Orbán Viktor megkezdte az „érzékenyítést” a Hatvanpusztai hercegi birtok használatával. Elkezdtek csordogálni a hírek, hogy Orbán urunk Hatvanpusztára tette át a széhelyét, és onnan irányítja a birodalmat. Jelképes, hogy Orbán József nádor birtokába költözött, azzal is demonstrálva, hogy a király utáni második legmagasabb méltóságot tölti be. Király pedig majd kerül idővel a feje fölé a családból, mi 2010 óta Ráhel királynőre tippelünk.
Az Amerikai Népszava 2010 óta mondja, hogy ennek királyság lesz a vége, méghozzá az Orbán-dinasztia megalapításával. Ez a dinasztia vagy 300 évig fog uralkodni, vagy már a második generációt sem éri meg, mert a tagjait nyilvánosan felakasztják, a többiek pedig a lopott vagyonnal elmenekülnek, az ostoba magyar demokraták pedig a „békesség” nevében elengedik őket a pénzükkel együtt. Mindenesetre a dinasztiához a szaporulat megvan.
Nincs abban semmi különös, hogy az uralkodónak van vidéki birtoka, hercegi kastélya, és onnan intézi az államügyeket. A szokatlan ebben az, hogy nem egy királyi család (még az erre a célra létrehozott magyarságkutató kimutathatja az árpádházi rokonságot), hanem az ország legnagyobb tolvajcsaládja költözött a hercegi birtokra, megszerezve közpénzekből az uradalmat. Nem az államé a hercegi birtok, hanem az államot kisajátító tolvajé.
A megjátszott királyi méltósághoz képest faramuci helyzetet jól mutatja, hogy noha Orbán birtokba vette a 11,5 millárdért felújított versaillesi-i hatvanpusztai kastélyt, megtette azt a birodalma központjának, de maga a birtok az apja nevén van. Az is különös, hogy valaki a saját apját használja strómannak, de az analfabéta gázszerelő nevére mégsem irathatta rá a hercegi birtokot. Ez mindent elmond a bűncselekménysorozatról, ami a birtok mögött áll.
Az sem szokásos, hogy Orbán közjogi státusza szerint négyévenként megválasztandó és kötelezően megválasztott miniszterelnök, miközben az ország informális struktúrája és a működése szerint egyfajta királyság, a tartalmát tekintve diktatúra, stílusát tekintve maffia. De a szándék a magyar királyság „helyreállítása”, ezek az átmenet zavaros évei, amikor az ország főhercege és nádora közjogilag még csak miniszterelnök, valójában már több annál.
Orbán ugyanis nemcsak formálisan került Habsburg József nádor birtokára, hanem valódi értelemben is átvette a helyét és a szerepét. I. Ferenc osztrák császár, magyar király öccse az ország nádora volt, amely pozíció a király helyettesének felel meg. A nádorságot Szent István király alapította, s ezt a tisztséget most – az uradalommal együtt – Orbán elfoglalta. A hírek szerint már ott tartja a megbeszéléseit, most járatja be a nádorság központját.
Mi csak egy köztörvényes bűnözőt látunk, nem egy főherceget.
Miután a magyarok hozzászoknak, hogy Orbán az apja nevére írt lopott nádorságban ül, és onnan irányítja az országot, mint egy herceg (egyesek még büszkék is lesznek a pompára, megfeledkezve arról, hogy ez nem állami kúria a miniszterelnökségnek, hanem az Orbán-család nevére írt lopott vagyon, ahol egy felkapaszkodott felcsúti paraszt játssza a királyt a magyar emberektől ellopott pénzen és uralkodva rajtuk), beindul majd a nagyüzem.
Orbán itt fogadja majd a politikusokat, külföldi küldöttségeket, méltóságokat. Szoktatja és érzékenyíti a magyarokat arra, hogy amiképpen a Habsburg hercegi birtok, úgy az ország is a magántulajdona, amivel már ma is ekképpen bánik. Mintha neki az családi öröksége és tulajdona lenne. De nincs az a korrupt állami megrendelésekkel kitömött kőbánya, amiből a hercegi birtokot ilyen színvonalon meg lehet szereni, fel lehet újítani, a környékkel együtt.
A DK vagyonvizsgálatot kezdeményez a parlament illetékes bizottságában, amelyen azóta is nevetnek a hatvanpusztai hercegségben és szerte az Orbán-birodalomban a főispánokig bezárólag. Ennél nagyobb viccet még nem hallottak. Magyarországon két párhuzamos világ van, az egyik a valóságos, a másik a Patyomkin-világ, egyik a hercegi nádorság, a valódi, a másik a külvilág és a hülyék számára fenntartott látszat a demokratikus köztársaságról.
Tulajdonképpen a Várat is a nevére írathatná, az semmiben nem különbözne attól, ahogy a Habsburg hercegi nádorbirtok a tulajdonába került. Apja majd lesz olyan kedves haver, és az etyeki borozóban két kisfröccsért „eladja” a főhercegi birtokot a fiának. A haramiák jól ismert öblös röhögése közepette. Ezek az emberek álomvilágban élnek, az álom azonban valósággá vált. Még Putyinnak is rejtegetnie kell a kastélyát, Orbán büszkén mutogatja.
A magyarok úgy nézik ezt, mint egy filmet, hogy ellopták a fejük fölül az országot és egy koszos felcsúti tolvajcsalád király lett. Nem fogják fel, hogy mi történt. Már helikopterekkel repkednek oda a csickások és a talpnyalók, akik egy csődbe ment, eladósodott országban játsszák a nagyfiút és az arisztokráciát, rázzák a rongyot, lenéznek, leugatnak mindenkit.
Nagyon kíváncsian várjuk, mi lesz ennek a vége. A népmesei befejezés sem kellemes, de azzal kiegyezne a mi nádorunk, ahhoz képest, ami vár rá. A „nádor” boldog lehet majd, ha börtönben végzi, s nem a főhercegi birtok első fájára húzzák fel. Mert így szoktak végződni az ilyen pünkösdi királyságok. Reméljük, az Orbánok előtti meghajlást már nem érjük meg.
Előre mondjuk: nem szabad futni hagyni őket.
