy erkölcsös életet élni, de nem megy haza az atyai házba. A hívők maguk is átélhetik, hogy nincs megnyugvásuk, amíg gyötrődnek a bűneik miatt, és azt hajtogatják, hogy soha többet nem csinálják. Nincs bűnbocsánat és nincs szabadulás. Nem változik semmi. Aki a bűne és a maga cselekedetei körül forog, nem tud megigazulni. Csak amikor Istentől elfogadja az ingyen kegyelmet, hogy Jézus Krisztusban igaz ember, és az engesztelő áldozat igazzá tette, ha elfogadja, hogy igaz ember, nem a cselekedetei által, akkor jön a megnyugvás, a megtisztulás, a szabadság, a bűnbocsánat érzése. A tékozló fiúról a bátyja jól állapította meg az erkölcsi állapotát, amikor felháborodott, hogy egy ilyen gazembernek levágta az apja a hízott tulkot örömében. Miközben ő rendes, becsületes, erkölcsös, amire büszke, s az apja neki még soha nem vágott le semmit. Erre az apja azt mondja, hogy a tied minden, ami az enyém. Észre sem vette, mije van. Anélkül, hogy tenne érte. Örülnöd kellene, hogy a „te testvéred meghalt, és elveszett, és megtaláltatott”. De ő nem örült, mert kemény munkával, a cselekedeteivel akarta kiérdemelni az áldást, miközben az már ott volt feltétel nélkül előtte. S nem tetszett neki, ha valaki ingyen kegyelemből kapja meg ugyanazt, amit ő kiérdemelni próbált. Az elsőkből lesznek az utolsók, és az utolsókból az elsők. A farizeusokból lesznek az utolsók, a paráznákból az elsők, ha nem erkölcsösek akarnak lenni, hanem hisznek. Ha elismerik, hogy a maguk erejéből úgysem tudnak megváltozni, Jézus Krisztus megváltására van szükségük. Nem akarják azt a látszatot kelteni, hogy ők jók, erkölcsösek, tiszták. Ebből csak képmutatás lehet.
Ilyenek azok, akik jó cselekedeteikkel akarnak kiérdemelni bármit. Nem tudnak örülni annak, hogy a Józsi a mennyben van, pedig nagy csirkefogó volt, de jószívű, alázatos ember, aki tudja, hogy ő egy senki, semmire nem képes magától, s az atyai házba ment. Istenhez fordult, kegyelmet kért és kapott tőle. Józsi ezért a mennyből néz, a lábát lógatja boldogan és integet. Németh Sándor ennek nem örül, mert Józsi nem „tért meg” úgy, ahogyan ő tanítja, nem gyötörte magát egy életen át, még tizedet sem fizetett neki azért, mert állandóan kárhoztatta, pedig már régen igaz ember volt. Az ilyeneket Németh Sándor „angyalai” nem viszik a mennybe, hanem géppuskát szegeznek rá, ha még rosszat is mondott róla. A Hit Gyülekezete tagjainak ezért úgy kell megtérniük, ahogy Júdás tért meg. De ha egy kevés szerencséjük van, és hisznek, akkor így is üdvözülnek, csak nem tudják, hogy örök életük van, amit Németh Sándor sem vehet el tőlük. Csak ennek öröme, a megigazulás áldása nélkül élik le az életüket, megfélemlítve és agyonterrorizálva. Abban a szilárd meggyőződésben, hogy a világ legjobb gyülekezetében vannak. Arra az emberre bízva az életüket, aki a legtöbbet árt nekik. Elveszi tőlük azt, amit Isten nekik ajándékozott.
Természetesen ismerem azokat a bibliai helyeket, amelyeket ilyenkor felhoznak a hit által való megigazulással szemben. Azoknak nincs közük az üdvösséghez, másról szólnak. Amikor valaki megérti a kegyelem szövetségét, akkor a Biblia elkezd az összefolyt karizmatikus katyvaszból szétválni és értelmet nyerni. A jó erkölcs nem feltétele, hanem gyümölcse az üdvösségnek, a megigazulásnak. A kegyelem nem bűnösebbé tesz, hanem felszabadít a bűn uralma alól. A törvény tesz bűnösebbé, nem a kegyelem. Ahogy a Róma levél 7. fejezete mondja: „amikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban”. Amíg az ember nincs kegyelem alatt, addig „testi”. A kegyelem alatt lenni azt jelenti, hogy elfogadni az ingyen megigazulást, méghozzá örökre. Ha ez megtörténik, „megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában”. A törvénytől való megszabadulás után jön a Szellem szolgálata. Amíg a törvény él, nincs Szellem. Ez különösen figyelemre méltó: Pál apostol mindig szembeállítja a törvényt és a Szentlélek vezetését, mint ami kizárja egymást. Ha valaki a törvényt, a törvény megtartását hirdeti az üdvösség feltételeként, azt nem a Szentlélek vezeti, hanem a törvény. Vagy törvény, vagy Szentlélek. A Szentlélekhez az vezet el, ha valaki megszabadul a törvény igájától. Ez azért különösen érdekes, mert a karizmatikus mozgalom a Szentlélekre helyezi a hangsúlyt, de hogyan lehet a Szentlélek uralma alatt az, aki a törvény uralma alatt van?
A törvény nem arra adatott, hogy betartsák, mert azt nem lehet, hanem arra, hogy Krisztusra vezessen. Hogy az ember rájöjjön: a maga erejéből nem megy, Megváltóra van szüksége. A törvény „Krisztusra vezérlő mester” csupán. Arra adatott, hogy az ember felismerje, mi a bűn, s rájöjjön, hogy a bűn a halálhoz vezet, ezen pedig nem tud változtatni, mint ahogy azt Németh Sándor hamisan tanítja. De van örömhír. Isten önmagát áldozta fel, hogy megváltson a bűn és a törvény átkától. Mindezt lesöpörje, félretolja, megoldja, lezárja, és egy új életet adjon ingyen, kegyelemből. Jézus Krisztus engesztelő áldozata, Jézus megváltó vére és kereszthalála miatt. Ez az evangélium.
Pál apostol felteszi a kérdést: a kegyelem azt jelenti-e, hogy vétkezzünk? Nem. Nem azt jelenti, hanem csupán azt, hogy a törvény nem alkalmas arra, hogy a bűnt legyőzze, és igazzá tegye az embert. A kegyelem az, amely által az ember megszabadulhat a bűntől. Aki a törvényt hirdeti, a tízparancsolatot nyomja, az megerősíti a bűn uralmát a hívő fölött. Azt mondja a Biblia, hogy a törvény a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot. A bűn ereje a törvényben van. A Róma 7. azt mondja, „a törvény nélkül holt a bűn”. A bűn akkor holt, ha az ember felszabadul a törvény alól, ha tudja azt, hogy igaz ember. A helyzete a megigazultság. Az állapota változó, de a helyzete nem változik. A megigazulás nem féktelenséget, hanem valódi szentséget eredményezhet. A kegyelem nem bűnre visz, hanem fordítva: a kegyelmet kell félretolni, hogy a hívő kicsapongó legyen. A kegyelem alatt az ember nem lesz kicsapongó, csak ha a kegyelmet kiengedi a szívéből és az életéből. Ha az igaz állapotára tekint, elillan a bűn és a kívánság a gondolataiból. A kegyelem megvéd a bűntől, és nem a bűnre késztet. A megigazulás érzése a szívet azonnal felszabadítja. Az hisz, aki az ingyen, hit által, kegyelemből elnyert megigazulásban hisz, melyet a tökéletes áldozat miatt soha nem veszíthet el. A kereszthalál, a vér, a kifizetett ár miatt. Ez az üdvözítő hit. Ebben a könyvben ezt sokat elismétlem, mert nem lehet eleget mondani, és azt szeretném, ha erről szellemi „kijelentése” lenne az olvasónak.
A kegyelmet nem lehet a bujálkodásra használni, csak bujálkodásra cserélni. A Júdás levélben az eredeti görög kifejezés „cserére” utal. Aki azt hiszi, hogy a kegyelem azt jelenti, hogy bármit megtehet, mert a bűn nem befolyásolja az üdvösségét, az evilági módon gondolkodik, és nem érti a kegyelem fogalmát. A kegyelem valóban örök üdvösséget jelent, amit bűn miatt nem lehet elveszíteni, de a kegyelem nem törvénytelenséget jelent, hanem a törvény betöltését. A bűn nem a törvény által győzhető le, hanem kegyelem által. Aki kegyelem alatt van, annak hatalma van a bűn fölött, aki a törvény alatt van, annak nincs. Kegyelem tisztítja meg az ember életét, mert az igazság, az élet felszabadít a test kívánsága alól. A törvény viszont megerősíti azt. Amíg az ember a kegyelem és az igazság tudatában, a kegyelem alatt van, addig a szeretet betölti a törvényt, a test többé nem uralkodik őrajta. Ha erről leveszi a tekintetét, követhet el bűnt, de az nem juttatja őt a pokolba. Az üdvössége megmarad, mert Jézus Krisztus kifizette a bűneiért a büntetést. Kifizette az árat. A megigazultság, a kegyelem övé marad.
Ez a feltétele annak is, hogy ne maradjon a bűn szolgája akkor sem, ha elbukik. A kegyelem és a megigazulás miatt azonnal vissza tud állni szellemi állapotba. Csak tudnia kell, hogy igaz ember, aki ingyen kegyelemből megigazult hit által, Krisztus tökéletes engesztelő áldozata miatt. A hívő ember átkapcsolhatja magát szellemi állapotból testibe s fordítva. Szellemibe csak kegyelem, megigazulásba vetett hit által kerülhet. Ha elesik, akkor kell leginkább tudnia, hogy igaz ember, a cselekedeteitől függetlenül. Nem gyötörnie kell magát, hanem a megigazult állapotába vetett hitet kell megerősítenie. Amikor betölti ezért az Isten szeretete, a kegyelem alatt nem gondol bűnre, nem a test kívánsága vezeti. Akkor betölti a törvényt, a törvény számára nem létezik. Szabad tőle. Nem a betű, hanem a Szellem vezeti. Amikor a kegyelmet elfeledi, akkor sem veszíti el a kegyelmet, mert nem neki kell megtartania saját magát, hanem ajándékba kapta.
Megigazulásunk alapja, hogy minden bűn megítéltetett, minden bűn meg lett büntetve. Isten az életünk minden bűnét Jézusra helyezte a keresztfán. Azokat is, amelyeket a megtérésünk után követünk el. Azok nemcsak akkor „múlnak el”, ha megbánjuk és megvalljuk őket, mert ettől függetlenül ki lett fizetve értük az ár. Már igaz állapotban vagyunk. Nem kerül a pokolba, akinek nem volt ideje Istentől bocsánatot kérnie a halála előtt, minden bűnéért, amit előtte elkövetett. Ha attól függne, akkor minden bűn után az ember elveszítené az üdvösségét, amit állandóan vissza kellene szereznie. De ez nem így van, mert akkor Jézus vére nem szerzett volna örök engesztelést a jövőben elkövetett bűnökért is. Ha Jézus vére a jövőben elkövetett bűnökért is engesztelést szerzett, akkor az igaz állapotunk állandó. Jézus Krisztus áldozata nem az időben érvényes, hanem az örökkévalóságban. Ha ennek feltétele a bűnbánat és a bocsánatkérés, akkor az engesztelő áldozat nem tökéletes, ki kell egészíteni az ember erőfeszítésével. Ha ez nem sikerül, s emiatt a pokolba lehetne kerülni, akkor az áldozat tökéletlen. Isten szívtelen és kegyetlen lenne. Ez haragot nemz, mert újabb törvényt állít az ember útjába. Elhúzza a mézesmadzagot, de nem adja át. Mint a szamár, aki elé répát tesznek, hogy húzza a szekeret, de a répát soha nem érheti el.
De Isten nem ilyen, és a megváltása sem ilyen, hanem tökéletes. Isten a szeretet. Jézus egyszeri tökéletes áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket, ezt mondja a Biblia. Ez az Isten népének a szombatja, ez jelenti a nyugalomba való bemenetelt. A feltámadás Jézus megváltásának nyugtája és igazolása. Ha Jézus nem támadott volna fel, nem lehetnénk igazak, mert nem volt tökéletes az áldozat. Úgy is mondhatjuk, hogy ha mi igazak vagyunk, akkor Jézus feltámadt. De ha feltámadt, az bizonyítja, hogy az engesztelés tökéletes volt, és mi igazak vagyunk. Isten elégedett a kifizetett árral. Valóságosan igazzá váltunk. Nem azt gondolja rólunk Isten, hanem azok vagyunk. Nem az igazzá válás folyamatában vagyunk, hanem azonnal igazzá váltunk, amikor elfogadtuk Jézus Krisztust, és örökre azok is maradunk. Ha valaki nem olvasta volna ezt az igét, érdemes most megtennie: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből, a Krisztus Jézusban való váltság által.” (Róma 3,24) Ezt lehet ízlelgetni. Soha nincs olyan helyzet, mikor nem vagyunk igazak. Akárcsak Besenyő Pista bácsi, mindig igazak vagyunk. Isten bűnné tette értünk Krisztust, akiben nem volt bűn, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk igazak, akkor hazuggá tesszük őt. A megváltatlan emberre igaz az, amit János apostol mond, hogy „ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt”. A kegyelem alatt egy pillanat sincs, amikor ne lennénk igazak. A törvény alatt egyetlen pillanat sincs, amikor igazak lennénk és nem bűnösök. Ezt is jelenti, hogy az újszövetség jobb ígéret alapján köttetett.
Ha mindez nem lenne elég, hogy lássuk, milyen sarlatánsággal állunk szemben, tegyük hozzá azt a borzalmat, amit Németh Sándor a videó alatti szövegben kifejtett: „Sokan a halálkor automatikusan azt hiszik, hogy az ember a mennybe kerül, pedig ha a halál bűnös állapotban éri az embert, akkor semmi nem tudja őt a mennybe vinni. Sajnos, ma korjelenség, hogy azt hiszik, ha pusztán sokat imádkoznak, meghallgatja őket Isten, pedig ennek van egy másik feltétele is: a szentség és az erkölcsi állapot. Ha az ember bűnös módon él, és úgy imádkozik Istenhez, hogy közben nem akarja megváltoztatni az életmódját, akkor még az ünnep is utálatos Isten előtt.” Törvénykező, Istent nem ismerő embereknek jól hangzik, de egy szó sem igaz belőle.
Az emberek nem azért fordulnak Istenhez, hogy bűnös módon éljenek, és nem akarják megváltoztatni az életmódjukat. Az ember azért fordul Istenhez, mert meg akar változni, de nem tud. Esetleg azért, mert a hamis pásztora a törvényt hirdeti, ami megerősíti rajta a bűnt. Olyat még nem látott a világ, hogy lelkész azt állítsa: Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. Mert annak feltétele az, hogy valaki erkölcsös és szent legyen. Ha magától szent, minek fordul az Istenhez? Az Istenhez azok fordulnak, akik bűnösök és bajban vannak. Jézus azt mondta, hogy a betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek. Isten szíve a bűnösökkel van. A Fiát adta értük. A nyomorult kiáltásán van a füle, az árvák, özvegyek, betegek, jövevények, bűnösök, mindenféle csonka-bonka, elesett és nyomorult emberek Istene ő, aki azt mondja: aki őhozzá jön, azt semmiképpen ki nem veti. Ha csak erkölcsös és szent ember mehet Istenhez, mert ő elutasítja a nyomorult bűnös embert, akkor Istenhez senki nem mehet. Kivéve Németh Sándort, aki ezek szerint erkölcsös és szent ember a saját cselekedetei által. Másoknak Isten ad bűnbocsánatot, és ő ad nekik szabadulást, megszentelődést. Isten az alázatost felemeli, de a kevélyeket, akik azt képzelik, hogy ők igazak és szentek a maguk cselekedetei által, megalázza.
Németh Sándor éppen olyan imákat mondat ezzel az állításával, mint a farizeus, aki ezt mondta, amikor a vámszedő közelében imádkozott: „Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím, e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, dézsmát adok mindenből, amit szerzek.” A vámszedő távol állván, még a szemeit sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét, mondván: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Jézus erre azt mondta, hogy a vámszedő megigazulva ment haza, míg a farizeus nem. A farizeus magát „megigazította”. Jézus erre mondta: aki felmagasztalja magát, megaláztatik; aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Aki felmagasztalja magát, annak nincs kijelentése a kegyelemről. Jézus Krisztus a példabeszédet is úgy kezdte, hogy némelyeknek, kik elbizakodtak magukban, hogy „ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot mondta”. Németh Sándor nem veszi észre, hogy a Biblia ellene szól. Jézus ilyenek ellen mondta a példabeszédet, mint ő. Amikor másoknak azt mondta, hogy szent és erkölcsös embernek kell lenniük, különben Isten nem hallgatja meg őket, azzal azt is mondta, hogy olyannak kell lenniük, mint ő. Isten őt nyilván meghallgatja. Németh Sándor ezzel azt állította, hogy ő is úgy imádkozik, mint egy farizeus, hogy ő szent és erkölcsös, nem úgy, mint a vámszedő, és nem úgy, mint a Józsi. Jézus szerint az ilyen ember semmibe vesz másokat.
Németh Sándor ezzel a szövegével ismét csak azt támasztotta alá, hogy nem érti a Bibliát. Az utolsó mondatában az Ésaiás könyve 1,13 versére utalt, amely ezt mondja: „Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel utálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.” Csakhogy ez a farizeusok, a vallásos képmutatók ellen íródott, akik betartják a vallási külsőségeket, annak szellemi tartalma nélkül. Ez a hamis papokról szól, akik a ceremóniákat megtartják, de a szívük távol van Istentől. Ez nem azokról beszél, akik a Hit Gyülekezete lelátóin ülnek, és őszintén Istent keresik. Ez nem a nyomorult vámszedőnek üzenet, aki bűnös, de Istenben reménykedik. Ez a felfuvalkodott farizeusoknak szól, nem a Józsinak. A Józsi nyugodtan mehet olyan állapotban Istenhez, amilyenben van. Emellett, a hívők már nem bűnösök, hanem igazak, bármikor bizalommal mehetnek a kegyelem királyi trónszékéhez.
Ésaiás az önmegváltóknak szól, a törvény alatt levőknek, akik a cselekedeteik alapján akarnak igazak lenni. Azoknak a képmutatóknak szól, akiknek mindegy, mit mond a Biblia a szeretetről, a megbocsátásról, az ellenségek áldásáról, ők felülírják azt, és géppisztolyos angyalokért imádkoznak, miközben átkozzák az ellenségeiket. Jézus azt mondta a farizeusoknak, hogy „eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki.” Jézust is azzal vádolták, hogy a vámszedők, a paráznák és a bűnösök barátja, aki együtt is evett velük. Jézus azt mondta nekik, az ilyen önmagukat megigazító, magukat erkölcsösnek és szentnek mutató farizeusoknak, mint Németh Sándor, hogy „a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában”.
Lehetséges, hogy Józsi bejut, és nagyobb lesz az Isten országában, mint Németh Sándor, aki hamisan tanítja az Isten Igéjét, s még az üdvösséget is elvitatja Józsi barátunktól, aki nagy lókötő volt ugyan, de nem volt farizeus képmutató. Józsi a mennyből néz valóban. Jó lesz vele lenni, öröm rágondolni. De azt nem tudjuk, hogy Németh Sándor honnan néz majd nagyokat, ha a törvény cselekedetei által akar megigazulni, és azt képzeli, hogy képes bűn nélküli lenni a törvény szerint a halála pillanatában. Ha pedig „a szád alapján ítéllek meg gonosz szolga” elv érvényesül, akkor ő nagy bajban van.
A hamis evangélium
Egyszer volt egy belső képem a jelenetről, amikor Németh Sándor és emberei bevonulnak a mennybe. Krokodilbőr csizmában, a cowboykalapban, amelyben szeretett járni, tölténytáskával, tele fegyverrel, mellette a szolgái cipelik a még nagyobb fegyvereket. Masírozik Németh Sándor a királyi trón felé, ahol azt képzeli, hogy egy másik cowboykalapos ül, mellén tölténytárral, még nagyobb fegyverekkel, mellette a géppisztolyos angyalok, keze ügyében az atombombák. Amint magabiztos léptekkel közelednek, várva a nagy kitüntetéseket, és hogy Németh Sándor a mennyben is nagy hadvezér lesz, akit rettegnek az angyalok, meglátják, hogy a trónon nem egy mexikói haramiavezér, hanem egy Bárány ül. Németh Sándor megrémül, s elkezdi ledobálni magáról a fegyvereket, dugdossa Petrőcz Leventének és a többieknek a töltényeket, mint az aranyláncokat a vám elől, amikor a Mózes-túráról megérkeztünk Ferihegyre. Bukjanak le ők. Mire a trón elé jut, már mezítláb van, csak egy szál ruha van rajta, semmi más. Szolgáit rugdossa le magáról. Nem gondolta volna, hogy ilyen az Isten. Iványi Gábort és Tallér Jánost ilyen meglepetés nem érheti. Legfeljebb azon csodálkoznak, hogy Isten szelídsége, kedvessége, a jósága még az ő várakozásaikat is felülmúlja. De akit nagyképűvé és hatalmaskodóvá tesz a tudat, hogy Istent ismeri, az nem ismeri Istent. Isten szívének nem ilyen emberek kedvesek, hanem az alázatosak, akik másokat különbnek tartanak maguknál és mindenki szolgái. Az ilyenek tudják Isten Igéjét hitelesen hirdetni. A kevély emberek nem, mert Isten elrejti magát előlük. Ha Németh ismerné az Istent, nem ilyen lenne. Ahol Némethnek örülnek a fegyvereivel, az az ördög birodalma.
A Hit Gyülekezete tagjai meg vannak győződve arról, hogy sehol nincs olyan igehirdetés, mint náluk. A merészebbek elismerik, hogy lehetnek hibák. Németh Sándor is ember. De abban biztosak, hogy náluk van az igazi evangélium. Sehol nincs olyan bibliai igazság, mint a Hit Gyülekezetében. Sokakat az tart vissza a távozástól, hogy azt gondolják: sehol máshol nem találhatnak olyan jó „szellemi táplálékot”, mint a Hit Gyülekezetében. Ezért hajlandók eltűrni bármit. Amikor mi eljöttünk, ugyanebben a meggyőződésben éltünk. A karizmatikus gőg olyan mértékben ivódik a Hit Gyülekezete tagjaiba, hogy még azok is hordozzák azt, akik eljönnek. A legtöbb volt hitest ez akadályoz meg abban, hogy találjon egy új gyülekezetet, emberi közösséget. Ez ránk is igaz volt. Elképzelni sem tudtuk, hogy bárhol tud valaki újat mondani nekünk. De olyan mértékben elegünk volt Németh Sándor elviselhetetlen természetéből, kíméletlen diktatúrájából, a lelki terrorból, Bibliával összeegyeztethetetlen vezetési stílusából, hogy azt mondtuk: bármi áron, csak el innen. Nem gondoltunk arra, hogy a kettő összefügg: ha a „szellemi világosság” olyan nagy lenne, akkor mindez nem történhetne meg.
Nem tudtuk elképzelni, hogy Isten megbüntet majd bennünket ezért, de ha így van, akkor is elegünk volt belőle. Ennél még a bűnös pogány világ is jobb. De a legnagyobb meglepetést az okozta számunkra, hogy Németh Sándor nemcsak visszaélt az Isten iránti szeretetünkkel, hanem az általa hirdetett evangélium is hamis. A Hit Gyülekezete tagjainak többsége ezt még elképzelni sem tudja. A politikai köpönyegforgatást, az anyagi visszaéléseket sem hiszik el. De abbéli szilárd hitükből, hogy Németh Sándor nagy prédikátor, semmiképpen nem lehet kimozdítani őket. Sokan a tekintéllyel mondott beszédet, a populizmust, és azt a képességet, hogy meggyőzően ad elő bármit, azonosítják a „kenettel”. Sok esetben a kárhoztatást, a megfélemlítést és a pszichikai erőt keverik a mennyei kijelentéssel. Azt sem értik, hogy a kenet bennük van. Ezért egy másik Németh Sándort keresnek. Ha nem találják, akkor csalódottan állnak tovább. Valójában a zsarnokot hiányolják. A Németh Sándor-függőség betegségében szenvednek. Ez már önmagában is a Szentírással ellentétes.
Pedig a hirdetett igazságot a beszéd tartalma dönti el, nem a formája. Isten Igéje szabaddá tesz, jó gyümölcsöt terem. A félelem nem jó gyümölcs. Gyümölcséről lehet megismerni a fát. Nekem először azt mondták a barátaim, hogy hallgassak Jézusra és keressem a gyümölcsöket. Németh Sándoron szellemi gyümölcsöt nem találtam, egy darabot sem, de a félelmem erősebb volt, minthogy merjem az isteni tekintélyt megkérdőjelezni. Amikor a Fesz van című könyvemet írtam, Németh Sándort még Isten emberének tartottam. Azóta annyi aljasságot követett el ellenem, hogy ennek alapján minden okom meglett volna, hogy tévedésemet felülvizsgáljam. De még ez sem volt elég. Nem voltam szabad ember, és nem tudtam szellemileg megszabadulni tőle. Azért, mert belém nevelték, hogy Istent is elutasítanám vele együtt. Németh Sándor pedig ezzel élt vissza. Ez az ember tudatosan és szándékosan tartja szellemi és lelki uralma alatt azokat, akik az istenfélelmüket őreá cserélik. Akik elhiszik, hogy Isten ellen való lázadás az, ha Németh Sándor lelki uralmát, kontrollját, terrorját elutasítják. Pontosan tudja, ki van az uralma alatt. Akkor is tudtam, hogy „varázsló”, de az okkult erejétől, ördögi technikájától függetlenül sem mertem kétségbevonni az isteni elhívását, isteni tekintélyét. Ebben a lelki „betegségben” szenvednek a legtöbben. De van szabadulás.
Amikor megértettem az evangéliumot, és annak alapján világossá vált előttem, hogy ez az ember tagadja a megváltást, akkor hullottak le rólam a bilincsek és a láncok. Ez tett szabaddá, mert megértettem, hogy ez az ember nem ismeri az Istent, és nem fogadja el Isten megváltását. Ebben az esetben nem lehet Isten embere. Elfogadtam volna minden tévedését, emberi gyengeségét. Megértettem volna, hogy lehetnek hibái, attól még Isten szolgája. De ha elutasítja a hitből való megigazulást, és nem fogadja el a cselekedetek nélküli üdvösséget, akkor neki az istenhit alapjai hiányoznak, és megtérésre van szüksége. Akkor ő nem Isten embere, nem lehet hatalma sem felettünk. Tévedésben él, az evangéliumot kell hirdetni neki. Ez volt az én szabadulásom napja. Ez mindent megmagyaráz. Nem kell Isten felé elnézőnek lennünk, hogy ilyen embert kell isteni tekintéllyel tisztelni. Megértettem, hogy Németh Sándor egy csaló. Jó oldalon állok, és Isten nem az ő oldalán áll. Megértettem, hogy Istent nem érdeklik a gyülekezetek, a felekezetek, az egyházak. Egyének érdeklik. Velük tart személyes kapcsolatot. Jézus Krisztus a benne hívőkkel egy teljesen külön egyházat tart fenn, amely a „szellemi Egyház”, ami nem azonos a földi egyházi szervezetekkel, bármilyen gyülekezettel. Ez az Egyház szemmel nem látható. A megtérők pedig az Isten Igéjére térnek meg. A megtérők nem Németh Sándor „gyümölcsei”, hanem az Ige gyümölcsei. A megtérők Istenéi, nem az övéi. Az Ige nincs bilincsbe verve, ha bárki mondja, arra az emberek megtérnek.
Emlékszem, az Ige a katolikus teológián is behullott a szívembe, mert az Igének természetfölötti ereje van. Ha jó földbe hullik a mag, akkor gyümölcsöt terem. Ezért nincs ellentmondás, mert a Hit Gyülekezetében megváltott ember is Jézus Krisztus szellemi egyházába tartozik, ha hit által megigazult, miközben a saját pásztora nem tért meg, mert nem fogadta el a „kegyelem szövetségét”. Arra is emlékszem, hogy amikor Németh Sándor a törvényt és a kárhozatot prédikálta, mindig elment a békesség a szívünkből. Az mindig hozzá vitt közelebb, nem Istenhez. Isten rosszabb színben tűnt fel előttünk. Ő viszont azt a reménységet jelentette, hogy megvéd minket az Isten büntetésével szemben: alkalmassá tesz, hogy megfeleljünk a szigorú és gonosz Istennek. Megvéd bennünket a bűntől a megfélemlítéseivel. Ő segít rajtunk, nem az Isten. Méghozzá Istennel szemben. Németh Sándor jó, Isten rossz. Ettől a hazugságtól úgy lehet megszabadulni, ha ellenőrizzük az általa prédikált tanításokat az Ige állításaival. Ez tehet szabaddá mindenkit. Aki komolyan veszi és elfogadja azt, hogy az Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek, az megszabadul.
Mert a szellemi szabadság feltétele az, hogy össze kell vetni a Bibliával, amit ez az ember tanít. Annak alapján arra a megállapításra jut az ember, hogy Németh Sándor nem ismeri az Istent. Elutasítja a kegyelmet, Isten szeretetét. Aki pedig nem ismeri Isten szeretetét, nem ismeri az Istent. Isten minél jobb megismerése az Isten jóságának minél mélyebb megismerését jelenti. Pál apostol levelei úgy kezdődnek, hogy növekedjetek a kegyelemben, az Isten megismerésében. Ha Németh Sándor ismerné Isten szívét, ez az ismeret megváltoztatta volna. Akkor az önfeláldozó szeretet, kedvesség, öröm és békesség sugározna róla. A feltétlen elfogadás. Ezért nem Isten formálta őt a saját képére, hanem ő formálta az Istent saját képére és hasonlatosságára. A Németh Sándorra hasonlító Isten pedig nem egy szimpatikus jelenség. Magunk között szólva, inkább az ördögre hasonlít.
Emlékszem, a Hit Gyülekezetéből való szabadulás egy folyamat volt, azután is, hogy fizikailag eljöttünk onnan. Különösen a Németh Sándortól és a tanításaitól való szabadulás volt a legnehezebb. Olyan mélyen belénknevelte a „szolgálati ajándékról”, az „Isten emberéről”, a „lázadásról” szóló tanításait, hogy lépésről lépésre kellett megszabadulnunk ezektől. Ezekhez éppen olyan „kijelentésekre” volt szükségünk, mint a megtéréshez. Isten szellemi kijelentései által szakadtak le rólunk a láncok. Eközben voltak olyan dolgok, amelyekről kezdettől fogva tudtuk, hogy hamisak. A legnehezebb láncszem az volt, amikor találkoztunk az igazi evangéliummal, s azzal kellett szembenéznünk, hogy Németh Sándor még a megváltást is hamisan hirdeti: hamis evangéliumot hirdet, amire Pál apostol még átkot is mondott. Pedig annyira egyszerű és világos az egész. Azonban elhomályosított bennünket a hamis és téves tanítás, a felekezeti gőg, hogy a Hit Gyülekezete mindenben a legjobb, és itt hirdetik a legtisztább evangéliumot. Amikor mi elmenekültünk a rémségek házából, azzal is számoltunk, amivel mindig fenyegettek bennünket, hogy elveszíthetjük Istent, Isten ismeretét, sőt az igehirdetést. Annak ellenére, hogy a szívünkben tudtuk, hogy Isten jó, és Isten szeret minket. De annyira meg voltunk félemlítve, hogy kettősség volt bennünk. Bíztunk is abban, hogy Isten nem hagy el bennünket, de féltünk is, mert annyira belénk oltották a megfélemlítést, a kárhozattól, az Istennel szembeni lázadástól való félelmet. De amikor a Bibliával mértük meg magunkat, akkor azt láttuk, hogy nekünk van igazunk. Nem Isten ellen lázadunk. Isten Igéjét választjuk a hazugságokkal és az emberi terrorral szemben.
A szabadulásunk egy folyamat volt, amely húsz éven át tartott. Az utolsó lánc akkor szakadt le rólunk, amikor megértettük, hogy Németh Sándor nem Isten embere, mert elutasítja az evangéliumot. Nem fogadta el az ingyen kegyelemből való megigazulást és a hit által elnyerhető üdvösséget. Olyannyira nem, hogy a mai napig tagadja. Ez volt a szabadulásunk napja, amikor nem volt soha többé Németh Sándornak hatalma felettünk. Már nem féltünk tőle, hanem annak láttuk őt, aki. Hamis tanítónak, és hamis pásztornak, aki tagadja az újszövetséget, nem fogadta el a megváltást, nem ismeri Istent. Egy képesítés nélküli állelkésznek, egy pénzéhes és hataloméhes diktátornak, aki visszaél az emberek hitével, és a saját céljaira használja fel őket. Aki egyház címén maffiát működtet. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a legkeményebb eledel, amit a legnehezebben fogadnak el, akik oda jártak, vagy ott vergődnek. De nem lehet szépíteni az igazságot. Aki meg akar szabadulni, aki szabad életet akar élni, annak el kell jutnia ehhez a felismeréshez. Különben soha nem lesz szabad ember, s nem tudja élvezni Isten jóságát. Útjában állnak a hamis tanítások, a megfélemlítések és a kárhoztatások.
A Bibliát nagyon sokféleképpen lehet olvasni. Attól függ, milyen lélekkel olvas az ember. Pál apostolt lehet olyan kárhoztatóan, törvénykezőn olvasni, hogy az ember rettegve teszi le a könyvet. Aki nem tudja azt, hogy a Róma levél első fejezete egy időrendi sorrendet mond el, és a megváltatlan emberre vonatkozik, annak félelem és rettegés az élet. Miközben Pál apostol a kegyelem legnagyobb hirdetője, ahogy az egész Biblia is az Isten szeretetéről szól. De aki nem érti, az melléfoghat nagyon. A hit által való megigazulást tagadók olyan törvénykező egyházakat hoztak létre, hogy világi emberek megdöbbentek a kegyetlenségen. A hamis egyház eljutott a tömeggyilkosságig. Róla mondja a Jelenések könyve, hogy „részeg a szentek vérétől”. Mindezt ők is a Bibliából olvasták ki. Ezért Jézus Krisztus a fundamentum. Az ő megváltó vére, önfeláldozása, a megváltás tökéletessége, az ingyen ajándék és a megigazulásban kifejeződő isteni szeretet. Ezért ezt kell megismerni, megérteni, elfogadni, és ez megváltoztatja a szívet. A Szentlélek ekkor megvilágítja az Igét, s megmutatja benne az Isten szeretetét és jóságát. Aki megváltatlan és kemény szívvel olvassa a Bibliát, az a saját lelki és szellemi állapotához, szükségletéhez olvas ki belőle muníciót. Nem a Szentlélek fejti ki a rejtett kincset, hanem a betűt látja, ami a Biblia szerint „öl”. A Szellem az, amely „megelevenít”. Aki harcot, bosszút és keménységet lát, az magát látja, nem az Isten természetét és szeretetét. Az a világ szelleme által olvas. A Biblia valódi értelme Jézus Krisztus engesztelő áldozata és az ingyen elnyert kegyelmi ajándék elfogadása által válik világossá. Mert ebben van az Isten szeretete.
Számunkra is idő kellett, amíg megértettük, amíg szembenéztünk a valósággal, hogy Németh Sándor nemcsak hamis pásztor, aki veri a szolgatársait, hanem hamis tanító is, aki hamis evangéliumot hirdet, tagadja a megváltást, nem ismeri az üdvösséget. Nem fogadja el az evangéliumot, amit Pál apostol hirdet. Ezért nem ment be Isten „nyugodalmába”, ami az „Isten népének a szombatja”, ahogy a Biblia mondja. Ez az örök biztonság, amibe Isten helyezi a megváltott embert. Németh Sándornak az imakommandó helyettesíti az Isten békességét. Ez volt számunkra a legdöbbenetesebb felismerés. A személyi kultusz önteltté teszi az embert. Németh Sándor megrekedt a fejlődésben. Nem érti a Bibliát. Németh Sándor meg van győződve arról, hogy ő Európa legnagyobb prédikátora. De a legalapvetőbb ténnyel, a megváltás lényegével sincsen tisztában. Nem tudja, kicsoda üdvözülhet. Erre mondta Jézus: ami az embernek lehetetlen, az Istennél lehetséges. Ami Németh Sándornak lehetetlen, mert nem hiszi el, az az Istennek lehetséges, mert ő megadta.
Mi azt hittük, elveszítünk mindent, ha a Hit Gyülekezetét elhagyjuk. Mi annak tudatában tettük ezt, hogy erre is készek voltunk. Kárnak és szemétnek ítéltünk mindent, ami Németh Sándortól jött, és ha Istennek bármi köze is van ehhez, akkor vállaltuk ennek a következményeit. Ehelyett megnyertük, amit ő nem tud, amit ő nem fogad el. Istent választottuk helyette. Ez Isten csodálatos természete, aki a kevélyeknek ellene áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad. Németh Sándor elől, aki nagy embernek hiszi magát, el van rejtve. Nekünk, senkiknek, lenézett, megvetett, agyonátkozott üldözötteknek pedig kijelentette az Isten. Könnyen lehet az, hogy az egyetlen ember, aki a Hit Gyülekezetében nem ismeri Istent, maga a prédikátor, Németh Sándor. Ez minden probléma forrása. Ez magyarázza a viselkedését, a nyomokban sem található szellemi gyümölcsöket. Mindez pedig könnyen ellenőrizhető. Nem kell ezen vitatkozni, hiszen ő maga tagadja nyíltan az evangéliumot, amit Pál apostol hirdetett, amikor Józsitól elvitatja a mennyet.
Németh Sándornak ez a kijelentése abszolút bizonyíték arra, hogy semmit nem ért a Biblia kijelentéséből és a megváltásból. Kevélyen azt meri állítani, hogy egyetlen ember is képes a cselekedetei által megigazulni és a cselekedetei által igaznak lenni a halála pillanatában. Nem csoda hát, hogy Németh Sándor fél az Istentől, az ítélet napjától, mert ha neki az a reménysége, hogy a halála pillanatában éppen nem lesz a cselekedetei által bűnös állapotban, akkor soha nem jut a mennybe, mert ez lehetetlen. Ezzel félemlíti meg azokat, akikért Jézus meghalt. Ha akár egy ember is képes lenne a törvénynek megfelelni és saját magát a bűntől távol tartani, megtisztítani, ezáltal a mennybe jutni, akkor Jézus Krisztus teljesen feleslegesen áldozta fel magát. Nélküle üdvözülhetne minden ember a törvény betartásával. Németh cselekedetek által való megigazulást, önmegváltást hirdet, amely tagadja az engesztelő áldozat valódi tartalmát.
De aki megtartja magát a bűntől, annak nem kell helyettesítő áldozat. Aki nem bűnös, mert megoldja ezt maga, az elutasítja Jézust. Németh azt a hazugságot hiteti el a követőivel, hogy bármikor kész arra, hogy mennybe jusson, mert az életének van akár egyetlen pillanata, amikor a cselekedetei által nem bűnös, hanem igaz ember. Azt hiteti el a benne hívőkkel, hogy ez nekik is lehetséges, és ez a feladatuk. Ezzel elhordozhatatlan terhet akaszt a nyakukba, elszakítja őket az evangélium örömhírétől. Ez nem Jézus Krisztus könnyű, gyönyörűséges igája. Ez Németh Sándor és az ördög elhordozhatatlan terhe. Németh Sándor farizeus, aki olyan terhet rak a követői nyakába, amelyekhez ő maga egy ujjal sem nyúl, és olyat követel tőlük, amire maga sem képes. Németh Sándor életében sincs egyetlen pillanat sem, amikor a törvény megtartása által igaz ember lenne a maga cselekedetei által.
A kárhozattal és a pokollal való fenyegetés mindig hatásos, mert minden ember bűnös. Aki pedig kárhoztat, az manipulál, mert a megfélemlítéssel uralkodik a bűnösök fölött. Magától teszi függővé a bűntudattal manipulált embereket, akik nem Istenben bíznak, mert nem Isten igazítja meg őket, hanem benne bíznak. Németh Sándornak nem is arra van szüksége, hogy a bűneiből „megtérjen” és elhagyja őket, hanem arra, hogy elfogadja Jézus Krisztus ingyen ajándékát, a cselekedetek nélküli megigazulást. Ha nem fogadja el, hanem a cselekedeteiben bízik, és abból akar megigazulni, akkor nincs reménye, esélye. Akkor tényleg nem jut a mennybe.
A hívőknek azt kell tudniuk, hogy a megváltás idő feletti, az örökkévalóságban történt. A megváltás tökéletes csere. Jézus Krisztus magára vette a bűneinket és átadta az ő igazságát. Magára vette a betegségeinket, szegénységünket, magára vette az átkainkat és megkaptuk az ő egészségét, gazdagságát és az áldásait. Ő azonosult a mi bűneinkkel, mi azonosulunk az ő igazságával. Isten elvette a mi bűneinket, és az ő igazságát adta nekünk. Ezért ez tökéletes, és nem részleges. Ha csak részben lennénk igazak, akkor Jézus Krisztus csak részben volt igaz. De ha ő tökéletesen igaz, akkor mi is azok vagyunk. Ez nem tőlünk függ. Az eredeti evangélium az Apostolok Cselekedetei 10,43-44-ben olvasható. Íme: „Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, a ki hisz ő benne. Mikor még szólta Péter ez igéket, leszállt a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatták e beszédet.” Itt a törvény betartásáról egy szó sincs. Aki hisz, bűnbocsánatot nyer, és aki hisz, hit által megigazul, betölti a Szentlélek. Úgy pontos, hogy azt tölti be a Szentlélek, aki hisz. Pál apostol azt kérdezi, hogy a Szentlelket a törvény cselekedeteiből vagy a hit hallásából kaptátok-e? Aki be akarja tartani a törvényt, az elrekeszti magát a Szentlélektől.
Németh Sándornak az az Ige szól, hogy amit Isten megtisztított, azt ne nevezze ő tisztátalannak. Amikor a megtért hívőket visszaviszi a törvény alá, feldúlja a lelküket, megháborítja őket, elveszi a nyugalmukat és a biztonságukat. Ezt azért teszi, hogy újra kiszolgáltatottak legyenek, ne Istentől, hanem tőle függjenek. Kifosztja a hívők lelkét abból az áldásból, stabilitásból, amit ingyen elnyertek, amit soha nem veszíthetnek el, amely megtartja őket. A Biblia azt mondja, hogy az evangélium az Isten ereje. Németh Sándor az erő kultuszában él, állandóan a szellemi erőt keresi, de Isten ereje az evangélium. Azt nem tudjuk, ő milyen erőt használ, de azt tudjuk, hogy azt az evangéliumot, amelyben az Isten ereje van, azt elutasítja. A hívő ereje ebben van. Aki a törvény alá kerül, elveszíti minden szellemi erejét. Ha bármilyen szellemi ereje van, az nem Istentől van.
Németh Sándor azt állítja, hogy az ember nem igazul meg csak hit által, vagy ha mégis, akkor is csak arra az időre, míg cselekedetei által újra bűnössé nem lesz, mert akkor elveszíti a megigazultságát, elveszíti az üdvösségét is. Ez azt jelenti, hogy az üdvösség tőlünk, emberektől függ. Az jut a mennybe, aki megigazítja magát a cselekedetei által. De aki bűnös állapotban hal meg (bűnös a halála pillanatában), az megy a pokolba. Annak semmit nem számít a megváltás. Ha ez így van, és Németh ebben hisz, akkor ő könnyen pokolba juthat, mert ez az önmegváltás hirdetése. Csak azok vannak bajban, akik nem fogadják el Isten kegyelmét, akik a törvény cselekedeteiből akarnak megigazulni. Ezért fenyegeti a Zsidókhoz írt levél azokat, akik elutasítják Jézus kegyelmét, hogy nincs más. Ha ezt elutasítják, nem marad más, csak az ítélet rettenetes várása.
De Németh öntörvényű ember, még a Biblia törvényeit is a saját érdekei szerint szelektálja. Attól, hogy minden hívő nő frigid boszorkány lesz, és minden hívő férfi impotens, még a bűn és a törvény problémáját nem oldotta meg. Ahhoz Jézus Krisztus kegyelme szükséges. Németh Sándor a törvénykezésével, amely szinte kizárólag a szexre irányul (lopni, adót csalni, hazudni vagy rágalmazni nem bűn, csak a paráznaság az), mindössze azt érte el, hogy bevallása szerint a Hit Gyülekezetében hemzsegnek az „aszexuális, prűd, frigid, gyermektelen, fellációs problémákkal küzdő házasok”. Lelki betegeket nevel. Ugyanazok a gyümölcsök, mint a katolikus egyházban, ahol a törvény által a bűn növekszik, vagy természetellenes módon próbálnak megszabadulni tőle, mint az apácák kolostoraiban, a szerzetesrendekben. A Bornemisza Péter gyülekezeti általános iskolában már lányok csókolóznak egymással. Hol máshol, mint a kényszeres és beteges homofóbia fellegvárában? Ez a Biblia beteljesülése. A törvény által az emberek még romlottabbak, depressziósok, vagy képmutatók lesznek. Ahhoz nem kell egyház, hogy valaki az erkölcsösséget hirdesse, és a törvénnyel fejbe verjen másokat. Erre mindenki képes. Isten útja egészen más.
Ha valaki nem fogadja el az ingyen kegyelmet, nem képes megoldani a bűn problémáját. A bűn ereje a törvényben van, amit magukra kényszerítenek. Isten az önmegváltókkal, akik saját magukat próbálják megigazítani, tartozás szerint számol el. A törvény az embert magasztalja fel, s magára irányítja az ember figyelmét, amit ő tesz. A kegyelem Krisztusra mutat, amit ő tett. Ezért a törvény az embert dicsőíti, a kegyelem Jézust. A hívők akkor változnak el dicsőségről dicsőségre, ha őrá néznek. Péter csak addig tudott a vízen járni, amíg Jézusra nézett. Ez a kegyelem általi szellemi élet. Németh Sándor arra tanítja a híveit, hogy úgy próbáljanak vízen járni, hogy nem Krisztusra, hanem önmagukra és a mélységre tekintsenek.
Aki ezeket nem érti, nem ért semmit a Bibliából, az üdvtervből, a megváltásból. Soha nem ismerte meg az Istent, és az igazi evangéliumot soha nem fogadta el. Talán ez az oka annak, hogy Németh Sándoron nem nagyon mutatkoznak a Szentlélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. A Vidám Vasárnap műsorában egy erőszakos, durva ember vicsorog, fenyegetőzik, aki nem érti a Bibliát, aki feszültségben, harcban áll. Isten békességének és nyugalmának nyoma sincs rajta. Az erkölcsöt ostorozza, állami erővel akarja a világot megváltoztatni. A pénz és a hatalom bűvöletében él, saját híveit fenyegeti, megfélemlíti és terrorizálja. Mindenki fölött kontrollt akar gyakorolni. Ennek semmi köze az Isten országához, amely igazság, békesség és a Szentlélektől való öröm. Németh kirekeszti és elüldözi a gyülekezetéből azokat, akik ezt nem tudják összeegyeztetni a Bibliával. Jézus mondja: „A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” Az egész Hit Gyülekezete idegzsába, skizofrén paranoia és stresszgyár. Ennek oka, hogy Németh nem fogadja el az evangéliumot, nem ismeri Istent. Azt hiszi, hogy Isten olyan, mint ő.
Aki elfogadja Jézus Krisztus megváltását, és hisz ő benne, annak akkor is örök élete van, és akkor is megszentelt, örökké igaz, kegyelemből megigazult ember, ha nem tud róla. De feleslegesen teszi ki magát egy hamis tanító, ráadásul egy borzalmas természetű ember fenyegetéseinek, hamis tanításainak. Feleslegesen mellőzi Isten „végére mehetetlen” gazdagságát és szeretetét, ami jog szerint az övé: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (I. Korinthus 2,9) Emellett még ki is fosztják, mert a tized éppen olyan bibliaellenes, mint a törvény cselekedeteiből való üdvösség. Aki fizeti a tizedet, mind szegény lesz. Csak az gazdagodik meg, aki kapja. Aki törvényből fizet tizedet, éppen úgy átok alatt van, mint mindenki, aki a törvényből akar megigazulni. Nem akkor lesz átkozott, ha nem fizet, mint ahogy Németh Sándor mondja, hanem akkor lesz átkozott, ha fizet.
Jézus Krisztus egyháza nem „családi maffia”. Csak a Hit Gyülekezete az. Isten nem erre hív el senkit. Aki ezt elutasítja, kedves az Isten előtt. Némethnek nincs hatalma arra, hogy bárkinek ártson, aki Istent választja és nem őt. „Fussatok ki Babilonból!” – ezt mondja a Biblia.
