/

Márki-Zay szerint “Orbán első kormánya volt a legjobb”, de vajon mi tetszett neki abban?

13 perc olvasási idő
33

Márki-Zay Péter az Indexnek adott interjújában azt mondta, “Orbán Viktor első kormánya volt a legjobb”. Nyilván a 2010 utáni kormányaihoz képest, de akik emlékeznek Orbán 1998 és 2002 közötti kormányára, azoknak furcsa lehet ez a kijelentés, és érdeklődéssel kérdezhetik, vajon mi tetszhetett Márki-Zay Péternek abban. Orbán első kormánya is egy rémálom volt, nem véletlen, hogy utána két ciklust kapott a nem túl fényes balliberális koalíció, méghozzá leginkább azért, hogy Orbánt távoltartsák a hatalomtól. Aztán Orbán felőrölte az ország ellenálló képességét.

Semmi nincs a 2010 utáni Orbánban, ami ne lett volna meg az 1998-as Orbánban. A különbség annyi, hogy akkor még nem teremtette meg a feltételeit egy puccskísérlettel a 2010-es államcsínyre, s kénytelen volt demokratikus és jogállami keretek között kormányozni. De Orbán akkor szakította szét az országot, akkor jött létre az a politikai kultúra, amelynek summázata az volt, hogy “a haza nem lehet ellenzékben”. Akkor hirdette meg a “magyar Magyarországot” antiszemita jelszavát, és már akkor is a nemzetközi liberális demokratikus zsidó-világösszeesküvés ellen harcolt.

2010 nincs 1998 nélkül. A két dátum között látni kell a folytonosságot. 1998 előkészítette 2010-et, az alkotmányos rend megdöntését. Márki-Zay nem látja ezt az összefüggést, mert az ő ízlésének az 1998-2002 közötti Fidesz még megfelelt, ő utána is a Fideszre szavazott. Miközben Márki-Zay az Indexnek arra a kérdésére, hogy “ha egy mondatban kellene összefoglalni a vízióját, mi lenne az?”, azt válaszolta, hogy a “korrupcióellenesség”, ezen csak nevetni lehet.

Az intézményesült korrupciót akkor ismerte meg az ország. Ebben a ciklusban kezdte Polt Péter a legfőbb ügyészi pályát, aki az első pillanattól kezdve bűnpártolással, a fideszes ügyek elkenésével foglalkozott. Orbán első kormányzása úgy végződött, hogy a választás második fordulója előtt megremegett a szája, és megcsapta a börtön lehetőségének hideg szele, amit csak az MSZP politikai megfontolásai révén úszott meg. A kormányzása után létrehozott közpénzügyi államtitkárság százas nagyságrendben leplezte le a korrupt ügyeket, amiket a bebetonozott Polt Péter simított el.

1998 nyarán került nyilvánosságra a Kaya Ibrahim és Josip Tot-ügy, ebben a ciklusban működött a Happy End Kft., az Ezüsthajó Kft., gazdagodott az autópálya megrendelésekből Orbán Győző, s ekkor voltak a Millenáris Park őrületei. A Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. 41 milliós állami támogatása még nem nagy összeg, de ekkor hangzik el, hogy “ne mi kapjuk a legtöbbet”, ami annyiban változott, hogy minden a miénk. Ez a különbség tetszik Márki-Zay Péternek, a korrupcióellenesség bajnokának? Ennyit a rákövesedett infantilis kék szalagról, amit senki nem visel.

Két olyan sötét alak volt a titkosszolgálati miniszter, mint Kövér László és Demeter Ervin. Ez önmagában egy csőd. Márki-Zay rangsort állított fel az Orbán-kormányok között, ezek között találta a “legjobbnak” az elsőt. Ezek szerint a 2010 utáni kormányok is jók, csak az első volt a legjobb, a magyar nyelv szabályai szerint. Miközben Orbán 2010 utáni kormányait csak a törvénytelen jelzővel lehet illetni, egy államcsíny utáni kormányzás kívül esik a jó, jobb és legjobb értékelések körén. Azokra csak az elfogadhatatlan kifejezés illik.

Márki-Zay az interjúban azt mondta: “Az tényleg egy koalíciós kormány volt, és akkor nem volt kétharmada. Pont a koalíció és a kompromisszumkészség az, amitől az sokkal sikeresebb volt, mint a mostaniak.” Az sikeresebb kormány volt, mint a mostani, ami ezek szerint most is sikeres? Koalíciós kormány volt? Orbán a kisgazdák és az MDF kinyírására használta azt a “koalíciót”. Hol vannak ma a koalíciós partnerei? Torgyánt kizsarolta a közéletből, az MDF politikusai éppen csak megúszták a koncepciós pereket és örülnek, hogy élnek, a pártjuk megszűnt. Melyik koalíció végződik így?

Nem tudjuk, hogy Márki-Zay milyen filmet nézett 1998 és 2002 között a valóság helyett, hol látott Orbánban egy szemernyi kompromisszumkészséget. Az pedig kérdés, hogy mit ért “siker” alatt, mert Orbán szempontjából ő most a legsikeresebb: senki és semmi nem áll az útjában, demokratikusan leváltani sem lehet, ahogy 2002-ben még lehetett. Ez ma kizárt. Ha pedig nem Orbán Viktor szempontjából tekintünk az ún. kormányzására, akkor azt nem a “siker” vagy “sikertelenség” kategóriájával lehet leírni, hanem a demokrácia és a jogállamiság felszámolásával.

Orbánról már 1998 és 2002 között is kiderült, hogy nem demokrata, s ezt csak azok nem vették észre, akiknek tetszett a keresztény-nemzeti ideológia, s közéjük tartozik Márki-Zay Péter is, akinek a legnagyobb baja a “korrupció”. Ez még taktikai szempontból is elfogadhatatlan hozzáállás egy fasiszta diktatúrához, amelynek ideológiai alapja az általa is kedvelt keresztény-nemzeti identitás, amely az antiszemitizmusra épül. Ha nem tudná.

Kíváncsiak lennénk azoknak az ellenzékieknek a véleményére, akik ma Márki-Zay-t tévesen messiásuknak képzelik, mit szólnak ahhoz, ahogy Márki-Zay Orbán első kormányzási ciklusát értékeli. Vajon nekik is tetszik-e Orbán 1998 és 2002 közötti kormánya? Szeretnének-e hasonlót? Miközben ezúttal is meg kell jegyeznünk, hogy Márki-Zay Péter ugyanúgy puccsolta meg az előválasztást, mint Orbán az alkotmányos demokráciát, nem mellesleg, ő is a “gyurcsányozással”, gyűlöletkeltéssel, saját kizárólagosságának hirdetésével és uszítással. Ebből csak ugyanaz lehet.

Ennek köszönhetően a 2022-es remények elszálltak. Az ellenzéki előválasztás első fordulója valóban egy politikai progresszió volt, egymást tisztelő, valóban az összefogásban bízó pártok jelöltjeit választotta meg az ország. 2010 óta először kivették Orbán kezéből a közélet tematizálását és eljelentéktelenedett, hogy közben még itt van a diktátor is. Azóta minden megváltozott, visszaállt, mert Márki-Zay gyűlöletkeltéssel és hazugsággal megmérgezte a levegőt, megszerezte a jelöltséget, és azóta is ezzel zsarolja a lebénított ellenzéki pártokat, miközben a maga kampányát, karrierjét építi.

Ezért elszálltak a 2022-es remények. Formálisan még együtt van az ellenzéki összefogás, de Márki-Zay valóban leváltotta őket saját magára. Elhitette, hogy ő válthatja le Orbánt. Miközben ő csak azért kiváló ellenfél a Fidesznek, mert mellette még az ellenzékiek számára is kitűnnek Orbán karizmái, hogy Márki-Zay-hoz képest mennyivel nagyobb formátumú politikus. Ráadásul nem annak az ellenkezőjét hirdeti, amit Orbán, hanem ugyanazt, és abban Orbán sokkal jobb. Nem valami másra, hanem egy “jobb Orbánra” kell szavazni. Ehhez pedig normális embernek nincs kedve.

Ezért egy jogállamban bízó, modern európai demokratának Márki-Zay nemcsak tehetségtelen, dilettáns, aki összevissza locsog és fecseg hülyeségeket naponta, hanem elfogadhatatlan is. Abban, amit ő képvisel, abban Orbán sokkal jobb, s akinek az fontos, azt nem érdekli a korrupció, hanem örül, hogy Orbán elveszi a pénzt a “zsidóktól”. Orbán jobban megtestesíti azt a keresztény-nemzeti ideológiát, ami Márki-Zay-ból is ugyanolyan fasisztát csinálna. Márki-Zay az 1998-as Orbán. Ki akar visszamenni az időben, és megismételni az elmúlt 23 évet? Ha valaki, Márki-Zay maga a múlt.

Még szerencse, hogy annyi esélye nincs, mint a halott Overdose-nak a Kentucky Derby-n.

(Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Márki-Zay az interjúban nem zárt ki annak lehetőségét sem, hogy Hódmezővásárhelyen is elveszíti a választást, de az nem is érdekli, mert szabadulna Hódmezővásárhelytől, már országos karriert épít: saját parlamenti frakciót, saját pártot akar. Ennyire elkötelezett a hódmezővásárhelyiekkel szemben.)







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

A “Jawohl” (mein Führer) kifejezéssel Orbán lenácizta az Európai Uniót

Következő cikk

Németh Sándor hazudott a Hit Rádióban Uzoni Péter halálával kapcsolatban (is)