Magyarország

Az orbáni illiberális állammodell bukását nem a választási vereség jelenti, hanem az, hogy működésképtelen, hazugságra és propagandára épülő tolvajállamot hozott létre, amely az emberi jogoktól és az emberi természettől idegen társadalmi rendszert hozott létre, lerombolta a kultúrát, az egészségügyet, az oktatást, a civil társadalmat, s elpusztította az ország anyagi és erkölcsi tartalékait. Élhetetlen és embertelen rendszert működtetett. Ez fejeződött ki abban, hogy a rendszer vezetői maguk is zsákutcába jutottak, valósággal feladták magukat, megkönnyebbülés volt számukra a választási vereségük. Láthatóan abban bíznak, hogy a sikertelen kísérlet után mindent megúszva távoznak. Ennek a rendszernek az elméleti és "tudományos" központja volt az MCC, amely az orbáni illiberális állammodellel együtt bukott meg. Az MCC nem tudományos teljesítményből vagy organikus akadémiai munkából nőtt ki, hanem politikai projektként épült fel. A rendszer bukása után az MCC a bukott ideológia terjesztőjeként elvesztette létjogosultságát, amelynek nincs természetes helye egy pluralista demokratikus jogállamban. Ezért nem elég az MCC-hez kiszervezett közvagyon visszaszerzése. Az MCC nem közérdeket szolgáló oktatási intézmény, hanem az orbáni illiberális állammodell ideológiai központja, egy olyan méregkeverő szervezet, amelyet be kell tiltani és sóval kell behinteni a helyét. Nevetséges, hogy az MCC képviselői "párbeszédet kezdeményeztek" az új kormánnyal. Ezzel az illiberális janicsárképzővel nincs miről tárgyalni. Tehetséggondozásnak álcázva az állampárt politikai és ideológiai bázisát építette közpénzből, az elnyomó rendszer ideológiai komisszárjait képezték. Nemcsak Orbán Viktor, hanem az ideológiája, az illiberalizmus is megbukott, méghozzá világszinten. Az MCC beszántásával ezt világossá kell tenni a világnak, hogy ez az újabb álcázott fasiszta kísérlet megbukott. Nem lehet az alkotmányos demokráciákat, jogállamokat illiberális önkényuralmi rendszerekkel felcserélni, mert azok működésképtelenek. Erről szól az Orbán-rendszer bukása. Nem maradhat életben olyan intézmény, amely ennek az ellenkezőjét állítja és terjeszti. Az Orbán-rendszernek és az illiberalizmus ideológiájának az írmagját is ki kell irtani. Nem csupán a magyar oktatási rendszerből, hanem Magyar Péter lelkéből is. Nincs működőképes NER, nincs emberséges Orbán-rendszer, nem lehet jobb Fideszt építeni, mert amikor legjobb lesz, s amikor tökéletesen kifejlődik, akkor pontosan olyan lesz, mint az Orbán-rendszer 2026-ban. Magyar Péternek fordított utat kell megtennie, mint Orbánnak: nem a liberalizmustól kell eljutnia a szélsőjobboldali illiberalizmushoz, hanem a szélsőjobboldali illiberalizmustól kell eljutnia a liberális jogállami demokráciához. Ennek első lépése az MCC felszámolása, megszüntetése, vagyonának visszaszerzése, s az illiberalizmus fölötti ítélet kihirdetése. Az MCC egy lakmuszpapír, cseppben a tenger: a rendszerváltás olyan lesz Magyarországon, amilyen sorsot az MCC-nek szánnak. Ezért kell az értelmiségnek követelnie ennek az áltudományos szervezetnek a mielőbbi és teljes felszámolását. Ez fejezi ki az új rendszer viszonyát az Orbán-rendszerhez. S ez mutatja meg azt is, hogy Magyar Péter mennyit őriz magában az illiberalizmus sötétségéből. Ha valóban elfordult a Fidesztől és Orbántól, akkor ezt a propaganda gittegyletet nagyon gyorsan eltünteti a színről, mert nincs mit sajnálni rajta.

Magyar figyelmen kívül hagyja, hogy az orosz gáz és olaj importjával finanszírozza az ukrajnai háborút. A földrajzra való hivatkozásnak mást kellene jelentenie: azt, hogy Magyarország az Európai Unió része és a NATO tagja, független és védett Oroszországtól. Ez a földrajzi helyzet nem változott, de sajnálatosan az sem, hogy a döntéseknél Magyar sem veszi ezt figyelembe. Amikor azzal a kérdéssel szembesítették, hogy "Három év múlva Magyarország már nem vásárol orosz gázt vagy olajat? Ez az EU politikája", Magyar nemcsak kitérő választ adott, hanem egyenesen Orbán logikáját követte. Ezt mondta: "Tudom ezt, de azt hiszem, ez az EU-politika jelentősen meg fog változni a háború vége után. Reméljük, hogy ez nagyon gyorsan megtörténik. Versenyképesnek kell lennünk, Magyarországnak és Lengyelországnak. Ehhez pedig elengedhetetlenek az alacsonyabb energiaárak. Ebben a tekintetben nagyon pragmatikus vagyok. Tudom, hogy ezért kritizálnak. Értem ezt a kritikát. És bár nem tetszik, elfogadom. De én egyszerűen nemcsak az ellátás biztonságát akarom, hanem az alacsonyabb árakat is. Ez a magyar nép megbízatása." A magyar nép megbízatása nem ez volt, hanem az oroszoktól való elszakadás, és az Európai Unióhoz való visszatérés. Magyar Orbánhoz hasonlóan jósol arra vonatkozóan, hogy az ukrajnai háború befejezése után az egész Európai Unió várhatóan visszatér az olcsóbb orosz gázhoz. Ez egyáltalán nem valószínű, miután az orosz háborús fenyegetés nem csökkent, hanem erősödött. Különben is, majd az Európai Unió ezt eldönti. De Magyar erre a feltételezésre hivatkozva kerüli meg az egyenes választ, hogy csatlakozik Európához, és három év múlva már nem vásárol orosz gázt vagy olajat. Ehelyett kijelenti, hogy az egész Európai Unió az orosz gázt és az olajat fogja vásárolni, még azt is feltételezve, hogy addigra véget ér a háború. Ezeknek semmi alapja nincs, csak annyit lehet tudni, hogy Magyar Péter válasza: nem. Magyar a versenyképességre (az árra) és a földrajzra hivatkozik, mint Orbán. Láttuk, hogy ez hova vezetett. Az Európához való visszatérés, az orosz függőségtől való elszakadás legegyszerűbb és legegyértelműbb módja az lenne, hogy Magyar csatlakozik az Európai Unió energia- és biztonságpolitikájához, kihasználja a pillanatot, és lerázza az orosz igát. Teljesen érthetetlen, hogy miért hagyja nyitva a kiskaput az oroszok felé, még annak árán is, hogy Orbán hivatkozásait hangsúlyozza és politikáját követi. Ez tovább erősíti azt a félelmet, hogy Magyar pávatánca mögött is a fideszes illiberalizmus ideológiája áll, ezért van szüksége az oroszokra. Ezt a gyanút nem éleszteni, hanem eloszlatni kellene. Magyar a tűzzel játszik, ha nem teszi egyértelművé az oroszokkal szembeni politikáját. Magyarország elemi érdeke a liberális demokratikus Európához való tartozás. Az oroszok még a spájzban vannak. Ki kellene kergetni onnan őket. Ez az új kormány (szándékosan nem írtuk, hogy demokratikus kormány, mert még nem az) legfontosabb feladata. Ehhez pedig elengedhetetlen lenne, hogy a Magyart támogató sajtó és értelmiség tegye egyértelművé: nem tűrik az oroszokkal való összejátszást. Különben kezdődik minden elölről. Nem jó jel, hogy egyetlen kritikus szó vagy cáfolat nem hangzik el. Magyart szembesíteni kellene azzal, hogy ez az orbáni út, amelyet nem támogatnak. Rettegve várjuk az első Putyin-Magyar Péter találkozó bejelentését. 

Az egyetlen nyitott kérdés, hogy Balog Zoltán püspök (aki Novák Katalin volt köztársasági elnök legfőbb "mentora" és az Orbán-család bizalmasa is) volt a megbízó, vagy Balog csak valakinek a "kérését" tolmácsolta. Balogot közvetlenül találta meg a család, s ő Novák Katalinra gyakorolt hatását és a köztársasági elnöki hivatalban gyakorolt informális befolyását felhasználva intézte el a pedofiltámogató Kónyának a kegyelmet, vagy közvetített az Orbán-család (Magyar és a sajtó utalásai szerint: Lévai Anikó) kérésére? Ha Balog maga intézte az egészet, akkor érthetetlen, hogy Orbán miért nem vágta el sokkal korábban magától és a családjától az egész ügyet. Ugyanakkor eddig egyetlen hivatalos dokumentum vagy megszólaló sem utalt arra, hogy Balog vagy más az Orbán-család bármely tagjára hivatkozott volna. Balognak enélkül is volt olyan elfogadhatatlan informális hatalma Novákra és a köztársasági elnöki palotára, hogy ezt elintézhette, mert Novák két embernek nem tudott volna nemet mondani: az egyik Balog, a másik Orbán (vagy a felesége). De ez volt az első eset, amikor Orbán nem állt a helyzet magaslatán. Nem rendezte le időben ezt a botrányt, hanem engedte, hogy a fejére nőjön, a családjára rossz fényt vessen. Holott egy nap alatt tisztázhatta volna, ki "kérte/utasította" Novákot, s magától eltolva, azonnal lemondásra szólíthatta volna fel. Ez a bénultság a legerősebb alapja a gyanúnak, hogy az Orbán-családnak köze lehetett az ügyhöz. Orbán hónapokon át nem tett semmit, hanem sodródott, noha semmi szükség nem lett volna erre. A társadalom igazságérzetének fontos lenne, hogy kiderüljön, hogyan történhetett meg ez a botrányos kegyelmi döntés, ki és miért adott megbízást, hogy a gyermekbántalmazó pedofil igazgató bűntársa (aki fedezte a bűncselekményeket, s kényszerítette a gyerekeket, hogy vonják vissza a vallomásukat), kegyelmet kaphatott. Azért is, mert Magyarországon az ilyen ügyeknek évtizedek óta nincsenek elkövetői és felelősei, minden a homályban marad. Ezért precedens értékű lenne, ha ez most nem így lenne. Éppen ezért az is fontos, hogy a kegyelmi ügy tisztázása legyen a cél, ne propagandacélokat, figyelemelterelést szolgáljon. Az Orbán-rezsim elmúlt 16 éves ténykedésének ez az ügy kétségtelenül az egyik szimbolikus esete, mely mindent elmond az álkeresztény képmutató rendszer működéséről, moráljáról és értékeiről. De nem válhat propagandisztikus eszközzé, amely eltereli a figyelmet a rendszer intézményes működéséről, bűnözéséről, az illiberális rendszer felszámolásáról, a jogállam helyreállításáról, a felelősségre vonásról. Mert jogászok szerint a kegyelmi ügynek nincs büntetőjogi következménye, míg az Orbán-rendszer létrejöttének és működésének vannak. Azt a látszatot is el kellene kerülni, hogy a gyermekbántalmazás és a kegyelmi ügy propagandacélokat szolgál, esetleg Magyar Péter személyes ügye, amivel a volt feleségének üzen. Magyar olyan látszatot igyekezett kelteni, hogy Varga Judit nem felelős a kegyelmi botrány miatt, mert nem javasolta a kérelem elfogadását. Fanatikus hívei ebből máris a "gyermekei anyját" védelmező hőst faragtak belőle, megfeledkezve a bántalmazó kapcsolatról, amelyben Varga Judit Magyar Péterrel élt. Varga Judit a döntést végül aláírta, és ez nem menti fel a felelősség alól. Nem tartottak pisztolyt a fejéhez. Varga pedig egy hegedű-orgona duettel adott jelzést Magyarnak, hogy lezárta a kapcsolatukat.

A miniszterelnöki pozíció betöltésének 8 évre való korlátozása helyes döntés, de fel kell tenni a kérdést, miért ez a legfontosabb most, amikor Orbán visszatérése nem fenyeget, s ha a kétharmados felhatalmazást a "Tisza Párt" alkotmányos rendszerváltásra akarja felhasználni, s az új Alkotmányt ebben a ciklusban meg akarja alkotni? Ebben az esetben a 8 éves korlát az átfogó alkotmányos reform részét képezhetné, méghozzá nem Orbánra testre szabott módon, hanem úgy, hogy azt kiterjesszék a többi közjogi funkcióra is, hogy a 8 éves miniszterelnöki pozíció után ne ülhessen át senki (Magyar Péter sem) a köztársasági elnöki székbe egy megerősített elnöki rendszerben (s koronát se tehessen a fejére). Márpedig Magyar Péternek sürgősen be kellene jelentenie az alkotmányozás szándékát és széles társadalmi részvétellel való előkészítését, amíg a rendszerváltó hangulat létezik, amely elengedhetetlen egy új Alkotmány létrehozásához. Magyar Péter személyével és szándékaival szemben éppen azért él a gyanú, mert ezek a megkerülhetetlen intézkedések nem látszanak. Az nem egy indok, hogy még nem volt rá idő, mert eddig is lett volna rá idő, az ezzel kapcsolatos szándék bejelentése pedig két perc, ha ez a szándék létezik. A 8 éves korlátozás ezért veti fel újra annak a gyanúját, hogy a cél Orbán kimenekítése, a felelősségre vonás elsikkasztása, ami alapot ad összeesküvések feltételezésére. De az eltiltás nem pótolja, nem helyettesíti a törvényes felelősségre vonást, nem azonos azzal, s a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Mivel Magyar kormányzásának ebben a korszakában fontosnak tartja a társadalmi visszajelzéseket, támogatóinak egyértelművé kell tenniük, hogy valódi rendszerváltást akarnak. Még nem történt rendszerváltás, a kormányváltás nem azonos a rendszerváltással. Nincs rendszerváltás az alaptörvény eltörlése és új demokratikus Alkotmány nélkül, valamint az alkotmányos rend megdöntése és köztörvényes bűncselekmények miatt a rendszer vezetőinek, élükön Orbán Viktor felelősségre vonása nélkül. Ennek megvannak a jogi alapjai, van megfelelő társadalmi támogatás, ez a társadalmi elvárás. Remény, optimizmus, pozitív várakozás addig van, amíg ezek napirenden vannak. Ha Magyar futni engedi az Orbán-rendszer elsőszámú vezetőit és haszonélvezőit, az országot kifosztó rablóbandát, a társadalmat megnyomorító terroristákat, ha nem számolja fel a rendszer ideológiai és közjogi alapjait, s az elszámoltatás, a felelősségre vonás elmarad, a lelkesedésnek és az örömnek vége. Igazság nélkül nincs békesség. A felvilágosult abszolutizmus nem pótolja a demokratikus intézményes garanciákat. Magyar akkor oszlathat el minden gyanakvást, ha valódi rendszerváltást hajt végre. Ezek még mindig pozitív elvárások, mert nem derültek ki az igazi szándékok, de a rendszerváltás lehetősége még fennáll. Nem áll végtelen idő a rendelkezésre hozzá. Ha Magyar Péter ezt elkeni és elsikkasztja, akkor becsapott mindenkit. Orbánt nem legyőzte, hanem megegyeztek. A hatalomért egérutat adott, s ezt a látszatot nem tudja eltörölni. Ha nem így van, tegye egyértelművé, hogy az alaptörvényt eltörlik, széles társadalmi egyeztetéssel új Alkotmányt hoznak létre. Az alkotmányos rend megdöntése, az ország elnyomása, lerombolása, megnyomorítása és kifosztása miatt az Orbán által vezetett bűnszervezetet elszámoltatják, törvényesen felelősségre vonják, és a lopott vagyont visszaszerzik. Nem a harmadrendű vádlottakról beszélünk. Csak remélni tudjuk, hogy elszámoltatás és felelősségre vonás helyett nem kell megelégedni Magyar beolvasásával az Orbán-kormány minisztereinek, s Orbán eltiltásával attól, amit már maga sem kapacitál. Megelégszik azzal, hogy szabadlábon marad ő és a családja, megtartják a százmilliárdos vagyont, amit lassanként Mészáros Lőrinc átad neki, és visszavonul Hatvanpusztára, ahonnan idővel egyre szemtelenebb nyilatkozatokat ad. Neki az is egy öröm, hogy megszabadulhatott az oroszok fogságából. Ha Magyarországnak ezt tétlenül kell néznie az elmúlt 16 év után, azt nem lehet másképp értelmezni, mint az Orbán-rendszer folytatásának.

Miközben Sulyok Tamást báb szerepe miatt alázza, ő maga is bábot csinált belőle, s nem lehet tudni, kinek szemelte ki Sulyok székét, amiért annyira fontos az egyébként mind személyében, mind szakmailag alkalmatlan és méltatlan Sulyok eltávolítása. De ennél is súlyosabb fejlemény, hogy miközben a figyelmet Sulyokra irányítja, szó sem esik Sulyok "gazdájáról", Orbánról, a tolvaj családjáról, a lányáról, a vejéről, az apjáról, a feleségéről, a testvéréről, a strómanjáról, az elrabolt százmilliárdokról. Sulyok és az összes látványelem, díszlet és epizódszereplő, megannyi rikácsolós fordulat figyelemelterelés, hogy ne kelljen a rendszer irányítóival, a rendszert irányító szervezett bűnözői csoport tagjaival, az Orbán-maffia vezetőivel és irányítóival foglalkozni. Rágódjon a köznép azon, hogy milyen gazdagság van a Karmelita falain belül, de ne jusson eszükbe, hogy akik ezt a luxust folytatták, Hatvanpusztát ellopták, felépítették, az ország javait törvénytelenül birtokolják, szabadlábon vannak. A bűnbakokkal szemben lesz elszámoltatás, amivel kielégítik a tömeg jogos igazságérzetét, de a fő bűnösöknek szól a békés átmenet. Ám amíg Orbánt, a családját, Mészáros Lőrincet és a családját, a letelepedési kötvényes korrupt propagandaminiszter Rogánt, az orosz kém Szijjártót, a pitiáner tolvaj Lázárt, a korrupciós szerződéseket kötő honvédelmi minisztert és a társaikat nem állítják bíróság elé, és törvényesen nem ítélik el őket, addig igazság és béke nem lesz, Magyar pedig gyanúba kerül. A gyanú pedig az, hogy a hatalmat oly könnyen átengedő Orbán megegyezett Magyar Péterrel, átengedte neki a hatalmat, és cserébe szabad elvonulást, vagyona megtartását, családja és strómanjai védelmét kérte. Magyar pedig megígérte. Van egy lista Magyar kezében, hogy kik érinthetetlenek. Ha ennek a láthatatlan, de sejthető listának a tagjai megmenekülnek, akkor Magyar nem legyőzte Orbánt, hanem kimenekítette, egérutat adott neki, megegyezett vele a nép feje fölött, és átvertek mindenkit. Akkor nemcsak az egész világ színház, hanem Magyar Péter választási győzelme, kormányzása, igazságtétele, minden beszéde és ígérete, a rendszerváltásról nem is beszélve. Akkor a Fidesz így újította meg magát, az Orbán-rendszert, a diktatúrát. Akkor a kiégett és megutált első vonal átadta a helyét egy fiatalabb generációnak, amely elölről kezdi az illiberalizmus eleve halálra ítélt kísérletét. Akkor Magyar Péter a bolondját járatja mindenkivel és az orránál fogva vezeti az országot.

Magyar olyan teóriát állít fel, amely egyenlőséget húz a diktatúra és az ellenzéke közé, azonos felelősséggel és azonos tevékenységgel vádolva őket. Orbán és Gyurcsány két jelkép, jobboldal és baloldal szimbóluma, amely "egymásból élt", és együtt fosztotta ki az országot. Orbán fosztotta ki az országot, méghozzá 14 éven át Magyar közreműködésével, Gyurcsány nélkül. Úgy állítja be, mintha szembenállásuk élte volna fel Magyarország gazdasági, erkölcsi és társadalmi tartalékait. Mintha a jobboldal és baloldal léte lenne a felelős azért a pusztításért, amit a Fidesz tett. Ennek tulajdonítja, hogy az ország felperzselt föld lett. A politikai pluralizmus, a szembenállás az ok. Azt állítja, hogy együtt fosztották ki, rabolták szét, árulták el és vezették meg "szeretett hazánkat". Ebben nemcsak az a baj, hogy hazugság, hanem az, hogy a hamis beállítás célt szolgál: összemosni az áldozatot a tettessel, felelőssé tenni mindkettőt és magát a pluralizmust, s megszűnésre ítélni azt. A Orbán-Gyurcsány korszak részeként említett "Gyurcsány-korszak" nem a történelmi személyről, a volt miniszterelnökről szól, hanem az általa képviselt liberális demokratikus rendszerről, a baloldalról és a liberálisokról, akik megkülönböztették magukat az illiberális Orbántól és rendszerétől. A "Gyurcsány" ma ezt jelenti, a liberális demokratikus rendet és a híveit. Magyar el akarja mosni a határokat baloldal és jobboldal, liberálisok és illiberálisok, demokraták és fasiszták között, magába olvasztva mindent és mindenkit, a Csurkától örökölt jelszóban: se nem jobb, se nem bal, csak magyar. Ez tőrölmetszett, velejét tekintve szélsőjobboldali, vezérelvű autokrácia ideológiája, amely meghaladni próbálja a pluralizmust, a világnézeti és politikai szabadságot. Ez egy ugyanolyan alapvetés, mint Orbán illiberalizmusa, centrális erőtere, ez maga a NER. Ez a kettősség pedig nyugtalanító, mert ha Magyar erről nem mond le, ha a rendszerváltás reményében úszó tömeg ezt nem mossa ki az agyából, hanem ez egy tudatos politikai program, amiből nem enged, akkor a populista látványpolitizálás hamar egy ideológiai állam fullasztó légkörébe csaphat át.

Magyar azért kapott korlátlan hatalmat, hogy megszüntesse a korlátlan hatalmat. Ha nem szünteti meg a korlátlan hatalmat, akkor pontosan azzá válik, amit leváltani ígért. Hiba volt, hogy erre semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak tőle. Semmi nincs, ami megakadályozza, ha a korlátlan hatalmat nem megszüntetni, hanem felhasználni akarja. A kérdés nem az, hogy elég "jó ember-e" Magyar ahhoz, hogy ne legyen diktátor belőle, mert erről mindenki azt gondol, amit akar. Hanem az, hogy ezt milyen rendszer korlátozza. Ha a diktatórikus struktúra megmarad, csak a vezető emberségesebb vagy modernebb működést ígér, abból nem lehet más, csak diktatúra. Diktatúra pedig jó nem lehet. A hangsúly az "intézményes" korlátokon van, amelyek törvényesen és jogi úton korlátozzák a végrehajtó hatalmat. Csak az intézményes korlátok jelentenek garanciát arra, hogy Magyarországon demokrácia, jogállam és szabadság legyen, nem pedig egy intézményes korlátok nélküli uralkodó (nevezzék akár miniszterelnöknek) önmérséklete és belátása. Magyar Péter a megválasztása után, s kormányának eskütétele előtt, semmiféle utalást nem tett arra, hogy az Orbán-rendszert intézményesen megváltoztassa. A két ciklusra korlátozott miniszterelnöki klauzula célja bevallottan Orbán távoltartása, nem saját hatalmának korlátozása. Ha Magyar Péter kormánya is úgy működik, mint a Tisza Párt, ezt is bármikor megváltoztathatja. Magyarország e pillanatban nincs abban a mentális állapotban, hogy Magyart korlátozza, ellenőrizze és fékentartsa. Semmiféle eszköze nincs arra, hogy a valódi rendszerváltást kikényszerítse. Kizárólag abban reménykedhet, hogy Magyar saját jószántából lemond az orbáni látszatdemokráciába burkolt abszolút hatalomról. De erre semmiféle garancia nincs: sem Magyar fideszes ideológiája, sem demokratikus elkötelezettsége, sem személyiségének legfőbb vonásai nem adnak objektív alapot ebben reménykedni. Nem jó uralkodókra, hanem korlátokra épül a szabadság. Magyar a megválasztása óta láthatóan arra törekszik, hogy népszerű, szeretett és elfogadott uralkodó legyen, akit nem az intézményes korlátok, pártjának belső demokráciája, hanem felvilágosultsága és saját arányérzéke vezet. Azt a látszatot keltve, mintha ez elég garancia lenne arra, hogy Magyarország szabad ország lesz. Mondani sem kell, hogy a mézeshetek után ennek hamar látszani fognak a korlátai. Most még igyekezett figyelembe venni a visszajelzéseket, nem erőszakolt át semmit, fideszesekből álló kormányában a liberális demokratákat kielégítő személyek is helyet kaptak, kifizette őket egy miniszteri és egy államtitkári poszttal. De még hozzáértő minisztert is választott. Ám ezek a személyi döntések sem demokratikus mechanizmusok alapján születtek, hanem egyetlen teljhatalmú ember akaratán és józan belátásán múltak. Lehet azt mondani, hogy a demokratikus intézményi normák még nem alakultak ki, de ha Magyar Péter szeretné és igényt tartana azokra, akkor már kiépíthette és használhatta volna. Azonban azt lehet látni, hogy Magyar minden alkalommal, amikor valamilyen demokratikus legitimitást akart adni a döntéseinek, Orbán útját és módszereit követte, minden alkalommal csalt. Soha nem az volt a demokratikusnak álcázott mechanizmus, mint aminek mondta, vagy aminek látszott. Ez nem jó előjel azoknak, akik nem álmoskönyvekből jósolnak.

Orbán leváltása után az egyetlen elfogadható alternatíva a jogállami, demokratikus rendszerváltás, nem egy felvilágosult(abb) abszolutizmus. Ám erre továbbra sem látszanak garanciák. Márpedig a választási győzelem és a kormányváltás csak az első lépcső, bármilyen irányt vesz Magyar Péter (s az ijesztő az, hogy ez kizárólag az ő személyes döntése lehet). Mindenképpen kétlépcsős lesz a változás: a kormányváltás - a rendszert illetően - csak kiindulópontnak tekinthető. Vagy kétlépcsős forradalom lesz, amely továbbviszi a kormányváltást a demokratikus rendszerváltás felé, vagy kétlépcsős ellenforradalom, amely legitimálja és bebetonozza az Orbán-rendszert, s egy jobb diktatúrát ígér. Ha kétlépcsős ellenforradalom lesz, azt Magyar szavazói tűzzel-vassal megvédik. Nem lesznek hajlandóak szembenézni azzal, hogy Magyar átverte őket, egy diktátort juttattak hatalomra, s a diktatúrát nem demokráciára cserélték, hanem egy másik diktatúrára. Diktátort cseréltek diktátorra. Ígéreteiktől eltérően, semmit nem kérnek számon Magyar Péteren, hanem minden hazugságát megvédik. Ha nem így lesz, hanem Magyar 180 fokos fordulatot tesz, és valódi demokratikus rendszerváltást hajt végre, azt nem kényszer hatására teszi, mert ilyen kényszer nincs. Minden antidemokratikus lépésére van magyarázat. Ha változtat, azt saját belátásából teszi, amíg tartanak a mézeshetek. Mivel Magyar Péter az elmúlt két évben és a választási győzelme óta sem győzte meg a kételkedőket arról, hogy ő egy igazi demokrata, aki valódi rendszerváltást akar, mi nem hiszünk abban, hogy Magyar visszaállítja a jogállamot és az alkotmányos demokráciát. Nem készül intézményes reformokra, a személyiségében pedig nem lehet megbízni. Mi azt szeretnénk, ha nem így lenne. Boldogok lennénk, ha Magyar rácáfolna a félelmeinkre. De az nem a mi hibánk, hogy erről nem győzött meg senkit (hívei e tekintetben egyáltalán nem mérvadóak, mert ők varázslat alatt vannak, képtelenek objektív ítéletalkotásra). Mi úgy gondoljuk, hogy ez az örömünnep egy nagyon sötét korszak kezdete lehet, ha Magyart nem korlátozzák intézményes garanciák, és a korlátlan hatalmát az önkontrolljára kell bízni, mert hosszútávon neki nincs olyan (nem véletlen, hogy intézményes kontrollra van szüksége minden alkotmányos demokráciának). Magyar nem valódi demokráciát, hanem jobb Orbán-rendszert ígér, jobb Fideszt, emberségesebb és kevésbé korrupt diktatúrát. Ma még igyekszik mindenkinek a kedvében járni, de ez csak rajta múlik. Nem tart ez örökké, s a legrosszabb forgatókönyv az, ha az Orbán-rendszerből idővel Magyar-rendszer lesz. Hatalmas a felelősségük azoknak, akik korlátlan hatalommal ruházták fel. Ha nem kérik számon rajta az alkotmányos rendszerváltást, ha kiszúrja a szemüket a másodvonalbeli tolvajok hangos üldözésével, s Orbánt, az Orbán-családot, Mészárost, Rogánt, Szijjártót, a rendszer irányítóit, a maffia vezetőit futni hagyják, akkor rosszabb helyzetbe került az ország, mintha kivárták volna, hogy Orbán-rendszere összeomlik, az elégedetlenség simán elsöpri, és megmaradt volna az ország szabadsága a demokratikus rendszerváltásra. Könnyen lehet, hogy Magyar ellopta ezt a szabadságot. Kimenekítette a bűnözőket a hatalomért cserébe, Magyarország a mai nappal újabb sötét fejezetet nyit a történelmében.

A Tisza-rajongók újabb alkalmat kaptak az ámuldozásra: Melléthei-Barna Márton, Magyar Péter sógora, visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöléstől. A hívek úgy gondolják, ez újabb bizonyítéka...

Ebből az következik, hogy Balásy Gyulát és bűntársait vagy büntetőjogi felelősségre vonják, s ebben az esetben nem mentesülhet Magyar Péter sem, vagy Balásy és bűntársai is megússzák, hogy Magyar Péterrel szemben ne kelljen büntetőeljárást indítani (ugyanazért a bűncselekményért őt is börtönbe csukni). Mindennek a tétjét nem szabad szem elől téveszteni: 2011-től mintegy 1135 milliárd forint értékben kaptak állami megbízásokat Balásy cégei. A túlárazott állami szerződések után a zsebében maradt milliárdokból Balásy az ország 30. leggazdagabb embere lett a semmiből. Morálisan pedig arról az emberről van szó, aki 15 éven át mérgezte az ország lelkét a gyűlöletpropaganda gigaposztereivel. Ezért könnyen lehet, hogy Balásy és Magyar Péter közös kimenekítése kezdődött azzal, hogy Balásy Gyula elment Magyar Péter testvérének stúdiójába (!), s a Kontroll kameráinak elmondta, hogy a rogáni propagandagépezet piszkos munkáját végző cégeit felajánlja és átadja a Magyar Péter kezébe került magyar államnak. Döntését közjegyzői okiratba is foglalta. A közpénzmilliárdokból felhízlalt cégekből az elmúlt években 92 milliárd forint osztalékot vett fel, s ebben benne vannak a Magyar Péter által aláírt túlárazott szerződések bevételei is. A felajánlás után Magyar "elbábozhatja", hogy egyfajta vádalku keretében Balásy a cégek átadásával mentesül a felelősségre vonás alól, s vele együtt ő is. Ha Magyar Péter eljátssza, hogy Balásy Gyula jó példát mutatott a többi oligarchának is, és felszólítja őket, hogy önmaguktól adják vissza a lopott közvagyon (egy részét), ezzel mentesülhetnek a bírósági felelősségre vonás alól, akkor ez egy előre kitalált forgatókönyv, amelynek lényege, hogy Balásy ellen ne induljon nyomozás, és ne kelljen a Diákhitel Központ szerződéseivel, s az ott elkövetett hűtlen kezeléssel Magyar Péternek elszámolnia. Balásyval együtt ő is megússza a börtönt. Magyar Péter bűntársa volt azoknak, akiket most ígérete szerint felelősségre kellene vonnia, de ha azok börtönbe mennek, akkor neki is ott a helye. Ezért inkább (a vagyonuk egy részéért cserébe) kimenekíti őket. Ha nem így lenne, akkor Magyar Péter bizonyíthatná, hogy kormánya fellép a korrupció ellen, és elszámoltatja az Orbán-rendszer oligarcháit, méghozzá kivétel és részrehajlás nélkül. Ahhoz, hogy a jog előtti egyenlőség ígérete megvalósuljon, s a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás mindenkire érvényes legyen (ahogy Magyar Péter számos alkalommal kijelentette, hogy a választási győzelme után Magyarország nem lesz következmények nélküli ország), neki férfiasan oda kellene állnia az igazságszolgáltatás elé, vállalva, hogy a törvény mindenkire (rá is) érvényes. Vélhetően, előbb tűnik el az utolsó Tisza-sziget a mocsárban, minthogy erre valaha is sor kerüljön.