Újabb súlyos visszaélésekre derült fény a Böjte Csaba által vezetett erdélyi gyermekotthonokban. A tavaly kirobbant pedofil botrány, melynek során kiderült, hogy egy „nevelő” tíz éven át akadály nélkül erőszakolta és fizikailag bántalmazta a gondjaira bízott kisfiúkat a dévai Szent Ferenc Alapítvány által tusnádfürdői és kászonimpéri gyermekotthonokban, csak a jéghegy csúcsa. Kiderült, hogy nem egyedi esetekről van szó, hanem rendszerszintű a fizikai és szexuális bántalmazás, melynek során lányokat is folyamatosan és rendszeresen megerőszakoltak.
A Kulcsár Árpád és Szabó Tünde erdélyi oknyomozó újságírók által feltárt esetek felvetik az alapítvány vezetője, Böjte Csaba személyes erkölcsi é büntetőjogi felelősségét is, mert Böjte tudott a gyermekek elleni erőszakról, de azokat nem jelentette, a gyermekeket nem védte meg, a kiváltó okokat nem szüntette meg. Az újabb esetek az Átlátszó Erdély és a Mérce oldalán jelentek meg. Az újabb eset kapcsán a tényfeltárók arról számoltak be, hogy az első – vádemeléshez vezető – lelepzés után a Böjte gyerekotthonokban felnőtt gyerekek tucatjai keresték meg őket hasonló esetekkel.
Bogár Mónika a szovátai Szent József gyermekotthon egykori lakója, akit 15 évesen, 2015 végétől kényszerített szexuális aktusokra a gyermekotthon akkori vezetője, akinek felesége ütötte és verte, rendszeresen megalázta a gyerekeket, míg a férje titokban a lányt folyamatosan megerőszakolta. A férfit végül eltávolították az otthonból, de a hatóságokat a lány nevelésével megbízott egyetlen személy, köztük Böjte Csaba sem értesítette, pedig tudtak arról, ami történt, és segítséget sem nyújtottak a kislánynak a traumák feldolgozásához.
A rendszeresen megerőszakolt lány ma 23 éves. 14 évesen, 2014-ben került a Szent József gyermekotthonba. A nevelőszülei keresték a helyet, mivel otthon problémák adódtak, így jobbnak látták Mónikát egy biztonságosnak tűnő, szép gyermekotthonban elhelyezni. A lányt váratlanul érte a döntés, hirtelen költözött a szovátai intézménybe. A szovátai otthon vezetőjének közvetlen felettese maga Böjte Csaba volt, aki az alapítvány elnökeként felel minden gyermekotthonért. Az otthon vezetője válik a gyerek gyámjává, azaz a szülői jogok gyakorlójává, aki később szexualisan abuzálta.
A nevelő fenyegette és zsarolta a lányt, akit rendszeresen megerőszakolt
Az otthon vezetőjének felesége verbálisan és fizikailag is bántalmazta a lányt a többiekkel együtt, rendszeresen a hajukat tépte. Az otthont vezető férfi először kétértelmű utalásokat tett, majd leste a fürdőszobában, és hozzádörgölte a nemi szervét. Elmondása szerint ezt nemcsak vele csinálta, hanem az összes többi lánnyal is rendszeresen megtette. Aztán a férfi a feleségét is kijátszva, a lányt szexuális kielégítsére használta. Az alábbiakban idézzük az általa elmondottakat:
„…indultam vissza a szobám felé. Amikor hallottam, hogy visszahívott, ott feküdt a nappaliban, le volt már minden villany kapcsolva. Azt hittem, [verés következik,] mert a fiúkkal is ezt szokta csinálni: először elküldi őket, visszahívja, és jól megveri őket. Azt hittem, azért hív vissza, hogy jól agyonüssön. Remegve mentem vissza, ott feküdt az ágyon, mondta, hogy térdeljek le. Nem tudtam, most mit akar, megfogta a kezem, odatette a nemi szervéhez, és mondta, hogy kezdjem simogatni meg verni neki. Eközben, mintha természetes dolog lett volna, elkezdett nekem magyarázni, hogy ha lefekszem vele, akkor nem fog visszavinni a gyerekvédelemhez. Utána visszamentem a szobámba, nem mertem mondani senkinek semmit. Azt mondta, ő a gyámom, akkor visz vissza, amikor akar.” Ez Böjte Csaba „gyermekmentő” missziója.
A karácsonyi vakáció alatt Mónika félt egyedül maradni az otthonban, de a nevelőszülei nem tudták fogadni. Egész nap az udvaron és a konyhában dolgozott, hogy ne kelljen a nevelői házban lennie, de este ezt nem lehetett elkerülni. A. halkan becsukta az ajtót, és vetkőzni kezdett, Mónikát pedig vetkőztetni. Idézzük tovább az oknyomozó riportot:
„Lefeküdt az ágyra, és azt mondta, hogy kényeztessem őt, és orálisan elégítsem ki. Nem volt mit csináljak, tettem, amit mondott, mert féltem tőle, mert tudtam, hogy mire képes. Utána megtörtént az aktus, én ott ültem az ágyon, ő fogta magát, kirohant, bevágta az ajtót maga után. Egyszerűen nem tudtam mit csináljak, ott feküdtem meztelenül, cserben hagyva, meggyalázva. Betakaróztam és sírni kezdtem. Utáltam magam, szégyelltem magam, szégyelltem a testemet. Egy rongydarabnak éreztem magam, nem volt utána többet önértékelésem, nem volt már becsületem. Tudtam, hogy ha kiderül, akkor bajok lesznek. Ez nagyon megviselt, egyedül is voltam, nem volt senki a szobában, nem volt, akinek elmondjam, mindenki otthon volt. Amikor az ember magára marad egyedül a gondolataival, arra nincsenek szavak.”
A bántalmazás ezután minden este folytatódott Mónika visszaemlékezése szerint. A férfi hozta a kulcsot, halkan bezárta az ajtót, hogy a lány ne tudjon elmenekülni. „A nappal eltelt, mert jó volt, mert lenn a konyhán a szakácsnő is rendes volt, szépen beszélt velem, és elvoltam. De amikor közeledett az este 6-7 óra, már reszkettem, minden bajom volt.” Mikor a szobatársai visszaérkeztek a vakációból, Mónika szerint nekik is feltűnt, hogy valami baj lehet, ahogy a nevelőszüleinek is. „Látták rajtam, hogy nemigen beszélek, nem akarok látni senkit. Ők is kérdezték, de nem akartam elmondani, mert anyukám nagyon boldog volt. Ő abban a tudatban volt, hogy tényleg ott biztonságban vagyok, és hogy milyen jó helyet talált nekem. Nem akartam, hogy összetörjön a szíve, és utána saját magát hibáztassa úgy is, ha nem tudta.”
A cikk szerint „A. azután is próbálkozott, hogy elkezdődött az iskola, és megtelt a ház. Az esti közös imák után visszahívta a lányt, bezárta az ajtót. (…) Amikor a lány ellenállt a nevelőnek, a férfi durván bánt vele, keményen dolgoztatta, azt éreztette vele, hogy ha nemet mond, akkor „vége az életének”. Mónika segítséget is kért, hogy megvédje magát. A téli vakáció végén a szomszéd szobában élő lány (nevezzük itt Csillának), korábban tért vissza a vakációról, mint a többi gyerek. Vele Mónika megosztotta, hogy mi történik, és megkérte arra is, hogy nyisson rájuk, amikor jelez. A terv nem sült el jól, A. ezután „csúful bánt” Csillával is, aki ezután Mónikára neheztelt.
Később egy másik, szintén az otthonban nevelt barátnőjének is beszámolt arról, hogy a házvezető szexuális együttlétre kényszerítette. Ő tavaly ősszel nekünk is megerősítette ezt: „Elmondta, hogy megtörtént közte és A. nevelő közt az a dolog. Kérdeztem, hogy milyen dolog, és elmondta, hogy le kellett vele feküdjön. És elmondta, hogy mindenfélét meg kellett neki csináljon. Undorító dolgokat.” A volt barátnő ekkor élesen kérdőre vonta Mónikát, hogy „miért ment ebbe bele?”, mire a lány azt felelte, hogy „nem volt más választása”, A. azért tudta megfenyegetni, mert vissza tudja küldeni oda, ahonnan jött. Mónika zokogva megígértette vele, hogy nem mondja el senkinek, mert ebből baj történhet.
Ezután egy horrortörténet kezdődött, amikor Böjte és emberei „házon belül” próbálták kideríteni és lezárni az ügyet. Böjte elmulasztotta azt a törvényes kötelességét, hogy a gyanú esetén azonnal feljelentést kellett volna tennie. Végül a lány maga tett feljelentést 2017-ben, de a Böjte és „nevelői” általa megfélemlített gyerekek és felnőttek közül, akik mindent tudtak, nem mert nyilatkozni és vallomást tenni a bántalmazó nevelő ellen senki, így bűncselekmény hiányában lezárták az ügyet. A lány felejtse el.
A magyar keresztény jobboldal jelképe, a „szeretet” apostola
Böjte csaba a magyar jobboldal kirakatfigurája, a „gyermekek megmentőjeként” ismert pap, aki hírnevet, politikai befolyást, pénzt és külföldi utazásokat szerzett a hátrányos helyzetű romániai, erdélyi gyerekek összeszedésével, akik végül dickensi körülmények közé kerültek. A gyerekek gyakran romlott ételt kaptak, embertelenül bántak velük, a nekik küldött adományokat elvették tőlük, csak a lejárt szavattosságú, romlott csokit kapták meg, propagandára használták fel, és több gyermekotthonban rendszeresen megerőszakolták őket, méghozzá Böjte csaba tudtával.
Mindennek oka, hogy Böjte olyan önkéntes nevelőket szedett össze, akik maguk is segítségre szorultak, képzetlenek voltak, rossz körülmények között éltek, közülük számosan súlyos alkoholisták, érzelmi- és szenvedélybetegek, valamint pedofilok és perverzek. Böjte nem gondoskodott arról, hogy felkészült emberek kezébe kerüljenek a gyerekek, nem óvta a rábízott kicsiket, kiszolgáltatott gyerekeket, nem gondoskodott ellenőrzésről, s a tudomására jutott eseteket eltussolta.
Böjte nem tekintette súlyos esetnek a szexuális visszaéléseket még gyerekekkel szemben sem, ami nem csoda, mert katolikus papként ő maga is egy lelkileg bántalmazó szexuális kapcsolatot tartott fenn az alapítványnál dolgozó egyik önkéntes nevelővel. Böjte személyesen is visszaélt a hatalmával, a helyzetével, ezért nem tekintette főben járó bűnnek azt, hogy a „nevelőnek” kinevezett többi lelki nyomorult is ütötte, verte, éheztette, megerőszakolta a gyerekeket. Ez az ember az Orbán-rezsim kirakatfigurája, aki jól reprezentálja az Orbán-féle „kereszténységet”.
Gyerekbántalmazáshoz nyújtanak segédkezet azok, akik ma is azt a hazugságot terjesztik, hogy Böjte gyerekmolesztáló és gyermekkínzó „árvaházai” sok gyereket „megmentettek”, ezért szemet lehet hunyni a visszaélések fölött. Csakhogy a „gyerekmentésnek” nevezett gyerekbántalmazás maga a működési mód, amitől senki nem menti meg a gyerekeket, akikkel szemben a legkisebb vissaélés az, hogy kötelező bokszolással hülyére veretik egymást, s Böjte terrorizmusért, robbantásért elítélt bűnözők szabadlábra helyezéséért imádkoztatja őket.
Ne feledjük, hogy Böjte gyerek koncentrációs táborát a magyar adófizetők pénzéből is finanszírozzák. Miközben az egész egy nagy fideszes ingatlanbiznisz is. Az alapítvány kurátorai fideszesek.
Böjte az Orbán-rendszer szimbóluma valóban. Megtestesíti mindazt a képmutatást, hazugságot és mocsokságot, amit a kereszténység álarca alatt ez a bűnszervezet elkövet. Súlyosbító körülmény, hogy Böjte ezeket gyerekekkel szemben követi el. Az Orbán-rezsim propagandagépezetének egyik legfőbb hazugsága a „gyerekvédelem”. Miközben a legnagyobb gyermekbántalmazó a rendszer bálványa, „keresztény” ikonja. Egy biztos: Böjte Csabához hasonló kártékony, álnok, hamis, hazug, képmutató és mocskos, tetü gazembert még nem láttunk (kivéve Orbán Viktort).
