Hamar véget ért Magyar Péter köztársasági elnöki castingja, bár korábban azt ígérte, hogy széleskörű társadalmi konszenzust keres, ezért mindenkit arra buzdított, hogy tegyen javaslatot. Aztán egy nap alatt bejelentette, hogy 16 köztiszteletben álló személy javaslatára felkéri Polgár Juditot köztársasági elnöknek. Cseppet sem lepődünk meg azon, hogy Magyar Péternek ennyi jelent az egy nappal korábban adott szava és a demokratikus egyeztetésre és választásra vonatkozó ígérete, mert eddig sem jelentett számára ez semmit. Nem tudjuk, Polgár Judit kinek az ötlete, ki indította az aláírásgyűjtést, ki választotta ki az aláírókat, akik jó szívvel ajánlhatnák Polgár Juditot, csak nem köztársasági elnöknek.
Polgár Judit személyét, teljesítményét, érdemeit és kivételes képességeit senki nem kérdőjelezi meg. Kiválasztása nem róla szól, hanem arról a szerepről, amit Magyar Péter a következő köztársasági elnöknek szán, illetve ahogyan a köztársasági elnök szerepére tekint. Magyar a bejelentésében azt írta: „Az elnök feladata: szolgálni és képviselni. Minden magyart.” Ez nem tévedés, hiszen Magyar Péter jogász. Ez a köztársasági elnök szerepének meghamisítása és kiüresítése. A köztársasági elnök feladata nem reprezentáció, nem „szolgálat” és nem „képviselet”. A köztársasági elnök közjogi feladata az, hogy a végrehajtó hatalom alkotmányos ellensúlya, a jogállamiság őre legyen.
Magyar ehhez képest a jelölés indokaként Polgár Judit sakkban elért eredményeit és teljesítményét sorolta fel, amely prezentáció meggyőző lenne, ha Polgár Juditot sakk szakmai szervezet élére javasolná, nem pedig köztársasági elnöknek. Egyetlen indokot nem sorolt fel arra vonatkozóan, hogy Polgár Judit miért lenne jó köztársasági elnöknek, miért lesz alkalmas arra, hogy a végrehajtó hatalom alkotmányos ellensúlya és a jogállam őre legyen. Nem ismerünk egyetlen olyan kiállást vagy megnyilvánulást, ami erre vonatkozóan a legkisebb mértékben is eligazítana, kiszámíthatóságot vagy garanciát jelentene.
Magyar legnagyobb érve az volt, hogy Polgár Judit „olyan magyar, akinek teljesítménye tiszteletet és elismerést vált ki itthon és szerte a nagyvilágban”, ami igaz, csakhogy a magyar közjogi rendszerben a köztársasági elnöknek nem ez a szerepe, és nem ez a funkcióval szembeni elvárás. Ez a megfogalmazás pontosan megmutatja, hogy Magyar mit akar, milyen szerepet szán a köztársasági elnöknek, legyen az bárki: Magyarnak olyan köztársasági elnök kell, aki reprezentál, aki díszletként funkcionál, akit mutogatni lehet, s aki szintén így tekint a funkcióra. Ez azonban a jogállamisággal szembeni durva támadás, a köztársasági elnök szerepének meghamisítása és eljelentéktelenítése.
A jelölés indoklásából nem az derül ki, hogy Magyar milyen köztársasági elnököt keresett, hanem az, hogy milyen köztársasági elnökre nincs szüksége: olyanra, aki önálló alkotmányos szereplőként korlátot jelenthet a végrehajtó hatalom számára. A jelölés ezért nem elsősorban Polgár Juditról mond el valamit, hanem Magyar Péterről. Arról, hogy a köztársasági elnökben nem alkotmányos ellensúlyt lát, hanem reprezentatív intézményt. Ez pedig nem rendszerváltás, hanem a köztársasági elnöki intézmény szerepének tudatos és szándékos kiüresítése.
Magyar Péter meghatározásával szemben a magyar köztársasági elnök nem díszfunkciót tölt be. Az alkotmányos rendszerben az egyik feladata, hogy őrködjön az alaptörvény, az alkotmányos működés és az állami intézmények felett. Bár a hatáskörei korlátozottak, fontos szerepe van a törvények alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezésében, az Alkotmánybírósághoz fordulásban, bizonyos kinevezések és alkotmányos válsághelyzetek kezelésében, valamint abban, hogy szükség esetén ellensúlyt képezzen a végrehajtó hatalommal szemben. Ezek a funkciói sem formálisak.
A köztársasági elnök a fékek és ellensúlyok rendszerének része. Az elnök alkotmányos vétót gyakorolhat, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, aláír vagy visszaküld törvényeket, a jogállam egyik utolsó intézményes védvonala a végrehajtó hatalommal az önkényuralmi visszaélésekkel szemben. Az Orbán-rendszer után különösen érzékeny ez a pozíció, mert a demokratikus jogállam helyreállítása a feladat, amely közjogi ismereteket és tapasztalatot igényel. Ezt nem helyettesíti, hogy Polgár Judit tiszteletreméltó személy, „kiváló sakkozó, ötszörös sakkolimpiai bajnok, nemzetközi nagymester, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, akinek életútját A sakk királynője című dokumentumfilm is bemutatta”.
Az új Alkotmány megalkotásáig olyan köztársasági elnökre van szükség ebben a kényes időszakban, aki aktív résztvevője a demokrácia helyreállítás folyamatának, valóban az őre az alkotmányosságnak, és fontos szerepet játszik az új Alkotmány előkészítésében és elfogadásában. Polgár Juditnak ehhez kapcsolódó ismeretei, tapasztalatai, nyilatkozatai nem ismertek. A legijesztőbb pedig éppen az, hogy Magyar választása szándékosan olyan emberre esett, akitől előélete alapján nem várható el a végrehajtó hatalom ellensúlyának szerepe. Annál is inkább komoly közjogi ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező elnökre van szükség, mert Magyar láthatóan nem akar ilyen köztársasági elnököt.
Nem az a kérdés, hogy Polgár Judit milyen ember, hanem az, hogy Magyar miért éppen egy jogállami tapasztalat nélküli, politikailag tapasztalatlan embert választ, ami árulkodó. Egy erős, független, jogállami múlttal rendelkező elnök korlátozná Magyart. Magyar azzal hárít el minden ilyen jelöltet, hogy „óellenzéki”. Neki egy politikailag tapasztalatlan, nagy tekintélyű, de a közjogban járatlan elnök kell, aki bármilyen tiszteletreméltó személy, kevésbé valószínű, hogy érdemi ellensúly lesz. Vagyis a választás maga illeszkedik a „báb helyett báb” mintázatba: itt Polgár Judit a sakkbábu és Magyar mozgatja. Nem ellensúly, aki valódi korlátot jelentene. Magyarnak egy díszlet kell, aki nem konfrontál.
Az „óellenzéki” mint elhárító címke elfogadhatatlan és hamis. Magyar minden erős, jogállami múltú jelöltet ezzel a bélyeggel söpör le, vagyis pont azokat zárja ki, akik valódi ellensúlyt jelentenének. Ha igaz, amit a közösségi médiában írnak, hogy Polgár Judit Magyar Péter őszinte híve, az még veszélyesebbé teszi ezt a jelölést, bár azt mindenki sejthette, hogy Magyar csak olyan embert választ, aki vele szemben elfogadó. Magyar Péter jól kitalálta ezt: Polgár Judit reprezentál a világban, megtestesíti a nemzeti egységet, mert a személye ellen nem lehet kifogása senkinek, a politikai kérdéseket pedig rábízza Magyarra.
A királynő szabadon és elegánsan mozog a sakktáblán, a parasztok pedig csak nézik, hogy Magyar mattot ad nekik.
