2024, november3, vasárnap
KezdőlapAmerikaAz új sci-fi irodalom boldogabb jövőt mutat, de nem tudja, milyen változás...

Az új sci-fi irodalom boldogabb jövőt mutat, de nem tudja, milyen változás kell hozzá

-

Olcsó közhely, hogy a világ ma zavaros, felfordult, sokak számára érthetetlen és ijesztő, ráadásul háború van, amely a világháború és a nukleáris csapás veszélyével is fenyeget. Ilyenkor érthető, ha az irodalom bizonyos irányzatai, különösen a jövőre koncentráló tudományos- fantasztikus sci-fi regényírók egy jobb álomvilágba vezetik az olvasót a jelen borzalmai elől. Van is egy pozitív jövőt festő és képzelő sci-fi nemzedék, mely azonban nem a valóság elől való menekülés miatt látja pozitívan a jövőt, hanem egyszerűen a pozitív dolgokat ragadja meg, azokból pedig jó dolgok sülnek ki.

Az Ethnic Media Services érdekes kalandra vállalkozott, amikor ennek a nemzedéknek neves képviselőit szólaltatta meg egy sajtóbeszélgetésen, amelyen részt vett Ericka A. Hoagland, egyetemi docens a Stephen F. Austin State University-ről, ahol a posztgraduális tanulmányok koordinátora, angol és kreatív írás tanára, Az imperializmus és a harmadik világ című sci-fi társszerzője, Libia Brenda, író, szerkesztő és fordító, az Arizonai Állami Egyetem Tudományos és Képzeletközpontjának munkatársa, Ken Liu, a spekulatív fikció amerikai szerzője, Isis Asare, a Sistah Scifi alapítója, az első fekete tulajdonú, tudományra összpontosító könyvesbolt tulajdonosa, Samit Basu indiai regényíró és filmrendező, fantasy- és szuperhősregények, gyerekkönyvek, képregények, novellák és szépirodalmi művek szerzője.

A jelenlevők elmondták, hogy a sci-fi műfajában (is) megszűnt a férfiuralom, a nők legalább olyan arányban képviseltetik magukat, a műfaj pedig popularizálódott, hétköznapibb lett, és sokkal jobban illeszkedik a mindennapi életbe, mint a korábbi klasszikus sci-fi irodalom. Az is sajátos jellemzője, hogy a jövőben játszódó események olyanok, mintha most játszódnának, nem veszíti el a történet a realitás és nem röpítenek egy olyan távoli világba, ami talán soha nem is lesz. Az olvasó felismerheti benne a valóságot, a jövő pedig ennek szerves folytatása.

Ezért ez az új sci-fi irodalom sokkal népszerűbb és életközelibb, az emberek nem a fantázia termékének, hanem a mából létrejövő valóságos jövőnek látják, amiből a jelent is jobban megérthetik. Az érdeklődés azért is nagy, mert a rohamos technológiai fejlődés közepette, amikor már a mesterséges intelligencia a mindennapok része, amivel most ismerkedik az emberiség, de sem használni, sem kezelni nem tudja még, sokan nem tudják hogyan változhat meg a földi élet akár néhány év múlva.

A sci-fi szerzők új generációja abban is különbözik az elődeitől, hogy azok az érdeklődés felkeltésére szerettek nagyítani, túlozni és általában apokalipszist jövendölni, míg a mostani fiatal szerzők nem várják a rosszat, a pusztulást, hanem természetes életösztönük egy jó jövő felé vezeti őket. Azt mondják, hogy mindabból a forrongásból, ami ma van, kijöhet valami jó is, minden esély megvan rá. A világot végül is ugyanazok a szörnyeteg ideológiák és diktatúrák fenyegetik csupán, mint a 20. században, csak más formában, de ezeket fel lehet ismerni és meg lehet haladni.

Ez a generáció is használja a fantáziáját, de csak mint eszközt, mint abban a regényben, amelyben egy bálnát megmentő hőz megtanul a bálna nyelvén, aki viszont bölcsességeket mond el neki, amit nem vesz észre a természetben az ember. Hoagland szerint az írók új csoportja „alapvetően szép és fontos módon” formálja újra a sci-fit, és segíti a műfaj fejlődését azáltal, hogy szembeszáll korunk legnehezebb kihívásaival, beleértve a klímaváltozást, a rendszerszintű rasszizmust, a migrációt és a nagyhatalmi konfliktusokat.

A jövő „reményen alapuló” elképzelése sokakat az új irányzat mellé állított. Libia Brenda spekulatív és ismeretterjesztő regényeket is ír, és ő volt az első mexikói nő, akit Hugo-díjra jelöltek. „Tehát Mexikóban kicsit belefáradtunk a disztópikus jövőbe, és elegünk van a férfias, szupervertikális, szuperférfias, szuperkommersz sci-fi-ből” – mondja. „Tehát megpróbáljuk elképzelni a reményen alapuló jövőt. Nem olyan világot képzelünk el, ami lehetetlen. Olyan világot képzelünk el, amely egy változás eredménye.”

Amit viszont hiányolunk, hogy nem tudjuk, mi az a változás, ami ezt a reményteli jövőt elhozza. A sci-fi műfaj „punkosításának” is nevezik az új irányzatot, ami egyszerűen csak laza, oldott, vagány, okos és reményteli. Ken Liu díjnyertes amerikai író munkáinak nagy része a technológiára összpontosít – amelyet Liu tág értelemben „emberi mesterségként” határoz meg – és arra, hogy ez hogyan változtathatja meg a gondolkodásunkat és a jövő felépítését. „Az egyik gyakori refrén, amit hallok, az az érzés, hogy nem érzem magam teljesen otthon a modernitásban” – mondja Liu.

Fiatal korában Isis Asare könyvklubot alapított, és megosztotta barátaival az olvasás iránti lelkesedését. Ma egy Sistah Scifi online könyvesboltot vezet. Asare azt mondja, hogy „afro-futurisztikus varázslatok üstje a fekete nők által írt irodalom felemelésére” az ő könyvesboltja. „A fekete irodalmat nézve történelmileg nagy a koncentráció a városi fikciókban, nagy a koncentráció a hírességek életrajzaiban, de nem volt nagy hangsúly a fekete spekulatív fikcióban” – mondja Asare.

A világ másik felén levő Indiában Samit Basu elképzelt egy anti-disztópiás regényt, amely 2030-ban játszódik, The City Inside címmel. A tavaly megjelent regény a közeljövő Delhibe enged betekintést egy női főszereplő szemével, akinek a közösségi média befolyásolja a munkáját a tekintélyelvűség, az éghajlatváltozás és a társadalmi széthullás zavaró kérdései közepette. Basu azt állítja, meglepte, hogy a könyv indiai fővárosi helyszíne nem jelentett problémát az amerikai olvasóknak.

„Az egész világon lényegében ugyanazokkal a problémákkal küzdünk” – jegyezte meg Basu. „De ezeknek a problémáknak a sajátos helyi környezete a helyi kultúráktól függ, ahol az emberek megtapasztalják ezeket.” Viszont a világ egyre jobban uniformizálódnak, mindenki mindenhol érti ugyanazokat a problémákat, még ha más környezetben jelenik meg, akkor is. Az új irányzat pedig nem a távoli jövőről beszél, hanem tíz éves távlatokban, mert a fejlődés és a változás olyan gyors, hogy tíz év már futurisztikus távolságban van.

 

Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések