Nincs miről tárgyalni a színművészeti egyetem fölé helyezett komisszárokkal

Közzétéve September 02, 2020, 6:12 pm
11 mins

Hiába mondják az SZFE vezetői, hogy nem a hallgatókat kerülik meg, amikor Vidnyánszky Attilával és az egyetem fölé helyezett “kuratóriummal” tárgyalnak, mert valójában mégis ezt teszik. Arra hivatkoznak, hogy Vidnyánszkyt törvényes úton helyezték az egyetem fölé, de Magyarországon formálisan mindent “törvényes” úton foglalnak el és végeznek ki. Ez azonban az önkény megnyilvánulása, a törvényesség látszata hamis. Ezért végtelenül káros és elfogadhatatlan az álellenzék parlamenti jelenléte, mert miközben semmiféle jogosítványuk nincs semmihez, legitimálják azt, hogy az önkény a törvényesség hamis látszatába csomagolja a jogállamiság és a szabadság felszámolását. Mindezt pénzért.

Az egyetem vezetőinek azonban tudniuk kell, hogy ha elfogadják a “törvényesség” hazugságát, akkor nincs mit tenniük, engedelmeskedniük kell, hiszen a törvényesség logikájából ez fakad. Akkor arra az álságos és eddig már százszor megbukott szerepre vállalkoznak, hogy tárgyalások útján akarják meggyőzni a diktatúra komisszárjait arról, hogy ne tegyék azt, amiért odatették őket. Ez a hatalom nem meggyőzhető, nem tévedésből teszik azt, amit tesznek, hanem nagyon is tudják, mit akarnak, és abból nem engednek. A tárgyalás csak tovább erősíti a “törvényesség” hazugságát és legitimációt ad az önkénynek ahhoz, hogy megtegye azt, ami ellen tiltakoznak. Ezért nincs miről tárgyalni velük.

Az egyetem vezetőségének el kell döntenie, hogy elfogadják a hatalom akaratát vagy nem. Ha nem, akkor a diákokhoz kell csatlakozniuk, és be kell fejezniük az értelmetlen tárgyalásokat, amelyeknek eredménye csak az lehet, ami volt a CEU, az MTA, a pedagógusok, az orvosok, a bírák stb. esetében. Keresztül viszik az akaratukat, szétforgácsolják az ellenállást, leszalámizzák az ellenfeleket, és miután eltűnt az utolsó ellenálló is (így vagy úgy), megcsinálják azt, amit akartak. De még az a látszat is fennmarad, hogy akiket eltapostak, azok is elfogadták, hogy minden törvényes: tárgyaltak is velük, de a szakmai elképzelések nem egyeztek. Van ilyen. Miközben az egyetemi autonómia eltaposása zajlik.

Példamutató, hogy a diákok elfoglalták az egyetemet, mert az egyetem a diákoké és az oktatóké, nem a diktátoré, aki ideológiai átnevelő tábornak akarja használni az egyetemet (is). Ahogy az oktatási rendszernek ez a funkciója az óvodától az egyetemig. Az Index szerkesztőségének kollektív felmondása, az SZFE tanárainak és vezetőinek kollektív távozása mutatja a tiltakozás és az ellenállás egyetlen elfogadható és helyes irányát. Ennek azonban következetesnek kell lenni, mert ha az egyetem vezetői elfogadják a “kuratórium” egyetem fölé helyezésének “törvényességét”, akkor miért távoznak? Ha távoznak, hogyan fogadhatják el az önkény megnyilvánulását törvényesnek?

A NER stratégiáját mindenki megismerhette. Mindent lepapíroznak, mindennek látszólag törvényes formát adnak, miközben nyilvánvaló törvénytelenség, a jogállamiság lépésről lépésre való felszámolása, a szabadság teljes kiirtása és az ország totális megszállása zajlik. Amíg egyenként elhiszik a megtámadottak, hogy a látszat valóság, hogy Magyarországon demokratikus hatalomgyakorlás zajlik, kiszolgáltatják magukat és asszisztálnak saját eltaposásukhoz. Ennek az álnokságnak kell nemet mondani, hiszen már tíz éve “meztelen a király”. Tíz éve látható, hogy mi zajlik. Az “unalmas magyar demokrácia” egy vérlázító diktatúra, amelyről le kell rántani az álarcot. Éppen a színház emberei ne tudnák ezt?

Nem szabad tárgyalni, hanem az egész eljárást kell elutasítani. Akkor következetes a lemondás, a felmondás, a távozás, ha a tiltakozók elutasítják az egész hazugságot. Hiszen azt hazudták, hogy csak szerkezeti átalakítás lesz, nem az egyetemi autonómia, az SZFE szabadságának és szellemiségének kiirtása, a népi-nemzeti-álkeresztény fasiszta ideológia agymosása, a művészet és az alkotás szabadságának ideológiai gúzsba kötése. Aztán megjelent Vidnyánszky és csapata, amely nem is titkolja, hogy elsődleges célja a frusztrált nemzeti-nacionalist művészek keresztényfasiszta ideológiai térnyerése, az egyetem megszállása, az egyetem idológiai átnevelőtáborrá való alakítása. Ezt akarják, nincs miről tárgyalni velük.

Akkor is megcsinálják, ha tiltakoznak, akkor is, ha nem. Akkor is megcsinálják, ha tárgyalnak velük, akkor is, ha nem. A tiltakozásnak és a távozásoknak egyetlen értelme van az egyének integritásának megőrzésén kívül: a külvilágnak adott jelzés, hogy itt zsarnokság van, fasizmus van, diktatúra van, amit a báránybőrbe bújt farkas a demokratikus törvényesség hazug díszlette mögé rejt. A szűz kiáltása ez, amikor megerőszakolják. Így is megerőszakolják, úgy is, visszaélnek a hatalmukkal és erővel kétvállra fektetik az áldozatot. De legalább a kiáltás jelzi, hogy erőszak történt. Diktatúra van. Az egyetemet elrabolták, szabadságát, autonómiáját felszámolták, a szüzet megbecstelenítették.

Ha azonban tárgyalnak az erőszaktevővel, azzal azt a látszatot keltik, hogy minden a szűz beleegyezésével történt. A szűz törvényesnek ismeri el az erőszakot. A legtöbb, amit a megerőszakolt SZFE és minden eltiport szabad intézmény tehet, hogy legalább kiált, ordít, jelzi az erőszakot, és nem engedi, hogy a legaljasabb diktatórikus elnyomás csendben, demokratikusnak és jogállaminak látszó keretek között menjen végbe. Ez a minimum. Aztán, ha egyszer felbátorodik ez a nép, és megérti, hogy egyenként erőszakolnak meg a fehérvári huszárok mindenkit, és ezt nem kéne megvárni, hanem őssze kellene fogni, akkor el kell foglalni azt, amit el akarnak venni. Nem átadni, nem engedni, fellázadni, és ezeket a bűnözőket elkergetni. A nép lenne az erősebb, ha végre ráébredne saját erejére, és arra, hogy ha nem védi meg magát tőlük, akkor mindenét elveszíti.

Kezdetnek az összes egyetemnek csatlakoznia kellene. Mindenhol elfoglalni az egyetemet, és megbénítani az oktatást. Aztán csatlakozhatnának a további szakmák képviselői. Így kellene, ha egyszer megérik végre a helyzet, ami csak az emberek tudatán múlik. A helyzet az emberek szívében, lelkében, fejében érik meg, és ha megfelelően cselekesznek, a diktatúra leleplezi önmagát, és napok alatt juthat el odáig, ahova néma kollaborációval évtizedek alatt. Csak akkor az áldozat és a veszteség sokkal nagyobb lesz.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.