2024, május19, vasárnap
KezdőlapAmerikai életA pozitív diszkrimináció visszafordul-e negatív diszkriminációba az egyetemi felvételiknél?

A pozitív diszkrimináció visszafordul-e negatív diszkriminációba az egyetemi felvételiknél?

-

Rendkívül érdekes döntés előtt áll a Trump által kultúrharcossá tett amerikai Legfelsőbb Bíróság, amely megtilthatja a faji szempontok figyelembe vételét az egyetemi felvételiknél, amivel éppen nem a sokszínűséget és az egyenlőséget segíti, hanem tendenciózusan annak ellenkezőjét idézheti elő. Az egyetemi felvételiknél figyelembe vett faji szempontok a pozitív diszkriminációt szolgálták, s azt segítették elő, hogy megfelelő, egyenlő arányban kerüljenek be az egyetemekre a különböző fajú és bőrszínű diákok.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság látszólag progresszív döntést hoz, amikor a faji szempontok figyelembe vételét megtiltja, valójában ezzel eltörli a pozitív diszkriminációt, és megakadályozza az amerikai egyetemeken a sokszínűséget. A faji szempontokat ugyanis eddig azért vették figyelembe, hogy a hátrányos megkülönböztetést kizárják, és ugyanolyan arányban kapjanak lehetőséget a feketék és az ázsiaiak, mindenféle fajú diák, ne csupán a gazdag fehér családok gyerekei kerüljenek be az egyetemekre, és aztán a társadalom leképezze ezt, s a fehér gazdagok legyenek a vezetők, a feketék és a más fajúak a vezetettek. Az egyetemi felvételik ugyanis nagyjából meghatározzák a társadalmi szerkezet alakulását. Azok kerülnek vezető pozíciókba, akik bejutnak az elitegyetemekre.

A republikánus párt szélsőjobboldali irányzata régóta harcot folytat az egyenlőséggel szemben, a bújtatott rendszerszintű rasszizmus jelenik meg abban is, hogy a Legfelsőbb Bíróság elé kerül az ügy. A fehér keresztény faji megkülönböztöztetés ellen kiválóan működött eddig a faji szempontokat figyelembe vevő pozitív diszkriminációt jelentő rendszer, gondoljunk csak azokra a harcokra, amikor azért is harcolni kellett, hogy feketék egyáltalán egyetemre mehessenek, és együtt tanulhassanak a fehérekkel. Trump legfelsőbb Bírósága most ebbe az irányba lökheti vissza Amerikát.

Tegyük hozzá, hogy az utóbbi időben sok kritika érte a pozitív diszkriminációt, sokan érezték úgy, hogy azért szenvedtek hátrányt a felvételinél, mert fehérek. Azért emeltek panaszt, mert náluk rosszabb eredménnyel bekerülhettek a pozitív diszkrimináció miatt mások, csak azért, mert ők feketék vagy ázsiaiak voltak. A diszkrimináció elleni fellépés és a politikai korrektség találkozásából adódtak olyan helyzetek, hogy sokan azt mondták: ha valaki fekete, nő, leszbikus, esetleg transzgender, akkor nagy esélyei vannak, ha fehér férfi, akkor minimálisak. De ezek is túlzások voltak.

Tény, hogy sok kérdés felmerült, sok tekintetben finomításokra és kiigazításokra szorul a pozitív diszkrimináció rendszere, de még mindig jobb, mint a negatív diszkrimináció, illetve a társadalmi hátrányos helyzet újratermelése. Az egyetemi felvételiknél dől el, hogy milyen társadalmi feszültségeket kódolnak tíz év múlva a társadalomba, mennyire lesz egyenlő és sokszínű az ország, illetve mennyire kasztosodik el, ami egymással szembefordíthatja a különböző bőrszínű és fajú csoportokat és rétegeket. Ezért egyáltalán nem mindegy a Legfelsőbb Bíróság júniusi döntése.

Minderre akkor kerül sor, amikor a fasiszta mintaállam, Florida kormányzója betiltott az állami iskolákban és egyetemeken mindenféle sokszínűséget célzó programot és azok finanszírozását. Ez önmagában mutatja a valódi szándékot és a háttérben meghúzódó rasszizmust. Jogászok szerint, ha a Legfelsőbb Bíróság megszünteti a faji szempontok figyelembevételét a pozitív diszkrimináció érdekében, az negatívan sértené az egyetemi sokszínűséget, és más sokszínűségi erőfeszítések ellen is felhasználható hivatkozás lehet.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ebben a hónapban várhatóan két olyan ügyben fog dönteni, amelyek megtilthatják a faji szempontok figyelembevételét az egyetemi felvételinél, ezzel semmivé válik az Affirmative Action 45 éves, 1978-ig nyúló története. Tavaly októberben Edward Blum konzervatív aktivista, a Students for Fair Admissions elnöke pert indított a Harvard ellen, azt állítva, hogy az ázsiai-amerikai jelentkezőket diszkriminál.

Az alsóbb fokú bíróságok nem találtak bizonyítékot erre az állításra, és egyetlen diák sem vallott a Harvard jelenlegi faji alapú politikája ellen, vagy a University of North Carolinát érintő külön perben. Ennek ellenére, tekintettel a Legfelsőbb Bíróság szélősjobboldali-konzervatív többségére, sokan arra számítanak, hogy véget vet ennek a politikának, amely a támogatók szerint elősegítette a történelmileg alulreprezentált csoportok főiskolai és egyetemi beiratkozását. Ez súlyos visszalépés lenne a faji megkülönböztetés és a társadalmi szegregáció irányába.

Erről tartott sajtóbeszélgetést az Ethnic Media Services, amelyen rész vett Lisa Holder, az Equal Justice Society (EJS) elnöke, Thomas A. Saenz, a mexikói amerikai jogi védelem elnöke és az Oktatási Alap (MALDEF) főtanácsosa, John C. Yang, az Asian Americans Advancing Justice nevű szervezet elnöke és ügyvezető igazgatója (AAAJ), valamint Michele Siqueiros, a Campaign for College Opportunity elnöke.

„A haladóknak, hazafiaknak és szabad gondolkodóknak minden színben, hitvallásban és szexuális irányultságban össze kell fogniuk az inkluzivitás és a multikulturális demokrácia alapvető amerikai elveinek megőrzéséért folytatott küzdelemben” – mondta Lisa Holder polgárjogi ügyvéd, az Egyenlő Igazságosság Társaság (EJS) elnöke. Holder megjegyezte, hogy az Affirmative Action a legjobb módja annak, hogy felszámoljuk a felsőoktatásban tapasztalható egyenlőtlenség és diszkrimináció történelmi örökségét, hozzátéve, hogy a kaliforniai iskolák enélkül szegregáltabbá válnának.

„Az apartheid iskolákat vizsgáljuk, ahol a színes bőrű gyerekek nem jutnak hozzá a lehetőségekhez. Ez nem amerikai” – mondta, utalva arra, hogy a rasszizmus a Make America Great Again rasszista és fasiszta politikai programjával került újra a közélet előteébe. Holder megjegyezte, hogy a társadalomtudósok egyetértenek abban, hogy a változatos oktatási környezetek 35%-kal termelékenyebbek, mint azok, amelyek homogének. Itt utalnunk kell a magyar fasiszta diktátor, Orbán Viktor programjára, amely homogén kultúrát szorgalmaz, ami leépíti egy ország szellemi életét.

Azok a hallgatók, akik a legfelsőbb bíróság előtt tanúskodtak, mind a Harvard-ügyben, mind a University of North Carolinát érintő külön ügyben – szintén Blum csoportja által – hangsúlyozták a sokrétűbb hallgatói közösséghez való csatlakozás előnyeit. Lisa Holder azt mondja, hogy joghallgatói sokkal jobban elkötelezték magukat, amikor változatos tantermi környezetben voltak, míg a homogén tanterem nem nyújtott több nézőpontból gazdagító élményt.

Az 1978-as Regents of California kontra Bakke ügyben hozott ítéletében a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az iskolák az Affirmative Action politikát a tanulók sokszínűségének növelése érdekében alkotmányosan alkalmazzák. Tomas Saenz, a Mexikói Amerikai Jogi Védelmi és Oktatási Alap (MALDEF) elnöke és a Los Angeles Megyei Oktatási Tanács egykori tagja – ahol két évtizeden át szolgált – aggodalmát fejezi ki, hogy a jelenlegi Legfelsőbb Bíróság készen áll arra, hogy megdöntse ezt a régóta fennálló precedenst.

Tekintettel a bíróságnak a fajtudatos megerősítő cselekvési politikára vonatkozó kinyilvánított nézeteire, arra számít, hogy rezt az elvet éppúgy meg fogják dönteni, ahogyan a tavalyi Dobbs-döntésnél is megdöntötték a Roe kontra Wade ügyet. „Ezt tartom a valószínű kimenetelnek” – mondta, megjegyezve, hogy a Legfelsőbb Bíróság három alkalommal is újra megvizsgálta a fajtudatos megerősítő cselekvés kérdését a felsőoktatásban. A bírósági többség minden alkalommal megerősítette, hogy a Bakke precedens továbbra is a törvény.

„Tehát ennek a precedensnek a megdöntése rendkívüli lenne, s egyenrangú lenne Dobbs tavalyi döntésével” – mondta Saenz, ami egyértelmű bizonyítéka lenne annak, hogy a Trump által torzított Legfelsőbb Bíróság egy politikai-ideológiai program és nem a jog alapján hoz döntéseket. Azt is megjósolta, hogy az Affirmative Action ellenzői megpróbálják kiterjeszteni a bíróság indoklását, hogy azt általában lehessen használni minden faji egyenlőségi és sokszínűségi program ellen. Ez visszatérés a fajgyűlölő Amerika korszakába. Ez Trump – eddigi – öröksége.

John C. Yang, az Asian Americans Advancing Justice (AAJC) elnök-vezérigazgatója megismételte, hogy az alsóbb fokú bíróságok nem találtak bizonyítékot az ázsiai-amerikaiakkal szembeni diszkriminációra a Harvard felvételi eljárásában, amely a kereset alapja. „A faji hovatartozást figyelembe vevő felvételi eljárás… továbbra is szükséges annak biztosításához, hogy a színes bőrű közösségekből származó, egyformán képzett diákok ugyanolyan hozzáférést kapjanak, mint a kiváltságos fehér diákok” – mondta Yang.

Megjegyezte, hogy a bejövő Harvard osztály 28%-a ázsiai-amerikai, és számuk megnégyszereződött 1978 óta, amikor a Bakke-határozatot kiadták. „Bármilyen felvetés arra vonatkozóan, hogy az ázsiai-amerikaiakat valamilyen módon megkülönböztetik, azt az egyszerű tények megcáfolják” – folytatta Yang. Ha az Affirmative Actiont megdöntik, a Harvardon a campus diverzitása a feketék esetében 14%-ról 6%-ra, a latinok esetében pedig 14%-ról 9%-ra csökken.

Az ügy további fonáksága, hogy az eljárás alapjául szolgáló keresetet, amit felkarolt az amerikai szélsőjobboldal, még véletlenül sem fehér diák nyújtotta be, így nem úgy tűnik, mintha a kivételezett fehérek állnának a kereset mögött, miközben mégis így van, és ha a keresetet bnyújtó hülye ázsiai.amerikai diák javára dönt a Legfelsőbb Bíróság, akkor azzal éppen az ázsiai-amerikaiak létszámát fogják lenyomni a minimális szintre. A Harvard ellen keresetet benyújtó diák a „hasznos hülye” kategóriája, aki a keresetével képes lesz a faji megkülönböztetést jogrendbe iktatni.

A keresetet benyújtó ázsiai diák azért akarja eltööltetni az ázsiai kvótákat, mert szerinte őt azért utasították el, mert felül esett az ázsiai kvótán. A Harvardra jelentkező diáknak annyi esze nincs, hogy felfogja: ha a fehér felsőbbrendűséget képviselő bírák a kérésének eleget tesznek, és eltörlik az ázsiai és egyéb kvótákat, akkor még annyian sem jutnak be ezek közül a diákok közül, mint ahány diák bekerült a faji kvóták alapján. Ezt a gyereket a Harvard valószínűleg nem azért utasította el, mert kvótán felüli ázsiai, hanem azért, mert nem elég okos, mint a fentiekből látható.

Michele Siqueiros 2004 óta támogatja a színes bőrű diákok nagyobb főiskolai bejutását, és azt mondja, nem telt el sok idő, hogy a nők, a fekete, a latin, az őslakos és az ázsiai-amerikai diákok egyetemre is járjanak. „Az Affirmative Action önmagában soha nem volt csodaszer” – mondta Siqueiros, a The Campaign for College Opportunity, egy kaliforniai székhelyű nonprofit szervezet elnöke, de sokat segített. A várható SCOTUS-döntés után többet kell tenni annak érdekében, hogy az egyetemek ne diszkriminálják a színes bőrű hallgatókat.

Siqueiros arra is felhívta a figyelmet, hogy az Affirmative Action konzervatív ellenzőinek nincs mondanivalójuk az örökölt felvételiről – ami az Ivy League-i iskolákban, például a Harvardon végzett felvételi negyede vagy több is lehet –, vagy arról, hogy a toborzók kizárólag gazdag és túlnyomórészt fehér középiskolákat látogatnak meg. Így is a többség gazdag fehér, nagy családi hagyománnyal és jó kapcsolatokkal rendelkező diák, de eddig legalább bizonyos százalékban volt esély arra, hogy mások is bejussanak. Most ez is megszűnhet.

 

Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések