Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a Kazinczy utcai zsinagóga einstandolása és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) megpuccsolása és elfoglalása után az Indexben „a zsidó hitközségi létezés számára három lehetséges utat” jelölt meg. Az egyik a Mazsihisz, a másik az EMIH, a harmadik a MAOIH, ami megszűnt önállóan létezni, mert Köves Geréb a kormány segítségével és rendőri erővel elfoglalta és egy csalással magába olvasztotta.
Köves szerint két lehetséges és egymást kizáró út létezik: a Mazsihisz vagy az EMIH. Az írásból az olvasható ki, hogy „csak egy maradhat”. Köves nem tudja elképzelni, hogy több zsidó hitközség éljen békében egymás mellett, mert ő akar lenni az egyetlen. Ehhez pedig a politikai hatalom kiszolgálásán, a rendszernek nyújtott szolgálaton és soha nem látott ocsmány seggnyaláson keresztül vezet az út. Az egyeduralomhoz szükséges eszközöket és vagyont Köves azért kapja az Orbán-rezsimtől, hogy kivégezze a Mazsihiszt, s ezzel az antiszemita rendszerhez lojális zsidóság jöjjön létre.
Ahogy Köves bemutatja a két lehetséges utat, abból csak egy következtetést lehet levonni: az egyetlen lehetséges hitközségi út az EMIH. Ezzel nyíltan hadat üzent a Mazsihisznek. Megfogalmazta a végső célt, a Mazsihisz felszámolását és eltüntetését. Mint arról írtunk, ez a cél az EMIH megalakulása óta létezik. Az első pillanattól kezdve ez volt Köves Slomó terve, ezt tükrözi „hitközségének” elnevezése is, amelynek az „Egységes” Magyarországi Izraelita Hitközség nevet adta. Köves kezdettől fogva „egyesíteni”, magyarul: bekebelezni akarta maga alatt az összes zsidó hitközséget.
Köves elérkezettnek látja az időt, hogy az Orbán-rendszer államhatalmi gépezetével a háta mögött megtámadja a Mazsihiszt és leszámoljon vele. Emögött nyilvánvalóan politikai döntés áll, és Köves ügynök elvégzi a feladatát. Ez egyértelmű a szövege alapján: „végleg kifulladt, idejétmúlttá lett az a zsidó hitközségi működés, amely az elmúlt 150 évben a magyar zsidóság életében fontos szerepet játszott”. Figyeljük a szavakat: „végleg kifulladt”, „idejétmúlttá lett”, ami azt jelenti, nincs tovább. Köves Slomó a politikai hatalommal a háta mögött véget vet a 150 éves működésnek.
A legundorítóbb az, amikor Köves a kuruc.info és a hungarista-nyilas-fideszes antiszemiták kórusába áll, amikor azt állítja: ez „a 20. század második felében a kommunista államhatalom által kiosztott ‘holokausztáldozat’ szerepet volt hivatott megtestesíteni”. Köves azt a náci szólamot fújja, hogy a zsidók megjátsszák az áldozatot és üzletet csinálnak a holokausztból. A Mazsihisz, mint a „holokausztáldozat” szerep örököse, a kommunista örökséget is képviseli ma is. Köves szerint ugyanezt folytatja, amikor pl. a „nevető zsidó” náci Soros-plakátok alkalmával antiszemitizmust kiált.
Lehet szeretni a pénzt, lehet szeretni a sunyi seggnyalást (ízlés és gusztus dolga), lehet árulásból élni. De zsidóként odáig süllyedni, hogy valaki a nácikkal együtt „holokausztáldozat szereppel” vádolja az emlékező zsidóságot, mert a kommunista rendszer is tisztességesebb volt a holokausztra való emlékezésben, mint a Köves által oda-vissza kinyalt fasiszta és antiszemita Orbán-rendszer, az a mocsokságnak és az aljasságnak olyan szintje, amire nincsenek szalonképes szavak.
Köves kívülről zsidó rabbi, belülről üzleti vállalkozó, stróman, ügynök és politikai kommisszár. Személyes ambíciói megvalósításához eladta magát egy fasiszta rendszernek, kiárulta a zsidóságot, legitimálja az állami antiszemitizmust, amely az „illiberális” ideológiában, a „nemzetközi pénzvilágról” szóló antiszemita összeesküvéselméletekben és a „Soros György” neve alatt folytatott nyílt antiszemita és náci propagandában nyilvánul meg. Köves társa a legalpáribb és legocsmányabb feketeöves antiszemitáknak, de pénzért és hatalomért kiszolgálja őket, lábuk elé terítve a zsidóságot.
Köves ezt írta a Mazsihiszről, az egyik lehetséges útról: „A Mazsihisz fogadatlan prókrátorként az ‘általános zsidó képviselet’ szerepében tetszeleg, magát a ‘teljes magyar zsidóság’ képviselőjeként beállítva, ettől remélve a státuszból fakadó állami források és egyéb előnyök monopolizálását.” A Mazsihisz nem fogadatlan prókátor, hanem a magyar zsidóság képviseletét ellátó hitközség, amely jogutódja a korábbi legitim zsidó szervezeteknek. Ezzel szemben Köves gyökértelen bizniszegyháza a vödörből halászik, mert a tagságát is jórészt a Mazsihiszből toborozta és szakította ki.
Köves legarcátlanabb hazugsága, hogy a Mazsihisz ettől a megörökölt státuszától reméli az állami források és egyéb előnyök monopolizálását. Ezek az állami források a Mazsihisznek jártak, amíg meg nem jelent Köves Slomó, és fel nem ajánlotta Orbánnak a rendszerhez hű „nemzeti zsidó” alternatíva létrehozását, s le nem szakította a támogatások egy részét. Köves szereti azt mutatni, hogy ő arányosan kevesebbet kap az állami támogatásokból, mint a Mazsihisz, de ő az egyházi támogatásokon kívül a hátsó ajtón kapja a hatalmas ingatlanokat, cégeket, iskolákat, milliárdokat.
Kövesnek ennyi a Mazsihisz. Ezzel szemben állítja saját „hitközségét”, amely valójában egy nagy NER-vállalkozás, amelyben ő egy ugyanolyan stróman, mint az összes többi. Ezt írja az EMIH-ről: „Az általam 20 éve vezetett EMIH konzervatív zsidó vallási reneszánszt hirdetett, az outreach és az oktatás útját választotta, amelyhez nulláról indulva új zsidó intézmények tucatjait építette ki. 2004-es alakulása óta 12 zsinagógát nyitott vagy nyitott újra, három óvodát, két iskolát és egy egyetemet alapított, illetve tart fenn. Kiterjedt könyvkiadói tevékenységet folytat, informális felnőttoktatási programok és közösségi események százait szervezi minden évben, ezzel a vallástól eltávolodott, de spirituális igényű, vagy éppen közösségre vágyó emberek ezreivel talál kapcsolatot. Az EMIH vallási beállítottsága ortodox, de leginkább szekuláris zsidókat kíván megszólítani, a közösségi életbe bevonni.”
Köves tevékenysége nem vallási reneszánsz, hanem egy politikai rendszer gátlástalan kiszolgálása. Mindazt, amit Köves felsorolt, a segge alá tolták, semmit nem a maga erejéből csinált, hogy alternatívát állítson és leváltsa a zsidóság legitim képviselőjét, a politikai hatalomtól független, azzal sokszor elvi alapon szemben álló Mazsihiszt. Köves egy farkas, aki el akarja rabolni a nyájat. Ezért csatlakozott a hiénákhoz, akik ehhez pénzt, intézményeket és hatalmat adnak. Orbán fasiszta rendszere nem betiltani akarja a Mazsihiszt, hanem leváltani egy hozzájuk hűséges árulóval.
Köves ezután a lényegre tér, a Mazsihisz és az EMIH közötti politikai különbségre, a Mazsihiszt vádolva azzal, hogy baloldali és liberális politikai aktivitásával próbálja ellensúlyozni Köves egyre nagyobb térnyerését. Köves nemcsak aljas, hanem hülye is, aki azt képzeli, hogy bárki elhiszi, hogy az Orbán-rendszerben baloldali és liberális politikai aktivitással lehet javítani a pozíciókat, és a Mazsihisz ezt az utat választotta. A Mazsihisz mindig az volt, aki, és ugyanaz maradt a NER után is, ami volt. Elveit annak ellenére sem adta fel, hogy láthatta Köves példáján a seggnyalás sikerét.
Köves ezt írta: „a Mazsihisz kilépett a szoros értelemben vett egyházi szerepkörből, és – tekintettel a zsidó származású magyarok jelentős részének preferenciáira – baloldali és liberális irányultságú politikai aktivitásba menekül. Legitimációt és társadalmi támogatottságot azzal szerez magának, hogy „az antiszemitizmus elleni küzdelem” jegyében minél többször konfrontálódik a jobboldali magyar kormánnyal, a zsidó közéletet pedig a NER-hez való viszonyulás mentén polarizálva próbálja az EMIH-et lejáratni”. Mert az EMIH nem konfrontál az antiszemitizmus miatt.
Az EMIH-et nem kell lejáratni a NER-hez való viszony alapján, miután Köves ott forgolódik a rendszer díszzsidójaként minden fasiszta rendezvényen, cserébe pedig ömlenek az ingatlanok és az intézmények, a milliárdok, a cégbirodalom, amit Köves nem a tízórain megspórolt pénzéből állított fel, hanem egy antiszemita mocskos fasiszta rendszer pénzén, amit a Júdás szerepért kapott. A legundorítóbb, hogy Köves állítólagos „rabbiként”, aki legújabban aluminiumfeldolgozóval szolgálja a zsidó vallási reneszánszt, itt újra kijátssza a neonáci „antiszemita kártyát”.
Köves a Mazsihisz elleni hadüzenetet Heisler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének Facebook oldalán megjelent posztja miatt írta. Ebben Heisler András azt írta, hogy „Zsinagógáinkban félelem uralkodik”. Ez a félelem jogos, mert Köves a politikai hatalommal és töméntelen pénzzel a háta mögött ugrásra készen áll, hogy leváltsa az általa elavultnak minősített 150 éves hitközségi életet és gyakorlatot, s mindent bekebelezve a Mazsihisz helyén, intézményeiben és zsinagógáiban is létrehozza az új típusú biznisz alapú hitközségi modellt, amely a hatalomra támaszkodik, azt szolgálja.
Köves írásának utolsó mondatában ezt kérdezi: „Heisler Úr! Lehetséges, hogy valójában maga fél? Fél attól, hogy kiderül, mekkora a felelőssége az elnöksége alatt szétvert, polarizált, vallási életében megtizedelt neológia helyzete miatt, amelynek romjait most maga után hagyja?” Először is, a magyar zsidóságot nem a Mazsihisz és nem Heisler András, hanem Köves Slomó verte szét, ő polarizálta, a neológiát is ő tizedelte meg. Most pedig arra készül, hogy mint magyar „pusztító utálatosság” bevonul a Dohány utcai zsinagógába, háta mögött Semjénnel és más NER-pribékekkel.
Másodszor, Köves (Máté) Slomó úgy járt, mint Virág elvtárs, aki a tanúvallomás helyett az ítéletet húzta ki a táskájából. A Mazsihisz még nem az övé, a Mazsihisz elnöke még Heisler András, a Mazsihisz megpuccsolása még nem történt meg. Heisler András még nem hagyott maga mögött semmit. E pillanatban a Mazsihiszben szolgáló rabbikkal és más vezetőkkel azon dolgozik, hogy kivédje ezt a támadást, megőrizze a szabadság kis szigetét, ami a Mazsihisz, hogy szabadon gyakorolhassák a 150 éves hitközségi életet, amire Köves Slomó és Orbán Viktor halálos ítéletet mondott.
