Magyar Péter: „Ünneplem a miniszterelnökségem 100. napját”
Magyar készített egy dicsőségjelentést valódi elszámolás helyett, de abból hiányoznak a valódi válaszok. Megszűnt-e a NER közjogi rendszere? Megkezdődött-e az alkotmányos helyreállítás? Elindult-e az állami vagyon visszaszerzése? Felelősségre vonták-e az előző rendszer vezetőit és haszonélvezőit? Felszabadították-e a közmédiát? Lecserélték-e a diktatúra gazdasági, pénzügyi és propagandaintézményeinek irányítóit? Ezekről kellett volna számot adni. Ha a diktatúra alkotmánya, emberei, gazdasági hatalma, büntetlensége fennmarad, akkor nem történt rendszerváltás.
Magyar Péter megveregette saját vállát, s elégedetten kanalazta a halászlét egyedül. Senki nem osztozhatott a dicsőségben. Ez érthető, hiszen senki nem méltó őhozzá, és senki nem csinált semmit rajta kívül. Nem tudjuk, minek örül Magyar Péter, mivel olyan elégedett. Az államalapítás ünnepén, 100 nap után még mindig a diktatúra alaptörvénye szerint él az ország. Az új Alkotmány csak szólam, egyetlen lépést nem tettek annak érdekében, hogy előkészítsék az új Alkotmány megalkotását. Magyar egyetlen teljesítménye, hogy a vitatott alaptörvénymódosítással eltávolította Orbán bábját, a köztársaság nélküli elnököt, és be nem váltva a közvetlen elnökválasztás ígéretét, ő választott magának utódot.
A NER bűnözői az elmúlt 100 napban odamentették ki a lopott vagyont, ahova akarták. Orbán és bűntársai, a NER vezetői, legfőbb haszonélvezői ellen egyetlen konkrét feljelentés nem született, egyetlen nyomozás vagy büntetőeljárás nem indult. Senki nem menekült el, a NER-lovagok a világ elegáns részein nyaralnak, és tudják, hogy nem kell félni semmitől. Hatvanpuszta mostantól az Orbán-család legitim tulajdona generációkon át. A hárommillió magyar szavazó nem azért szavazott Magyar Péterre, hogy önmagát mutogassa, fényezze, influenszerkedjen a Facebookon, hanem számoltassa el Orbánt, foglalja le a vagyonukat és semmisítse meg a gyűlölt rendszerét.
Ebből semmi nem lett 100 nap alatt, de még nyoma sincs annak, hogy valaha lesz. A vagyonvisszaszerzési sóhivatalt nem bízta Hadházy Ákosra, aki pontosan tudja, mit kitől kell visszaszerezni. Színészválogatás zajlik, száz jelentkező közül fogják kiválasztani azt, akit Magyar már kijelölt magának, aki nem veszélyezteti az Orbánnal kötött megállapodását. Jó tesztként fog működni, hogy jelentkeztek alkalmas személyek is. Senki nem számít a kinevezésükre. Ahogyan a köztévét is a diktatúra volt propagandistái üzemeltetik tovább. Orbán pénzügyminisztere vigyáz a forintra és a kirabolt MNB-re, a Matolcsy-klánról hallani sem lehet. Mészáros Lőrinc cége kioktat.
100 nap után Mészáros Lőrinc nincs előzetesben, el sem kellett menekülnie, Monacóban élvezi a lopott vagyonát. A NER-oligarchákért nem mennek rendőrök, hanem Magyar arra veszi rá őket, hogy a nárcisztikus showműsoraihoz asszisztáljanak. Cserébe nem indul ellenük semmi eljárás? Szijjártót Orbán bedugta egy kínai cégbe, mert őt hazaárulás miatt azonnal be lehetett volna csukni a nyilvánosságra került felvételek alapján, mint orosz kémet. Ezzel védelmet kapott, már senkit nem érdekelnek a kínai lélegeztetőgépek, a környezetpusztító akkumulátorgyárak, a korrupció, az orosz érdekek képviselete. Mindezek helyett Magyar szórakoztatja a közönséget, ripacskodik, és meg kell elégedni vele.
Nem téboly: módszer. Amit Magyar a Dunában csinál, annak szakirodalma van
Ezért ő maga a médium. Facebookon közvetlenül beszél a követőkhöz, saját kamerával, saját dramaturgiával, saját képekkel. A platform lehetővé teszi számára a kontrollt. Nem a televízió sugároz, nem a szerkesztők vágnak, nem a sajtó tájékoztat. A vezető kerül a középpontba, nem a Duna, az erőmű és a probléma. A vezető színháziasítja, jobban mondva, megfilmesíti a történetet, amelynek ő a főhőse, a valóság díszletté válik. Nem az a kérdés, mi történik Paksnál a Dunával, hanem ma mit csinált Magyar Péter?
Nem szükséges, hogy a néző megértse, milyen számítások alapján süllyesztik a bárkákat vagy építik a fenékküszöböt. A néző azt látja, hogy a vezető érti: ott áll a vízben, mutatja a műtárgyat, elmagyarázza, mi történik. Kommunikációs szempontból rendkívül hatásos, mert a kompetencia látszatát állítja elő. A gyorsaság határozottságnak, a kétely hiánya hozzáértésnek, a személyes jelenlét cselekvésnek látszik. Reality-show-t látunk. A közönség epizódról epizódra követheti, ahogyan "Magyar Péter megmenti Paksot".
A miniszterelnök a kormányzást saját személyes médiaprodukciójává alakítja. Az országnak nem kormánya, hanem Magyar Pétere van. Demokráciában a kormány megoldja a paksi problémát. Magyar a képekkel és videókkal azt mutatja: ő oldja meg. Nincs szükség másra, demokráciára sem. Csak rá van szükség. A Dunában egyedül Magyar áll. Nincs mellette vízügyi mérnök, építésvezető, miniszter, az atomerőmű vezetője. Senki nincs. Csak Magyar Péter van és a Duna, amely engedelmeskedik neki.
Magyar számára minden válság olyan, mint egy falat kenyér. Az identitását vesztett sajtó már ki is találta, hogy Magyar válságmenedzser. Holott Magyar semmit nem csinál, csak kommunikál. Kikérdezi a szakértőt, megjegyzi, és elmondja helyette. Óriási látványosság áll rendelkezésére. Víz, helikopter, hajók, daru, hatalmas kövek. Atomerőmű, tisztelgő katonák. Ebből fantasztikus képsorozatot lehet gyártani. Olyan embernek, akinek szürke eminenciása (Radnai Márk) színész és színházi rendező, az apja reklámszakember.
Hogy mi ebben a rossz, arra az ad választ, ha szembesítjük a politikai kommunikáció demokratikus formáival és tisztességes szándékával. Egy demokrata politikus stábja azt mondaná: "Miniszterelnök úr, álljon oda a mérnök mellé. Kérdezze meg. Hallgassa végig. Utána mondja a kamerának, hogy ezek az emberek mentik meg Paksot." Ez fantasztikus politikai kommunikáció lenne, ha a miniszterelnök demokratikus vezető lenne.
A vezető akkor is középpontban maradna, csak azt demonstrálná: "Én összegyűjtöttem az ország legjobb szakembereit, meghallgattam őket, döntöttünk, és ők végrehajtják." Magyar azonban a kommunikációban maga foglalja el a szakértő helyét is. Nem egyszerűen főszereplő. Ő a narrátor, riporter, szakértő, döntéshozó és főhős egyszerre. Minden róla szól. Mindenhez (is) ért, minden rajta múlik, minden neki köszönhető. Hibátlan és tévedhetetlen.
Hogy mi a baj ezzel? Egy Vezér születését látjuk.
Bartus László: Én sem adnék egy kavicsot sem a paksi építkezéshez
Az utolsó lennék, aki meg akarná védeni Orbán Győzőt, Tiborczot vagy Schmidt Máriát. Én már akkor elítéltem és megvetettem ezeket az embereket, amikor Magyar még legyeskedett körülöttük, hogy a húsosfazék közelébe jusson. Én egy rendes óellenzéki vagyok. Ám demokrataként visszautasítom, hogy ebben a stílusban kérjenek tőlem bármit, éppen ezért nem adnék, mert a miniszterelnöknek nincs joga nyilvánosan megszégyeníteni azért, mert nem adok. Ha bűnöző vagyok, akkor bizonyítsa be. Ha elítélnek, akasszanak fel. De ezt a pimasz és arrogáns megszégyenítést, amivel nyilvánosan közszemlére állít, és megköveztet, leköpdöstet, mint a középkori piacokon, mert önként nem adtam, elutasítom.
Ráadásul egy olyan ember, aki annak a rendszernek, amelyben ezek oligarchák voltak, 14 éven át volt a támogatója, az élősködője. Oligarcha csak azért nem lett belőle, mert nem volt elég tehetséges hozzá, és ezt az arroganciát még a Fideszben sem tűrték. Ezt csak az önmagát is eláruló, az ő szintjére süllyedt volt balliberális értelmiség tűri el, s a rosszabbak még élvezik is. Minden filmben lehet látni a tiszás verbális verőlegények megfelelőit. Ehhez nem asszisztálnék. Én elzárnám az összes követ előle. Küldhet katonákat, felgyújthatja a házamat, tőlem egyetlen követ nem kapna. Magyar rendszerében én egy Robin Hood lennék, mert ő a zsarnok. Magyar azt akarja, hogy behódoljanak neki.
Attól, hogy valaki NER-oligarcha volt, s fél a felelősségre vonástól, még nem kell olyan puha gerincűnek lennie, mint Garancsi. Egyébként is, akinek oligarcha létére nincs annyi esze, és nem látja, hogy Magyar nem fog felelősségre vonni senkit, egyetlen NER-bűnözőt sem fenyeget semmi veszély, az még oligarchának sem jó. Magyar csak arra használja őket, hogy a nyelvét köszörülje rajtuk. Ostoba híveit kápráztassa a hatalommal való visszaéléssel, vagy így próbálja magának megszelídíteni, maga alá kényszeríteni Orbán volt oligarcháit. De ennek az embernek még oligarchája sem lennék. Neki még a pénze sem kellene. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, az üzleti életre alkalmatlan.
Különösen érdekes Schmidt Mária megnevezése. Magyar őt is az "oligarchák" közé sorolja. Schmidt Mária egy holokausztrelativizáló áltörténész, Orbán fasiszta rendszerének egy főideológusa. Kivételesen kártékony és hitvány személyisége volt az Orbán-rendszernek, de a vagyonát történetesen nem oligarchaként szerezte, ha ezalatt jogellenesen szerzett vagyont kell érteni. Ha ez politikai minősítés, abból milyen alapon következik anyagi kötelezettség? Ha pedig ennél többet jelent, és tolvajnak nevezi, megint ugyanoda jutunk el: hol az eljárás? Mert korrupciós kapcsolat Schmidt Mária és Orbán között is volt. Azt derítsék ki. Ne követ hordasson Schmidt Máriával, hanem ítéltesse el, és juttassa kőbányába.
Az arrogancia azonban csak felszín. A mélyebb probléma Magyar felfogása a hatalomról. Egy miniszterelnöknek nincs hatalma és erkölcsi jogosultsága arra, hogy bárkit nyilvános megszégyenítéssel arra utasítson, hogy a magánvagyonából adjon az állam aktuális ügyeihez. Azt képzeli, bármit megtehet. Akiknek ez tetszik, nehogy elfelejtsék, hogy most köveket akar, holnap mást, mert valamilyen akciófilmet forgat megint valamilyen kormányzati feladatból. Ma a NER-oligarchákat szégyeníti meg és szólítja fel az önkéntességre, holnap téged, bárki mást. Itt az idő, hogy a magyarok köveket hordjanak a miniszterelnöki túlhatalom útjába és fenékküszöböt építsenek Magyarnak, ami megállítja.
Mennyi kő kell ahhoz, hogy valaki megszűnjön NER-oligarcha lenni?
Magyar Péter a paksi sajtótájékoztatón név szerint hiányolta Szíjj László, Garancsi István és Mészáros Lőrinc felajánlását. Azt mondta, felháborítónak tartja, hogy az osztrák Strabag...
Orbán–Kaminski ügy: hűtlen kezelést nem az követ el, aki a pénzt kapja, hanem az, aki adja
Hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Miniszterelnökség Orbán közösségi médiás megjelenéseire kötött, összesen 4 milliárd forint közpénzt...
A mi helikopterezésünk jó helikopterezés. Fél óra egy helikopteren: így dől el a Duna sorsa
A zseni miniszterelnök a Duna teljes ökológiai egyensúlyát felborító döntéseket fél óra alatt hoz meg egy helikopteren, meg sem hallgatva az olyan szakembereket, akik szerint "ha a meder mélyebbé válik a beavatkozástól, kisvízkor még alacsonyabb vízállások várhatók az alvízi részeken, vagyis a folyó fenékküszöb utáni szakaszán. Ez hozzájárulhat a térség kiszáradásának gyorsulásához". Magyar Péter lendületes döntése teljes kiszáradáshoz vezethet. Más szakemberek szerint is ez csak ideiglenes megoldás lehet, amit aztán el kellene tüntetni. Magyar azonban végleges műtárgyról beszélt, s nem biztos, hogy érdekelni fogja, ha már egy másik eseményen és helyszínen zajlik a Facebook-forgatás.
Bardóczi Sándor, Budapest tájépítésze is lekésett a helikopterról, ezért ő is csak a Facebookon írta, ahol a kormányzás zajlik, hogy "aztán itt van az a probléma, hogy egy fenékküszöb megfogja a hordalékot és feliszapolódik. Lehet majd szépen kotorni. Az alvizen meg ez a hordalék hiányozni fog, szóval a Paks alatti meder tovább mélyül, vele együtt a térség talajvize is. Most dől el pontosan, hogy csak az energetika és a vízépítés, vagy a vízminőség, a talajvízszint emelés, a vízbázisok, az ökológia és a fenntarthatóság is számít-e. Egy válságnak vannak gyors beavatkozási pontjai, de mögötte mindig kell lennie hosszú távú stratégiának is. Hogy mit gondolunk egy komplex problémáról".
Ebből a helikopterezésből az derült ki, hogy itt minden a jó felvételekről és az azonnal intézkedő miniszterelnökről szól. A Duna, az atomerőmű, a kormány, a honvédség csupán háttér, mindenki csak statiszta. Egy olyan forgatást látunk, ahol a miniszterelnöki imázs a fontos, nem az ökológia, a hordalék, az iszap, a kiszáradás. Magyar úgy dönt el komoly, bonyolult szakmai kérdéseket, ahogy Clint Eastwood egy kocsmai vitát valamelyik spagetti-westernben. Ennél már csak az rémisztőbb, hogy a Tisza-nézők is úgy fogadják, mint egy hollywood-i filmet, és tapsolnak a főhősnek, aki gondolkodás nélkül lő. Úgy tűnik, Magyarország komoly veszélyben van, mert egy filmsztár csak miniszterelnököt játszik.
A politikai kommunikációban a gyorsaságot határozottságként, a kétely hiányát hozzáértésként, a személyes jelenlétet pedig cselekvésként érzékeli a néző. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Magyar szeret szerepelni. Ez egy szemfényvesztés, amelynek a mélyén inkompetencia, hozzá nem értés, felszínesség és felületesség lapul. Az atomerőműről és az országnak életet jelentő folyóról van szó. Vajon mernek-e szólni neki, ha valami nem jó? A látványkormányzás éppen arra alkalmas, hogy a valódi kormányzást helyettesítse. A valódi kormányzás nem látványpékség és nem akciófilm. A látványkormányzás itt nem ártalmatlan imázsépítés, hanem érdemi, visszafordíthatatlan szakmai döntést rejt el.
Magyar mindent részletesen megmutat, de nem pazarol sok szót arra, hogy a gyorsított munkához ugyanolyan rendeletet hoztak a közbeszerzés megkerülésére, amilyeneket az Orbán-kormány szokott. Valaki 145 ezer köbméter követ szállít majd a Dunába. Egyéb építési munkákról nem beszélve. Vajon kit bíztak meg versenyeztetés nélkül? Erről nem tesz említést egyik propaganda-videó sem. Csak arról nem tudnak meg semmit az emberek, ami fontos. A döntéshozatal valódi szakmai folyamata, megalapozottsága és főleg a pénz (6 milliárd forint) útja láthatatlan marad.
Mi lesz ebből?
Baka András megválasztásával nem ért véget a NER
Mivel az ország jövője szempontjából kulcskérdésről van szó, nem tehetjük meg, hogy Karácsony Gergely hangzatos, de az igazságot messze elkerülő kijelentését ne cáfoljuk tételesen. A NER nem Baka András kirúgásával kezdődött. A 2010-es választás éjszakáján Orbán már "fülkeforradalomról" és egy új rendszer létrehozásáról beszélt, ami a vele szemben indítandó (egyik) eljárásban perdöntő bizonyíték: Orbán előre eltervezett mindent, a beszéd az alkotmányos rend megdöntésére irányuló szándék bejelentése. A 2010. június 14-én elfogadott NENYI (a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) az alkotmányos rend megdöntésének előkészülete büntető jogi tényállása volt. (Btk. 254. § (2) bek.)
A NER 2011. április 25-én, az Alaptörvény elfogadásával kezdődött. Ekkor Baka Andrást még nem rúgták ki. Baka András eltávolítása az Alaptörvény átmeneti rendelkezései révén történt. Ez az Alaptörvény elfogadásától különálló aktus volt. Az Átmeneti Rendelkezéseket csak hónapokkal később, 2011. december 30-án szavazták meg. Ebben a Legfelsőbb Bíróságot Kúriának nevezték át, ezzel formálisan megszűnt a Legfelsőbb Bíróság, s vele együtt a bírósági rendszer átalakítását kritizáló elnök, Baka András tisztsége és megbízatása is. Az Átmeneti Rendelkezéseket különálló, önálló törvényként fogadták el. Az Alkotmánybíróság azt is megsemmisítette, hogy az Alaptörvény részévé tegyék.
Ezek a tények. A NER nem Baka András kirúgásával, hanem az Alaptörvény elfogadásával kezdődött. A kettő időben sem esett egybe. Ennek azért van jelentősége, mert a NER nem is Baka András köztársasági elnökké választásával ér véget, hanem az Alaptörvényt felváltó demokratikus, jogállami (világnézetileg semleges) új Alkotmány elfogadásával. Ennek kimondása rendkívül fontos, mert ha valaki azt hiszi, hogy Karácsony Gergely hangzatos lódítása igaz, akkor megelégszik azzal, hogy Baka Andrást elnökké választották, s attól a NER megszűnt, semmiféle közjogi átalakításra nincs szükség.
Ám a NER nem személyekből áll, hanem közjogi rendszerből. Ezért nem személycserével ér véget, hanem a rendszer megszüntetésével. Ezért Karácsony Gergely állítása nem igaz.
Ennek cáfolata azért is fontos, mert Magyar Péter mutat arra irányuló jeleket, hogy ezt ő maga is elhitesse az országgal, hogy megelégedjenek az emberek a személycserékkel. A személycserékkel azonban a rendszer nem változott meg. Magyarország Baka András köztársasági elnöki esküje után is az Orbán-rendszerben él, az ország államformája a NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (mely az alkotmányos rend megdöntése után felváltotta a köztársaságot). A NER akkor szűnik meg, ha alapdokumentuma, az Alaptörvény megszűnik. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a Magyar Péter szolgálatába állt új lakájmédia is azt írta: Baka András elnökké választásával jelképesen véget ér a NER.
Nem a házszabály miatt maradtak ülve, hanem mert az áldozatok cigányok voltak
A fajgyűlölet nácizmus. Náciknak nincs helyük a magyar Parlamentben, mert az érvényben levő alaptörvény is tiltja, a nácik által támadott és megkérdőjelzett jogokat védi. Akik az ország alaptörvényét nem tartják meg, azok normális esetben nem lehetnének a magyar Parlament tagjai, amelynek az érvényben levő alaptörvény szerint kell működnie. Ha három ciklus (12 év) miatt a képviselő alkalmatlanná válik arra, hogy a Parlament tagja legyen, akkor a fajgyűlölet, a nácizmus és a képviselői eskü demonstratív megszegése, magyar állampolgárok etnikai alapon történt meggyilkolásának cinikus semmibevétele is kizáró ok kellene, hogy legyen. A jogalkotónak ezt a joghézagot pótolnia kellene.
Toroczkai László és pártjának parlamenti képviselői emellett magatartásukkal kimeríthették volna a Btk. 332. §-a szerinti bűncselekményt, a közösség elleni uszítás tényállását, ha a bírói gyakorlat nem értelmezné rendkívül szűken az uszítás fogalmát, és nem követelné meg az aktív gyűlöletre mozgósítást. A Btk. 332. §-a szerint a bűncselekményt az követi el, aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja, vagy a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel – erőszakra vagy gyűlöletre uszít. Ebbe bele kellene férnie több elkövetési alakzatnak is.
Nem szükséges, hogy az uszítás hatására ténylegesen erőszak történjen, maga a gyűlöletre vagy erőszakra uszító magatartás (mint absztrakt veszélyeztetés) valósítja meg a bűncselekményt. Álláspontunk szerint a bírói gyakorlat nem védi a társadalmat és a kisebbségi csoportok tagjait kellőképpen, mert olyan magatartáshoz köti az uszítást, amely alapján szinte senkit nem lehet elítélni, miközben a cigányokkal és más etnikai csoportokkal szemben nyilvánvaló gyűlöletre uszítás zajlik. Aki egy faji, etnikai kisebbség ellen elkövetett népirtás áldozatait nem tekinti áldozatnak, az például hitelesíti és helyesli a gyilkosságot, egyetért azzal a gyűlölettel és erőszakkal, amit elkövettek ellenük.
Ezzel a magatartásával az elkövető arra bátorít, hogy a cigány kisebbséggel szembeni tömeggyilkosság morális értelemben nem bűn, hanem megengedett. Ez fajgyűlölet és gyűlöletre uszítás. A Mi Hazánk képviselői burkoltan a cigányokkal szembeni gyűlöletre és erőszakra uszítottak. A büntetési tétel három évig terjedő szabadságvesztés, de nem kell ettől tartaniuk, annak ellenére sem, hogy ezt demonstratív módon a parlamentben követték el, az Országház tekintélyét használták fel, amit a televízió egyenes adásban közvetített. A Mi Hazánk képviselői a parlamenti képviselői mandátumra és a közbizalomra méltatlanná váltak, és morálisan a Btk. 332. §-a szerinti bűntettért kell felelniük.
Toroczkai és pártjának frakciója egyértelmű üzenetet küldött a társadalomnak a cigányság fajgyűlölő megvetéséről, egyfajta mintát adott a roma holokauszt értékeléséről. Az indok félrevezető, hamis és álnok, miszerint azért viselkedtek tiszteletlenül egy népirtás ártatlanul meggyilkolt áldozataival és túlélőivel szemben, mert a tiszteletadást nem a házszabálynak megfelelően tartották. Ezzel szemben a valóság az, hogy a tiszteletlenség az áldozatok cigány származásának szólt. Házszabály nélkül is tiszteletet adtak (és tiszteletet követeltek) volna másoknak, ha nem romákról van szó. Ez egy etnikum dehumanizálása.
Baka Andrást választotta Magyar Péter köztársasági elnöknek
Baka András nem egy ismert emberi jogvédő, saját eltávolításának szakmai okain kívül nem ismerünk egyetlen megnyilvánulását sem, amelyben az Orbán-rendszer 16 évét jogi szempontból kifogásolta volna, beleértve az egypárti ideológiai fideszes alaptörvényt, amelynek megvédésére esküt tesz. Baka kiválasztásának és megválasztásának módja is elfogadhatatlan. Formálisan három jelölt közül választotta ki a "Tisza-frakció", mindhárom jelölt Magyar Péter jelöltje volt, és azok közül lehetett tudni, hogy a legutoljára közös fotóra került Baka András az igazi jelöltje. Csodák csodája, a Magyar által összeválogatott frakció is őt választotta. A parlament, a frakció, az intézmények megint csak díszlet.
Magyar saját szavazóit, saját híveit sem hallgatta meg. A nem létező Tisza Pártot helyettesítő Tisza Szigetekről nem lehet hallani, miután szerepüket elvégezték, a továbbiakban nincs rájuk szükség. Magyar közvetlen elnökválasztást ígért a kampányban, hogy a köztársasági elnököt a nép választhatja meg. Ezt az ígéretét sem tartotta be, majd a "széles társadalmi egyeztetésből" sem lett semmi. Itt még saját híveinek sincs esélye beleszólni semmibe, ismert demokratikus gondolkodású ellenzéki személyiség szóba sem jöhetett. Baka András csak bizonyos értelemben zsákbamacska, mert biztosan hálás lesz, s leginkább az támaszt kételyeket, hogy Magyar ismert preferenciáinak megfelelt.
Ahogy Sulyok eltávolítása, annak nem jogszerű indoka és módja sem volt törvényes, úgy Baka megválasztásának legitimitása is ezer sebből vérzik. Mindennek oka, hogy Magyar szándékosan kerüli a rendszerváltáshoz szükséges lépéseket, amelyek ellentmondásos és jogszerűtlen helyzeteket teremtenek. Mindenesetre e pillanatig semmi nem változott, az új hatalom stílusában és működési módjában teljes mértékben a Fidesz mintáját követi. A várakozásokból, reményekből eddig nem lett semmi, de a közösségi médiában látható megnyilvánulásokból az következik, hogy Magyar támogatói nem hajlandóak szembenézni ezzel, még mindig abban reménykednek, hogy csak idő kérdése és ez megváltozik.
Erre azonban semmi reális esély nincs, mert semmi nem mutat ebbe az irányba. Magyar intézkedései önkényesek, jogszerűtlenek, antidemokratikusak, a látszat megteremtésére szolgálnak, mindez csupán pótcselekvés és szemfényvesztés. A strukturális és intézményes rendszerváltás elmaradt, Magyar Péter az Orbán-rendszerben uralkodik, s ez alól nem kivétel a köztársasági elnök megválasztása sem. Érthetetlen, miben reménykednek azok, akik még mindig az idő rövidségére hivatkoznak. Rendszerváltás az lett volna, ha az alaptörvényt a választás után azonnal eltörlik, visszahelyezik jogaiba az utolsó törvényes Alkotmányt, ennek alapján távolítanak el törvényesen mindenkit, választanak másokat.
Köztük közvetlen népszavazással köztársasági elnököt. Ez a rendszerváltás katarzist eredményezett volna. Ami zajlik, az egy sunyi ellenforradalom, Magyar Péter hatalmának és egyeduralmának bebetonozása. Az "óvatos bizakodásnak" nevezett optimizmus nem tényekre és valóságra, hanem megalapozatlan reményekre épül, és a manipulációra adott válasz. Magyar arra törekszik, hogy ezt a várakozó hangulatot fenntartsa, de ezt nem a tények alapozzák meg, hanem a kommunikáció és az influenszer stratégia, amit a hívei nem akarnak észrevenni. Ez még mindig ugyanaz az önáltatás, ahogy a NER 16 évében élt az ország. Magyar biztos választás azoknak, akik nem mernek szabadok lenni.
Mészáros Lőrinc mostantól Magyar strómanja lesz?
Mészáros Lőrinc megkapta az első közbeszerzését Magyar Péter kormányától. Magyar Péter is Mészáros embere volt, ezért most úgy merül fel a kérdés: Magyar átveszi Mészárost is Orbántól? A rendszerrel együtt megörökölte Orbán gázszerelőjét is? Mészáros megbízása az Orbán-rendszer nyílt folytatása. Politikai üzenet a 3 millió szavazónak. Ki gondolta volna, hogy a választási győzelem utám négy hónappal Mészáros megkapja az első közbeszerzését? Azért nyerhet Mészáros Lőrinc cége tendert, mert Mészáros Lőrinc nincs börtönben. Magyar nemcsak futni hagyja, hanem újabb százmilliókkal gazdagítja. Vajon miért?
Mészáros Lőrinc közbeszerzéskirály és csodavállalkozó karrierje nem ért véget az Orbán-kormány választási vereségével. Mészáros Lőrinc V-Híd Vagyonkezelő Kft. nevű cége egyedüli ajánlattevőként elnyerte a GYSEV 300 millió forintos sínhegesztési tenderét. Mészáros Lőrincnek versenytársa sem akadt. Mészáros Lőrinc pótolhatatlan. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a Facebook-oldalán azzal magyarázta a döntést, hogy "egy kormány nem zárhat ki egy ajánlattevőt pusztán politikai alapon". A másik indok, hogy az ország (az utasok) érdeke, hogy a munka elkészüljön, s nincs más, aki ezt el tudná végezni, csak Mészáros Lőrinc és az ő cége. Mindkét indokot megvizsgáljuk.
Vitézy Dávid első magyarázata így szólt: "egy kormány nem zárhat ki egy ajánlattevőt pusztán politikai alapon – még ha a közvélemény valószínűleg támogatná is ezt a döntést, szabálytalanul nem járhatunk el". De a Tisza-kormány nem "egy kormány", hanem az a kormány, amelyet 3 millió választó azzal bízott meg, hogy az Orbán Viktor által vezetett bűnszervezetet számoltassa el, vonja felelősségre, s az állami vagyon kirablására szerveződött kleptokráciát számolja fel. Ennek a tolvajbrigádnak a legjelentősebb alakja, Orbán strómanja, a NER legarcátlanabb haszonélvezője a volt felcsúti gázszerelő, akinek élete végéig börtönben a helye, és a teljes vagyonelkobzás az egyetlen lehetséges ítélet ellene.
Vitézy arra hivatkozik, hogy Mészáros kizárása a tenderből "politikai alapon" történne, ami egy ilyen demokratikus kormány esetében nem lehetséges. Vitézy téved. Mészáros nem egy politikus, semmiféle politikai irányzatot nem képvisel. Az állami megbízásból való kizárása nem "politikai alapon" történne, hanem büntetőjogi alapon. Mészárosnak a kilopott állami vagyonnal kellene elszámolnia, amelyet gyerekkori barátja, a volt miniszterelnök íratott a nevére, egy funkcionális analfabétára, akinek gondot okoz a saját nevét leírni. Ez az üzenet mindenkinek szól, aki tanult, dolgozott, és tisztességből nem vitte semmire: a felcsúti gázszerelő, aki írni is alig tud, a világ egyik leggazdagabb embere lett, a te pénzedből. Beszélni nem tud. Hallgatni annál inkább. Az új kormány pedig átvette.
Az sem igaz, hogy a nem létező Tisza Párt (mert azt ne felejtsük el, hogy Tisza Párt a mai napig nincs) kormánya nem zár ki senkit politikai alapon. Mást sem látunk, hogy már a választási kampányban minden baloldali, liberális, zöld demokratikus pártot felszólítottak, hogy ne induljon a választáson, leginkább szűnjön meg. A választási győzelem után ez a kormány minden baloldali és liberális kötődésű értelmiségit és volt politikust kizárt a köztársasági elnöki funkcióból, minden baloldalinak vagy liberálisnak (nem fideszesnek) gondolt újságírót politikai alapon kizárt a közmédiából, míg politikai alapon a volt fideszes propagandistákat bevette. Alkotmánybíró is csak volt fideszes lehet, politikai alapon.







