Orbán Viktor március 15-i náci beszéde a hitleri Németország (és más sötét diktatúrák) szóhasználatát idézte, amellyel dehumanizálta azokat, akiknek más a világnézetük, akik kritizálni merik őt és a rendszerét, akik demokratikus jogaikat gyakorolják, kötelességüket végzik, mint például az újságírók és a független bírák. Ez elfogadhatatlan, embertelen.
Ez a beszéd az első lépés a népirtások felé. Joggal keltett felháborodást mindenkiben, s ezt a felháborodást a magyaroknak határozottan ki kellene fejezniük, jelezve az eszét vesztett zsarnoknak, hogy átlépte az utolsó határt. Ebben mintát és vezetést azoknak kellene adni, akik tisztában vannak azzal, hogy ez a szóhasználat mit jelent. De nem teszik. Ezt sem.
Utcára kellene hívniuk az embereket, és visszautasítani, hogy bárki poloska lenne, hogy az ország miniszterelnöke Magyarország polgárainak egy részét „poloskának” nevezze, és húsvéti nagytakarítás címén létében és egzisztenciálisan fenyegesse. Fel kellene jelenteni Orbánt gyűlöletbeszéd és közösség elleni izgatás miatt, még akkor is, ha ez nem számít.
Ezzel szemben elindult a közösségi médiában az „Én is poloska vagyok” („Je suis poloska”) kampány, a legválogatottabb (legundorítóbb) poloska képekkel illusztrálva. A kampány elindítói ezzel maguktól vonják meg emberi kilétüket, igazolják és hitelesítik Orbán náci beszédét. Nem tiltakoznak, hogy emberi mivoltuktól fosztják meg őket, hanem vállalják.
A „Je suis…” kampányok mindig az üldözött személlyel vagy kisebbséggel való azonosulást jelentik, hogy mi is önként azok közé soroljuk magunkat, akiket a hatalom üldöz. Ezért, akik magukat is a poloskákhoz sorolják, ezzel elismerik, hogy a megtámadottak valóban poloskák: „Én is poloska vagyok”, mint a független bírák vagy az igazi újságírók.
Még olyan áthallás is van, hogy akikhez eddig sorolták magukat („Je suis roma” vagy „Je suis zsidó”), azok is mind poloskák voltak. Ennél szörnyűbb és butább kampányt elképzelni sem lehet. Nem végeztünk kutatást, de ez a kezdeményezés pontosan tükrözi az elhülyülés mértékét, amely lehetővé teszi egykor értelmes embereknek Magyar Péter támogatását.
Ez pontosan olyan, mintha feltűznék magukra a sárga csillagot. Ha a nácik lepatkányozzák őket, akkor büszkén hirdetik, hogy ők patkányok. Normálisak?
Ez a kampány jól illusztrál egy jelenséget is, amivel szembe kellene nezniük, legalább azoknak, akik demokratának mondják magukat. Ez pedig az a csordaszellem, csürhe mentalitás, ahogyan felkapnak gondolkodás nélkül minden baromságot. Divatokat követnek, tömegemberré válnak, akiket bárki odamozgat, ahova akar. Mint Magyar.
Érzésünk szerint a kampány mögött elsősorban a magyaristák állnak, ami azért is taszító, mert ezek az emberek, ha Magyar Péter szájából hangzana el a poloskázás, megvédenék azt is, hogy az mást jelent. Ahogy hasonlóan szörnyűséges szövegei után is megvédték, nem zavarja őket. Ez a totális elhülyülés és morális romlás áll e buta kampány mögött is.
Azt mondani sem kell, hogy a magyarista híveknek, egykori balliberálisoknak, eszükbe sem jutott kifogásolni, hogy Magyar a beszédében szóvá sem tette a népirtásokat előidéző náci szöveget, a poloskázást. Azon sem háborodtak fel, ahogy Magyar utólag csak relativizálta a jelentését, amikor kocsmai beszédnek nevezte a tömeggyilkosok szóhasználatát.
Itt van máris a romlás újabb virága, s a következménye annak, hogy ostoba értelmiségiek hamis propagandájára ellenzékiek tömegei bízták a sorsukat egy fideszes szélhámosra, aki nem mellesleg ugyanígy gondolkodik az újságírókról, legfeljebb ő nem poloskának, „csak” köcsögnek nevezi őket. Akiket a Dunába kéne lőni lökni. Ez vajon mennyivel jobb?
Orbánt nem menti az sem, hogy egyes olvasatok szerint a poloskázás a felcsúti humor színvonalán a „Poloska Peti” ragadványnévből került bele Orbán szótárába, mert akkor sem poloska az ember, ilyen szóvicc és rejtett üzenet pedig nincs. De a poloska szóról így újra eszünkbe jut, hogy egy olyan ember a „messiás”, aki lehallgatja a feleségét.
Ellenzéki tömegek mondtak le az önálló cselekvésről, a spontán demokratikus reakciókról azzal, hogy Magyar Péterre bízták magukat és a haza sorsát, köztük a „poloskákat” is, aki saját fideszes szocializációja, a „Soros” birodalomról vallott fasiszta nézetei, s a jogállamot elutasító felfogása, személyes anyagi és hatalmi érdekei szerint cselekszik.
Aki pedig nem követi, az áruló, az nem magyar. Még poloskának nem nevezte őket, de ez is csak idő kérdése. Nem esett messze az alma a fájától.
