/

Karácsony utólag mossa magát, pedig Márki-Zay-nál mindenki, még ő is jobb jelölt lett volna

8 perc olvasási idő
114

Lassan elcsitulnak az ellenzék tragikus választási vereségének hullámai, de azért a végére még maradt egy fontos kijelentés, méghozzá Karácsony Gergely főpolgármester részéről, akinek óriási “érdemei” vannak abban, hogy az ellenzéki előválasztás félresiklott, és a második fordulóba legkevesebb szavazattal bejutott jelölt lett a győztes. Az ő visszalépése átírta és torzította a valóságot, és a balliberális többségű ellenzék élére egy jobboldali-konzervatív miniszterelnök-jelöltet állított, akit – elsősorban saját megnyilvánulásai miatt – az ellenzéki tábor nagy mértékben elutasított.

Karácsony Gergely nem ismeri el, hogy tévedett, az Inforádióban azt mondta, hogy “azt azért erősen kétlem, hogy ha bárki más lett volna a miniszterelnök-jelölt, akkor érdemben más eredmény van”. Karácsony Gergely akkori döntését azzal indokolta, és utólag is azzal védte meg, hogy ha más lett volna a jelölt, akkor a Fidesz könnyen elhitette volna, hogy “a múlt erői jönnek vissza”, és szerinte Márki-Zay személyével jobban tudták azt sugározni, hogy az ellenzék a jövőt képviseli. Hát Márki-Zay semmi ilyet nem sugárzott, csak a dilettantizmusát.

Karácsony Gergely gondolhatta ezt akkor, de nem gondolhatja most, mert a Fidesz így is simán a “múlt erőinek” állította be az ellenzéket, szemrebbenés nélkül csinált “miniferit” Márki-Zay-ból, emellett Márki-Zay a buzizáson, a migránsozáson, a sorosozáson, az “aki mondja másra, az mondja magára” hihetetlenül primitív stratégiáján kívül semmi emlékezeteset nem mutatott, a jövőről a legkevésbé sem adott bármilyen vonzó képet, ellenben sikeresen rombolta le azt a reményt, hogy ez az ellenzék – vele az élen – alkalmas a kormányzásra.

Nem szeretnénk részleteiben kitérni Márki-Zay Péter kampányára, amelyet saját mozgalmának értelmesebb tagjai is “ámokfutásnak” neveztek, de annyit azért elvárhatnánk a főpolgármestertől, hogy legalább utólag belátja, hogy Márki-Zay hatalmas tévedés volt, és neki emiatt viselnie kell a felelősséget. Nem igaz, hogy bárki mással ugyanez az eredmény lett volna, mert ha egy jelölt csak annyit tesz, hogy nem tesz naponta félreérthető és botrányos kijelentéseket, amelyeket naponta magyarázni kell, és nem riasztja el, nem osztja meg az ellenzék szavazótáborát, már jobb lett volna.

Ebből a szempontból bárki jobb lett volna, aki legalább nem rombol és nem botránkoztat meg senkit. A Fidesz propagandájához igazított próbálkozások eleve kudarcra vannak ítélve, mert azokat senkivel nem lehet kivédeni, mert mindenkire ráhúzzák a gyűlöletpropagandát. Ehelyett inkább kilépni kellene abból a zsákutcából, hogy állandóan Orbán propagandájához igazodnak, amivel csak felerősítik annak hatását és hitelességét. Ezért Márki-Zay-nál mindenki jobb lett volna, aki legalább szalonképes, még Karácsony Gergely is, aki legalább civilizált arculatot képviselt volna.

Az őszinteség hiánya, a valósággal való szembenézés képtelensége meghiúsítja, hogy a megsemmisítő választási vereség tanulságait levonják, és a hasonló hibákat elkerüljék. Ezért a letargiát nem tudják eloszlatni, új reményt nem tudnak adni, és valamiféle jövőképet sem tudnak felvázolni. Képtelenek kommunikálni azt, hogy Orbán rosszabb, mint bármiféle múlt, és a múltat megismételni nem lehet, viszont Orbán maga a jelen. Lassan ő lesz a jelen, a múlt és a jövő, aminél rosszabb nincs. (Illetve Márki-Zay lett volna.)

Karácsony Gergely nem képes belátni történelmi tévedését és felelősségét abban, hogy az ellenzéki összefogás még arra sem volt képes, hogy világossá tegye az emberek előtt, hogy Orbánt nem lehet demokratikus választáson legyőzni, ezért bele kell törődniük egy legitimált diktatúra újabb négyéves bebetonozásába. A sok hisztérikus ellenzéki, akik földbe tapostak mindenkit, aki előre mondta, hogy ez nem lesz jó, nagy vereség lesz belőle, tenni kellene valamit ellene, arra hivatkozott, hogy ők már nem bírnak ki újabb négy évet Orbán alatt.

Most megcsinálták az újabb négy évet, amit ugyanolyan simán kibírnak, mint az eddigieket, viszont nem tanulnak belőle, hogy mit rontottak el. Ebben pedig segítségükre vannak az ellenzék egyes vezetői, akik maguk is képtelenek erre, és ezzel megadják a felelősöknek a feloldozást. Ezért aztán nem változik semmi, és még remény sincs a változásra. Ennél még az is jobb lenne, ha senki nem mondana semmit, mert akkor még lehetne gondolni, hogy talán szembenéznek a tévedéseikkel. Így viszont lehet tudni, hogy nem.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

A megbélyegzés nagy szerepet játszik az amerikai gyerekek mentális egészségének romlásában és a floridai öngyilkossági krízisben

Következő cikk

A parlament alakuló ülésén atomjaira hullott az ellenzéki összefogás, amely csürheként bolyongott a “T. Házban”