Nem tudni, mennyire segíti a vásárlókat az új szabályozás, amit az autókereskedőkkel szemben bevezetnek, de az biztos, hogy ezen a területen valamiféle szabályozásra, és a vásárlók jogainak biztosítására szükség van, mert az emberek itt veszíthetnek talán a legtöbbet, mégpedig egyértelmű csalások vagy szürkezónás tisztességtelenség által.
Autót vásárolni mindig kozkázatos, és mindig veszteséget jelent, de vannak olyan károk, amelyek enyhíthetők. Amerikában a Federal Trade Commission (FTC) által bevezetett Combating Auto Retail Scams (érdekes rövidítése: CARS) szabályozás a vevők védelmét szolgálja az autóügyletek során, s arra törekszik, hogy növelje a vásárlók védelmét és biztonságát. Errúl tartott tájékoztatást az Ethnic Media Services.
Malini Mithal, az FTC Pénzügyi Gyakorlatok Osztályának társigazgatója elmagyarázta, hogy a CARS szabályozás az autóvásárlók két fő csalás elleni védelmét szolgálja: az „ámítást” és a rejtett költségeket veszi célba. A szabályozás várhatóan évente 3,4 milliárd dollárt és 72 millió órát takarít meg a vásárlóknak, különösen az őszinte autókereskedőknek segítve a versenyben. Az, hogy ezt hogyan számolták ki, az rejtély.
Az „ámítás” lényege, hogy a kereskedők alacsony árat hirdettek meg, majd a vásárlóknak sokkal magasabb árat kell fizetni. Gyakorlatilag szétbontják az árat, és más címeken adják hozzá a meghirdetett árhoz. A kereskedők megtévesztő reklámokat használnak, amivel megtévesztik a vásárlókat az árakról és a különböző szolgáltatásokról. A vevő csupán a végén szembesül a végső árral, amikor már minden mást aláírt, vagy amikor jönnek a havi részletfizetések.
Sokan még azt sem tudják meg, mennyi az utó végső beszámítási ára, mekkora a hitel fedezete. Ezzel szorosan összefüggnek a rejtett költségek. Sanya Shahrasbi, az FTC Pénzügyi Gyakorlatok Osztályának ügyvédje kiemelte, hogy a „junk díjak” olyan rejtett hozzáadott költségeket jelentenek, amelyek sok ezer dolláros többletköltségeket jelenthetnek a vásárlók számára, amit nem tudnak ellenőrizni, sokszor feleslegesen fizetnek ki. Ezek a költségek különösen érintik a színesbőrű és etnikai csoportokat, részben a hosszú, bonyolult szerződések miatt, amit nem értenk, sokaknak a nyelvi akadályaik is vannak.
A vevőt eleve megvezetik, a dílereket így képezték ki. Feladatuk először, hogy a vevőt beültessék az autóba, mgszerettesssék vele, először elvigyék az „erdőbe”, aztán amikor kiderülnek a további „részletek”, már ne tudjon visszatáncolni. A legnagobb veszteség akkor éri a vevőket, amikor egy használt autót cserélnek be újra, mert követhetetlen, hogy mit mennyiért és hogyan számítanak be. Sokszor az történik, hogy a vevő ingyen adott nekik egy autót, amire csak később jön rá, ha egyáltalán rájön.
Néhány ilyen rossz autócsere Amerikában teljesen eladósíthat családokat egy életre, és soha nem szabadulnak meg tőle, és szinte csak az autók veszteségeire dolgoznak. Az is egy állandó kérdés, hogy részletre vagy lízingre érdemes. Amerikában nagy távolságok vannak, a lízingdíjakat olyan kevés mérföld igénybevételére állapítják meg, amit nem lehet betartani, és utána fizetni kell a mérföldek túllépését, ami tízezer dollárokban mérhető.
Azt mondani sem kell, hogy ezek a hivatalos márkakereskedőknél történnek, ennél csak rosszabb, amikor valaki az utcasarkon levő használtautókereskedőknél vásárol autót, mert az maga az alvilág. Miamiban olyan autókereskedések vannak, ahonnan rémülve menekül a potenciális vásárló és örül, ha élve megúszta. Néha kifizettetik az autót, aztán visszaveszik tőle. Az a jobbik eset, ha csak egy roncsot sóznak rá. Tehát venni csak márkakereskedőnél érdemes. Ott is átvernek, de nem annyira.
Egyesek használják azt a trükköt, hogy a legalacsonyabb mérfölddel lízingelnek egy kocsit, de beletesznek tízszer annyi mérföldet, majd a futamidő lejárta után megveszik az addig lízingelt autójukat. Ebben az esetben nem kell kifizetni a márföldek túllépését, a sok mérföld miatt még olcsóbban is vásárolhatják meg, viszont beleszorulnek egy autóba, nem tudnak szabadulni tőle. Ugyanez a probléma, hogy nem tudnak megszabadulni a kicsitól, ha drágábban adták el nekik, mint amennyit a kocsi ér, hatalmas a hitelteher, és ki kellene fizetni a bődületes árkülönbséget.
Van mit szabályozni. A CARS szabályozás segíti azokat, akik csalások áldozataivá válnak, és azokat is, akik tisztességesen szeretnének versenyezni a piacon. A szabályozás aláhúzza a pénzügyi kockázatot, így könnyebb visszakövetelni a pénzt az átvert vásárlóknak és megvédeni az őszinte kereskedőket. A szabályozás célja, hogy átláthatóságot teremtsen az autóvásárlási folyamatban, így csökkentve az autókereskedelemmel kapcsolatos csalások kockázatát.
Az átverések és a ráfietések ezzel nem szűnnek meg, csak a vevő előbb megtudhatja, hogy átverték, mint amikor hazagurul boldogan az autóval, majd konyhában elönti a víz, hogy mennyire ráfizetett. Sokak számára ez csak évek múlva derül ki.