Orbán igyekszik egységes képet mutatni a világ szélsőséges vezetőiről és diktátorairól, akiket ő barátainak, testvéreinek és szövetségeseinek nevez, de nem sok közük van egymáshoz, azt leszámítva, hogy szélsőséges gyűlölködők. Ez a közös nevező, amiből Orbán hamis látszatot próbál kreálni, mintha ezek egy szövetségi rendszert alkotnának.
Ha felbukkan egy szélsőséges vezető a világban, Orbán azonnal ott terem, körülfutkározza és körülnyalja őket, mintha neki bármi köze lenne hozzájuk, mintha az ő kreálmánya lenne az összes félőrült, akit valamilyen okból megválasztanak az emberek. Orbán olyan látszatot próbál teremteni, mintha ezek ugyanazt képviselnék, amit ő, s ő lenne a legfőbb mentoruk.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a világ tele van őrültekkel, a közösségi média szennye pedig a lehető legalacsonyabb színvonalra viszi az emberek gondolkodását és moralitását. Az összeesküvéselméletek és a populista hazugságok egyre inkább alkalmatlanná teszik az embereket, hogy tényeken és tárgyszerű információkon alapuló felelős döntést hozzanak.
Ezt használják ki a világ antidemokratikus erői, diktatúrái, akik egy rossz kormányzásból nemzetellenes összeesküvéseket kreálnak, amire gyógyírt mindig valamilyen szélsőséges, őrült, elmebeteg vagy fasiszta gyűlölölködő jelent, aki leleplezi a baloldal és a liberálisok konspirációit, és elhiteti, ő a népet képviseli, aztán kilopja a szemüket, tapossa a jogaikat.
Orbán szövetségesei, barátai és testvérei nem az Európai Unióban, nem a NATO-ban és a szabad demokratikus, fejlett, nyugati világban vannak, hanem ázsiai posztkommunista és jelenleg is kommunista vagy fasiszta diktatúrákban, dél-amerikai szönyetegek között, ahol száz éve hasonló fura alakok és elmebetegek váltogatják katonai puccsistákkal egymást.
A világ mocska ez, amiben ez az ember kéjelegve fetreng, a civilizáció vége, barbárok és pszichopaták világa. Az emberi kultúra reciproka, minden igaz, szép és jó tagadása, amit az emberiség valaha felhalmozott. A disznókba kergetett démonok tobzódása, az emberi teremtmény meggyalázása, az Isten képmásának bemocskolása, ördögök tánca.
Most egy olyan embert hízeleg körül a nagy keresztény vezető, miután a pápát is használta propagandacélokra, aki a pápát balos faszszopónak nevezte. Semmi nem számít, csak a közös gyűlölet minden demokratikus, liberális jogállami értékkel és kultúrával szemben. Orbán úgy tesz, mintha elfoglalta volna most Argentinát, de ez az ember is jött és megy.
Hiába próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a fasiszta tábora gyarapodott. Orbánnak köze nincs ezekhez az emberekhez, az országaikhoz. Orbán legnagyobb problémája, hogy nem ő az Antikrisztus, aki világdiktátorként megdönti az emberi szabadságot és civilizációt, majd egyesíti a világ fasisztává tett országait és birodalmait. Csak egy pojáca, mint az argentin Milei, aki nem örökre került az argentin elnöki székbe (minden tévhittel szemben, ő sem).
Ahogy megválasztották, úgy el is fogják kergetni. Orbán hiába próbálkozik azzal, hogy a saját demokráciának álcázott diktatúrájának modelljét átültesse, bebetomozza ezeket az átmenetileg megválasztott elmebeteg szörnyetegeket, nem tudja kopírozni a magyarokat. József Attilát juttatja eszünkbe: láttam a boldogságot, lágy volt, szőke és másfél mázsa.
A disznót, kedvenc állatát juttatja eszünkbe, ahogy fürdőzik a sárban és saját ürülékében.