Kína ügyében nem lehet engedni. Ez sorskérdés. Ezért helytelen, ha elhomályosíja bárki azt, amit a kínai gyarmatosítás jelent, és a Diákvárosra helyezi csak a hangsúlyt. Nem csupán politikai és taktikai szempontból hiba ez, hanem az ország és a nemzet szempontjából is, ha szabad nagy szavakat használni. A Diákvárosért akkor kellene harcolni, ha egy bevásárlóközpontot akarnának a helyére építeni. A kínai egyetem nem egyenlő ezzel, mert a kínai diktatúra és a gyarmatosítás ellen szabadságharcot kell vívni. Fontos összefüggés, hogy a magyar fiatalok Diákvárosának helyét akarják elvenni, de ennél többről is szó van.
Kína nemcsak saját országában mutatta meg a kommunista diktatúra természetét, hanem Hongkongban és a világ más részein, de a Fudan egyetem kapcsán Budapesten is. Még itt sincsenek, s már most nem tűrik a szólásszabadságot, a diktatúrával szembeni kritikát. Már most helyreigazítják, kioktatják és megfenyegetik a főpolgármestert, ha „demokráciáról”, „emberi jogokról” merészel beszélni. Már most elvárják, hogy Magyarországon mindenki azonosuljon a kínai diktatúra hazug propagandájával.
Bármiben fogadunk, hogy ha a Fudan egyetem és vele a kínai hírszerzés, kémközpont és a kínai állami infrastruktúra Budapestre költözik, s Magyarország adósrabszolgája lesz a diktatúrának, kikényszerítenek egy kölcsönös tiszteletben tartási és együttműködési megállapodást, amelyben megkövetelik, hogy Magyarországon „kínaellenesség” nem lehet, és azt ők mondják meg, mi számít „kínaellenességnek”. A népirtó kommunista diktatúrát bírálni nem lehet. Hozzák az ügynökhálózatot, szervezik a besúgókat.
Kína saját rendszerének európai főhadiszállását akarja kiépíteni Magyarországon. Egy kínai Budapestet, ahol egy neki engedelmeskedő, lefizetett, zsarolható bábkormány működik, amely a kínai érdekeket szolgálja. Orbán csak annyit akart, hogy az IMF-et és a nyugati pénzforrásokat keletire cserélje, a liberális nyitott társadalmat képviselő CEU helyére egy illiberális szellemiséget képviselő keleti egyetemet hozzon, de nem számolt azzal, ami ezzel együtt jár: ideológiai kényszer, gyarmatosítás, elnyomás.
A kínai pénzzel jön a kínai ideológia és a kínai diktatúra is. A kettőt nem lehet szétválasztani. Aki nem elég tájékozott Kína valóságát illetően, azt a kínai elvtársak behívják egy elbeszélgetésre, mint amilyen ajánlatot tettek Karácsony Gergelynek. Egyelőre ez csak ajánlat, de ha beköltöznek Budapestre, ez nem lesz választható alternatíva. S ez nem is jár mindenkinek, mert lesz, akit egyszerűen csak elvitetnek. Ne tessék azt gondolni, hogy ez túlzás, néhány éven belül bekövetkezhet.
Bűncselekmény lehet a „kínaellenes” tevékenység, és a nagy „keresztény-nemzeti” magyar kormány a kínai kommunista diktatúra foglya lehet. Orbán nem vezetett be még totális diktatúrát, más eszközökkel működtet egy másfajta diktatúrát, de ha a kínaiak megérkeznek és elfoglalják Budapestet, ez megváltozhat. Pekingben egy kis Kínáról ábrándoznak, ahol létrehozhatják saját államukat az államon belül, méghozzá Európa közepén. Orbán ezt ígérte nekik, csak nem tudja, hogy ez a szabadság elvesztésével jár. Az ő szabadsága elvesztésével is. Kína a világ második legnagyobb hatalma. Orbán nem tudja, mivel játszik.
Most arról nem beszélve, hogy ha egy ilyen hatalmas kínai egyetem megérkezik Budapestre, amelynek különböző „kutatóintézetei” és egyetemi „intézményei” leple alatt jön a teljes kínai állami apparátus, a titkosszolgálat, a hírszerzés, a kémelhárítás, az ipari kémkedés, a katonai kémkedés, az ideológiai hadsereg, a propagandagyár, akkor azzal együtt jön slepp is. Orbán nem akart más kultúrát, most megkapja. Látott már valaki tiszta kínai negyedet? Még New Yorkban is az utcán ömlik a mérgező szennylé a kínai negyedben. Nem véletlen, hogy a világ járványainak 90 százaléka Kínából indul el. Az a higiénia még a Józsefvárost is elborzasztja.
A legnagyobb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a szovjet megszállás alatt nem volt olyan erős kontroll, mint amit a kínai kommunista állam gyakorolna Magyarországon, ha beteszik a lábukat Budapestre. Rövid időn belül megteremtik az „emberiség fejlődésének és virágzásának” feltételeit, és a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok nevű métely korlátait. Orbán kiszolgáltatott helyzetbe kerül, nem lesz választása. Minden másképp gondolkodó ellenség lesz, felszámolják a szabadság maradékát. Van ám klassz arcfelismerő rendszere Kínának. Bárhonnan lehallgatnak beszélgetéseket. Lehet még Magyarországon olyan fegyelem és csend, amilyet még nem láttak.
Ezért teljesen elhibázott az a határozatlanság, amit az ellenzék még mindig képvisel ebben a kérdésben, amelynek legszörnyűbb példája, hogy a kínai vezetőknek szánt levélben azt írják, hogy ha „kormányváltás” lesz, akkor nem épül meg a Fudan egyetem. Ennek a levélnek az igazi üzenete az, hogy ha nem lesz „kormányváltás”, s erre Orbán garanciát adhat Pekingnek, akkor megépül a Fudan egyetem. Ez nemcsak gyengeség, bambaság, hanem hazaárulással felérő ostobaság. Gyávaság.
Magyarországról Pekingbe csak olyan levél mehet, hogy itt semmilyen körülmények között, semmiféle kínai egyetem nem lesz. Pont. Ez a mi országunk, a mi hazánk, ide egy népirtó diktatúra egyetemnek álcázott kémközpontja és állami infrastruktúrája, ráadásul a magyarok pénzén, nem jön, ide nem teszik be a lábukat, mert szabadságharc lesz belőle. Úgy készüljenek, hogy itt nemzeti ellenállás lesz, és ha valamiben, ebben a magyarok jók. Nem szeretik az idegen elnyomást. A nem idegen zsarnok megtehet bármit, ha antiszemita, de idegen zsarnokságot a magyarok nem tűrnek. Ha nem lesz „kormányváltás”, itt kínai „egyetem” akkor sem lesz. Ezt kell megírni.
Orbán elszámította magát. Azt gondolta, hogy a nyugati liberális demokráciákat a keleti diktatúrákra cserélheti, miközben megmaradhat a nyugati demokráciák között is, azokat támadhatja, és lenyúlhatja a pénzüket. Ez a terv már azon megbukott, hogy a keleti despoták rendszereit nem ismeri, és nincs tisztában a természetükkel. Azok őt is benyelik, az ő szabadságának is véget vetnek. Ha hatalmon akar maradni, a legsötétebb rendszereket kell kiszolgálnia, méghozzá a magyarokkal szemben. Úgy tűnik, olyan mélyre züllött, hogy kész akár erre is.
De a magyarok előtt neki ezzel vége. Ezt kellene megértenie az ellenzéknek, hogy Orbán a kezükbe került. Nincs jó lépése, mert a kínai gyarmatosítás védhetetlen. Ezt nem tudja eladni a felcsúti földművelőknek sem. A magyarok megértik, mit jelent a „sárga veszedelem”. Az egészben a döbbenetes pedig az, hogy nem „ráhúzni” kell a veszélyt, nem kijátszani kell a „kínai kártyát”, mert ez maga a valóság. A veszély tényleges, és ez megköveteli a leghatározottabb fellépést ellene. Elszántnak kell lenni.
Nincs vesztenivalója senkinek, ahhoz képest, hogy a kínai kommunista diktatúra – katonaság nélkül – megszállja az országot. De még az sem kizárt, hogy kínai katonai együttműködés is legyen, kínai csapatok állomásozzanak Magyarországon. Budapesten járt a kínai hadügyminiszter. Valamiért távozott hirtelen a honvédség parancsnoka. Lehetnek közös kínai-magyar hadgyakorlatok. Orbán fegyverkezik. Ami épül, minden kínai lesz. Épül egy oltóanyaggyár? Kínai vakcinát gyárt. Nem számít, hogy rossz.
A legszörnyűbb és leghihetetlenebb forgatókönyvek is megvalósulhatnak. Nem kizárt, hogy tíz éven belül magyarok kössenek ki kínai fogolytáborokban a „kínaellenesség” miatt. Ne tessék azt mondani, hogy ez már túlzás és lehetetlen. Egyáltalán nem lehetetlen. Úgy tűnhetnek el magyarok, mint a kínaiak Kínában. Térjünk észhez. Ki fogja a nagy Kínát számon kérni, hogy hova tűnt Kovács Mihály autószerelő, aki a kocsmában szidta a kínai megszállókat? Széttárják a kezüket.
Az ellenzék történelmi felelőssége, hogy megvédje a hazát és Magyarország függetlenségét. Nem mellékes körülmény, hogy ebben számíthat az egész ország támogatására és egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak a magyar belpolitikai erőviszonyok. Orbán lelepleződött, eladta az országot. De ehhez határozottnak kell lenni, nem lehet az ellenzék pipogya, gyáva, határozatlan és bizonytalan. Világossá kell tenni a helyzetet, meg kell mondani a tényeket. De az ellenzék minden fellépéséből hiányzik az a kevés plusz, ami az elszántság. A határozottság és a meggyőző erő. Nagy a felelősség, ezért abba kell hagyni a gyávaságot.
Fel kell ismerni a veszélyt, a tényleges helyzetet, és fel kell nőni a feladathoz. A kínai gyarmatosítás elhárítását és megakadályozását kell az ellenzéki munka középpontjába állítani. Nem kampánystratégiai szempontból, hanem az ország megmentése érdekében. Az más kérdés, és plusz járulék, hogy az országot kiárusító Orbán is belebukhat ebbe. Azért, mert lelepleződött, mint csaló, szélhámos, tolvaj, maffiózó, az ország és a nemzet ellensége. Hazug gazember, aki a nemzeti lózungokkal becsapott mindenkit.
Uszított a bevándorlók ellen, aztán eladja az országot Kínának. Uszított a nyugati jogállamok és „Brüsszel” ellen, amely szabadságot és pénzt ad, jogokat véd, hogy „Nem leszünk gyarmat”, aztán kínai gyarmattá teszi Magyarországot, amely nem ad pénzt (csak nekik), hanem visz, a szabadságot és jogokat pedig lábbal tapossa. Ébredjen fel az ország, de ehhez először az ellenzéknek kell felébrednie, amely abban a helyzetben van, hogy elmondhatja az országnak az igazat.
Szabadságharcot kell hirdetni a kínai gyarmatosítással szemben. Meg kell menteni az országot. Nem lehet a kínai diktatúra adósrabszolgája a magyar nép. Budapest nem Hongkong. Budapesten nem parancsolhatnak a kínaiak. Nem a magyarok fogják megfizetni a kínai terjeszkedés árát. Le a korrupt, hazaáruló Orbán-rezsimmel! Le a hazug és törvénytelen Orbán-rendszerrel! Le a magyar szabadságot eltörlő alaptörvénnyel! Ezt kell mondani, nem mellébeszélni és bájologni. Helyzet van.
