Magyar Péter durván kioktató hangnemben fordult azokkal a támogatóival szembe, akik az elszámoltatás elsikkasztásának szándékát látják Unger Anna megválasztásában és Ligeti Miklós elutasításában. Magyar ezt posztolta a Facebook-oldalán: „Egy működő és emberséges országban egy vezető munkáját a tettei minősítik, nem a megmondó emberek véleménye. Egy komoly hivatal vezetőjének kiválasztása nem kiszavazó show és nem szimpátia szavazás.”
Magyar posztjának nemcsak a hangneme, hanem a logikája is elfogadhatatlan. Egy meg sem választott vezető munkáját nem a „tettei” minősítik (mert azok még nincsenek), hanem a szakmai múltja, az alkalmassága, a programja és a meghallgatáson elmondott koncepciója. Ezt vitatják a most „megmondó embereknek” nevezett szakértők és eddigi támogatói. Magyar egy logikailag értelmetlen közhellyel próbálja megtiltani egy vezető kiválasztásának nyilvános bírálatát.
Magyar azt üzeni a posztjával, hogy ő dönt és senkinek nincs köze hozzá. Magyar állandóan eljátssza a demokratikus jelölést és választást, de aztán ő dönt. Épp olyan alternatív valóságot teremt, mint Orbán. El akarja fogadtatni a látszatot, hogy demokratikus kiválasztás zajlik, miközben mindenki tudja, hogy az egész pályázat egy színjáték. Az NVVH elnöke az lesz, akit ő akar. De Orbán felelősségre vonása olyan határ, ahol a támogatói egy jelentős része felmondja az egyezséget. Nem akarnak csak nézők lenni és Magyar előadásának tapsolni.
Valódi versenyt akarnak, átlátható jelölést és kiválasztást, s legfőképpen a rendszerváltás és az elszámoltatás szándékát szeretnék látni. E tekintetben valóban a „tettek minősítenek”. Eltelt négy és fél hónap, a külügyminiszter feljelentését leszámítva semmi nem történt. Orbán gondtalanul nyaral Horvátországban, a NER oligarcháknak könyörögnek, hogy adjanak követ. Nulla eljárás, nincsenek visszaszerzett százmilliárdok. Mészáros közbeszerzést nyer, Szijjártó Kínában védelem alatt. Ezek a tettek, amelyek Magyart és a szándékait minősítik.
Ebben a kontextusban választott ki egy politológus egyetemi oktatót, akinek sem vezetői tapasztalata, sem bűnüldözői ismeretei nincsenek. Aki előre elfogadja azt, hogy hat év alatt egyetlen ügy nem jut majd el jogerős ítéletig. Miközben ott áll Ligeti Miklós, akinek tapasztalata is van, felkészült és elkötelezett a feladat végrehajtására. Vele éppen ez a baj. Az ő mellőzése leleplezi azt, hogy Magyar futni hagyja Orbánt. Nem akar elszámoltatást, s a felelősségre vonás elkenésére találta ki az NVVH-t. Ehhez választott vezetőt, nem az elszámoltatásra.
Ezzel nyílttá vált Magyar Péter és az őt támogató egykori óellenzékiek konfliktusa. Magyar nem értette meg: az Orbán-rezsim bűnözőinek felelősségre vonása szakítópróba közte és a hozzá átállt „óellenzéki” értelmiség között. Pedig ők kezdettől mindenben támogatták, mindent elnéztek neki. De most csak „megmondó embereknek” nevezi őket. Ez egy jól ismert kód, leleplezi, mit gondol róluk valójában. Soha nem is gondolt róluk mást.
A most kialakult konfliktus kimenetele hosszú távon eldöntheti Magyarország sorsát. A rendszerváltás kérdéséről van szó. Ha Magyar ezúttal is sikerrel magyarázza meg az elfogadhatatlant, támogatói pedig úgy tesznek, mintha nem lenne egyértelmű Magyar szándéka, akkor nem csupán a rendszerváltás marad el, hanem Magyar Péter befolyásolhatóságának és kontrollálásának lehetősége is megszűnik. Ez a vita a bírálat jogáról is szól, Magyar megfékezésének lehetőségéről is, mert intézményes fékei nincsenek, és nem is nagyon szorgalmazza őket.
Orbán és bandája törvényes felelősségre vonása és elszámoltatása, az ellopott irdatlan vagyon visszaszerzése nélkül nincs rendszerváltás. Magyar megígérte a választási kampányban, s 3 millió magyar választó ezért szavazott rá. Ha nem tartja be az ígéretét, az óellenzékiek, akik miniszterelnököt csináltak belőle, elfordulhatnak tőle. Ez a pont az, ahol nem lehet tovább hátrálni, amit nem lehet „bocsánatkéréssel” elintézni, és parlamenti szájkaratéval helyettesíteni. Felelősségre vonás és valódi demokratikus új Alkotmány a rendszerváltás feltétele.
Ha Magyar Péter a háttérben megegyezett Orbánnal, hogy a hatalom békés átadásáért és a politikából való kilépésért cserébe szabad elvonulást enged (márpedig minden jel erre utal), akkor Magyar Péter becsapta a magyar népet, a választóit és értelmiségi támogatóit is. Ebbe viszont belebukhat az elképzelés, hogy korlátlan hatalmát hatalmas népszerűség és lojalitás kíséri, ezért azt tehet, amit akar. Magyar bekeményített a „megmondó emberekkel” szemben, akiknek támogatása nélkül nem lett volna miniszterelnök, hanem a semmibe hull.
Ez erőpróba, mert kompromisszumot ezúttal egyik oldal sem köthet. Itt a józanodás ideje. A tényekkel való szembenézés elkerülhetetlen. Ha Magyar paktumot kötött Orbánnal és nem enged, dönteni kell. Magyar Péter vagy egy szabad, demokratikus Magyarország. Ha Magyar miniszterelnök akar maradni, nem tudja megkerülni a rendszerváltást. Ha mégis, akkor a legrosszabb forgatókönyvek valósulhatnak meg.
