Semmit nem tett a magyar állam képviselete, a New York-i magyar főkonzulátus addig, míg a szüleitől elszakított 2 éves magyar kisfiú nővére meg nem érkezett New Yorkba – mondta el Rónai Péter, magyar származású New York-i ügyvéd, aki Laura utazását és kinti szállását fizette. Még az eljárás során szükségessé vált fordításokat sem a főkonzulátus intézte, azok díját is Rónai Péter fedezte. A kiadatáshoz szükséges dokumentum fordítását a főkonzulátus helyett Niemetz Ágnes, New York-i tolmács és fordító végezte Rónai Péter felkérésére (lásd alul).

Kumin Ferenc New York-i főkonzul a május 24-én elválasztott magyar kisfiút június 29-én látogatta meg először. Több mint egy hónapig rá sem nézett a gyerekre. Magyarország egy kétéves magyar kisfiúval nem törődött, semmit nem tett azért, hogy helyzetén javítson, és Magyarországra juttassa. Amikor Kumin megtudta, hogy New Yorkba érkezik a fiú nővére, akkor hirtelen bejelentkezett ő is a kisfiú meglátogatására. A látogatásnak nem volt semmi akadálya, ahogyan korábban sem lett volna.

Kumint kényesen érintette a Ronai and Ronai Ügyvédi Iroda, Holly Ostrov Ronai és társa, a magyar származású Rónai Péter megjelenése, a kisfiú lánytestvérének nyújtott segítsége. A főkonzult semmi más nem érdekelte, csak ki ne derüljön a magyar kormány eddigi szerepe, hogy a New York-i főkonzulátus nem tett semmit az ügyben. Ezért minden igyekezete arra irányult, hogy attól kezdve kizárjon mindenkit az ügyből, a magyar sajtóban azt a látszatot  keltse, mintha a kisfiú kimentése és hazaküldése az Orbán-kormány és az ő érdeme lenne.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a kisgyereket hamar és egyszerűen kiadták volna az amerikaiak sokkal előbb, csak senki nem jelentkezett érte, akinek átadhatták volna. A kisfiú lánytestvére hiába próbált segítséget kérni a főkonzulátustól, nem kapott semmilyen támogatást, ezért fordult Rónaiékhoz. Az ő közbenjárásukkal New Yorkba érkezett és a kisfiút az egyszerű papírmunka elvégzése után azonnal megkaphatta.

Rónai Péter és Kovács Laura, a kisfiú testvére New Yorkban, miután a Ronai and Ronai Ügyvédi Iroda fizette a repülőjegyet és a szálloda költségét.

Kumin akkor beszélt először az intézmény alkalmazottaival, amikor képmutatón levessel meglátogatta a kisfiút egy hónap után először. De azt hazudta a sajtónak, hogy hetek óta próbálkoznak a kisfiú “kiszabadításával”. Miközben a kisfiú érdekeinek képviseletére rendelt hivatalos amerikai ügyvéd arról tájékoztatta Péter Rónait és a kisfiú lánytestvérét, hogy a főkonzulátusnak semmi szerepe nincs az ügyben, mindössze annyi, hogy ad egy igazolást arról, hogy Levente visszautazhat Magyarországra. Kuminék egy hónapig nem voltak erre képesek, és nem segítették a kisfiú testvérét, hogy eljöhessen a gyerekért, mert valakinek át kell venni. A testvért még ezekről a tényekről sem tájékoztatták.

Az amerikaiak készek voltak Leventét mielőbb hazaengedni, de a magyar állam, az Orbán-kormány nem tett semmit az ügyben. A kisfiú hazautazásához arra volt szükség, hogy New Yorkba jöjjön a nővére, ahogy megérkezése után tíz nappal már vihette is a gyermeket. Az egy hónapos várakozásra semmi szükség nem lett volna. De ha a Ronai and Ronai Ügyvédi Iroda nem hozza ki Levente nővérét, a kisfiú még mindig New Yorkban lenne idegen helyen elszakítva a szüleitől, és a főkonzul meg sem látogatta volna.

A New York-i magyar főkonzulátus még arra sem volt képes, hogy a főkonzulátuson e célra fenntartott szobákban szállást adjon Laurának, a kisfiú nővérének. Kumin szerint nem volt szabad helyük. Mindez hazugság, mert az kizárt, hogy egy hónap alatt ne legyen egy üres szobájuk. Az igazság az, hogy meg sem próbálták a testvért kihozni és elhelyezni az erre a célra létesített főkonzulátusi szobákban. Ezeket a NER csókosai használják, megspórolva a New York-i szállodaköltséget, de egy kétéves magyar kisfiú érdekében nem lehet igénybe venni. Holott az egész főkonzulátus ezért van. Nem azért, hogy Kumin olvasói leveleket írogasson amerikai újságok szerkesztőségeinek az Orbán-rendszert érintő jogos kritikákra.

Laura maga intézte el, hogy meglátogassa a kisfiút, ebben Kumin nem segítette. A testvér elmondása szerint a főkonzulátus nem válaszolt az e-mailjeire, nem fogadta a telefonjait, és nem segítette semmiben. Amikor Kumin megtudta, hogy a lány megérkezik, és másnap a kisfiúhoz megy, azonnal el tudta intézni, hogy addigra ő is ott legyen, és erről értesítette a magyar sajtót, mintha bármi köze lenne az ügyhöz, vagy bármit is tett volna a gyerekért.

Felháborító, minősíthetetlen és gyalázatos, hogy Magyarország főkonzulja egy hónapig nem látogat meg egy szüleitől elszakított magyar kisfiút, aki ugyanabban a városban, idegenek között, nyelvtudás nélkül van, s azt sem tudja, mi történik vele. A gyerek sokáig nem evett és meg sem szólalt, most derül ki, milyen pszichikai károsodást szenvedett. A képmutatás netovábbja, hogy Kumin ekkor “zöldséglevessel kedveskedett”, mintha érdekelné a sorsa.

Kumint csak a magyar sajtóvisszhang érdekelte. Még arra is kísérletet tett, hogy lapunkat, az Amerikai Népszavát rávegye, hogy a magyar állam szerepéről írott cikkét eltüntesse. De Kumin összetéveszti Magyarországgal az Amerikai Népszavát. Magyarországon a sajtóban csak hazugságok jelentek meg arról, mintha Kumin intézett volna el bármit. Kellemetlen volt neki, hogy Rónaiék idehozták a kisfiú nővérét, s így kiderült, hogy az illetékesek a magyar állam részéről nem csináltak semmit.

Kumint csak egy dolog érdekelte, hogy ne derüljön ki a főkonzulátus és a magyar állam semmittevése, közönye az ügyben. Az Orbán-kormány szóvivője egy tájékoztatón nagyon egyetértően nyilatkozott a gyermekek szüleiktől való elszakításáról, és a kisgyerek szüleit hibáztatta, aminek semmi köze ahhoz, hogy a magyar államnak kötelezettségei vannak egy magyar állampolgárságú, ártatlan kétéves kisgyerekkel kapcsolatban.

A kisfiú nővérének senki nem mondta meg, hogy ki kell jönnie Amerikába, és megkapja az öccsét. Ez lett volna az intézkedés, és az, hogy a magyar állam fizeti a repülőjegyét, vagy legalább meghitelezi, és ingyen elhelyezi a főkonzulátus szálláshelyein. Kiadja az egy szál papírt arról, hogy Levente visszatérhet Magyarországra, és ennyi. Ennyi lett volna a dolguk, de ezt nem tették meg. Kumin összehazudozta a magyar sajtót a nagy erőfeszítésekről, de ebből egy szó nem igaz.

Információink szerint Kumin a reptéren azt mondta, mielőtt a kisfiú felszállt a gépre, hogy nagyon haragszik Rónaira. Az egyetlen emberre, aki tett ebben az ügyben valamit. Nélküle a kétéves magyar kisfiú még mindig elszakítva idegen környezetben lenne, nem is értve, mi történik vele. Levente az orbáni gyűlöletpolitika áldozata, akin egy magyar származású ügyvéd segített ingyen és önzetlenül. Kumin a repülőtéren azt mondta, hogy Rónai Péter “csak a repülőjegyet és a szállást fizette, arra mindenki képes”.

Nem mindenki képes, ők például nem voltak képesek, pedig ez lenne a dolguk. A magyar állam nemcsak semmit nem tett, hanem semmit nem fizetett az egész “mentőakció” alatt. Rónai Péter fizette a lánytestvér repülőjegyét, a New York-i szállodáját és egyéb költségeit. A kisfiú repülőjegyét az amerikai állam vállalta magára. A magyar kormány semmit nem tett, és semmit nem fizetett, de Kumin úgy állította be a magyar sajtóban az egészet, mint egy hőstettet, amit ők hajtottak végre.

“Nagyon egyszerű volt az egész – nyilatkozta Rónai Péter az eset után. – Csak a testvérnek ide kellett jönnie. Ezt azonban senki nem mondta meg neki, és ebben senki nem segítette. Ezért kellett nekünk segíteni. A magyar állam nem csinált semmit – erősítette meg Rónai Péter ügyvéd. – Ha rajtuk múlik, Levente még mindig itt lenne, a zöldségleves nem segített volna rajta. De ha Laurát nem hozzuk ide, Levente zöldséglevest sem kapott volna életében ettől a magyar főkonzulátustól.”

Rónai Péter elmondta, hogy a kisfiú nem náci koncentrációs táborba került. Az amerikaiak minél előbb át akarták volna adni, de nem volt kinek, mert a szüleit őrizetben tartják. Nem volt kinek átadni a kisfiút, és a főkonzulátus ennek érdekében nem tett semmit. Hazugság, hogy bármilyen ügyintézés zajlott volna. Az ügyintézés az lett volna, hogy kihozzák Laurát, hivatalosan lefordítják, amit kell, kiadnak egy papírt, hogy a kisfiú visszatérhet a hazájába.

Ezért a felháborító esetért minden jogállamban úgy rúgnák ki a főkonzult, hogy a lába nem érné a földet. Magyarország nem jogállam, Kumin csak azt tette, amit a főnökei elvárnak tőle. Az illegális bevándorlókkal szembeni esztelen gyűlölet felülír minden emberséget. Ez a rezsim ezúttal is bebizonyította, hogy csak a propagandához ért, számítani nem lehet rá. A világsajtót megjárta egy kétéves magyar kisfiú helyzete, de őket ez nem érdekelte. Csak a látszat.

Itt van a szükséges fordítás, a főkonzulátus még erre sem volt képes, hanem egy amerikai magyar fordítóiroda, Niemetz Ágnes irodája készítette a Ronai and Ronai Ügyvédi Iroda felkérésére. Mit csinált Kumin, ha még ezt sem a főkonzulátus végezte?







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.