Ha a jogállamiság becsületbeli ügy, akkor Orbán “becstelen” ember

5 perc olvasási idő
8

A finn EU-elnökség a klímakatasztrófa mellett érzékenyen választotta ki az EU legnagyobb problémáját, a jogállamiság sérelmét, amely az európai közösséget elsősorban Magyarországról és az Orbán által feltüzelt kelet-európai országokból fenyegetik. A megoldást abban látják, hogy az uniós támogatásokat a jogállamiság betartásához kötnék, amit az Unió nyugati demokráciái támogatnak. A helyzet ugyanis az, hogy jelenleg az Európai Unió finanszírozza az Unió első fasiszta államát, Magyarországot, és a uniós pénzekből terjesztik a kórt a többi posztkommunista országban is.

Antti Rinne finn miniszterelnök budapesti látogatását durva jogállami vita előzte meg, ami abból állt, hogy Magyarország a szélsőjobboldali rezsimek szokásos stílusában gyalázta a finn jogállamot, mert az uniós elnökséget ellátó ország jogos kritikát mert megfogalmazni. Bár a látogatás rövid, fékezett habzású sajtótájékoztatóján Orbán tartózkodott a magyar külügy hírhedten közismert penetráns stílusától, azért cinizmusban és hazudozásban ezúttal sem volt hiány. Orbán úgy állította be, hogy a jogállamiság Magyarországon nem jogi kérdés, hanem annál magasabb rendű erkölcsi szempontoknak alávetett, becsületbeli ügy.

A jogvégzett Orbán által kiejtett szavak nem csupán végtelen cinizmusról, hanem ezúttal is a szélsőjobbra jellemző, minden szakértelmet, tárgyilagosságot nélkülöző, érzelmi, populista lózung, amely épp megkerüli a lényeget. A jogállamiság ugyanis jogi kérdés. A becsületnek ehhez semmi köze. Éppen azért, hogy ne lehessen a “becsület” függvénye, hanem szubjektív elemektől mentes objektív kritérium. Mert ha a jogállamiság “becsületbeli” kérdés, és az mindössze az emberek becsületére és szubjektv önérzetére van bízva, akkor az nem jogállamiság. Ha a a jogállamiság “becsületbeli” kérdés, akkor Orbán “becstelen” ember, mert a jogállamiságot felszámolta. A jogállamiság éppen azt jelenti, hogy nem emberek jóakaratától és becsületétől függ a joguralom, hanem objektív jogi tényektől.

Ami Orbán “becsületét” illeti, arról helyben kiderült, hogy egy fabatkát sem ér, amikor “fake news”-nak nevezte, hogy a lánya férjéhez, Tiborcz Istvánhoz uniós pénzek kerültek volna. Tborcz EU-s pénzek alapján önkormányzati projekteket nyert el az Elios nevű cégével. Ezeket a projekteket EU-s pályázatok alapján írták ki, ezért Tiborcz az EU által finanszírozott projekteket “nyert” el. Az EU-s ellenőrző szerv, az OLAF ezért vizsgálhatta ezek jogszerűségét, és megállapította, hogy Tiborcz cége törvénytelen módon nyerte el ezeket a megrendeléseket. A magyar állam annak érdekében, hogy elkerülje az uniós felelősségrevonást és a pénzek blokkolását, nem nyújtotta be a számlákat, hanem a magyar költségvetés kifizette az EU helyett ezeket a pénzeket. A magyar adófizetőkre hárította Orbán a kárt, amit a korrupcióval okozott. Így nem jutott EU-s pénz Tiborczhoz, és ezt nevezi Orbán “fake news”-nak. Lefülelték a tolvajt, ezért nem jutott a pénzhez, és ezt Orbán úgy állítja be, mintha nem lenne tolvaj.

Ennyit Orbán és családja “becsületéről”, és mivel erre a becsületre van építve a magyar jogállamiság is, az éppen ilyen szemfényvesztő és hazug, mint minden, ami Orbán becsületére van bízva.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Semjén lenácizta a svábokat, zsidózta a liberálisokat

Következő cikk

Orbán mennyivel jobb, mint Trócsányi?