Már megjelenése előtt „sikerkönyvnek” nevezték Mészáros Lőrinc új feleségének könyvét, amelyet az egykori tévériporter „Dr.” Várkonyi Andrea néven írt, amivel alaposan megtévesztette azokat, akik tőle várnak életre szóló tanácsokat. A „Dr.” előtagot akkor és ott használhatja valaki, ha abban a témában ír, szerepel vagy előad, amelyben a doktori képesítését szerezte. Várkonyi Andreánál ez a belgyógyászat, miután az orvosi egyetemen doktorált és két évig belgyógyászaton volt rezidens. A könyv azonban nem belgyógyászat, nem is pszichológia, hanem önfényező fecsegés.
Várkonyi elvégezte a pszichológiát, de nem doktora a pszichológiának. Ezért egy pszichológiai könyvnek álcázott fecsegéshez nem használhatná a doktori fokozatát, mert azt nem fecsegésből szerezte. A könyv címével kérdezzük: „És ezt lehet?” A könyv azt a hamis látszatot kelti, mintha a Mészáros Lőrinc pénzéhez feleségül ment Várkonyi Andrea egy tudós pszichológusként szólalna meg, és szakemberként írt volna egy könyvet valamilyen szakmai kérdésről vagy lelki problémáról. De ebben a könyvben éppen annyi a tudomány, mint Mészáros Lőrincben a férfiasság.
Várkonyi Andrea a lapbeszámolók alapján önmaga fényezésén kívül leginkább a férfiakról fejti ki a véleményét, előadva az ő magas igényeit, amelyeket a legteljesebb mértékben hiteltelenít, hogy Mészáros Lőrinchez ment feleségül, akiben az ellopott közpénzmilliárdokon kívül (de strómanként az sem az övé) semmi nincs, ami az ideális férfi jellemzője. Ebből az következik, hogy a könyvben előadott szöveg az első szótól az utolsóig kamu, mert Várkonyi Andreánál mindazokat felülírja a pénz. Bochkor Gábortól Mészáros Lőrincig eljutni nem egy fejlődési ív, hanem mélyrepülés.
Várkonyi Andrea ún. könyve arra tesz kísérletet, hogy az általa leírt ideális férfit Mészáros Lőrinccel azonosítja, ami reménytelenebb vállalkozás, mint az ugandai holdraszállás, pedig hamarosan azt is támogatni fogja Szijjártó minisztériuma. A pszichológusnő súlyos lelki problémája és önértékelési válsága jelenik meg a könyvben, amit ezzel a hazug irománnyal próbál feloldani, hogy túlzó és magas igényei mellett egy felcsúti buta gázszerelőhöz, egy falusi paraszthoz ment feleségül a pénze miatt, s még a pénzt is az államkasszából a gyerekkori haverja lopta el, csak az ő nevére íratta.
Valóban súlyos lelki konfliktus ez, Várkonyi Andrea felkereshetne egy pszichológust, hátha tud segíteni rajta. A könyv sokkal érdekesebb lenne, ha őszintén ezt a problémát írja le, leírva az igényei és a Mészáros Lőrinc között feszülő feloldhatatlan ellentmondást, és azt a lelki folyamatot, hogyan képes ezt az ellentmondást a pénz vonzása, imádata feloldani, s hogyan képes egy ilyen embernek a keblére hajtani a fejét. Hány milliárdra gondol ilyenkor, hogy ezt meg tudja tenni? Ez érdekes lett volna. Ezt kellett volna megírnia.
De azt a hazugságözönt nem lehet élvezettel olvasni, amelyben megtudja a olvasó, hogy „aki nem elég férfi, azt keresztbe lenyelem, illetve menekülök tőle, mert nem bírom elviselni”, utána pedig azt, hogy Mészáros Lőrincben megtalálta a valódi férfit, mert Mészáros Lőrinc nem képregényhős, hanem mindenki által látható, létező ember, akiben annyi férfiasság nincs, mint halott tüdejében a levegő. Várkonyi ki nem állhatja a pipogya, tutyimutyi férfiakat, Mészáros Lőrinc pedig a mintapéldája ennek, akit múzeumban lehetne mutogatni: ilyen a Várkonyi ízlése szerinti antiférfi.
Várkonyi azt írja, hogy „nekem nagyon kell, hogy talpig férfi legyen a párom, ne gyerek, és ne egy nálam gyengébb személy”. Mészáros Lőrinc és a talpig férfi? Azt mindenki láthatja, hogy Lölő egy pojáca, egy rakás szerencsétlenség Várkonyi Andrea mellett. Maccsa nincs, és ha nem állna Orbán és a maffiagépezet mögötte, Várkonyi már rég megette volna, és gyarapítaná a víg özvegyek növekvő táborát. Azt bevallja Várkonyi, hogy fontos a pénz: a férfinek több pénze legyen, mint a nőnek. Nyilván, amennyivel elmarad az ideális férfitől, annyival több pénzzel kell rendelkeznie.
Várkonyi Andrea legszebb mondatainak egyike ez: „Az én szememben a férfiasságba beletartozik az is, hogy az illető valamit elért már az élete során, saját karrierje, egziszenticája van. Itt nem a forintok számítanak, hanem hogy valamit kezd az életével. Nem politikai hatalom, hanem az, hogy a pályáján nem a ranglétra alján áll, hanem fel tud mutatni valamit, amit elért, kiharcolt, saját érdemei, tudása, képzettsége alapján.” Ezzel vessük össze Mészáros Lőrincet, mint aki a saját tudása, képzettsége, éredemei alapján elért valamit. Ezt akarja eladni a pszichológusnő.
Mészáros Lőrinc a saját tudása és érdemei alapján a szaros gatyákat mosta a felcsúti futballpályán, takarította az öltözőt. Egy csődbe ment gázszerelő volt, egy sokadik senki a koszos falujában, aki a ranglétra legálját sem érte el. Az egyetlen érdeme, hogy semmihez nem ért, semmi önálló ötlete, ambíciója nincs, ezért alkalmas a stróman szerepére. Most pedig egy pénzéhes, ravasz nő levette a lábáról, és veszélybe sodorta a stróman gazdáját, aki kénytelen sakkban tartani a dörzsölt nőt, aki behálózta „ezt a hülyét”, hogy elégedjen meg a Mészáros jutalékával és tartsa a száját.
Bepillanthat az olvasó a Mészáros-Várkonyi házaspár mindennapjaiba is: „Oké, nyugodtan tévézzen az ágyban elalvás előtt, de az egészen biztos, hogy a vécét nem fogom utána kitakarítani.” Ezt most lefordítjuk: Várkonyi Andrea beletörődött abba, hogy Mészáros az ágyból nézi a tévét, mint Felcsúton, de arra már nem hajlandó, hogy vécét takarítsa utána, amit Lölő ramatyul hagy maga után, mint Felcsúton. Nem könnyű százmilliárdos vagyonokra vadászni, azért is kell áldozatokat hozni. A szaros vécénél meg kell húzni a határt. Ilyen okos dolgokra tanít a könyv.
A könyv egyes részei olyanok, mint egy hozományvadászoknak szóló kézikönyv: „Azzal sincs baj, ha egy férfi néha néha elsírja magát. De azért ebben már létezik egy határ, tehát alapvetően ne sírdogáljon naponta. Én se sírdogálok naponta, bár sok férfi azt mondja, neki fontos, hogy egy nőnek néha bepárásodjon a szeme, mert ebből lehet tudni, hogy azért nem csak a pénztárcáért megy a harc.” Magyarra fordítva: Mészáros kicsit sokat sír. Annak pedig örül, ha Várkonyi is elsírja magát a pénzen kívül valami más miatt is, mert innen képzelheti, hogy nemcsak a pénz számít.
Várkonyi Andrea saját könyvében leírja az ideális nő típusát is, saját magát. Várkonyi önmagának hőse, aki mindent jól tud és jól csinál, de amit nem, azt is vállalja, ami szintén azt mutatja, hogy Várkonyi Andrea tökéletes. Mindenki legyen Várkonyi Andrea. Az csak a valóságra érzékenyebb és némi pszichológiai érzékkel megáldott olvasó számára világos, hogy kognitív disszonancia legyőzésére tett kísérlet a könyv, miszerint a pozitív önképpel rendelkező tökéletes Várkonyi Andrea hozzáment a pénze miatt a falu bolondjához, és ezután is meg akarja őrizni a pozitív önképet.
Attól tartunk, hogy ezt a könyvet újabbak követik majd, mert a kísérlet eleve kudarcra van ítélve. Az önfényező és magyarázkodó könyvek pedig azonos funkciót töltenek be, mint Ágnes asszony lepedője, ami soha nem akar kifehéredni. A századik könyve után sem látja majd senki Mészáros Lőrincet „tökös férfinak”, róla pedig senki nem hiszi el, hogy Mészároshoz nem a pénze, hanem az esze, a tehetsége, az önerejéből és a szorgalmából elért sikerei miatt ment hozzá. Mindenki különbséget tud tenni, hogy valaki „tökös” vagy egy „fasz”. Ő pedig az utóbbihoz ment hozzá.
