Ahol tíz éven át zavartalanul lehet fizikailag és szexuálisan is bántalmazni gyerekeket, méghozzá kis közösségek szeme előtt, ott nemcsak az állandóan átvert román gyermekvédelmi ellenőrzéssel van baj, hanem azzal a társadalmi közösségel is, amely évizedek óta nem vesz tudomást a jelzésekről, az ijesztő beszámolókról, és ragaszkodik egy képmutató álpapról szóló hazugságokhoz, aminél még a gyerekek élete sem fontosabb.
Mert voltak jelek, léteztek jelzések, amelyek alapján már régen intézkedni kellett volna. De ennél sokkal fontosabb volt az „Erdély-mítosz” fenntartása, amelynek egyik legfontosabb bálványa és jelképe volt az erdélyi sztárpap, aki a mézes-mázas hazugságai mögé rejtette az igazi arcát és azt a valóságot is, amelynek súlyosságáról szól a 28 év börtönre ítélt nevelő esete. Az erdélyieknek ez a hamis mítosz mindennél fontosabb, ezért megvédték Böjtét és megvédik ma is.
Ez szorosan összefügg azzal a hamis és hazug képpel, mintha Erdélyben élnének a tiszta emberek, akiket nem rontott meg a Nyugat, akik őrzik a magyarság igazi értékeit, szemben a magyarországi magyarokkal, akik romlottak, szennyesek, bűnösök. Mi a magunk részéről kezdettől fogva tiltakoztunk, hogy alacsonyabbrendűnek kelljen éreznünk magunkat az erdélyieknél, meg a székelyekkel szemben, mert ők az angyalok, a tiszta szentek, mi meg a romlott ördögök vagyunk.
Nem hiszünk abban, hogy az erdélyi zárt közösségek őrizték meg a magyarságot, a kereszténységet, bennük van a tiszta mag, mint az orosz messianizmusban, mi pedig romlott világpolgárok vagyunk. Nem hiszünk mi ebben, tudjuk, mi lakozik az emberben, akár erdélyi, akár nem. Ez a hamis mítosz aztán még káros is lehet, mert lepleznek mindent, ami ezt a hazugságot beárnyékolhatja. Az ilyen közösségek válnak alkalmassá arra, hogy szörnyűségeket titkoljanak el.
Nem kárörvendés, amikor látjuk, hogy ez nem így van. Erdélyben is emberek élnek, azok sem különbek senkinél, s ha ez felháborítaná őket, akkor nézzenek a bálványukra, Böjte Csabára, aki egy képmutató álpap, aki titokban szeretőt tart, méghozzá egy súlyosan bántalmazó szexuális kapcsolatban, amelyben tönkretett egy nőt, a keze alatt gyerekeket vernek évtizedek óta, gyerekeket erőszakolnak meg, és ő nem tett semmit, hanem még leplezte is ezeket. Ha van egy undorító féreg a világon, akkor azt Böjte Csabának hívják, tessék szembenézni ezzel. Amit a gyerekekkel szemben tett ez az ember, arra nincs bocsánat. A pokol tüze fogja pirítani ezt az aljas képmutató gazembert.
A Böjte-jelenségnek súlyos önvizsgálatra kellene késztetni az erdélyi testvéreket. Mert ők is fedezték és leplezték mindazt, ami Böjte gyerekrezervátumaiban történt. Még most is fontosabb, hogy Erdély tiszta és szent maradjon, semmi szennyfolt ne essen rá, mint az igazság kiderítése, a gyermekek megmentése. Egy pedofilt ítéltek el, de ha Böjtén múlt volna, azt is elsimítják, a fonnyadt almák meg rohadjanak meg. Két másik pedofilról is tudunk, akiket Böjte futni hagyott, és nem követelik rajta az igazságot. Akik leleplezték a gyerekkínzó koncentrációs táborait, azok a hibásak.
Erdélyben az áldozathibáztatás, a bűncselekmények relativizálása, hazudozás zajlik. Arra hivatkoznak, hogy Böjte hány gyereken „segített”. De az nem segítés, ha közben verik, alázzák és megerőszakolják őket. Nem mentség, hogy nem mindet erőszakolták meg. Aki nem tudja ettől megvédeni a gyerekeket, az ne alapítson gyermekotthont. Nem igazolja egyetlen gyerekkel szemben elkövetett bűncselekményeket, hogy nem lett mindenki áldozat. Egy is sok, de itt nem egyről van szó, nem is csak azokról, akiknek a bántalmazásáért 28 évre (!) ítéltek egy nevelőt.
Böjte bűncselekményeket rejtett el, amivel maga is bűncselekményeket követett el. Az Erdélyről szóló hazugságokba, mítoszokba és legendákba kiválóan illett a ferences szerzetes, az árvák megmentője, aki az utcáról szedi össze a gyerekeket és gondoskodik róluk. Ez az eszményi, tiszta Erdély, aki pedig nem ilyen, az szégyellje magát. Aztán kiderül, hogy a bálvány sztárpap egy ócska strici pernahajder, aki emberi roncsok kezébe adta ezeket a gyerekeket, mert az adományokat, amiből igazi nevelőket lehetett volna fizetni, ellopta. Gyerekeket vertek, éheztettek, erőszakoltak. Ma sem jobb a helyzet.
A sztárpap pedig járta a világot, írta a képmutató hazug könyveit, miközben kefélte a szeretőit, a szegénysorsú családoktól kicsalt gyerekeknek pedig rémálom volt az életük. Böjte bokszoltatta őket, hogy verjék szét egymás fejét Szent Ferenc nevében, mert az tanít az életre. Nincsenek szavak, annak elmondására, milyen mocsok ez az ember, mit tett gyerekekkel. De az erdélyiek még most is inkább tussolnák az ügyet, mert az rosszfényt vet a szent Erdélyre és az Erdélyről szóló hazuságokra.
Azzal mentegetik, hogy hány gyerek nőtt fel a Böjte-féle gyerekkínzó otthonokban, ahol félelemben, megalázatatásban, lelki terrorban éltek, és élnek ma is. Mert amikor Böjte letagadja ezeket, az azt jelenti, hogy semmi nem változott. Megy tovább a verkli a kirakatrendezvényekkel, a betanított gyerekekkel való képmutatás. Böjte gyermekotthonaiban kiskorúak veszélyeztetése zajlik naponta. De Erdély nem háborodik fel, hanem mentegeti a hamis papot, próbálják elkenni az ügyet. Tiszteletet követelnek ennek a gazembernek, akit azonnal ki kellene rúgni az egyházából is, és fel kéne számolni a mocsok otthonait, ahol kínozzák a gyerekeket. Ezer guggolás. Feltartott kézzel egy lábon állás.
Még azok is, akik legalább szembenéznek azzal, hogy itt súlyos bűncselekmények történtek, menteni próbálják a helyzetet. Azt szeretnék, hogy legyen vége, higgyük el Böjte ájtatoskodó hazug szavait, mert az könnyebb. Böjte kimegy a búzamezőre, mint Szent Ferenc, van képe ott ájtatoskodni, amikor emberi roncsok szegélyezik az útját. Van egy lány, akit 15 évesen erőszakolt meg a szovátai gyermekotthon akkori vezetője, Böjte barátja, akit a mai napig védelmez és hazudozik róla. Nem számít, hogyan dolgozza fel ezt a lány, a fonnyadt alma.
Ez a lány a döbbenetes videójában elmondta, hogy amikor kiderült Szovátán, hogy a nevelő szexuális kapcsolatot tartott fenn vele, akkor Szovátán mindenki őt utálta, őt bélyegezték meg, őt kurvázták le, hogy elcsábította azt a drága jó nevelőt. A lány öngyilkos akart lenni, Isten mentette meg, hogy nem lett az. Ez a képmutató gazember meg járja a búzaföldet, mint egy szent szűz, és ontja magából a hazug képmutató szövegeit. Miközben úgy beszél a gyerekekről és a gyerekekekl, mint egy kocsis. Undorító az egész. Böjtének ebben az egészben egyetlen ember fontos, és az ő maga.
Erdélynek szembe kell néznie a Böjte-jelenséggel, mert Böjte védhetetlen, és ha nem veti ki magából ezt a gyerekkínzó kurafit, hazug és képmutató álpapot, akkor az erdélyi mítosznak vége. Ami éppen nem baj, csak akkor el kellene érniük a Nyugat által megrontott, szennyes magyarországi magyarok morális színvonalát, akik hánynak ettől a sok mocsokságtól, hazugságtól, gyerekkínzástól, és azt szeretnék, hogy legyen ennek vége. Mentsék meg ettől az ördögtől a gyerekeket.
Most bizonyíthat Erdély, mennyire szeretik az igazságot, és mi a fontosabb nekik, a hamis látszat vagy az igaz valóság.