Szeptember 17-én megszületett Szinetár Dóra harmadik gyermeke, a harmadik férjétől, Makranczi Zalántól. A hírt így közölték a színésznő hivatalos Facebook-oldalán:

“Hahó Világ!

Tisztelettel jelentem, megérkeztem! Nevem Makranczi Benjámin, és vasárnap este láttam meg a napvilágot (holdvilágot) Anyukám és Apukám (meg persze a tesóim és nagyszüleim) legnagyobb boldogságára. Dr. Siklós Pali bácsi szülészorvos, és Csűrös Erzsike szülésznő hihetetlen szeretettel, és valódi figyelemmel csodálatosan segítettek nekem, meg Anyának, első nagy utam megtételében, Apa pedig együtt lélegzett velünk végig, amíg a vízből vízbe megérkeztem, szerető, odafigyelő, igazán otthonos környezetben. Gyengéden születtem, valóban, ahogy ők mondják itt a kórházban, így Anya is nagyon jól van, megyünk is már haza!

Mindenkinek szép napot, és boldog életet!

Üdvözlettel: Benji

2017.09.20

Róbert Károly Magánkórház “

Eddig minden roppant szokványos, ám eltelt két hét, és a mai napon egy másik közlemény jelent meg a szülők nevében a közösségi oldalon:

“Hogy elébe menjünk a félreértéseknek és a találgatásoknak… és hogy megakadályozzuk – bár ezt nem nagyon lehet – a „hűha!”, „tragédia”, „dráma”, „micsoda szörnyűség” szalagcímeket az általunk továbbra sem kért, rólunk szóló bulvárcikkek felett.

A napokban egy genetikai vizsgálat eredményeképpen – amit a kórházi gyermekorvosunk javaslatára készíttettünk – megtudtuk, hogy Benjamin babánk fizikailag teljesen egészséges, és bár úgy tűnik csak egy enyhe fokozatban, de Down-szindrómás. A várandósság alatt nem csináltattunk semmilyen erre vonatkozó szűrővizsgálatot az ultrahangokon kívül, mert a baba „kiszűrése” – életének elvétele – egy esetleges Down-szindróma esetén sem volt számunkra opció. Mindig is úgy gondoltuk, ha a Jóisten úgy dönt, hogy egy downos emberkétől kell tanulnunk szeretetet és elfogadást, akkor így kell lennie. Ezt most is így gondoljuk. Csodálatos családunk van, ahogy a szüleinktől mindig is szeretetet és elfogadást tanultunk, ezt tanítjuk a gyermekeinknek is, akik végtelen szeretettel reagáltak a hírre, és ha lehet, még nagyobb imádattal néznek a kisöccsükre.

Arra jutottunk, hogy egy újabb közös feladatot kaptunk, és ebből is a legjobbat fogjuk kihozni, elsősorban a gyermekeink boldogságát szem előtt tartva. Ahogy azt tettük eddig is.

És mindeközben borzalmasan büszkék vagyunk a mi legkisebb gyönyörű kicsi babánkra is, és tudjuk, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna. Így teljes a családunk, ezzel az édes, igazi kis szeretet-gombóccal.

Ha bárki gondol ránk Vele kapcsolatban, kérjük, hogy így tegye, sopánkodásnak és sajnálkozásnak semmi helye nincs, Benjamin az életünk egyik legszebb ajándéka, és mi igyekszünk méltóak lenni a feladatra, hogy felnevelhessük.

Ezúton kérjük a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben a döntésünket, miszerint ebben a témában csak és kizárólag mi – Benjamin szülei – kívánunk nyilatkozni, azon túl ezzel a témával ne foglalkozzanak.

Továbbá a fenti írás felhasználását csak annak teljes terjedelmében való idézésének esetében engedélyezzük.

Szinetár Dóra és Makranczi Zalán”

Ehhez igazából nincs mit hozzáfűzni. Egyetlen teendő marad; gyönyörködni a sorokban, újra és újra elolvasni őket, és együtt örvendezni egy kicsi életnek, aki szerető emberek közé érkezett. Ritkán olvasunk bulvárban (?), és hallunk a mindennapi életben Down-kóros baba ilyen örömteli és megható fogadtatásáról.

Gratulálunk a családnak!







Nincs hozzászólás : Down-szindrómás baba anyukája lett Szinetár Dóra, de nem kér sajnálatot

  1. Sipos István

    October 6th, 2017

    Kedves Dóri!
    Gratulálok a harmadik kisbabádhoz. Én, a 7 éve elhunyt feleségem okán egyedül nevelem, a 42 éves fiamat, aki hasonló szituban született, és akit agyon szeretek, és szerette az édesanyja is, szeretik a testvérei is. Azt mondod, a terhesség alatt ultrahangon kívül más vizsgálatot nem végeztek. Neked a harmadik beteg, nekünk az első beteg. Ha jól értem vallási okokból kerültétek ki a lehetséges vizsgálatokat. Hogy jól értsd: mindig vallásos ember voltam, feleségem is, és így neveltük a gyerekeinket is. Ezek után elmondom, hogy miért írok Neked. A Világ minden kincsėėrt sem adnám a srácomat. Vėgig küzdöttünk a felesėgemmel egy ėletet a srácėrt. Vittük magunkkal mindehová, ahová a másik kettőt is vittük. Azt hittük, hogy ez a Világ rendje. De nem az. Ha lett volna rá módunk, hogy annak idején megvizsgáltassuk a terhesség alatt, valszeg elvetettük volna. Már rég a feledės homályába lenne az egész. Sok-sok szenvedėsen mentünk keresztül a felesėgemmel, sokszor kellett elviselni, másnak a lesajnáló pillantását, másoknak a megalázó sajnálatát, mégsem ezzel volt a baj. Hogy mit szenvedtünk a sráccal, az egyszerűen nem ėrdekes, túl vagyunk rajta. De a sráccal nagyon ki lett szúrva, hogy megszületett. Nyilván, Ő is fejlődött csak nem olyan sebességgel, és nem annyira, mint az egészsėgesek. És itt van a kutya elhantolva: mit fogsz Neki mondani, ha majd megkėrdezi, miėrt nem vezethet autót, miėrt nem nősülhet meg, miėrt nem mehet mėg felnőtt korában sem egy csomó helyre, ahová a testvérei mehetnek? Ne hamarkod el a választ, ha válaszolsz is majd Neki, és nem akarja majd megėrteni, gondolj a fenti sorokra. Ennek ellenére sok sikert kívánok a neveléshez. Üdv. István

    Reply
  2. Katalin Buda

    October 6th, 2017

    Nos itt mar nem kell a dontest meghozni itt van a szeretetcsomag.A szo valodi ertelmeben.szeretet.Ahogyan megolel a pici karjaival ahogy a szeme sugarzik mikor rad tekint.Nincs mas teendo mint ezt a vegtelen szeretetet viszonozni.Nemszabad a leheto felmerulo problemaktol elore felni.Ha jonnek,meglesz a megfelelo megoldas is.Van a kozelemben egy csupaszeretet gyonyoru kislany es egy autista fiu is Mindketten a csaladjuk szemefenye.Beszelgetunk elmenyekrol problemakrol de egyik csaladban sem hagzott el hogy kar volt

    Reply
  3. Megyesi Zoltán

    October 7th, 2017

    a down egy istencsapás, amit persze intelligensen kell kezelni. más választás híján. ez önmagában nem érdemel szót, de a fogadtatás, a szülö reakció érdekes. a nárcizmusból, az önimádatból még ilyen helyzetben sem engednek. miért kell görcsösen és kényszeresen túlhangsúlyozni, hogy milyen büszkék? itt valami nem stimmel. márcsak azért sem, mert nincs rá okuk.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)