Az iráni atomprogram titokban él tovább, Trump csak a propagandát nyerte meg, nem a háborút. Félni igazán most kell, hogy megszűnt az ellenőrzés, a bombázás után pedig az éberség is. Trump az igazságot tüntette el, nem az atomfegyvert. A valóság elhallgatása nem semmisíti meg a veszélyt, csak megerősíti. Az igazság utáni korszak igazi ára ez: nem tudjuk, mikor és honnan jön a következő bomba. Az igazi veszély az, ha nem semmisült meg semmi, Trump pedig diadalt hirdet, Irán pedig csendben készülhet az igazi válaszra.
Majdnem elhitte Amerika és a világ, amit Trump és emberei az iráni bombázás sikeréről mondtak, miszerint az iráni atomprogramot teljesen megsemmisítették („completely and totally obliterated”), ezzel szemben egy kiszivárgott amerikai hírszerzési jelentés szerint csupán néhány hónapnyi késleltetés történt, nem teljes megsemmisítés.
Ez teljesen új színben tünteti fel a Trump által dicsőségesnek mutatott akciót, amely ebben az esetben kontraproduktív lehet: felgyorsíthatja az atombomba előállítását, s a bombázás miatt Irán kikerült minden ellenőrzés alól. A propaganda a támadás sikerére összpontosít, ezalatt Irán csendben elkészítheti a nukleáris fegyvert és be is vetheti azt.
A Pentagon alá tartozó Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) állította össze a csapások utáni kárfelmérés alapján azt a jelentést, amely megkérdőjelezi a bombázás sikerét. Eszerint az eddigi beszámolókkal ellentétben sem az Irán által felhalmozott dúsított uránt, sem a dúsításhoz használt centrifugák nagy részét nem sikerült megsemmisíteni a bombázással.
Ennek a vizsgálatnak további részleteiről pedig már semmit nem fogunk megtudni, mert a jelentést politikai érdekből és alapon elutasította a „Fehér Ház”, a tények cáfolata helyett az információk kiszivárgásának megakadályozásával, az állítás bizonyíték nélküli cáfolatával foglalkoznak. A leggyanúsabb éppen az, amilyen erővel igyekeznek tagadni azt.
Trump kizárólag lojalitás alapján kiválasztott védelmi és nemzetbiztonsági vezetői cáfolják egymást túllicitálva Amerika egyik legmegbízhatóbb szervezetének jelentését, amely arra utal, hogy csak a vezetés szintjén sikerült lefejezni és átpolitizálni a hírszerzést. Nyilván a jelentés után alsóbb szinteken is megkezdődik a politikai tisztogatás.
Trump számára létfontosságú a hamis látszat fenntartása, hogy az iráni atomprogram megsemmisült: egója és az akció legitimálása, a sikerpropaganda miatt. Ezért politikai nyomás alá helyezi a hírszerzési szerveket. Az általa kinevezett bábok, akiket kizárólag a lojalitásuk miatt helyeztek pozíciókba, igyekeznek cáfolni minden ellenkező hírt.
Ez rendkívül veszélyes, mert kikapcsolja a védelmi és nemzetbiztonsági szervezeteket, a működésüket és a funkciójukat ellehetetleníti. A diktátor által rendelt jelentések készülnek. Ez idő alatt pedig Irán zavartalanul készülhet egy igazi válaszcsapásra, miután a bombázás felszabadította és eltörölte a morális, politikai és jogi korlátokat.
Trump dicsőséges mennybemenetelének egyik oka, hogy a bombázás után Irán „megadta” magát, lemondott a komoly válaszcsapásról: csak egy előre bejelentett látszatbombázást indított, s nem szállt háborúba Amerikával. Ez lehet a gyengeség jele, de ravasz taktika is. Elkerülték az újabb bombázást, hogy nyugodtan készíthessék az atombombát.
Trump ravasznak gondolta magát azzal, hogy elterelte a figyelmet. A lopkakodó bombázók így váratlanul és sértetlenül hajthatták végre az akciót. Egyes hírszerzési jelentések szerint azonban az irániak számítottak erre, s napokkal korábban nagy teherautókkal elszállítottak a bunkerből mindent, ami fontos. Lehet, hogy Trump kiürített bunkereket bombázott.
A leggyanúsabb az, ahogy Irán hallgat. Ha megsemmisült volna minden, akkor tagadnák nagy erőkkel. De hallgatnak az okozott kár mértékéről. Trump pedig soha nem ismerhet el semmit abból, ha a bravúros akcióval mellé lőttek. Ebben az esetben újabb bombázásra és tartós háborúra lenne szükség, amit a „béke” látszata és a MAGA tábor miatt nem akar.
Gyanús, hogy Irán annyiban hagyná, ha valóban elpusztítottak volna mindent. Ez a lehető legnagyobb mértékben kisozlgáltatottá teheti Amerikát, de Izraelt is. Trumpnak fontosabb a hamis látszat, mint a tények és a nemzetbiztonság. Súlyos következményei lennének, ha kiderülne, hogy a motívumok ezúttal is hamisak voltak, az eredmény kontraproduktív, mert semmit nem semmisítettek meg, viszont az iráni atomprogram kikerült minden ellenőrzés alól.
A nagy hallgatás mögött ravasz iráni taktika is húzódhat, hogy ne provokáljanak újabb bombázást, s csendben valóban elkészítsék az atombombát és valahol bevessék azt. A hazudozás, az őszinteség és a bizonyítékok hiánya, a hírszerzési adatok politikai nyomásra történő manipulálása és meghamisítása rendkívül veszélyes.
Fontosabb a hamis látszat fenntartása, a hazugság és a propaganda. Csakhogy ez nem a választási csalásról szóló hazugság, amelynek struktúrája éppen ilyen volt, hanem annál sokkal veszélyesebb: atomcsapással fenyegethet. Megszelídült volna Irán? A muszlimok a meghátrálást és a beletörődést választották, mert megjött Trump? Aligha.
Rajta kívül ezt csak kevesen hihetik el. Trump állandóan bedől saját propagandájának, elhiszi saját hazugságait, még az olyan mesébe illő történeteket is, hogy neki elég egy bombázás, egy szúrós tekintet, fenyegetés, s mindenki megadja magát, engedelmeskedik. Netanjahunak sem érdeke, hogy kiderüljön az igazság, ez neki is egzisztenciális kérdés.
A Fehér Ház azonnal támadásba lendült. Trump hűséges emberei megkérdőjelezik a kiszivárgott jelentéseket. Megpróbálnak alternatív értékeléseket „készíttetni”, hogy alátámasszák az elnöki narratívát. Ez azonban nem szakmai véleménykülönbség, hanem a hírszerzési adatok nyílt politikai manipulációja és meghamisítása.
A cél nem az igazság feltárása, hanem annak elfedése.
Ez különösen veszélyes. Mert ha a hírszerzési rendszer elveszíti függetlenségét, ha politikai megrendelésre gyárt jelentéseket, akkor az Egyesült Államok nemcsak a világot, de saját magát is becsapja és fenyegeti. A jelek arra utalnak, hogy az iráni atomprogram kikerült minden nemzetközi ellenőrzés alól. Nem tudni, mit építenek, hol, és milyen szándékkal.
Az amerikai katonai támadás eredménye tehát nem a béke és a stabilitás, ahogy Trump igyekszik beállítani nagy gőggel, hanem a bizonytalanság és maga az elszabadult veszély. Igazából nem lehet tudni, mennyire gyenge az iráni rezsim. Ha a látszat lenne a valóság, akkor ez a gyengeség és összeomlás látványosabban jelenne meg az országban.
A Fehér Ház görcsös védekezése, a „sikerpropaganda” erőltetése, a cáfoló hangok elfojtása nem annak jele, hogy minden rendben van. Ellenkezőleg: ez inkább a bizonytalanság és a kétségbeesés jele. Ha valóban sikerült volna megsemmisíteni az iráni atomprogramot, nem lenne szükség ilyen agresszív propagandára. A tények magukért beszélnének.
Most lett igazán veszélyes az iráni atomprogram, mert nem tudunk róla semmit. Amit róla mond a propaganda, az elfedheti a valóságot, és biztonságos feltételeket teremt az iráni atombomba előállításához. Akiknek meg kellene védeniük ettől a világot, nem érdekük az, hogy kiderüljön az igazság. Tipikus Trump-féle megoldás történt.
A következményei katasztrofálisak lehetnek.
