Íme egy szemléletes ábra arról, hogyan változott az Egyesült Államok demokráciaindexe 2006 és 2023 között. Jól látható, hogy különösen a Trump-időszakban (2016–2020) megindult egy markánsabb hanyatlás, amely a demokrácia minőségének fokozatos romlását mutatja. De hogyan bontotta le Donald Trump az amerikai demokráciát?
Az Egyesült Államok demokráciája történetének egyik legnagyobb válságát éli, amelynek főszereplője – és sokak szerint legfőbb felelőse – Donald J. Trump. Az ő elnöksége alatt a demokrácia nem csupán hanyatlani kezdett, hanem alapvető intézményeit és normáit is célzott támadások érték. Bár a demokratikus rendszer még áll, de több kulcsterületen is olyan töréseket szenvedett, amelyek hosszú távon veszélyeztetik az amerikai berendezkedés működését. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan formálódott Trump alatt – és hatására – az Egyesült Államokból egy tekintélyelvűség felé sodródó állam.
Erről tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media, amelyen részt vett Lucan Ahmad Way, Distinguished Professor of Democracy, Department of Political
Science, a torontoi egyetemről, Aziz Z. Huq, Frank and Bernice J. Greenberg jogász professzor, University of Chicago-ról, s Gloria J. Browne-Marshall, a John Jay College of
Criminal Justice (CUNY) alkotmányjogi professzora.
Egy áprilisi közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak többsége (52%) úgy látja, hogy Donald Trump „veszélyes diktátor”, akinek hatalmát korlátozni kell, mielőtt teljesen szétrombolja az amerikai demokráciát. A felmérés szerint a demokraták 87%-a, a függetlenek 56%-a, sőt még a republikánusok 17%-a is így gondolja.
Május elejéig Trump végrehajtói hatalmának használatával kapcsolatos döntései – bevándorlók kiutasítása, jogi státuszok visszavonása, DEI (diverzitás, egyenlőség, inklúzió) tilalmak, sajtószabadság korlátozása – legalább 328 peres eljárást váltottak ki országszerte. Lucan Ahmad Way, a Torontói Egyetem politikatudományi professzora szerint ez a gyors, nyílt jogi normák iránti közöny az, ami leginkább megkülönbözteti az amerikai helyzetet más, fokozatosan leépülő demokráciáktól, mint például Magyarország, Törökország vagy India.
Egy másik kutatás, a Bright Line Watch több mint 500 amerikai politikatudóst kérdezett meg arról, hogyan értékelik az amerikai demokrácia állapotát egy 0-tól 100-ig terjedő skálán. Trump 2016-os megválasztása után az átlagos értékelés 67 pont volt, ami a második ciklus első heteire 55 pontra esett vissza.
Trump elnökségének egyik legjellemzőbb vonása az intézményi rend elleni támadások sorozata volt. Már hivatalba lépése előtt kérdőjelezte meg a választások tisztaságát, majd elnökként rendszeresen bírálta az igazságszolgáltatást, a Kongresszust és a sajtót – gyakran „az emberek ellenségeként” emlegetve az utóbbit. Ezzel nemcsak a hatalmi ágak közötti egyensúlyt bontotta meg, hanem az amerikai közvélemény demokratikus intézményekbe vetett bizalmát is aláásta.
A bíróságokat, különösen a Legfelsőbb Bíróságot, politikai fegyverként használta. Konzervatív bírókat nevezett ki, akik ideológiailag hozzá közel álltak, így biztosítva saját politikai túlélését a hivatalon túl is.
Way szerint napjainkban az autoriter hatalomgyakorlás nem feltétlenül durva diktatúraként jelenik meg, hanem „finom jogi visszaélések” formájában: lejárató perek, online zaklatás, politikai ellenfelek gazdasági ellehetetlenítése. Az amerikai polgárok – különösen kisebbségek, bevándorlók és demokratapárti támogatók – egyre gyakrabban félnek nyilvánosan bírálni Trumpot. Több nagy adományozó is elállt a demokraták támogatásától a megtorlástól való félelem miatt, és terjed az öncenzúra a médiában is.
Way egyenesen azt állította: ha Trump egészségi állapota engedi, valószínű, hogy harmadszor is elindulna az elnökségért – annak ellenére, hogy az alkotmány 22. kiegészítése ezt kifejezetten tiltja. Trump egy interjúban utalt arra, hogy egy közvetett „hatalomátvételi módszer” is szóba jöhet, például egy helyettes elnök útján.
Trump a végrehajtó hatalom kiterjesztésének híveként az elnöki rendeletek alkalmazását szinte rutin szintre emelte. Ezekkel gyakran megkerülte a Kongresszust, és saját hatáskörben hozott meg jelentős, sokszor ellentmondásos intézkedéseket – például a muszlim országokat sújtó beutazási tilalmat vagy a mexikói határfal elrendelését.
Számos alkalommal nem hajtotta végre a bíróság ítéleteit, és a hatóságokat – köztük az igazságügyi minisztériumot – politikai célokra használta, példátlan módon befolyásolva a nyomozásokat. Az amerikai alkotmány 14. módosításának 3. szakasza kizárja a hivatalból azokat, akik lázadást szítanak vagy segítik azt. Aziz Z. Huq, a Chicagói Egyetem jogászprofesszora szerint Trump 2021. január 6-i szereplése alapján ez egyértelműen alkalmazható lenne rá, ám a Legfelsőbb Bíróság márciusban úgy döntött, hogy csak a Kongresszus jogosult ilyen kizárást elrendelni, így kiüresítette az alkotmányos rendelkezés jelentését.
Trump 2020-as vereségét nem fogadta el. Már hónapokkal a választás előtt „csalásra” készült, és a levélszavazatok hitelességét kérdőjelezte meg. A vereség után szisztematikus kampányt indított annak bebizonyítására, hogy elcsalták tőle a választást – bizonyítékok nélkül.
Ennek csúcspontja a 2021. január 6-i Capitolium elleni támadás volt, amikor Trump hívei erőszakkal próbálták megakadályozni a kongresszusi választási eredmény hitelesítését. Az események az amerikai történelem egyik legsötétebb napját jelentik, amelynek során a demokratikus hatalomátadás gyakorlata megszakadt – Trump aktív bátorítása mellett.
A politikai ellenfelek kriminalizálása („Lock her up!”), a média folyamatos támadása, a hazugságok rendszeres terjesztése és az alternatív valóság kialakítása mind-mind autokratikus vezetőkre jellemző jegyek. Trump elnöksége alatt a tények és az igazság kérdése relatívvá vált sok híve szemében, az igazság helyét a lojalitás és a politikai haszon vette át.
A The Economist Intelligence Unit demokráciaindexe szerint az Egyesült Államok demokrácia pontszáma 2016 után folyamatosan romlott. 2006-ban az ország még „teljes demokráciának” számított, de 2017-re „hiányos demokráciává” minősítették vissza. A választásokban való bizalom megrendülése, a közéleti diskurzus szétesése és az intézmények politikai támadása mind hozzájárult ehhez a leminősítéshez.
Trump nem pusztán egy autoriter vezető hajlamaival rendelkező politikus, hanem egy rendszerszintű válság katalizátora. A demokrácia nem egy önműködő gépezet, hanem törékeny, közös értékeken alapuló rendszer. Ha az állampolgárok és a politikai elit nem védelmezik aktívan, akkor a demokrácia előbb-utóbb összeomlik – és az Egyesült Államok erre már veszélyesen közel került.
Gloria J. Browne-Marshall, a New York-i John Jay College alkotmányjogásza szerint Trump hatalomgyakorlása nemcsak önmagában veszélyes, hanem egy mélyebb társadalmi félelemre épít: a sokszínűség, a bevándorlók, a különböző társadalmi osztályok és az eltérő értékrendű csoportok térnyerésére.
Szerinte az autoriter hatalom nem éri be meghátrálással és kompromisszummal – csak megerősödik tőle. „Ez a hatalomgyakorlás 2045-ig, az amerikai társadalom többségi kisebbséggé válásáig” szól. Az egész folyamat célja, hogy meggátolja a hatalom valódi megosztását, amelytől – ahogy Martin Luther King is megfogalmazta – sokan jobban félnek, mint a demokrácia elvesztésétől.
