Az SZFE dolgozóinak sztrájkja mutatja az utat a NER bukása felé

Amíg az egyetem dolgozói sztrájkolnak, addig az eredeti egyetem létezik, nem lehet hamisítvány egyetemet létrehozni
Közzétéve September 10, 2020, 12:24 pm
14 mins

Szeretnénk hangoztatni, hogy az SZFE hallgatóinak, vezetőinek és dolgozóinak tiltakozása nem több, mint aminek látszik: az egyetemi autonómia megtartását, visszaállítását követelik. Ha az SZFE megmaradhat annak, ami, nem tervezik a tiltakozás folytatását, nincsenek politikai céljaik és követeléseik. Visszatérnek a munkájukhoz és a mindennapi élethez a NER keretein belül, annak ellenére, hogy az egész Orbán-rendszer ugyanarra a jogtiprásra épül, ami ellen az SZFE ügyében tiltakoznak.

Hamisak tehát az állítások, hogy az SZFE tiltakozása, az épület elfoglalása mögött politikai szándék áll.

Orbán elszámította magát, amikor azt képzelte, hogy ugyanazzal a törvénytelen eszközzel, az “alapítványosítás” hazugságával minden ellenállás nélkül felszámolhatja a civil társadalom minden önállóságát és szabadságát, az oktatás és a tudomány után a kulturális élet autonómiáját is. Nem számított arra, hogy az SZFE hallgatói, tanárai, a művészvilág nem engedi szó nélkül eltaposni magát, és nyakára ültetni egy ideológiai-politikai komisszárt. Orbánnak most azt kellene eldöntenie, hogy úgy tesz, mintha nem is tudott volna erről, mintha semmi köze nem lenne hozzá, és jóságos diktátorként megveregeti a diákok vállát és visszaadja a szabadságukat, vagy Bicskén és Lovasberényben is elrendeli ugyanezt.

Az SZFE dolgozói által meghirdetett sztrájk a legjobbkor tett lépés, és logikus következménye az előzményeknek. Ez pedig attól függetlenül, hogy az SZFE hallgatóinak és dolgozóinak az egyetemi autonómia visszaállításán kívül nincs politikai követelésük, kijelöli a NER megbuktatásának útját és egymást követő logikus lépéseit is. Orbán várhatóan nem enged, mert a meghátrálás másokat is felbátorítana, hogy ezt a primitív játékot visszautasítsák, és megvédjék saját szabadságukat. Ezzel viszont azt kockáztatja, hogy az SZFE precedense megmutatja az utat a NER megdöntésének lépéseihez.

Ezek a lépések pedig a következők: a demokrácia és a törvényesség hamis látszatába bújtatott törvénytelenség kimondása, a hamis látszat elutasítása, az illegális intézkedések miatt a rendszer lépéseinek illegitimmé nyilvánítása. Nagyon fontos, mondhatni, sorsdöntő kérdés az illegitim vezetőkkel való tárgyalás elutasítása. Ezen a ponton szokott megbukni minden törvénytelenséggel szembeni ellenállás. “Nem szabad Vidnyánszkyval tárgyalni.” Ennek örök érvényű jelszóvá kell válnia minden más esetben is. Ha a döntés illegális, a kinevezett új vezetés illegitim, akkor nem szabad velük tárgyalni. Nincs miről tárgyalni, csak a törvényes, alkotmányos állapot helyreállítását lehet követelni.

Ennek logikus és szükséges módszere az, hogy a hallgatók elfoglalják saját egyetemüket, és nem engedik be azokat, akiket törvénytelen módon akartak a fejük fölé állítani, s a kinevezésük ezért illegitim, amit nem fogad el az egyetem. Ha az elnyomó hatalom ezt nem veszi tudomásul, akkor a következő – jól időzített – lépés az SZFE dolgozóinak sztrájkja, amivel az eseményeket a törvényes keretek között tartják, mert sztrájkot lehet tartani, s az egyetemi autonómia eltiprása, az egyetem önkényuralmi módon történő elfoglalása elégséges indok egy törvényes sztrájk meghirdetésére. Nagyon fontos, hogy a sztrájkot senki ne törje meg, az egyetemi sztrájkbizottságot senki és semmi ne ossza meg, és megalkuvás, kompromisszum nélkül ragaszkodjon az eredeti állapot visszaállításához. Másról ne is tárgyaljon, hiszen emiatt léptek sztrájkba. Még azt se engedjék meg, hogy olyan látszat keletkezzék, mintha nem ez lenne a vita és konfliktus tárgya.

Kicsiben előre lejátszódhat minden, ami egy későbbi forradalomban lehetséges, amikor már nem egy egyetem autonómiája, hanem az egész ország szabadsága, önrendelkezésének és jogállamiságának helyreállítása lesz a követelés. A hatalom nyilvánvalóan törvénytelennek nyilvánítja a sztrájkot, vagy megpróbálja olyan részkövetelések felé terelni, amivel kifogja a szelet a vitorlából. Bizonyos részletkérdésekben enged, mondjuk egy-két embert beengednek a keresztény kuratóriumba magnak, akiket simán leszavaznak Vidnyánszkyék, vagy valami hasonló. Ha az SZFE képviselői elég okosak és tisztességesek maradnak, hogy semmiféle csapdába ne sétáljanak bele, hanem ragaszkodnak az eredeti állapot helyreállításához, akkor Orbánnak meg kell találnia az utat, hogy az eredeti szándékot úgy verje keresztül, hogy ne kelljen alkalmaznia fizikai erőszakot. Annak ugyanis beláthatatlan következményei lennének.

A kérdés az, hogy az SZFE mikor rántja el a kormányt, mert az várható, hogy Orbán nem fogja. A sztrájk bejelentése azért kiváló lépés, mert Orbán bandája nem tudja eljátszani azt, hogy elkezdi a tanévet másik épületben, más tanárokkal, és azokkal a diákokkal, akik végül úgy döntenek, hogy inkább lesznek diplomás színészek, mint gerinces és jellemes, diploma nélküli hősök. A sztrájk ugyanis bent tartja az SZFE kötelékében a dolgozókat, a diákokat, a tanárokat, és nem lehet egy másik SZFE-t elindítani egy másik épületben Vidnyánszky keze alatt, miután a hamis “átszervezéssel” ellopták az egyetem nevét, rangját, költségvetését, pecsétjét, magát az egyetemet. Amíg az egyetem dolgozói sztrájkolnak, addig az eredeti egyetem létezik, s addig nem lehet egy másik, hamisítvány egyetemet létrehozni.

Tisztán látszik a modell: amit nem lehet átalakítani, mert nincs az állam tulajdonában, mint a CEU, azt elüldözik, vagy önkéntes behódolásra kényszerítik. Az állami fenntartású egyetemeket és kulturális, tudományos intézményeket “átszervezés” címén “alapítványosítják”, belülről megszállják, autonómiáját felszámolják, kibelezik, és létrehoznak belőle egy hamisítványt, mint az MTA esetében. Ahol nem tudják belülről elfoglalni és az egészet a nevükre íratni, mint az SZFE esetében, ott elviszik a jogosítványokat, az intézményt, és ugyanazon a néven létrehozzák az eredeti intézmény ellenkezőjét. Egy szabad egyetem helyett egy keresztényfasiszta ideológiai átnevelő tábort. Egy fasiszta intézményt. Mindez emlékeztet a nemzetiszocialista hatalomátvételre, ahol minden intézménynek a náci ideológiát kellett képviselnie. Ezt itt “kereszténységnek” nevezik, ami még istenkáromlás is.

Érdeklődéssel várjuk a folytatást, mert ha az SZFE kicsi forradalma nem bukik el az árulókon, ha nem találnak maguknak valakit, mint a szovjetek Kádár Jánost, aki mindent megint “törvényesnek” látszó módon átad nekik, akkor az SZFE mutathatja a NER valamikori bukásához vezető út további lépcsőit. Mert ha nem kötnek elvtelen kompromisszumot, akkor azok logikusan következnek egymásból, ahogy eddig is. A törvénytelenség kimondása az első lépés, a legitimáció megtagadása a második, a tárgyalás határozott elutasítása a harmadik, a sztrájk bejelentése a negyedik, és ha a sztrájkolók nem alkusznak és kitartanak az eredeti állapot visszaállítása mellett, akkor abból logikusan következik majd az újabb lépés, amit ma még nem is tudunk. De amikor meglesz, tudni fogjuk, hogy ez még mindig az igazság útja, vagy a hatalom valamilyen aljas trükkje miatt ez az önvédelem is vereséget szenvedett.

Reménykedve várjuk, hogy ne így legyen. A sikerhez nem kell más, csak az elvhűség, az alapkövetelés melletti szilárd kiállás és az eddigi elszántság. Egyelőre nem bukkant fel senki, akin látszik, hogy politikus akar lenni. Egy közösség áll szemben a zsarnokkal, nem egy ember, akit meg lehet fenyegetni, meg lehet vásárolni, meg lehet vesztegetni. Ezért egyelőre nincs Orbánnak ellenszere az SZFE ellen. Ez legyen tanulság mindenkinek. Ebből látható, hogy a magát hamis módon “ellenzéknek” nevező politikusok ezt már tíz éve elárulták, ezért Orbán játékszerei, kiszolgálói, legitimálói, akik Orbán zsebében vannak. Ezek a tiszteletre méltó művészek, művésztanárok, diákok nincsenek. Ha így marad, Orbán semmit nem tud ellenük csinálni, mert az igazság ellen semmit nem tehet. Csak erőszakkal győzheti le őket. Azt pedig nem meri. Egyelőre.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.