2024, május22, szerda
KezdőlapKiemelt fő hírAkik danolászva "tüntetnek", azokat nem veszik komolyan

Akik danolászva „tüntetnek”, azokat nem veszik komolyan

-

Nem tanultak a pedagógusok (és úgy általában a rendszer egyéb kárvallottjai és notórius tüntetői sem), még mindig koncertekkel tarkított tüntetést szerveznek az oktatás és a tanárok helyzete miatt. Érthetetlen, hogy Magyarországon miért gondolják egyesek azt, hogy a tiltakozásaikat és a követeléseiket andalító, önmagukat patetikus hangulatba ringató danolászással kell előadni, s ez így megy 12 éve. Pedig a CEU elleni ígéretes megmozdulásokat is egyetlen nap tette tönkre és rombolta le, amikor valami borzalmas sakálzenekar verte szét a füleket és az agyakat.

Elég volt a zenélésből, az éneklésből, senki nem lesz se zászló, se rózsa, csak kirúgott tanár, ha alapvető jogait gyakorolni merni, simán kifeszítik és játékai az egyetlen szélnek, ami Magyarországon fú. Hagyjuk már a giccses elérzékenyülést önmagunktól, a minden tiltakozást és követelést elgyengítő zenebonát. Aki szerepelni akar, keressen magának más színpadot, aki koncertre vágyik, annak ott vannak a zenei fesztiválok. Ez két különböző program. Egy diktatórikus hatalom nem ért másból, csak az erőből. Ez az ő nyelvük, ezt használják, ezt a nyelvet értik.

A kulturális program nem tüntetés, hanem fesztivál. Döntsék már el, hogy önmaguk gyönyörűségétől és nagyszerűségétől meghatódni akarnak, vagy ki akarnak követelni valamit az önkényuralmi rendszertől. Mert ha ez utóbbit szeretnék, akkor felejtsék el a muzsikálást, az éneklést, a danolászást. Akkor az erősítőket ne önjelölt sztárokra pazarolják, hanem arra, hogy a hatalom meghallja, és megértse, hogy itt van vége. Ahogy Pelikán József gátőr mondaná, „szarják össze magukat” egy kicsit, hogy ebből baj lesz, ha nem engednek, és nem csinálnak semmit.

Ezek a tüntetések, amelyeket hol egyik, hol másik eltaposott, megalázott és jogfosztott társadalmi csoport, réteg rendez 12 éve, Orbánnak olyan, mint egy falat kenyér. Arra jó, hogy bizonyítsa, itt demokrácia van, tiltakozhanak és tüntethetnek az emberek, de csak annyira, hogy nekik ne kelljen csinálni semmit. Aztán majd szép csendben kirugdossák a szervezőket, megrostálják a tanárokat (is), megosztják, lecserélik őket, és minden mehet tovább, még rosszabbul, mint korábban.

Hát miért nem ordítanak? Miért nem rúgják be az ajtót? Még demokráciában is odavernek, betörnek ablakokat, bezúznak akármit, megfélemlítik azokat, akik visszaélnek a hatalmukkal, holott őket kellene szolgálniuk. Van jogos és nemes harag, ami nélkül nincs változás. Ez a tüntetés egyébként is egy megalkuvó, meghunyászkodó, hazug demonstráció, amely csak a börtönkoszton akar javítani, és nem a szabadságot kiharcolni. Milyen tanárok ezek, hogyan tanítják ezek az 1848-as forradalmat, 1956-ot? Hogyan adják át ezek a diákoknak a szabadság önfeláldozó szeretetét?

De ha már ilyen, rendszeren belüli, alázatos tüntetéskét szerveznek egy fasisza diktatúrában, kinyilvánítva, hogy vagy annyira hülyék a tanárok, hogy nem veszik észre, hol élnek, s mindez nem egy rossz kormány következménye, hanem egy fasiszta diktatúra tudatos tevékenysége, vagy olyan gyávák, jellemtelenek, hogy ezt elhallgatják, mert félnek, de mindenképpen alattvalói státuszuk nyílt elfogadása és bevallása ez, akkor legalább „basszanak oda” egy egészségeset ezeknek a szemeteknek, ahogy egy demokráciában is szokás. Az „utcabál” súlytalanná teszi a követelést.

Ne nyivákoljanak, és ne higgyék, hogy ez a „kulturált” viselkedés, mert ez nem kulturált, hanem gyáva, buta és jellemtelen viselkedés, a tiltakozás inadekvát módja. Vagy akkor fogják be a szájukat, tűrjenek, húzzák az igát, hagyják, hogy eltapossák, megalázzák, kizsigereljék, hogy kirugdossák, hogy egy ország megnyomorítására és elbutítására használják fel őket. Akkor mondják meg, hogy mi gyáva szar emberek vagyunk, akik nem mernek egészséges módon fellépni és tiltakozni, gyengék vagyunk, és a diákjainkat is erre neveljük. Nem tanultunk saját tananyagunkból sem semmit.

Még az is következetesebb, tisztességesebb. De ez a jöttünk is, meg nem is, hoztunk is, meg nem is, tiltakozunk is, meg nem is, megalázza még azokat is, akik nem vesznek részt ebben az erőtlen és gyáva nyöszörgésben. Nyugati demokráciákban, ahol jogállam működik, ezt látva kiröhögnék a kollégáik őket, felháborodnának a magatartásukon. Nem pedig egy fasiszta diktatúrában, ahol az önkényuralom szándékosan építi le az oktatást, butítja el a diákokat, a nemzetet, hogy agy és gerinc nélküli alattvalókká, beszélő szerszámokká tegye őket. Hát nem háborodnak fel ezen?

Mitől félnek? Ha minden tanár, minden diák és minden szülő kivonul, „odabasz” (hogy értse meg a kedves tanár is, hogy miről beszélünk), megtagadj az engedelmességet, a munkát, ultimátumot ad ennek a görény bűnbandának, akkor kártyavárként omlik össze a primitív, koszos, fasiszta rendszerük. Ezek csak azért tehetik meg ezt, mert ilyen gyenge, erőtlen, gyáva és jellemtelen emberek az alattvalóik, akikkel megtehetnek bármit. Minden film, dráma, regény, költemény, történelmi esemény erről szól. Mit tanít ez a sok danászó tanár, ha ezt nem értik és nem tanultak belőle?

Most pedig hagyjuk a süket dumát, hogy „mi nem vagyunk erőszakosak”, „könnyen beszél Amerikából”, „mit akar, forradalmat, erőszakot, vért”, stb. mert ezek a korrupt hamis és hazug szövegek megtagadják mindazt az értéket, amit nekik tanítaniuk kellene, és amit át kellene adniuk a diákjaiknak. Megszégyenítik saját tananyagukat. Így még az Antigonét sem lehet tanítani, nem lehet így beszélni még Dosztojevszkijről, Bartókról, Petőfiről, Adyról, Nagy Sándorról, Spartacusról, Dózsa Györgyről sem. A tanárok nem ismerik a történelmet és az irodalmat? Mit tanultak belőle?

Erre a kifejezésre emlékeznek még: „szent szabadság”? Ha az iskola nem forradalmi, akkor mi az? A statisztikai hivatal? Ha a diákoknak nem a szabadság szeretetét adják át, akkor mit? Volt, aki egykor az izzó vastrónt választotta inkább, de szellemét a tűz nem égeté meg, mert az maga a tűz. Viszont a tűz elhalt és belefulladt a méltatlan utódok gitározgatásába. Pedig a gyerekekben még lenne spiritusz, őket jobban dühíti, hogy elüldözték az osztályfőnöküket, mint az osztályfőnököket. Nehogy a kornyikálással hősnek képzeljék magukat.

A kockás inget szét kéne tépni, és Molotov-koktélt kellene csinálni belőle. Bizony ám. Akkor megváltozna minden, lenne szabadság és nem sárgarózsáznának alazatosan egy fasiszta diktátornak, aki elvesz tőlük mindent, amiért élni érdemes, ami az embert emberré teszi. Szégyelljék magukat. Ha magukért nem képesek ember módjára kiállni, a szolidaritás is elhal. Nyöszörgő vénasszonyos összejövetelekre normális ember nem kíváncsi. Csak színesítik a diktatúra kirakatát. Nem megsértődni kell, hanem kijózanodni, és megrázni magukat. Aki gyáva, ne álljon az élre.

Ha képtelenek kiállni magukért, akkor nem érdemelnek mást, csak azt, amit kapnak. Még jó, hogy nem egy cigányprímással húzatják. Lehet, hogy még Orbán is beállna melléjük, és együtt siratnák magukat, meg az akácos utat.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések