Az igazán nagy gond akkor lesz, amikor az emberek százezrei fognak kérdéseket feltenni és nem lesz türelmük a válaszra 30 napot várni.
A magyar kormány meg van sértődve, amiért az Európai Bizottságnak nem tetszik a nemzeti konzultáció. Egészen pontosan annak kérdései. Még pontosabban az abba rejtett unió ellenes uszítás. Az erőszakos és moszkovita brüsszeliek ocsmány módon kérdéssel fordultak a kormányhoz és egy hónapos határidőt adtak a válaszra, ami Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter szerint nem csak túl rövid idő, de kettős mérce (sic!) is, mert más országokhoz intézet kérdések esetében több hónapod biztosít Brüsszel a válaszra.
Először a határidő hosszáról: a magyar kormánynak valami olyasmire kellene 30 nap alatt válaszolni, hogy miért az ominózus témában írt ki nemzeti konzultációt és mik ezek a kérdések. Röviden: mi a szar ez az egész? Erre elvárható lenne, hogy legyenek kész válaszok, hiszen a kérdőíveket már régen postázták. Ha még sincsenek – ami enyhén szólva gáz – akkor egészen biztosan van rá elég ember a kormánybürokráciában, akik 30 nap alatt képesek válaszolni és még marad idő Arany János nyelvéről Shakespeare, vagy Goethe-Schiller, esetleg Voltaire nyelvére fordítani az erre vonatkozó opust.
Nézzük csak Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter birodalmát! Íme a főosztályok felsorolása, amelyek a hódmezővásárhelyi zseni keze alá dolgoznak, akiknek választ kellene adni az EU kérdéseire:
(Csak kemény idegzetűeknek!)
- Miniszterelnöki Protokoll Főosztály
- Miniszterelnöki Titkársági Főosztály
- Kommunikációs Főosztály
- Miniszterelnöki Külügyi Főosztály
- Miniszterelnöki Külügyi Szervezési Főosztály
- Nemzetpolitikáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Nemzetpolitikai Jogi és Koordinációs Főosztály
- Nemzetpolitikai Kapcsolattartási Főosztály
- Nemzetpolitikai Stratégiai Tervező és Tájékoztatási Főosztály
- Miniszteri Kabinet
- Koordinációs és Elemzési Főosztály
- Közigazgatási Államtitkári Titkárság
- Belső Ellenőrzési Főosztály
- Szervezetbiztonsági Főosztály
- Kormányzati Iratkezelési Főosztály
- Kormányirodát Irányító Helyettes Államtitkári Titkárság
- Kormányiroda (főosztály)
- Törvényalkotási Főosztály
- Parlamenti Főosztály
- Gazdálkodásért és Személyügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Állami Vezetői Főosztály
- Kormánybiztosok Főosztálya
- Uniós Fejezeti Főosztály
- Pénzügyi és Számviteli Főosztály
- Költségvetési és Intézményfelügyeleti Főosztály
- Jogi Szolgáltatási Főosztály
- Humánpolitikai Főosztály
- Szervezetellátási és Logisztikai Főosztály
- Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Perképviseleti és Döntőbizottsági Főosztály
- Nemzetközi Főosztály
- Támogatói Döntések Elleni Jogorvoslatok Főosztálya
- A Kiemelt Társadalmi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Össztársadalmi Ügyek Főosztálya
- Intézmény- és Szervezetfejlesztési Főosztály
- Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Főosztály
- Parlamenti Államtitkári Kabinet
- Kulturális Örökségvédelemért Felelős Helyettes Államtitkár Titkársága
- Kulturális Örökségvédelmi Főosztály
- Kiemelt Kulturális Fejlesztésekért Felelős Helyettes Államtitkár Titkársága
- Kulturális Fejlesztési Főosztály
- Agrár-vidékfejlesztésért Felelős Államtitkári Kabinet
- Agrár-vidékfejlesztési Programokért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Irányító Hatósági Főosztály
- Pénzügyi és Felügyeleti Főosztály
- Agrár-vidékfejlesztési Stratégiai Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- EMVA Stratégiai Főosztály
- Agrár-vidékfejlesztési Koordinációs Főosztály
- Európai Uniós Fejlesztésekért Felelős Államtitkári Kabinet
- Végrehajtás Operatív Program Irányító Hatóság
- Program- és Projektfelügyeleti Főosztály
- Ellenőrzési Főosztály
- Támogatásokat Vizsgáló Iroda (Főosztály)
- Fejlesztéspolitikai Testületek Titkársági Főosztály
- Európai Uniós Fejlesztések Koordinációjáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Közigazgatási Programok Irányítási Főosztály
- Közigazgatási Programok Lebonyolítási Főosztály
- Monitoring és Értékelési Főosztály
- Fejlesztési Informatikai Főosztály
- Szabályozási Főosztály
- Intézményfejlesztési és Teljesítménymérési Főosztály
- Fejlesztéspolitikai Kommunikációért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Fejlesztéspolitikai Kommunikációs Főosztály
- Fejlesztéspolitikai Tájékoztatási Főosztály
- Nemzetközi Helyettes Államtitkári Titkárság
- Európai Uniós Koordinációs Főosztály
- Nemzetközi Együttműködési Programok Végrehajtási Főosztály
- Közbeszerzési Felügyeletért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Közbeszerzési Felügyeleti Főosztály
- Közbeszerzési Ellenőrzési Főosztály
- Közbeszerzési Szabályozási Főosztály
- Központosított Közbeszerzés Felügyeleti és Audit Koordinációs Főosztály
- Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkári Kabinet
- Kormányzati Kommunikációs Főosztály
- Nemzetközi Stratégiai Kommunikációs Főosztály
- Kormányszóvivői Iroda
- Nemzeti Pénzügyi Szolgáltatásokért és Postaügyekért Felelős Államtitkári Kabinet
- Szabályozásért és Kodifikációért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Fejlesztési Banki Szabályozási Főosztály
- Postaügyi Szabályozási Főosztály
- Integrációs, Zöldbank és Agrárbank Szabályozási Főosztály
- Vagyonpolitikáért és Tulajdonosi Képviseletért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Fejlesztési Banki Főosztály
- Postaügyi Főosztály
- Integrációs, Zöldbank és Agrárbank Fejlesztési Főosztály
- Stratégiai Ügyekért Felelős Államtitkári Kabinet
- Referatúra Főosztály
- Kommunikációs és Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya
- Jogi Főosztály
- Műszaki Főosztály
- Hatósági és Emberi Erőforrások Főosztálya
- Atomenergetikai Elemző Főosztály
- Stratégiai és Tájékoztatási Helyettes Államtitkári Titkárság
- Stratégiai Főosztály
- Tájékoztatási Főosztály
- Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkári Titkárság
- Építészet-stratégiai Főosztály
- Területrendezési és Településügyi Főosztály
- Építésjogi és Hatósági Főosztály
- Infokommunikáció Összehangolásáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Infokommunikációs Koordinációs Főosztály
- Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkári Kabinet
- Hatósági Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Hatósági Eljárási Főosztály
- Hatósági Szakigazgatási Főosztály
- Területi Közigazgatás Irányításáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Törvényességi Felügyeleti Főosztály
- Kormányhivatali Gazdálkodási Főosztály
- Kormányhivatali Üzemeltetési Főosztály
- Kormányhivatali Koordinációs Főosztály
- Területi Közigazgatás Fejlesztéséért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Területi Közigazgatás-fejlesztési Főosztály
- Intézményi Szervezetfejlesztési Főosztály
- Kormányhivatali Szervezetfejlesztési Főosztály
- Közigazgatás-fejlesztési Főosztály
- Program-irányítási Főosztály
- Kormányablakokért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
- Kormányablak Informatikai Főosztály
- Kormányablak Képzési Főosztály
- Kormányablak Igazgatási Főosztály
Figyelembe véve, hogy ebben a bürokratikus dzsungelben tényleg akár két hétig is eltarthat, amíg az egész irányítására kinevezett 10 államtitkár és 18 helyettes államtitkár kő-papír-olló játékkal el tudja dönteni, kinek kell a választ megfogalmazni, akkor is maradt két hét levelet írni. Vagyis elég nevetségesnek hangzik Lázár János nyilatkozata arról, hogy a 30 nap a válaszra „irreális”. Hogy milyen emberi erőforrásokkal rendelkezik a miniszterelnökség – ahhoz is, hogy az irreálisan rövid határidejű brüsszeli kérdésekre válaszoljon – álljanak itt a 2010-es, 2017-es és a tervezett 2018-as miniszterelnökségi létszámadatok.
Ezek szerint: 2010-ben a miniszterelnöki hivatalnak 93 alkalmazottja volt. Ez 2017-re – figyelem nem elírás!! – 36 647 (betűvel harminchatezer hatszáznegyvenhét) főre nőtt. Ennyien vannak Lázár János irányítása alatt, akik – adott esetben – válaszlevelet fogalmazhatnak az EU-nak. Mindez annak a példátlan hatalomkoncentrációnak a következménye, amely az országban dúló beteges központosításban ölt testet, azzal a jelszóval, hogy minden hatalmat a miniszterelnökségnek.
Arról nem is beszélve, hogy a 2010-óta eltelt nyolc év alatt hatalmas mértékben felduzzadt a szűk értelembe vett egész közszféra, vagyis az állami bürokrácia, akik vélhetően mind tudnak írni és olvasni. Míg 2010-ben a minisztériumoknál és a háttérintézményeknél 238 ezer ember dolgozott, az idén ez a szám már 535 ezer. Sőt, 2018-ban is tovább hízik, eléri majd az 542 ezret – derül ki a kormány 2018-as költségvetésének erre vonatkozó adataiból.
A gond tehát aligha a hivatalnoki létszámmal és a határidő rövidségével van. Gyanús, hogy sokkal inkább a nemzeti konzultáció kérdéseivel. Az azokra vonatkozó uniós megkeresésre ugyanis – enyhén szólva – nem könnyű értelmes és épeszű ember számára emészhető válaszokat írni, még akkor sem, ha 36 ezren veselkednek neki.
A kérdésekben megfogalmazott sok csúsztatás, baromság között példának egy, amire – be kell vallani – több hónap alatt sem lenne egyszerű értelmes magyarázatot kifundálnia. „A Soros-terv célja, hogy az európai országok nyelve és kultúrája háttérbe szoruljon annak érdekében, hogy az illegális bevándorlók integrációja hamarabb megtörténjen.” Ennek a piramidális baromságnak és szemen szedett hazugságnak a megmagyarázására nem elég 120 főosztály, 36 ezer alkalmazott, 10 államtitkár a 18 helyettes államtitkár kemény egyhavi munkája sem, az már igaz.
Azokban az európai országokban, ahová – Magyarországtól eltérően – százezer számra érkeztek háborús menekültek (tehát nem migránsok) ott euró milliárdokat költenek a menekültek nyelvi képzésére, hogy integrációjuk gyorsabb legyen, tehát nem az európai országok nyelvének és kultúrájának sorvasztásával akarják az integrációt felgyorsítani. Ez senkinek eszébe sem jut, ez teljesen lehetetlen is, mivel az érintett európai országok jól működő demokráciák, ahol sem Soros György, sem mások agyából esetleg kipattanó, de valójában soha ki nem pattant baromságokat nem lehetne csak úgy a társadalmon átverni, mint ahogy az ilyesmit másutt – mondjuk éppen Magyarországon – minden további nélkül meg lehet tenni. Amire a legjobb példa éppen a migrációs hisztéria és maga a nemzeti konzultáció.
Vagyis, tiszta vizet öntve ebbe a mocskos findzsába: nem az idő rövidsége miatt nem lehet válaszolni a brüsszeli kérdésekre, hanem azért, mert azokra nincs érdemi és logikus válasz. Száz év alatt 36 ezer bürokrata se lenne képes magyarázattal szolgálni a baromságra, amit a magyar kormány választási kampánya fő csapásirányának választott és amivel a magyar polgárok millióinak agyát kívánja simára vasalni, csakhogy Orbán Viktorra és rendszerére szavazzanak, elhiggyék, hogy senki más, csak a felcsúti hobbifocista tudja megakadályozni az állítólag Soros György és Brüsszel által a magyarságnak szánt nemzethalált.
És akkor néhány szó a kettős mércéről. A szó azt jelenti, hogy adott cselekmény megítélése – attól függően, hogy ki követi el – eltérő. Ugyanaz a cselekedet nem egyformán esik a latba. Másképpen fogalmazva: nem ugyanazt követeljük meg valakitől, mint amit valaki mástól. Amit az egyiknek szabad, azt a másiknak nem. A magyar kormány szerint ez így nem igazságos. Pedig az, és nagyon is.
A világ civilizált országaiban másképpen esik a latba, ha egy orvos mulaszt el segítséget nyújtani egy balesetnél, mintha egy porszívóügynök. Másképpen ítélik meg, ha a plébános molesztálja a ministránst, mintha a postás teszi ugyanezt. Arról már ne is beszéljünk, hogy – mondjuk – a takarítónőt feketén foglalkoztató hideg burkoló adóelkerülő magatartása nem esik olyan súlyos megítélés alá, mintha ugyanezt egy politikus követi el, akinek ez a miniszteri bársonyszékébe kerülhet, míg a hideg burkoló megúszhatja egy sima pénzbírsággal minden egyéb következmény nélkül. (Persze nem Magyarországon, hanem egyes politikailag retrográd módom korrekt és rothadó polgári demokráciákban, ahol azt sem nézik el – mint ahogy Magyarországon minden további nélkül – hogy a miniszter, államtitkár és egyéb politikus rokonai hülyére nyerik magukat állami tendereken, vagy – mondjuk – a kormányfőnek kedves gázszerelők viszik el a milliárdos állami projekteket.)
Önmagában tehát az úgy nevezett kettős mérce nem jelent diszkriminációt, hanem azt jelenti, hogy az adott szituációnak megfelelően kezeljük a tetteket. Más erkölcsi mércét alkalmazunk az egyik és másikat egy másik elkövető esetében, még ha a cselekmény teljesen meg is egyezik. A magyar kormány azonban – mint annyi mást ezen a kerek világon – ezt is a feje tetejére állítja. Orbán Viktor és tettestársai szerint az a kettős mérce, hogy – miközben az EU tagországainak döntő többsége komoly erőfeszítéseket tesz a menekültválság humánus rendezése érdekében – Magyarország és néhány kelet-európai állam semmit, ezért Brüsszel a kelet-európai országokat tetemre hívja, míg a kötelességüket teljesítőket nem. Micsoda disznóság.
Ha jól értjük, akkor – Orbánék álláspontja az, hogy – az lenne az igazságos, a nem kettős mérce, ha – mondjuk – Németországot pont úgy baszogatnák Brüsszelből, mint Magyarországot. Berlint a befogadott másfél millió menekültért, Budapestet a nulláért. Vagy esetleg úgy értik, hogy míg Magyarországnak egy hónapot adtak arra, hogy magyarázatul szolgáljon a gusztustalan EU ellenes nemzeti konzultációjára, addig a maradék 27 tagországnak több hónapja van arra, hogy ne adjon magyarázatot ugyanerre, mert nem indított nemzeti konzultációt, a miénkhez hasonló idióta kérdésekkel.
A magyar kormány szerint „a Soros-terv része, hogy politikai támadást indítsanak a bevándorlást ellenző országok ellen, és kemény büntetésekkel sújtsák őket.” A valóság azonban az, hogy nincs Soros-terv, ha lenne sem lehetne annak alapján senkit semmilyen büntetéssel sújtani. Nincs politikai támadás, csak háborús menekültek vannak, akik Európába érkeztek, akiken az EU tagországainak emberséges módon segíteniük kell. Ebből szolidárisan, a tagországok lehetőségeit figyelembe vevő módon kellene mindenkinek kivennie a részét.
Magyarország és néhány kelet-európai ország azonban, minden humános és keresztény normát lábbal tiporva megpróbálja ebből kivonni magát. A magatartásukat bírálókat kettős mérce alkalmazásával vádolják. Amiben igazuk is van, hiszen az EU a lehetőségeihez igazítva kéri a tagországok hozzájárulását a menekültválság megoldásához, vagyis tényleg kettős, sőt multiplikált mércét használ, azaz igazságosan jár el, amikor a gazdagabb országokra nagyobb terhet rak, mint a kevésbé tehetősekre, köztük Magyarországra.
Amikor Lázár János kevesli a válaszra adott időt, és azzal fenyegetőzik, hogy ilyen feltételekkel egyáltalán nem válaszolunk Brüsszelnek, burkoltan beismeri, hogy nincs mit mondaniuk. Sem 30, sem kétszer, de háromszor 30 nap alatt sem. Magyarország kormánya, az ország egyszemélyi vezetője Orbán Viktor megint egyszer elvetette a sulykot. Kizárólag azért, hogy a társadalmat félrevezetve, gyűlöletre és rettegésre hangolva az ország lakosságának egy részét biztosítsa győzelmét a 2018-as országgyűlési választásokon. Ennyi és nem több. A Fidesz és szekértolói előtt csak egy cél lebeg: a hatalom megtartása minden áron. Ennek érdekében bármilyen aljasságra készek. Amit eddig tettek semmi ahhoz képest, ami még vár ránk. És a végén a nagy gond akkor lesz, amikor az emberek százezrei fognak kérdéseket feltenni és nem lesz türelmük a válaszra 30 napot várni.
Zsebesi Zsolt
