Az oroszbarát „magyar modell” létezik, csak látványosan megbukott

Gulyás Gergely arról beszélt a kormányinfón, hogy nem létezik a Nyugat és az oroszok közötti „magyar hintapolitika”, miközben amit előadott erről, az maga volt a hamisítatlan hintapolitika. Gulyás úgy beszélt az orosz kapcsolatokról, mintha azok kizárólag gazdasági érdekkapcsolatok lennének, miközben egészen másról van szó: az Orbán-rezsim EU-ellenes, nyugatellenes politikát folytat, az orosz mintájú illiberális keresztényfasiszta állam „függetlenségét” védve Brüsszeltől, miközben minden lehetséges alkalommal az oroszokat dicséri és támogatja.

Ezzel szemben Gulyás most azt mondta, hogy „eddig se szerelmi kapcsolat volt, hanem érdekkapcsolat”, és „szerintem mi nem folytatunk keletre és nyugatra is kilengő hintapolitikát, mert mi a nyugati szövetségesi rendszernek részei vagyunk”. Hirtelen eszükbe jutott, hogy ők a nyugati szövetségi rendszer részei, amelyet 12 év óta folyamatosan támadnak, gyaláznak, uszítanak ellene, s amit gyarmatosítónak neveznek, szemben az oroszokkal, akikről Orbánnak soha egyetlen rossz szava nincs.

Ebből egyértelműen látszik, hogy Orbán elhitte magáról, hogy a „békemissziója” sikeres volt, hogy az oroszok megbízhatóak, hogy Putyin neki elárulta volna, ha be akar vonulni Ukrajnába. Ennek ellenkezője pedig megdöbbentette, az orosz támadás megijesztette őket, mert kiderült, hogy az oroszok mennyire megbízhatatlanok, kiszámíthatatlanok, és az Ukrajna elleni támadás mögött még nagyobb terjeszkedési szándék is látható. Ezért Orbán megrémült, hogy az orosz tankok nem állnak meg a határon, mert semmivel nem állítaná meg őket Záhonynál, csak a NATO védheti meg.

Azzal, hogy Orbán az EU-ban megszavazott minden szankciót, nyíltan elismerte, hogy a büszkén emlegetett „magyar modell”, amely a szankciók és az erő alkalmazása helyett az együttműködést és az orosz érdekek kiszolgálását jelenti, látványosan megbukott. Orbán és Gulyás úgy próbálja előadni ezt a „magyar modellt”, mintha az egy Nyugatnak elkötelezett ország gazdasági érdekek mentén folytatott korrekt kapcsolata lenne Oroszországgal, de ennél sokkal többről van szó: Putyin és Orbán rendszerének hasonlóságáról és a nyugatellenes, antiliberális ideológiai közösségről.

Ezért szó nincs arról, hogy a „magyar modell” csak annyit jelentene, hogy „Magyarország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, közben azonban kiváló kapcsolatokat ápol Oroszországgal is”, ennél sokkal többről van szó. Igazi „szerelmi kapcsolat” ez, amelynek alapját a közös ellenség, a nyugati szövetségi rendszerek, a demokratikus Európai Unió és a NATO elleni fellépés adja. Orbán évek óta olyan politikát folytat, mintha valójában már Putyinhoz és az orosz szövetségi rendszerhez tartozna, de még tagja az EU-nak és a NATO-nak is.

Orbán propagandagépezete tíz éve folyamatosan a Nyugatot mutatja rossznak és Putyin Oroszországát jónak. Az állami propaganda a hivatalos pálfordulás ellenére megállás nélkül az oroszokat védi, Amerikát és a Nyugatot hibáztatja, a leghazugabb orosz propagandát folytatja. Ez azt mutatja, hogy a „magyar hintapolitika” egyetlen pillanatra sem szűnt meg, a kettősség, a megbízhatatlan partnerség, a nyugatellenesség és az oroszbarátság ugyanúgy a része maradt. Csak közben a nagy barátról kiderült, hogy tömeggyilkos népirtó háborús bűnös, aki Magyarországra is bevonulhat.

Ezért Orbán pávatánca felgyorsult, az EU-ban és a NATO-ban igyekszik olyan látszatot kelteni, mintha mindig is elkötelezett és hűséges szövetséges lett volna, hogy megvédjék az oroszoktól, és ne járjon úgy, mint Ukrajna. Másik oldalon pedig vigyáz arra, nehogy az képzelje bárki, hogy az illiberális, nyugatellenes, antiliberális fasiszta és náci ideológiát feladta volna, és nem az orosz mintájú diktatúrát építené. Védi az agymosott magyarok fejét, nehogy megzavarodjanak, és visszakapcsoljanak a 2010 előtti átkos rendszer nyugatbarát és demokratikus gondolkozására.

Ezért annak ellenére, hogy az oroszok háborújába a Putyinnal folytatott közös politika miatt neki is bele kellene buknia, még ebből is megerősödve jöhet ki, mert a háborús propaganda ideológiai szempontból megerősíti a hívek nyugatellenességét (akiknek nagy szükségük is van erre a propagandára, mert egy hamis világ omlana össze bennük), és Orbán kétszínű nyugati politikája miatt nem kell tartaniuk attól sem, hogy az általuk megszépített, egekbe magasztalt orosz barátaik csizmája tapossa a Nyugaton beszerzett cuccokat, amitől menőnek látszanak.

Megint jól lakik a kecske és a káposzta is megmarad, kockázat nélkül lehet nyugatellenes fasisztaként élvezni a nyugati demokráciák előnyeit és védelmét. Ezért Orbán a világért sem halasztaná el a választást, mert a támogatottsága a fenti okok miatt csúcspontra is juthat április 3-án, mert nemcsak fizikailag védi meg az övéit az oroszoktól, hanem ideológiailag is megmenti őket az összeomlás és az ideológiai kijózanodás veszélyétől. Megmaradhat bennük az Orbán által rajzolt alternatív, hamis, kerek világ, amiért nagyon hálásak.

A nyugatellenes fasiszta és náci ideológia mérge halálra fertőzte a magyarok nagy részének agyát. Olyan szintű nyugatellenes gyűlöletet oltottak egy hamis világképpel a magyarok agyába, hogy az felülír minden józan megfontolást, a tényekkel való szembesülést. Orbán még a háborús előkészület napjaiban is Putyint védte, a Nyugatot nevezte provokatőrnek. Kijelentette, hogy „Brüsszel stratégiáját elhibázottnak, az Oroszország elleni szankciókat pedig zsákutcának látjuk”. Ehhez képest most a legdurvább szankciókat is megszavazta, és ez senkit nem zavar.

Orbán bukását csak az idézhetné elő, ha következetes maradna bármelyik álláspontjához, és vagy fasisztaként viselkedne, ami a nyugati világrendszerből való kiebrudalását és az oroszoknak való kiszolgáltatottságot jelentené, vagy ha demokrataként viselkedne, mert akkor vissza kellene vonnia minden illiberális hazugságát, amivel összezavarná a meghülyített, agymosott emberek fejét. Amíg ezt az aljas kettős játékot űzi, és ezt a Nyugat engedi neki, addig az álnok, hamis és hazug rendszerét képes átmenteni, mert az erre a hazugágra épül. Putyin háborúja erről vette le a maszkot.

A „magyar modell” megbukott, de Orbán úgy tehet, mintha ez nem is létezett volna. Az ellenzék képtelen ezt a képmutató, hamis és hazug kettősségét leleplezni, választás elé állítani, az agymosott magyarokat kijózanítani. Orbán tovább űzheti a kettős játékát. Mindez azért nem vezet a bukásához, mert egy originális fasiszta, antiszemita, antiliberális és náci ideológiára épülő diktatúrát bent tud tartani a nyugati demokráciák szövetségében, élvezve és kihasználva annak előnyeit és védelmét, miközben őket a világ és az emberiség ellenségeinek mutatja be, akiktől megvédi az övéit.

Orbán rendszerének lényege a demokráciának álcázott diktatúra. Az a hazugság, hogy az ő diktatúrája a valódi demokrácia, amely értékeket véd és a nép akaratából működik. Ez a hazugság tartja életben. Ezért kellene a demokratikus legitimációtól megfosztani, hogy ennek a hazugságnak legyen vége.

Ez az Orbán-rezsim túlélésének kulcsa. Ennek kellene véget vetni ahhoz, hogy megbukjon. Mert amíg ebben a kettős játszmában nem követ el végzetes hibát (mint ahogy most is időben kapcsolt), addig önmagát sem buktatja meg. Ebbe a résbe kellene belevágni a fejszét. De ez még egy olyan nyilvánvaló helyzetben sem sikerült a magyaroknak, amikor az orosz illiberális fasiszta rendszer lelepleződött és kiderült a mibenléte. Putyin nem az álcázás nagymestere, Orbán az. Az a tény, hogy a magyarok ebbe nem tudják belebuktatni Orbánt, az maga a tragédia.

Ennél sokkal erőteljesebben kellene most ez ellen a kettősség ellen harcolni. Fel kellene lármázni sokkal jobban a Nyugatot. Tetten érték az illiberális autokráciák mibenlétét. Nem szabadna engedni, hogy Orbán, a legnagyobb Putyin-támogató, beálljon Putyin ellenségeinek háta mögé. Azért is fontos lenne, hogy ezt ne hagyják, mert Orbán veszélyesebb Putyinnál. Nem tankkal, hanem hazugsággal akarja ugyanezt a fasiszta megszállást elérni egész Európában.

Putyin a nyílt fegyveres erőszakkal, a nyers fizikai erővel primitív eszközökhöz nyúlt, amelynek kora lejárt. Ennél sokkal veszélyesebb Orbán módszere. Ezt kellene észrevenni és megérteni.