A Momentumnak nem kellett volna kiesnie az EP-választáson, ha Donáth Anna megmarad az eredeti elvszerű magatartásuk mellett, amivel felvették a kesztyűt Magyarral szemben, s nem hódolnak be neki. Miután az új vezetés kijelentette, hogy készek Magyar javára még az egyéni jelöltjeiket is visszaléptetni, valójában a párt megszüntetését jelentették be.
Nem igaz, hogy a Momentumnak, mint liberális pártnak, nem volt esélye Magyar mellett talpon maradni. Éppen azokat kellett volna összefogniuk, akik Magyart elfogadhatatlannak tartják, s ezen még a farokmutogatása sem segített. A Momentum elárulta a liberálisokat, amikor behódolt Magyarnak, ezért az elvszerű támogatók (is) eltávoztak tőlük.
Pedig Donáth Anna először helyesen és jól reagált Magyar fellépésére. A pártja megmaradt volna, ha ehhez tartja magát. Ehelyett érthetetlen fordulattal üdvözölte Magyar és a másik Fidesz megjelenését és visszataszító működését, remélve, Magyar partnerként elfogadja el a Momentumot. Magyartól azt kapta, amire számíthatott: beléjük rúgott és eltaposta őket.
Emiatt esett ki a Momentum az Európai Parlamentből, mert aki egyetértett a Magyarnak való behódolással, az elment Magyarhoz, aki pedig elutasította azt, az elfordult a párttól, mert elveszítette az arculatát, az elvszerűségét és az önállóságát. Magyar nem Gyurcsány, akit ugyan támadtak, de szóba állt velük. Magyar viszont leköpte és megalázta őket.
Mindez nem volt elég, nem tanultak belőle semmit. Donáth Anna lemondása után Tompos Márton, a Momentum új elnöke azzal kezdte, hogy behódolt Magyarnak, kijelentette előre, hogy a Momentum egyéni jelöltjei visszalépnek Magyar „pártja” javára. Nem arról van szó, hogy a két párt egyezteti a közös jelölteket, hanem egyoldalúan visszalépnek, kapitulálnak.
Ezzel a Momentum elveszítette a létjogosultságát. Tompos Márton „szolgáltató pártként” határozta meg a Momentumot, amely konkrét ügyekben segíti az embereket. Ez nem egy liberális párt feladata egy fasiszta diktatúrában, amelyben ráadásul már egy másik Fidesz is van, amelynek ellentmondást nem tűrő vezetője egy másik diktatúrával fenyeget.
Mindez a Momentum politikusainak és támogatóinak személyes tragédiáján túl azt jelenti, hogy Magyarország elveszítette a liberális pártját: félreállt egy potenciális diktátor útjából, feladta az identitását és az elveit. Mindezt olyan áruló liberálisok miatt, akik meghasonultak és a liberális elvek feladásával beálltak egy jobboldali szélhámos mögé.
A Momentum saját megszűnésén túl óriási felelősséggel tartozik azért, ami bekövetkezik, ha Orbán rendszere gazdaságilag összeomlik és Magyar ölébe hullik a hatalom. A liberális párt megszűnésével a DK-n kívül nem marad demokratikus párt, amely ellenállna a fasiszta diktatúrának, amely átmenti és még durvábbá teszi Orbán rendszerét.
Inkább választották a megszűnést, az Orbán-rendszer fasiszta diktatúrába való átmentését, mint a demokratikus értékek védelmét. Ennek legfőbb oka pedig az, hogy Gyurcsány vezeti a szociáldemokrata pártot, amely a demokratikus ellenzékből egyedül megmaradt magnak. Az a Gyurcsány, aki az uszítás ellenére százszor különb, mint akár Orbán, akár Magyar.
Képesek inkább megszűnni, inkább mindent feladni, inkább egy jobboldali és gyűlölködő fideszes fasisztát támogatni, mint Gyurcsánnyal maradni az ellenzékben. Ez a gyűlölet és szűklátókörűség önmagában is megkérdőjelezi ennek a pártnak a létjogosultságát.
