Nem katonákat kell bevetni vírus ellen, hanem megfelelő egészségügyet

Közzétéve March 22, 2020, 11:10 am
9 mins

Nem vagyunk járványügyi szakemberek, ezért nem tudjuk szakmai szempontbol részletesen megmondani, hogy egy járvány esetén mire van szükség, és mire nincs. De azért néhány dologról ki tudjuk jelenteni ezt. Az biztos, hogy járványt katonasággal még nem győztek le. A vírusok ellen a fegyverek hatástalanok, aki fegyvereket és katonákat mozgósít, az nem a vírusok, hanem emberek ellen teszi. Ha az ország vezetője teszi ezt, akkor azt saját népe megfélemlítésére használja. Páncélosok, katonai járművek, géppisztolyok nem fogják megállítani a láthatatlanul terjedő vírusokat, legfeljebb bekapcsolódnak a vírusok terjesztésébe. Ilyenkor nem szaporítani, hanem csökkenteni kell az érintkezők és az érintkezési felületek számát, nem növelni. A lakosságra vonatkozó rendelkezések betartatására a rendőrség hivatott, és nem lehet ez másképp járvány esetén sem.

Ez is csak úgy lehetséges, ha egészen pontosan meghatározzák, hogy mit lehet tenni, és mit nem, megindokolják, hogy miért, és kérik a lakosság együttműködését. A rendelkezések megszegése esetén kilátásba helyezett szankciókat pedig világosan közlik, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mit tehet, és mit nem, illetve a szabályok be nem tartása esetén milyen szankciókat kockáztat. Ezeknek arányban kell lenniük a veszélyhelyzettel, illetve a helyzet súlyosságával. Katonáknak ehhez semmi közük, mert a katonaságot nem saját polgárai, hanem idegen fegyveres ellenség ellen tart fenn az állam.

Amire biztosan nincs szükség egy járvány megfékezésére, az a jogállam felszámolása (a jogállami díszleteinek lebontása), és konkrétan egy diktatúra bevezetése. Amikor egy kormányzó hatalom a törvények és mindenféle ellenőrzés fölé helyezi magát, megszünteti az alkotmányos korlátokat, és polgárainak jogait önkényesen korlátozhatja, azt diktatúrának nevezik. Ahol kimondják, hogy a hatalomnak semmiféle törvényt nem kell betartania, az a hatalom önkényes és zsarnoki. Semmiféle járvány nem indokolja az alkotmányos keretek megszüntetését, amelyek jószerivel eddig is csak formálisak voltak.

Amire egy járvány leküzdéséhez nincs szükség, az a viszonylag még szabad és független sajtó megfélemlítése, a vélemény- és a szólásszabadság felszámolása, a sajtó ellenőrző szerepének, és a lakosságot szolgáló és képviselő funkciójának eltörlése. A sajtó a polgárok egyetlen lehetősége, hogy a lakosság információt szerezzen, tájékozódjon, illetve a véleményét, az akaratát kifejezze, képviselje, továbbítsa a hatalom felé. Egy járvány nem lehet ürügy arra, hogy újságírókat börtönbüntetéssel fenyegessenek meg azért, mert leírják és bemutatják a valóságot. Eddig párhuzamosan működött a kormánypropaganda és a viszonylag szabad sajtó, amelyben azért megjelent a valóság egy halvány mása. A járványra hivatkozva nem lehet ezt a pislákoló fényt is kioltani, mert a propaganda az embereket sötétségbe borítja.

Mindezekkel szemben, amire egy járvány esetén szükség van, az egy jól működő egészségügy, amit az Orbán-rendszer lerombolt. Nem katonaságra van szükség, hanem orvosokra, nővérekre, kórházi ágyakra, védőfelszerelésekre, megfelelő szájmaszkokra és megfelelő mennyiségű teszt elvégzésére. Jól szervezett mechanizmusra, amely egy-egy fertőzött esetén lokalizálni tudja a vírus terjedését és karatnénba juttatja a potenciális fertőzötteket és fertőzőket. Ezekre lenne szükség, de az Orbán-rezsim az erre vonatkozó intézkedéseket, pénzügyi feltételeket nem teremtette meg. Pedig ezt a rendkívüli felhatalmazást nyújtó törvény nélkül is megtehette volna. Az a sajtó, amely ezt megírja, a dolgát teszi, az a közvéleményt és az országot szolgálja, s nem valótlan tényeket terjesztő bűnözők gyülekezete.

Orbán Viktornak a Mészáros Lőrinc nevén ellopott közvagyonból vissza kellene tennie a pénzt az egészségügy javára. A hazug propagandára, a valótlan tényeket közlő központi fake news-hálózatra szánt 150 milliárd forintot azonnal a magyar egészségügyre kellene fordítania. Megteremteni a járvány elleni hatékony védekezés feltételeit. Ennek eldöntéséhez nincs szükség a parlament feloszlatására, nyílt diktatúra bevezetésére, mert ezeket a döntéseket a jogállamiság díszletei között működtetett önkényük alkalmazásával is meghozhatják. A futballra szánt pénzeket, a korrupcióra kitalált TAO-pénzeket azonnal az egészségügyre, az egészségügyi dolgozókra kellene fordítani. A védekezés megszervezéséhez sincs szükség diktatúrára, csak hozzáértő szakemberekre, mert a lakosság érintkezésektől való eltiltása önmagában nem old meg semmit. Erre nem lehet bízni a járvány megállítását.

Véget kellene vetni a hazudozásnak, a statisztika kozmetikázásának, a fertőzöttség valódi mértékének leplezéséhez azzal, hogy nem készítenek elég tesztet, mert ezzel emberek életét veszélyeztetik. Botrány, hogy olyan személyek hozzátartozóit és közvetlen kapcsolatait sem tesztelik meg, akiknek tesztje pozitív lett. Ez kimeríti a járványügyi veszélyeztetés fogalmát. A rendkívüli törvényekben a lakosság számára fenntartott büntetési tételeket önmagukra kellene alkalmazni, mert az általuk nevesített bűncselekményeket ők maguk követik el.

Az első kiváló intézkedés az lenne, ha például találnának egy intelligens, hozzáértő egészségügyi minisztert és tisztifőorvost egy világjárvány közepén. Esetleg, ha lenne egészségügyi minisztérium, és nem magyarságkutató hülyék vezetnének egy emberminisztériumot, ahol elveszik az ember.

 





Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.