Magyar Péter kormányozhat (uralkodhat) még akármeddig, a Vagyonvisszaszerzési Hivatal ügyébe belebukott, abban az értelemben, hogy megtört a varázslat, a személye iránti feltétlen bizalom, az egységesnek mondható támogatás és a tisztességébe vetett vakhit. Felszínre kerültek a rejtett szándékok, ellentétek és ellentmondások, amelyeket azért nem lehet soha többé eltüntetni, mert a konfliktus oka nem az, hogy kit választott, nem is az, hogy hogyan (pedig az is elfogadhatatlan, megtévesztő és hamis módon történt), hanem az, hogy miért.
Mindig az okot kell keresni. A „miértre” kell megtalálni a választ. Ha Magyar Péter egy alapvetően bűnüldöző (vád)hatóság élére a bölcsész társadalomtudóst választja a korrupció elleni küzdelemben tapasztalt jelölttel szemben, aki csökönyösen a NER rendszerszintű feltárását és tudományos megértését tekinti a hivatal feladatának, nem a konkrét bűnügyek felderítését és az elkövetők felelősségre vonását, annak oka csak az lehet, hogy Magyar Péter nem akarja a NER bűnözőinek, Orbán és társainak felelősségre vonását.
Magyar a hivatalnak nem azt a funkciót szánja, ami az eredeti rendeltetése, hogy elszámoltassa az évszázad bűncselekményének elkövetőit, hanem fordítva. Ezt a hivatalt arra hozta létre, hogy eltávolítsa magától a számonkérés eltussolását, és egy függetlennek látszó intézmény hitelesítse, mondja ki helyette Orbán és bandája érinthetetlenségét, a jogállami felelősségre vonás lehetetlenségét, az elszámoltatás kudarcát. Erre a feladatra választotta inkább Unger Annát, mint Ligeti Miklóst, mert ő felelt meg jobban ennek a szándéknak.
Magyar el akarja kenni az elkövetett bűncselekményeket. De a támogatói, akik miniszterelnököt csináltak belőle (a „megmondó emberek”), nem akarják szőnyeg alá söpörni az elmúlt 16 év mocskát, és nem szeretnék, ha egy volt fideszes futni hagyná a volt bűntársait az ország vagyonával. Magyar ezt nem döntheti el egyedül. Ehhez köze van a magyar népnek is. Unger Anna ebbe a konfliktusba csöppent bele, aki láthatóan makacsul nem érti, hogy ennek a szervezetnek a funkciója nem az, amit neki vezetni kellene (egy illiberalizmuskutató intézetet), hanem ez kőkemény bűnözéssel szembeni kőkemény bűnüldözői munka, konkrét bűncselekményekkel kapcsolatban.
Neki ezt kellene nagy tapasztalattal és szakértelemmel napi szinten koordinálni és irányítani. Unger Anna sok mindenre alkalmas lehet, de erre nem alkalmas, az egészen biztos. Nem is erre vállalkozott, hanem egy olyan feladatra, amit ő adott az intézménynek, ami egy tévedés. Neki ezt be kellene látnia. Ahogy nem tudná elvezetni a rendőrséget és az ügyészséget sem. Ez a hivatal egy bűnüldöző csúcsszervezet, ezt még inkább nem tudja elvezetni. De azért is vissza kellene lépnie, mert ilyen bizalmi tőkehiánnyal nem lehet egy ilyen hivatalt vezetni.
Még mindig nem beszélnek egyenesen
Az ügyben azért zajlik még mindig siketek párbeszéde, mert a kommunikációban nem nevezik meg a konfliktus voltaképpeni okát. Még mindig nem arról beszélnek, hogy Magyar Péter akar elszámoltatást vagy nem. Mert ha akar, akkor tegyen ennek az intézménynek az élére egy felkészült, tapasztalt és elkötelezett, alkalmas vezetőt. Azt mindenki tudja, hogy a kiválasztás egy bohózat, ő választja ki azt, akit akar. Vagy ha nem akar elszámoltatást, akkor mondja meg, ne játssza el ezt a Vagyonvisszaszerzési Hivatal showműsort egy bölcsésszel.
Mindenki Unger alkalmasságáról, a pályázat tisztaságáról és a kommunikáció hangneméről vitázik, ami mind fontos, de a valódi kérdés az, akar-e Magyar tényleges elszámoltatást vagy nem.
Azoknak a közéleti személyiségeknek, tekintélyes támogatóknak és szakértőknek, akiket Magyar „megmondó embereknek” nevez, világosan kell beszélniük Magyar Péterrel: tárja fel a szándékait. Ha Ligeti Miklóssal szemben bizalmatlan vagy személyes okai vannak a mellőzésének, nem probléma. Keressen más alkalmas embert. De ezt a történelmi kötelezettséget nem tussolhatja el. Ha nem akar rendszerváltást, akkor mondja meg, mit akar, vagy mondjon le (ez az, ami soha nem fog megtörténni).
A konfliktus, ha a valódi szándékot látjuk mögötte, felvet egy generális problémát, amely kezdettől fogva kódolva volt a messiás és az általa „óellenzékinek” mondott, de hozzá átállt baloldali és liberális támogatók között. Ez pedig az, hogy az Orbán-rendszer ellenfelei, akik Magyar Péter támogatói lettek, demokratikus rendszerváltást, a parlamentáris demokrácia és az intézményes jogállam helyreállítását szeretnék, míg a Fideszben szocializálódott Magyar Péter, aki az Orbán-rendszert soha nem vetette el gyökerestül, egy felvilágosult restaurációt akar.
Ez a lényeg: Magyar Péter liberális demokrata támogatói intézményes jogállamot akarnak, Magyar viszont az Orbán-rendszer emberségesebbnek látszó, saját maga által vezetett változatát. Az NVVH ügye nem személyzeti hiba, hanem az eddig elfojtott stratégiai ellentét első nyílt megjelenése. A két politikai vízió és jövőkép ütközik egymással. Ezen nem segít a propaganda, a politikai kommunikáció, az abszolút filmszínház és a Fidesz pofozógépeivel szemben vívott egyenlőtlen szócsata.
Ennek az ellentmondásnak a nyílt kifejezését mindkét oldal kerülte. A demokratikus ellenzékiek (az „ó”) azzal, hogy nem kérték számon a rendszerváltás elveit, mibenlétét Magyar Péteren. Ennek tisztázását nem tartották időszerűnek, s minden olyan megnyilvánulást, amelyből ez az ellentét kiderülhetett volna, megmagyaráztak és letagadtak. Magyar is igyekezett leplezni a különbséget, kifizetni ezt a tábort a saját politikai szándékainak keretein belül. Beleszólhattak az oktatási miniszterbe, a köztársasági elnök személyébe. De van egy határ.
A Vagyonvisszaszerzési Hivatal esetében nem lehet ezt az alapvető ellentétet eltussolni, mert a rendszerváltás alfája és ómegája, hogy a NER maffiaállamának bűnözőit, felfoghatatlan mennyiségű ezermilliárd forint elrablóit törvényesen felelősségre vonják, s a lopott vagyont tőlük visszaveszik. Ebből a demokratikus oldal (Magyar Péter nem az) nem engedhet. Saját politikai szándékait és értékrendjét tekintve (ami nagyon is egyértelmű és határozott), Magyar sem engedhet, hacsak meg nem változtatja a szándékait és értékeit. Nem fogja.
A „megmondó emberekre” való dühös kiszólása azt bizonyítja, hogy erre nem hajlandó. Korlátlan hatalmánál fogva érvényesíteni fogja, amit akar. Erőből átnyomja az NVVH meghekkelését, amivel elveszíti a demokrata támogatóinak jelentős részét (nem mindet, csak a gondolkodó és nem érzelmi alapú támogatókét). Ez a válság és ellentét mélyülni fog minden alkalommal, amikor Magyar szándékosan és tudatosan a jogállami és demokratikus rendszerváltás követelményeivel szembemegy. Ez pedig eljutott már most a kritikusok megbélyegzéséig.
Felkészül az új alkotmány
Ha Magyar Péter ugyanazt eljátssza az új alkotmánnyal is, mint a köztársasági elnök kiválasztásával és a Vagyonvisszaszerzési Hivatallal (amit tévesen ügyetlenségnek, kormányzati hibának neveznek), s erőből átnyom egy átkeresztelt fideszes alaptörvényt, az alaptörvény egypetéjű (keresztény-nemzeti, világnézeti állam) ikertestvérét, akkor annyi sem lesz a rendszerváltásból, mint amit az óvatosabb tiszások reméltek. Következik ugyanaz a színjáték, a demokratikus látszateljárás, majd Magyar előre eldöntött akaratának keresztülerőltetése.
Ebben a pillanatban áll vissza ugyanaz a társadalmi szituáció, hatalmi rend, mint az Orbán-rendszerben, s lehet számolni az éveket, megint a ciklusokat, hogy mikor szabadul meg az ország az újabb zsarnokától. Aki az első perctől kezdve tudta, hogy nem akar a szélsőjobboldali „megmondó ember” kódon ismert plurális, demokratikus értelmiségnek jogállamot csinálni. Hanem megreformált Orbán-rendszert, ami az emberséges arcát mutatja. De az illiberális orbánizmusnak nincs emberi arca. Ennek bizonyítéka a Vagyonvisszaszerzési Hivatal botránya.
Ha Unger Anna szereti a hazáját, nem önző, valóban segíteni akar, akkor lemond a tisztségről, nyitva hagyva a lehetőséget a demokratikus rendszerváltás számára. Megadja az esélyt az ország felelősen gondolkodó polgárainak, hogy Magyart rákényszerítsék az elszámoltatásra. Még akkor is, ha megegyezett Orbánnal. Mert ez az ügy szélesebb kontextusba tartozik: Magyar demokratikus támogatói először ütköznek bele abba, hogy az általuk remélt rendszerváltás és Magyar restaurációs terve nem ugyanaz, hanem ellentétben áll egymással.
De azzal a Magyar Péterrel, aki becsapva mindenkit, futni hagyja ezeket a bűnözőket, nincs miről tárgyalni. A felelősség azoké, akik nem várták meg, hogy Orbán rendszere hamarosan magától összeomlik, hanem egy demokratikus óellenzéki kerekasztal helyett Magyar kezére játszották az országot. Aki Orbánt és bűntársait elengedi, a lopott vagyont náluk tartja, a rendszerét nem változtatja meg, csak beül Orbán helyére. Pontosan ez az, amit az első perctől kezdve látni lehetett.
Magyar most még megállítható. Ha nyílt lesz a konfliktus a demokratákkal, akkor soha többé nem, mert akkor megszabadul minden belső demokratikus korláttól. Fidesz 2.0.1, NER 2.0.1, Orbán 2.0.1. Mert az új NER, az erőszakosabb személyiség miatt, rosszabb lehet nála.
