/

Miért ne lenne a nemzeti kultúra része bármi, amit magyar művészek állítanak elő?

6 perc olvasási idő

Vidnyánszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetem eddigi vezetésével és tanáraival szemben a “nemzeti kultúra” fogalmával határolja el magát. De vajon miért nem nevezhető nemzetinek a magyar kultúra bármely alkotása, amit magyar művészek hoznak létre? Miért ne tartozna a nemzeti kultúrába bármilyen avantgard vagy egyetemes emberi értéket közvetítő művészeti alkotás, előadás vagy felfogás? Miért csak az tekinthető nemzetinek, melynek tárgya a nemzet vagy egy magát nemzetinek nevező politikai irányzat ideológiája? Ha Vidnyánszky szerint az SZFE tanárai, vezetése, jelenlegi diákjai nem nemzetiek, akkor kirekeszti őket a nemzetből, elvitatja a magyarságukat.

A “nemzeti” kultúra nemcsak egy művészeti irányt, nemcsak egy műfajt, nem csupán egy tematikát és nemcsak a nemzeti múlt dicsőségének elfogult és propagandisztikus megjelenítését jelenti, hanem magába foglalja a magyar múvészeti élet sokszínűségét műfaji, tematikai, formai és tartalmi szempontból. Nemzeti minden, amit a magyar nezmethez tartozó magyar emberek létrehoznak. A nemzeti nem ellentéte a világirodalom vagy az ember nembeli lényegével foglalkozó, a világ általános művészi ábrázolásával, mert magyar művészek is létrehozhatnak világszínvonalú és a nemzeti kérdésen vagy határokon túlmutató, globális kérdéseket tárgyaló alkotásokat, alkothatnak a világ más művészeinek stílusában.

Magyar művész is alkothat a világ művészetének részévé váló alkotásokat, és attól az még magyar, a magyar nemzeti kultúra része. A kultúrában a “nemzeti” fogalom értelmezhetetlen abban a felfogásban, ahogy Vidnyánszky használja, mert a művészi kefejezés nem lehet kiszolgálója egy ideológiának, a nemzeti pátosznak, a nemzeti nagyság dicsőítésének, a másokkal szembeni megkülönböztetésnek. A művészetnek nincsenek korlátai nemzeti értelemben, és egy művészi alkotást nem a nemzeti ideológiához való viszonya, vagy tematikája minősít.

A művészet lebutítása, ha bárki a nemzeti ideológia korlátai közé akarja szorítani a művészeti alkotásokat és a művészeket. Ez diktatúrák sajátja és az igazi művészet halála. Nm véletlen, hogy Vidnyánszky egy ideológiai állam küldötte és komisszárja az SZFE fölött, akinek feladata a művészet és az alkotás, a gondolat és az érzések szabadságának felszámolása, korlátozása, megregulázása, a politika elvárásainak kiszolgálása. A magyar “nemzeti” ideológia tartalma nem választható el az antiszemitizmustól, amely a magyart úgy határozza meg a keresztény-nemzeti ideológiában, hogy magyar az, ami nem zsidó. Egy művész csak kozmopolita lehet, különben képtelen felemelkedni a művészi önkifejezésnek arra a szintjére, amely a művészet tárgyát, a nembeli embert és viszonyainak összességét vizsgálja és ábrázolja. A “nemzeti” ideológia szerint a kozmopolita nem magyar, hanem “zsidó”, függetlenül attól, hogy mi a származása és vallása.

Ezért a “nemzeti” és “keresztény” szavak jelentése a keresztény-nemzeti ideológiában az, hogy nem zsidó. Ezért ne szépítsük, a zsidósággal azonosított kozmopolita, liberális szellemiség kiirtása az SZFE elfoglalásának célja, hogy a NER a színházművészetet és a filmművészetet is fasiszta, nacionalista, antiszemita agymosásra és ideológiai átnevelésre használja. Ezért helyeztek  kirekesztő, “háttérhatalomról” beszélő, antiszemita pribékeket az SZFA élére. Aki a nemzetit ideológiai alapon határozza meg, és nem tekinti a nemzeti művészet részének a magyar művészeket, ha azok nem tartoznak egy ideológiai kurzus kiszolgálói közé, az kirekesztő, fasiszta, ideológiai verőlegyény. Ez Vidnyánszky Attila. Ez se nem nemzeti, se nem keresztény, hanem fasiszta.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Újabb pert nyert a Magyar Hang: már két bírósági ítélet van arról, hogy Németh Sándor ellopta az ATV-t

Következő cikk

Szép dolog a szavalás és az éneklés, de azzal még semmit nem állítottak meg a NER-ben