2024, június22, szombat

Irredenta foci

-

Gyenge színvonalú, helyenként unalmas meccs volt a magyar-portugál, amelyen a nézők egy része irredenta jelszavakkal szórakoztatta magát.

A magyar labdarúgó válogatott önmagát felülmúlva szenvedett tisztességes (0-1-es) vereséget VB-selejtezőn vasárnap a magát alulmúló kontinensbajnok portugáloktól. Ezzel matematikailag is elvesztette esélyét a világbajnoki szereplésre, ami egyébként egy percig sem volt reális lehetőség. A magyar labdarúgás siralmas állapotát nézve, jogos volt a nézőtéren felcsattanó „szép volt fiúk”. Annak ellenére, hogy egyáltalán semmi nem volt szép, mert alig volt egy-két támadásunk, a középpálya képtelen volt labdát szerezni és azt megtartani.

Gyakorlatilag a 90-ből 70 percen át véresre dörzsölte a háló a magyar játékosok hátát, de mégiscsak sikerrel akadályozták meg riválisukat abban, hogy fontos győzelmükhöz a szükségesnél eggyel több gólt szerezzenek. És ez ma eredménynek számít, amit a közönség értékelt, és könnyes szemmel meg is tapsolt. Annak ellenére jogosan, hogy egy gólt sem rúgtunk, komoly esélyünk sem volt rá.

Az visszataszító volt, – bár lassan hagyománynak számít – hogy a mérkőzés végén a válogatott játékosok az egész mérkőzés alatt irredenta jelszavakat üvöltöző, fekete pólós szurkolótábor elé vonultak és velük együtt elénekelték a jobbra érdemes magyar himnuszt. Mintha a Groupama Arénában nem egy magyar-portugál válogatott labdarúgó mérkőzést, hanem egy Trianon ellenes tüntetést rendezek volna, melyet – a látszat szerint – a magyar labdarúgó válogatott és rajta keresztül az MLSZ teljes támogatásáról biztosított. Pedig valójában egy jelentéktelen focimeccs tanúi voltunk, – szerény 1-0-ás, de mégis biztos portugál győzelemmel. Ott voltam, láttam.

Ne higgyük, hogy a beteges nacionalizmus, az irredentizmus és a sovinizmus szalonképes, sőt dicsérendő, csak mert egy labdarúgó mérkőzés adja hozzá a hátteret. Ez nem így van. Semmi helye politikai vagy nemzetsérelmi megnyilatkozásoknak egy sporteseményen, amelynek nem a magyar emberek – egyébként részben irracionális – frusztrációjának a kifejezésre juttatása, hanem a 2018-as foci VB résztvevőinek a kiválasztása a célja. Fontos lenne odafigyelni, hol, hányszor és kiknek engedjük át ilyen-olyan célból a himnuszt.

A válogatott mérkőzések előtt – nemzetközi protokoll szerint – mindig eljátsszák a himnuszokat. A mérkőzés után ez nem szokás. Egyébként a győztes, vagy akár a vesztes válogatottal való közösségvállalás elfogadható eszköze lehetne a himnusz eléneklése a nézőtéren, ha annak nincs más – a sporttól idegen – célja. Visszataszító és egy sporteseménytől idegen, ha olyanok éneklik a himnuszt, akik azt megelőzően hangosan kinyilvánították agresszív nacionalizmusukat és irredentizmusukat, ami egyáltalán nem tekinthető sportszerű biztatásnak. A himnusz eléneklése – az említett sovén jelszavakkal a háttérben – határozottan ellenszenves. Azt a válogatott játékosoknak, az MLSZ-nek, de a nézőknek sem lenne szabad támogatniuk.

Zsebesi Zsolt







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések