2024, április23, kedd
KezdőlapAmerikai életHogyan lehet egy közösséget kigyógyítani a gyűlölet okozta sérülésekből?

Hogyan lehet egy közösséget kigyógyítani a gyűlölet okozta sérülésekből?

-

A gyűlölet egyre nagyobb problémája a világnak, egyéni és közösségi szinten is, amelyen csak rontott a közösségi média, de még ennél is nagyobb baj, hogy a kisebbségi csoportok elleni gyűlölet növekedett, amelyet szítanak egyes politikai pártok, mozgalmak és kormányzatok. A gyűlölet okozta sebek egyre mélyebbek, amelyek hosszútávon veszélyeztetik a társadalom egészségét és az emberek közötti békét. Az amerikai magyaroknak nem kell ezt mondani, mert ismerik a magyarországi viszonyokat, és benne élnek az amerikai mindennapokban is, ahol szintén romlott a helyzet.

A gyűlöletkeltés rendkívül veszélyes, mert gyűlöletbűncselekmények következnek belőle, a gyújtó szavakat általában tettek követik. Nem is lehet tudni, hogy felelőtlen szavaknak mikor és hol lesz végzetes következménye. A gyűlölettel az a baj, hogy nemcsak azokat sérülnek tőle, akik a célpontjai és az áldozatai ennek, hanem az elkövetők is, mert őket is rombolja saját gyűlöletük. Ezért is nagyon fontos, hogy komolyan vegyük ezt és megvizsgáljuk, hogyan lehet a gyűlölet okozta sebeket meggyógyítani, a konfliktus mindkét oldalán.  válasz az, hogy ugyanaz gyógyíthat mindenkit.

Erről folytattak sajtóbeszélgetést az Ethnic Media Services vendégei, Helen Zia, a The Vincent Chin Institute szerzője és alapítója, Beth Wright, a Native American Rights Fund (NARF) ügyvédje és a bentlakásos iskolák, az igazság és a gyógyítás kutatója, Nestor Fantini, társszerkesztő, szociológia professzor, egykori politikai fogoly Argentínában, James Taylor, a San Francisco-i Egyetem politika és afroamerikai tanulmányok professzora.

A gyűlölet minden formája bántalmazás, a bántalmazás pedig minden esetben egy támadás, egy erőszak mások ellen, ami sérülést okoz. Világszerte növekszik a gyűlöletkeltés, amely kisebbségi és történelmileg (is) marginalizált csoportokat céloz meg, és maradandó sebeket hagy az áldozatokon, családjaikon és közösségeiken. Ennek a traumának a kezelése kulcsfontosságú az egyének és a társadalom gyógyulása szempontjából. A jogvédők  azt mondják, hogy a különféle közösségekre ható gyűlölet dokumentálása az első döntő lépés a társadalmi gyógyulás felé vezető úton.

Meg kell tudni mutatni ezeket a történeteket, és el kell érnünk a lehető legtöbb közösséget, mert ott kezdődik a gyógyulás, és ez egyben felerősítést is jelent. Tudatosítani kell az emberekben, hogy mi történt és az mit jelent. Randolph Braham, az NYU professzora, a magyar holokauszt legnagyobb kutatója azt mondta, egész életében azért dolgozott a holokauszt legapróbb részleteinek dokumentálásán, hogy ne lehessen letagadni, ami még nagyobb fájdalmat és sérülést okoz, mert az elkövetők és a velük egyetértők letagadnák azt.

Helen Zia újságíró és közösségszervező, a Vincent Chin Institute alapítója. Chint, aki kínai amerikai volt, 1982-ben Detroitban agyonverte két fehér munkanélküli autómunkás, akik japánnak nézték, amikor a japán autógyártók elkezdtek betörni az amerikai piacra. A számos tanú ellenére az ügy bírója próbaidőre ítélte a támadókat. Az ítélet egy „új polgárjogi mozgalom” születését jelentette az ázsiai amerikaiak körében, mert a két gyilkos egyetlen napot sem töltött börtönben.

Sok ázsiai amerikai ekkor kezdett kapcsolatba lépni az afroamerikaiakkal és más színes bőrű közösségek tagjaival, és megismerni az ő tapasztalataikat. A változás az volt, hogy a közösség összejött, hogy elmondja a világnak, ez történik az ázsiai amerikaiakkal. Ez egy szörnyű dolog volt, ami Vincenttel történt, és aztán elkezdtek tenni valamit ellene. Ma olyan csoportok, mint a Stop AAPI Hate felvállalták ezeket az ügyeket, összegyűjtve a COVID-19 világjárvány kezdete óta az ázsiai-amerikai és a csendes-óceáni szigetlakók közösségei elleni gyűlölet-incidenseket.

Az áldozatok és családtagjaik számára a támadások által okozott trauma tartós sebet hagy maga után. Zia tapasztalata szerint az volt, amikor a különböző közösségek összefogtak, hogy elítéljék a gyűlöletet, akkor a dolgok elkezdtek megváltozni, és ez a változás az, ami elősegíti a gyógyulást. Zia szerint Vincent Chin édesanyja, Lily Chin, „olyan lett, mint egy Mamie Till az ázsiai-amerikai közösség számára”, és az előbbit Emmett Till gyászoló édesanyjához hasonlítota, akit 1955-ben rasszista fehérek kínoztak meg és lincseltek meg Mississippiben.

Tehát az történt, hogy ő és az ázsiai-amerikai közösség képes volt a gyászukat cselekvésen keresztül levezetni, hogy változást érjenek el, nemcsak ázsiai amerikaiak jöttek össze, hanem csatlakoztak a fekete közösséghez és másokhoz. Megtanulták, hogy a gyógyulás nem felejtést jelent. „Az emberek nagy százaléka háború, konfliktus és hazájukban történt népirtás eredményeként érkezett Amerikába” – mondja Julian Do, egy vietnami menekült, akinek családja a vietnami háború után vándorolt be az Egyesült Államokba.

„Jól dokumentált, hogy sok bevándorló, aki háborúnak és bebörtönzésnek volt kitéve, még évtizedekkel később is éli ezt a traumát” – mondta Do. Majd új hazájában találkozik másféle gyűlölettel. Az idegenek elleni elutasítással és támadásokkal. A bevándorlókkal szembeni gyűlölet sokszor azért talál támogatásra, mert az emberek nem tudják, honnan és miért menekülnek az emberek. Az egyik ilyen ember Nestor Fantini, aki 22 éves hallgató volt a Cordobai Egyetemen 1976-ban, amikor az argentin katonaság államcsínyt szervezett.

Fantinit, aki ma egy kaliforniai spanyol nyelvű amerikai híroldal szerkesztője, letartóztatták és megkínozták, de soha nem vádolták meg bűncselekménnyel. Négy évet töltött börtönben az argentin „piszkos háború” idején, 1976 és 1983 között. „Ez tiszta állami terrorizmus volt. Ezeket az áldozatokat elrabolták. Több mint 360 koncentrációs táborba vitték és rendszeresen megkínozták őket, és 30 ezren tűntek el. Úgy értem, kivégezték őket. A foglyokat repülőgépekről hurcolták és dobták az Atlanti-óceánba” – mondta Fantini.

Végül több mint 1100 személyt, köztük sok a junta tagjait, bíróság elé állították és elítélték, köztük 26 katonatisztet, akiket emberiesség elleni bűncselekményekért ítéltek el egyetlen tárgyalás során. „Az állam ítélhet, de csak az egyén tud megbocsátani” – mondta Fantini. Ehhez szükséges a sebek begyógyulása. Az elkövetőnek el kell ismernie az általa okozott kárt, és anyagi kártérítést és szimbolikus jóvátételt kell nyújtania – tette hozzá Fantini.

Nestor Fantini ezzel a megbékélés elemeiről beszél, és arról, mit kell tartalmaznia a megbékélésnek az emberi jogok tiszteletben tartása, a gyógyulás és az okozott károk jóvátétele érdekében. James Taylor, a San Francisco-i Egyetem politika és afroamerikai tanulmányok professzora, valamint a San Francisco-i afroamerikai jóvátételi bizottság tagja szerint a jóvátétel, nem pedig az integráció volt az emancipált rabszolgák első követelése. A jóvátétel ötlete Callie House-ra nyúlik vissza.

House 68 millió dollárra perelte be az Egyesült Államok kincstárát, azzal érvelve, hogy a volt rabszolgáknak nyugdíjjal tartozik a kormány. A Legfelsőbb Bíróság az amerikai jóvátételi mozgalom alapítója ellen döntött. A történelemnek ez a része nagyrészt feledésbe merült, és ma egy új jóvátételi mozgalom terjed. Mert most kiderült, hogy az idő nem gyógyította be a feketéknek az 1890-es években okozott sebeket, a megtapasztalt fájdalmát. Itt vagyunk a 2020-as években, és még mindig ugyanarról a problémáról beszélünk, mondta Taylor.

Az állampolgári jogok, a megerősítő fellépés, a jólét olyan töredékes erőfeszítések, amelyek nem hozták helyre az afroamerikaiak alapvető gazdasági egyenlőtlenségét – mondja, megjegyezve, hogy a San Francisco-i japán-amerikai és zsidó közösségek a jóvátétel vezető támogatói közé tartoznak. A „javítsd ki, amit eltörtél” elv alapján jóvátételt kell adni. A fehérek a feketék munkájából lettek gazdagok, miközben a feketék az anyagi hátrányuk miatt el vannak vágva azoktól a lehetőségektől, amelyekkel a fehérek élhetnek. Ez jóvá kell tenni.

Kalifornia lett az ország első állama, amely 2020-ban állami szintű jóvételi munkacsoportot hozott létre. New York és öt másik állam szintén jóvátételi programokat fontolgat. James Taylor azt mondja, ezek kulcsfontosságúak a fekete amerikaiakon okozott sérülések gyógyulásában. Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. „De az idő nem elég. Cselekedni kell, tanulni kell. Ismernünk kell a múltat és meg kell próbálnunk változtatni a múlton, hogy ne ismételjük meg a jövőben.

Ezek a gyógyulás lépései: dokumentálás, megőrzés, szembesítés, elismerés, megbánás, bocsánatkérés és jóvátétel. Az egyes lépsek feltételezik egymást, és nem helyettesíthetik egymást.

Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések