A The Washington Postban jelent meg Dalibor Rohac (amerikai Enterprise Institut) és Hajba Máté (Szabad Piac Alapítvány) írásos javaslata azzal kapcsolatban, mit tehetne Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke és a kongresszus az ellen, hogy “Magyarország a tekintélyelvűségbe süllyedjen”. Mert bár a két ország baráti és szövetséges viszonyban van ugyan, mégsem hunyhatnak szemet egymás hibái felett.

Az újságcikk szerint az alábbi választ kellene adni a törvényre, mely megbénítaná a civil szervezeteket és bezárná a CEU-t:

  1. Politikai kinevezett helyett karrierdiplomata legyen Magyarország nagykövete, mert a poszt Colleen Bell januári távozása óta betöltetlen. Így pedig az Egyesült Államok nem tud semmire érdemben reagálni, ami jelenleg történik-történt például Magyarország és a Kreml, Orbán és Pharaon, vagy éppen Budapest és Teherán között.
  2. Legyen világos, hogy a Fehér Ház nem fogadja Orbánt. Miután Trumpot megválasztották, Orbán telefonon gratulált neki, majd azt állította, meghívást kapott egy hivatalos látogatásra Fehér Házba. Ez valószínűleg azonban csak a magyar miniszterelnök képzeletének szüleménye. Orbán úgy tesz, mintha a jelenlegi amerikai vezetés mögötte állna. Egyértelművé kéne tenni, hogy nem így van. Amikor Szijjártó Péter Amerikába látogatott, Gorka Sebestyén volt a legmagasabb rangú beosztott, aki találkozott a magyar külügyminiszterrel.
  3.   A NATO tagállam Magyarország egyre erősödő orosz kapcsolatai miatt az Egyesült Államoknak együttműködési moratóriumot kellene bevezetnie a magyar-amerikai együttműködés terén.
  4. Ha a “Lex CEU” és a civil szervezetek elleni törvény hatályba lép, vonják meg az amerikai vízumot azoktól, akik írták és elfogadták a törvény – éppúgy, ahogy 2014-ben megtették Vida Ildikó NAV-elnökkel.
  5. Washington sürgesse, hogy Berlin és Brüsszel, az európai partnerek ne szemléljék tétlenül a magyarországi történéseket. Megtagadhatnák a strukturális támogatásokat Magyarországtól és az Európai Néppárt pedig kizárhatná soraiból a Fideszt

Sok eszköz van a külföld kezében, ám – és mélységesen egyetértünk a szerzőpárossal – Magyarország jövője leginkább a magyar szavazók kezében van.

Jelen pillanatban inkább sajnos, mint szerencsére.

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)