2024, május19, vasárnap
KezdőlapVéleményBartus László: Aki "hibridnek" nevezi Orbán rendszerét, az neki falaz

Bartus László: Aki "hibridnek" nevezi Orbán rendszerét, az neki falaz

-

Július végén jelent meg a 24.hu oldalán Filippov Gábor „A hibrid ellenforradalom kora” című írása, amely a „politikatudományra” való ködös hivatkozással próbálja azt a hamis látszatot kelteni, hogy cáfolhatatlanul definiálta az Orbán-rendszert, a világ fasizálódásának hátterét. Aki ezt cáfolja, magával a magas „politikatudománnyal” találja szemben magát, nem pedig a szerző Filippov Gáborral.

Sokan megették ezt a cselt, a nemzetközi hasonlatokat, a tekintélyekre való hivatkozást. Elhitték, hogy megszületett végre az Orbán-rendszer autentikus, mértékadó, tudományos leírása, további vitáknak nincs helye. Eszerint az Orbán-rendszer nem diktatúra, és főleg nem „fasizmus”, hanem autoriter és demokratikus eszközök (intézmények) keveréke, egy „hibrid” rendszer, amely túlságosan nagy versenyelőnyt biztosít a hatalom birtokosainak.

Nem szeretnénk a hosszú elemzés minden részletére kitérni, különösen nem hajánál fogva előrángatott nemzetközi párhuzamokra, utólag felépített koncepciózus „világfolyamatokra” utalni, mintha Venezuelában történt eseményeknek bármi közük lenne ahhoz, miért lett Magyarország újra antidemokratikus ország. Most csak arra utalnánk, hogy aki azt képzeli, hogy még van Magyarországon bármiféle „verseny”, az az elméleteivel megerőszakolja a valóságot. Nem a rohadt alma és az egészséges fél alma hibride ez: az egész alma rohadt.

Ha a lényeget akarjuk megérteni, akkor legegyszerűbb, ha különbséget teszünk az Orbán-rendszer és a politikaitudomány által „hibridnek” nevezett elméleti teóriák között. A hibrid rendszer azt feltételezi, hogy a diktatórikus és a demokratikus elemek egyidejűleg vannak jelen, keverednek egymással. Ez feltételezi, hogy a hatalom gyakorlójának nincs minden a kezében, nem rendelkezik korlátlan hatalommal, mert vannak demokratikus intézmények. A sajtó egy része szabad, még ha nyomás alatt is van, s vannak nem tisztességes, de még szabad választások, stb.. Filippov még azt is feltételezi, hogy a diktátor kockáztatja, hogy elveszítheti a választásokat. Ezen a ponton majdnem sikerült abbahagyni az olvasást.

Filippov Gábornak és elméletalkotó társainak igazuk lenne abban az esetben, ha a létező, a demokratikusnak látszó intézmények valóban szabadok és demokratikusak lennének. De a látszatot keveri a valósággal, aki azt képzeli, hogy az új típusú diktatúrákban választásokat tartanak, amikor szavazások vannak. Ezek nem választások. Orbánnak nem versenyelőnye van, hanem biztos győzelme. A legkülönfélébb eszközökkel felszámolta a szabad választás lehetőségét. Szavazni lehet, választani nem, mert csak ő győzhet, a választás egy csalás.

De ugyanez elmondható az Alkotmánybíróságról, a köztársasági elnökről, a sajtóról, még az ellenzékről is. Semmi nem valódi, semmi nem szabad, semmi nem demokratikus. Nincs olyan demokratikus és szabad intézmény, a fékek és ellensúlyok egyetlen eleme, amely ne függne valamiképpen Orbántól, s amely független, szabad és demokratikus lenne. Ezért ez a rendszer nem hibrid, nem autoriter és demokratikus elemek keveréke, mert demokrácia nyomokban sincs, kizárólag annak hamis látszata, a kiüresített külső váza.

A demokratikusnak látszó vagy annak hitt elemek is az önkényuralom kezében vannak, a szabadnak hitt ellenzéki sajtó nagy részét, az ellenzéki pártokat, Orbán tartja el, másokat megtűr bizonyos határok között, de tisztán demokratikus, szabad, tőle független személy, intézmény, szervezet nem létezik Orbán illiberális államában. A demokrácia hamis látszata a rendszer legitimációjának alapja, a világtörténelem egyik legnagyobb csalása. A rendszer lényege és alapja éppen ez a hamis látszat. Aki ezt erősíti, az a rendszer alapjait erősíti.

Orbán-rendszer addig van, míg ezt a hamis látszatot fenn tudja tartani. A huszadik századi diktatúráktól annyiban különbözik ez a rendszer, hogy a demokrácia látszatával helyettesíti az erőszakot. Egyedül az erőszak és a nyílt totális diktatúra látványa különbözteti meg a klasszikus diktatúráktól, de csak addig, amíg ez a hazugság – a demokrácia hamis látszata – működik. Amikor ez lelepleződik, ennek a rendszernek vége, mert a demokrácia látszata ennek a típusú diktatúrának a lényege. Attól kezdve nyílt diktatúra jön, oszt jónapot.

Filippov téved, amikor azt képzeli, hogy a korlátozott szabadsággal működő demokratikus intézmények továbbra is demokratikusak, bármiféle ellensúlyát képezik az önkénynek. Ezek a szándékosan megtartott és fenntartott, de a lényegüktől megfosztott elemek eszközei és nem ellensúlyai a diktatúrának. Addig, és úgy működnek, ameddig a zsarnok akarja. A hiba épp az, hogy ezt a helyzetet Magyarországon az élet minden területén tudomásul veszik, a látszatot elfogadják a valódi helyett, és ezzel Orbánt legitimálják. Ezt nem lenne szabad.

Ezt teszi az ellenzék, a maradék „szabadnak” látszó sajtó, a közintézmények, az iskolák, az egyházak, és ezt teszik a magukat függetlennek képzelő politológusok is, mikor a rendszer létét jelentő demokratikus látszatot valóságosnak mutatják be, és ezzel a Nemzeti Túlélés Rendszerének fontos építőköveivé válnak. Nem akarom pontról pontra ízekre szedni ezt a Flippov-dolgozatot, mert szándékosan kerülöm, hogy itt politikatudományi vita zajlana. Az össznépi csalás és hazudozás, a szemfényvesztés egy része a dolgozat.

Azzal, hogy azt a látszatot kelti, azt hazudja, hogy Orbán rendszerének van demokratikus és szabad része, amely keveréket alkot az autoriter elemekkel, Orbán udvari politológusa is lehetne, mert ezzel a NER hazugságát támasztja alá. Amikor Filippov leírja, hogy az általa a hibrid demokratikus részének tekintett intézmények milyen kontroll, nyomás, befolyásolás alatt működnek, azt mondja el, hogy azok miért nem szabadok, és hogyan függnek Orbán korlátlan hatalmától. Vagyis: ezek ugyanannak az autokratikus rendszernek az eszközei.

Nem keveredik itt semmi semmivel, színtiszta egyeduralom és önkényuralom ez, a hatalom kizárólagos birtoklásának megvalósult formája, amely ellen az Alkotmány szerint mindenki köteles lenne és lett volna fellépni. De nem teszi, mert jönnek a „politikatudomány” okosai, akik 2010-től folyamatosan azt szajkózzák, hogy ez nem diktatúra. Korlátozott demokrácia. Minden baromságot kitalálnak, hogy ne kelljen nevén nevezni ezt a kereszténység álarcába bújtatott fasizmust. Nem használ erőszakot? Majd fog, ha már nem hisz senki a demokrácia hazug látszatának.

A huszadik századi diktatúrák után nem lehet ugyanazt ugyanabban a formában előadni és feltámasztani, de a lényege ugyanaz. Ennek a primitív álcázásnak csak addig lehet sikere, amíg valaki ki nem mondja, hogy meztelen a király. Míg nevén nem nevezik az Alkotmány és az alkotmányos rend megdöntését. Filippov Gábor tanácstalan, hogy a demokrácia végét melyik eseménytől származtathatjuk, még a „kopaszok” akciója is szóba kerül. Miközben a NER azzal kezdődött, hogy Orbán egy új társadalmi rendszer létrehozását jelentette be.

Ez az alkotmányos rend megdöntésének előkészülete büntetőjogi tényállás, amit aztán az Alkotmány önkényes eltörlésével (ez egyedül Orbán Viktor döntése volt) megdöntötték az alkotmányos rendet, és egy másik társadalmi rendszert hoztak létre, amelyre alkotmányos felhatalmazásuk nincs. Ez államcsíny. Erről kellene beszélniük a politológus tudós uraknak, és nem azt a hazugságot erősíteni, hogy Orbán önkényuralmában van demokratikus hibrid.

Magyarországon mindent egy ember dönt el, és az akaratában semmi nem korlátozza. Ha Orbán el akar venni valamit, akkor elveszi, ha oda akar adni valamit, akkor azt odaadja, ha valakit ki akar nyírni, azt kinyírja. Adminisztratív eszközökkel, ami bizonyítja, hogy semmi demokratikus és szabad része nincs a rendszerének, hiszen mindent megtehet. Hibridnek nevezni ezt a rendszert nemcsak butaság, hanem rombolás. Butítás és lefegyverzés.

Igen, Orbán lövethetne is, és a rossz hírem az, hogy ma már azt is megmagyaráznák. De ha szüksége lesz rá, vagy a diktátorok elmeháborodottsága eléri azt a fokát, fog is lövetni. Hogy ma nem börtönbe, hanem felülről irányított szerkesztőségekbe, majd hivatásrendbe, a már megszellőztetett újságíró „kamarába” terelik az újságírókat, az nem azt jelenti, hogy a sajtó bármennyire is szabad lenne. Addig, annyira és azért lehet még pofázni, amíg ez a rendszer érdeke, és pontosan arra a szintre van beállítva, amire a legitimációhoz szükség van.

Inkább a diktatúra és a fasizmus fogalmakat kellene felülvizsgálni a politológus uraknak, s nem leragadni a klasszikus huszadik századi diktatúrák formai elemeinél, hanem illiberális tartalmuknál fogva meghatározni őket. Ahogy nincs nem liberális demokrácia, úgy nincsen korlátozott vagy irányított demokrácia, illiberális és „keresztény” demokrácia. Ezek mind a diktatúrák különböző álneveken kódolt formái. Ilyen egyszerű lenne ezeknek az újfasiszta rendszereknek a megdöntése: a nevükön kellene nevezni őket, és így viszonyulni hozzájuk. Ezek addig élnek, amíg demokráciának hazudják őket. Vagy hibridnek.

Nincs új a Nap alatt. Ami fasizmus, az fasizmus. Csak azért, hogy „hitelesnek” látsszunk (a „fasisztázás” ugyanis nem szalonképes a hibridelméleteket vallók és más kollaboránsok körében), nem kellene ekkorákat hazudni. Nyolc év és két orbáni választás kellett ahhoz, hogy ma már sokan belátják, amit a „fasisztázók” már 2010-ben leírtak, de Fillipov és a magas politikatudomány még nem jött rá: Orbánt demokratikusan leváltani nem lehet. A választás állandó és biztos kétharmados győzelemre van beállítva.

Ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen az ellenzék, és hogy az ellenzék elfogadta az orbáni ajánlatot: a rendszer legitimációját pénzért és látszatért cserébe. Ez egy közös színjáték. Egyszerűen érthetetlen, mit nem ért ezen egy olyan politológus, aki világosan leírja ennek a rendszernek, vagy a putyini Oroszországnak a működését, és azok után még „hibridnek” nevezi, hogy maga elmondja a látszat és a valóság ellentétét, hogy Putyin és Orbán áll az olyan megmozdulások mögött is, amelyek látszólag nem a hatalom tettei. Látszólag.

Ha ma még bárki vitatkozik azon, hogy a NER-ben levő formálisan demokratikus és szabad intézmények a hatalom totális ellenőrzése, kontrollja és irányítása alatt állnak, tíz év múlva nem fog. De az még egy ilyen ellentmondásoktól hemzsegő elméletben is furcsán hangzik, hogy Oroszország sem diktatúra, hanem „hibrid” rendszer. A „hibrid” rendszer elméletének megalkotói nem ezekre az ócska trükkökre, hanem valóban szabad választásra és valóban szabad sajtóra gondoltak.

Amerikai politikusok is diktatúrának nevezik Oroszországot. John McCain szenátor nagyon pontos definícióját adta Orbán Viktornak, amikor neofasiszta diktátornak nevezte. Az olyan hibrid rendszerek, amilyenekről Filippov ír, a fasizálódó országok átalakulásának kezdetén, s az élettől elszakadt politológusok íróasztalán léteznek, gyakorlatban nem. Nincs diktátor, aki ilyet megengedne. A mai Amerika hibrid, amelyben valóságos demokratikus intézményi háttérrel, liberális demokratikus Alkotmánnyal, abszolút fasiszta és autokrata intézkedések zajlanak. Ez hibrid rendszer. Orbán rendszere diktatúra. Egy nyíltan antiszemita és fasiszta rezsim. Hol vannak ebben demokratikus és független, szabad intézmények? A CNN szabad, nem a magyar sajtó.

A látszatdemokratikus eszközöket benyalni magánügy, de terjeszteni ártalmas. Viszont a diktátor nagyon köszöni a nem várt segítséget. Lehet a pénztárhoz fáradni. Filippov Gábor kedvező elbírálásra számíthat, miért nem pályáz valamire? Mostantól vannak esélyei.

*A cikkben felhasznált fotó a 24.hu montázsa Filippov Gábor cikkéhez 







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések