Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke, az újév kezdetén eldöntötte a Márki-Zay személyével kapcsolatos kérdést, kijelentette: „Vagy Márki-Zay Péterrel győzünk, vagy senkivel”. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy Márki-Zay Péterrel ugyanannyi az esély, mint bárki mással, vagy bárki mással ugyanannyi lenne az esély, mint Márki-Zay Péterrel, akinek minden megszólalása botrányos, vállalhatatlan és minősíthetetlen. Az újévi beszédében a fideszes nyugdíjas szavazók halálán örömködő megjegyzését a Kutyapárt elnöke egyszerűen és találóan parasztságnak nevezte.
Gyurcsány megszólalása azt jelenti, hogy a DK eldöntötte azt a kérdést, hogy Márki-Zay-t visszahívják a nyilvánvaló alkalmatlansága miatt vagy sem. A legnagyobb ellenzéki párt ügy döntött, hogy nem. Gyurcsány szövege valójában azt jelenti, hogy ha veszítünk, ha nyerünk, Márki-Zay marad a miniszterelnök-jelölt. Erre a nyilatkozatra vélhetően azért is volt szükség, mert a Márki-Zay által végletesen megosztott ellenzék egy része, köztük a DK tagjai és támogatói, egyre hangosabban követelték Márki-Zay leváltását, aki a kritikusait „árulóknak”, a Fidesz beépített ügynökeinek nevezte.
A DK nem akar miniszterelnök-jelöltet váltani, még azon az áron sem, hogy Márki-Zay miatt veszítenek, vagy Márki-Zay hozzájárul a várhatóan történelmi nagyságú vereséghez. A vereséghez nem férhet kétség, hiszen Orbán választási rendszerében a mindenkori kétharmados Fidesz-győzelem van kódolva, ami ezúttal is meglesz. De Márki-Zay botrányos kijelentései és viselkdése miatt a vereség még a vártnál is nagyobb lehet. A hódmezővásárhelyi polgármesternek ugyanis sikerült az ellenzék szavazói közül sokakat elidegeníteni, miközben a jobboldalról nem hozott szavazókat.
A DK felismerte, hogy Márki-Zay menesztése káoszt okozna és még nagyobb megosztást az ellenzékben, mert Márki-Zay ezt a Fidesz befolyásának állítaná be, és mártírt csinálna magából. Ennél hosszútávon hasznosabb, ha kiderülnek a valódi képességei, és szembesül azzal a választási eredménnyel, amit a kampányával elért. Sok idő nincs, az ellenzéki összefogás megállapodása arra nem készült fel, hogy mi történik akkor, ha nem eléggé ismert, alkalmatlan jelölt nyer, akitől később megvonják a bizalmat a választói. Mert az biztos, hogy Márki-Zay-t még egyszer nem választanák.
Ezért a DK szerint most már bele kell törődni, hogy ez történt. Márki-Zay-ból nem szabad mártírt csinálni, ahogy ő már most előre belehelyezkedett a mártír szerepébe, akit a Fidesz győzelmében érdekelt múlt erői, a korrupt balliberális ellenzék (neki csak egyszerűen a „kommunisták”) állítottak félre, mert nem akartak „tiszták” lenni (mint például az őt támogató MSZP, és mindenki, aki őt feltétel nélkül támogatja és vezérnek fogadja el), s féltek attól, hogy Márki-Zay majd „elszámoltatja” őket is. Mert Márki-Zay hívei ilyen abszurd őrültségeket is terjesztenek, nem véletlenül.
A DK részéről azért is kényelmetlen lenne Márki-Zay visszahívását támogatni, mert az orbáni gyűlöletpropaganda átvételével Márki-Zay a DK jelöltjét, Dobrev Klárát győzte le, a kritikusait pedig Márki-Zay hívei a tényekkel való szembenézés helyett azzal gyanúsítják, hogy azért bírálják az ellenzék megválasztott miniszterelnök-jelöltjét a botrányos szövegei miatt, mert nem tudták elfogadni azt, hogy nem Dobrev Klára, hanem Márki-Zay győzött. Ez a magyarázat hamis. Márki-Zay szövegei okoznak megbotránkozást, mert azok vállalhatatlanok, mint a nyugdíjas halottakról szóló.
Mi a magunk részéről nem értünk egyet Gyurcsány Ferenc és a DK álláspontjával, Márki-Zay Pétert teljes mértékben alkalmatlannak, személyiségét és habitusát veszélyesnek tartjuk, ellenzéki miniszterelnök-jelöltként az általa képviselt és hangoztatott nézeteket, stílust, módszereket elfogadhatatlannak, demokratához méltatlannak érezzük. Az ellenzéki összefogás hibájának tekintjük, hogy nem képes ezt a súlytalan, öntelt ámokfutást megállítani, egy humanista demokratától elvárható keretek közé terelni, alkalmatlansága és öntörvényű autokratikus fellépése esetén lecserélni.
Gyurcsány Ferencnek politikusként joga van másképp látni a helyzetet, és pártja elnökeként saját tagjainak és támogatóinak gondolkodását és magatartását a párt érdekeinek megfelelő irányba terelni, s akár az egész ellenzéki tábort ehhez megnyerni. Mindez nem vonatkozik a független és szabad sajtóra, amelynek feladata az, hogy megírja, amit lát és hall, tájékoztasson és elemezzen. Ezt azért vagyunk kénytelenek leírni, mert az ellenzéki szavazók egy része hajlamos arra, hogy a szabad és független sajtót összekeverje a Ferencváros elvakult szurkolóival és ugyanazt várja el tőle.
A sajtó szerepe nem azonos a lelátón ülő elfogult szurkolók szerepével. A sajtó feladata a mérkőzés és a játék, a játékosok elemzése, bemutatása és értékelése. A sajtó a nyilvánosság kontrollja, amelynek mindkét irányba, a hatalom birtokosai, és a hatalomra igyekvők (jelenleg ellenzékiek) irányába is egyformán működnie kell. Nem a tükör a hibás, ha megmutatja a hibákat, amiből egy demokrata politikus és közösség tanul. Ezért az elfogulatlan sajtó az ő érdekét is szolgálja. A sajtónak meg kell írnia a valóságot, ez a felelőssége. Nem szépíthet, nem hallgathat, nem hazudhat.
Semmit nem mi találunk ki, mi csupán azt írjuk meg, amit Márki-Zay Péter mond és tesz. Ha nem mondana és csinálna ilyeneket, nem jelennének meg azokról kritikus hangú írások. Nem csupán az Amerikai Népszava hangvétele kiábrándult az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével szemben, hanem érződik a többi független újság hangjában is a távolságtartás és a kritika, amit egyébként más pártok és ellenzéki politikusok is megfogalmaztak a „kapitány” botrányos kampányával és szerepléseivel szemben. Az amatőrség csak egy szintig bájos, ha aroganciával párosul, veszélyes.
Az, hogy Márki-Zay Péterről mi jelenik meg, az rajta múlik. Ha nem osztja tisztákra és nem tisztákra azokat, akik a vezéri ambícióit támogatják vagy nem, ha kritikusait nem árulózza le, az általa fideszes szavazónak vélt magyar nyugdíjasok halálát nem nevezi pozitív fejleménynek, ha nem támadja nyilvánosan az ellenzéki pártokat, nem ellenük gyűjt egy új pártot, nem osztja meg és nem veri szét az ellenzéket, nem a keresztény-nemzeti katolicizmusával akarja képviselni az egyház és az állam szétválasztását hirdető ellenzéket, stb., akkor nem jelennek meg róla kritikus elemzések.
A sajtó nem mondhat le, és nem is mond le arról, hogy a valóságot tükrözze és a közélet szereplőit ellenőrizze. Függetlenül attól, hogy melyik párt miről, mit gondol.