/

Marco Rossi elkezdett a székébe kapaszkodni, már demokratikusnak nevezte Magyarországot, hogy Orbánnak hízelegjen

6 perc olvasási idő
14

Marco Rossit utolérte a Bicskei Bertalan-szindróma, amikor az Albániától elszenvedett vereség után, amivel kiestek a világbajnokságról, dicsérte a válogatott játékát, hogy ő egy jó meccset látott. Az edző sors olyan, hogy ilyenkor le kell mondani, de Magyarországon a túlfizetett szövetségi kapitányok ilyenkor elkezdenek kapaszkodni a székükbe. Rossi nyilván nem akar költözni, és húzza, amíg lehet. Emberileg érthető, azonban Angliában átlépett egy határt, amikor Orbán fasiszta rendszerét kezdte hazugságokkal védeni.

Helyzetfelismerését dicséri, hogy tudja, ki az, akin a sorsa múlik. Az Anglia elleni vb-selejtező előtti sajtótájékoztatón azt mondta, hogy “Magyarország egy demokratikus ország, ahol mindenki szabadon élhet, bőrszíntől vagy szexuális beállítottságtól függetlenül. Tehát ebből a szempontból nem különbözik Angliától.” Először is, demokratikus országban nem a miniszterelnök dönti el, hogy ki legyen a szövetségi kapitány, mint ahogy Magyarországon Orbán dönt mindenről, ezért nem kell egy edzőnek a miniszterelnök seggét nyalni az állásáért, mint neki.

Másodszor, arról az országról beszél Rossi, hogy ott “mindenki szabadon élhet, bőrszíntől vagy szexuális beállítottságtól függetlenül”, ahol rendőrt hívnak a faluban, ha meglátnak egy színesbőrű idegent, ahol nem is olyan régen még cigányok elleni sorozatgyilkosság zajlott, ahol most hoztak egy olyan homofób törvényt, amely a melegeket a pedofilokkal azonosítja, és megtiltja az alapvető jogaikat. Erre mondja Rossi, hogy mindenki szabadon élhet, s hogy ez nem különbözik Angliától. Az angol miniszterelnök is elítélte a homofób törvényt, nem tudja?

Rossi újabb hazugsága az volt (amivel védte a magyar szurkolói rasszizmust), hogy “a rasszista gesztusokat tevő, a térdelő angol csapatot kifütyülő, és a góljaikat ünneplő játékosokat megdobáló magyar szurkolók a kisebbséghez tartoznak”. Ha ez igaz lenne, akkor a térdelő angol csapatot egy szűk szektor fütyülte volna, és a stadion elsöprő többsége megtapsolja, hogy kifejezze a fekete játékosokkal szembeni szolidaritását és a rassisztákkal szembeni ellenvéleményét. De a stadionban zúgott a fülsiketítő fütty, a stadion egy emberként fütyült, a kisebbség volt az, aki nem fültyült.

Miről beszél ez az ember, amikor az ország külügyminisztere (!) és a miniszterelnöke (!) is a rasszisták oldalára állt és őket bátorítja? Neki, mint európai embernek, sportembernek, kutakötelessége lett volna kiállni a nemzetközi sportvilág antirasszista mozgalma, a színesbőrű játékosok és a szolidaritás mellett. De ha nem teszi, mert egy fajgyűlölő, rasszista rendszerben él, s innen kapja a nem kevés fizetését, akkor legalább ne hazudjon. Annyival elintézte, hogy az egy kisebbség, de még arra a “kisebbségre” sem volt egy rossz szava sem. A miniszterelnök is a kisebbséghez tartozik?

Marco Rossi olyanba szólt bele, amihez semmi köze. Egy ország felének véleményét hazudtolta meg, a tényekkel szemben hazudott. Olyasmit tagadott le, amit mindenki tud, ezzel van tele a sajtó az egész világon. Tíz éve küszködik vele az Európai Unió. Ő pedig kijelenti, hogy ez egy demokrácia, olyan, mint Anglia. Ki hatalmazta fel erre? Ő nem magyar, mi jogon szól bele? Futballedző, aki nem politikai szakember. Milyen jogon csapja be és hazudik a külvilágnak? Kikérjük magunknak, hogy ő a magyarok nevében beszéljen Orbán fasiszta rendszeréről, letagadva az önkényuralmat.

Szomorú, hogy egy sportembernek ilyen gesztusokat kell tennie a politikai vezetés felé, mert azon múlik a sorsa. Még szomorúbb, hogy egy sportembernek ez számít, és kiszolgál ilyen igényeket.

 

Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Megjött Orbán után a következő jobboldali, aki szerint hazaárulás, ha nem rá szavaznak

Következő cikk

Márki-Zay Orbán óta nem tapasztalt gyűlöletet és megosztást szabadított el