Orbán “gazda férfiról” szóló genderelmélete áll az ország eltulajdonítása mögött

Közzétéve July 11, 2020, 11:40 am
13 mins

Az Orbán-korszak sajnálatos velejárója, hogy a kortársak idegeit nem csupán a naponta támadó jogfosztás, leuralás, elnyomás, bekebelezés, hazugság és tisztességtelenség tépázza, hanem együtt kell élniük Orbán bölcsességnek szánt kocsmai színvonalú sületlenségeivel, a kislányokat meghágó fehérvári huszároktól “a magyar férfiember archetípusa a gazda” kezdetű elmés megállapításokig bezárólag. A nyomaiban is alig létező magyar sajtó semmi időt és energiát nem fordít arra, hogy ezeket a populista hazugságokat és hamis életfilozófiákat ízekre szedje, pedig ezekből lenne megismerhető az ember, aki királyokat megszégyenítő, korlátlan hatalommal uralkodik Magyarországon.

Ezekből rendre egy sajátos genderelmélet rajzolódik ki a férfiról, a teremtés koronájáról, aki után legfeljebb öt méterrel lépked az asszony, a szatyrokat cipelve. Az ideális orbáni férfi macsó, bunkó, lehengerlő, aki iszik, zabál, böfög, pocakot ereszt, és uralkodik. Aki mindig győz, és aki mindenkit legyőz. Most ezt a képet egészítette ki a gazdával, mint a magyar “férfiember” (értsd: az ember férfi) archetípusával, aki természetesen vidéki, egészséges, erős ember, nem nyápic városi értelmiségi, különösen nem fővárosi, mert a főváros zsidó város, bűnös város, a vidék pedig egészésges, keresztény és magyar. Az antiszemitizmus elkerülhetetlen, mert a zsidó kultúra és gondolkodás egy pillanat felismeri az ilyen szélhámosok valódi szándékát és pusztításuk várható következményeit.

A vidéki ember pedig a jó gazda vonásait hordozza, “úgy gondolkodik, hogy van egy terület, annak van határa, világos kiterjedése, és az ottani életminőségért, rendért, a területből való megélhetésért, a dolgok menetéért ő a felelős”. Ő a “gazda”, ő a tulajdonos. Nem is kell a fővárosi, rosszul látó, szemüveges értelmiségi asszociációs képességeit igénybe venni, hogy a hallgatóság megállapítsa, Orbán magáról és a saját eszményeiről beszél. Ő maga kimondja: ebből érthető meg, hogy “a magyar politikának a magyar vidék miért adott olyan sok jó vezetőt, hiszen ehhez is ugyanaz a gondolkodásmód szükséges.” Ilyen jó vezető például ő maga.

Az SZDSZ-es budapesti értelmiséggel szembeni kisebbségi érzésből erény lett: az igazi férfiember, az igazi jó vezető vidékről származik. Ehhez ugyan el kellett sajátítani előbb egy antiszemita attitűdöt és annak leplezési képességét, amely a népi-urbánus vitára is emlékeztetve egyértelműsíti, hogy ki a magyar, kit illet a magyar föld és a magyar nép vezetése. Magyar az, aki keresztény, keresztény az, aki nem zsidó, és ehhez most már hozzátehetjük azt is, hogy a keresztény magyar vidéken él, a nem keresztény zsidó pedig Budapesten. Arról ne essék szó, hogy ez azért van így, mert a keresztény magyarok elküldték az auschwitzi haláltáborba a magyar vidéki zsidóságot, ezért zsidók csak Pesten maradtak.

Abból is látszik, hogy hol vannak a magyarok, hogy a vidék a keresztény magyar Orbán uralma alatt áll, míg a fővárosban a Soros György által pénzelt nem keresztény, nem magyarok nyertek választást, és bitorolják a hatalmat. Idegenek, lélekben mindenképp, s ez már a pocakon is látszik. Karácsony Gergelyen látszik, hogy kikhez húz, mentalitása sem éppen macsó. Kovászos uborkát biztos nem érlel az ablakában és disznóvágást sem rendez a városházán. Látszik, hogy kiknek az embere. Atudjukkiké. Ennélfogva nem is lehet jó gazda, nem is jó férfiember. Nem is az övé az, amit irányít.

Ezzel szemben Orbán olyan, mint az általa leírt “gazda”. A “gazda” legfontosabb tulajdonsága pedig az, hogy tulajdonosa annak, amivel gazdálkodik. Orbán magát a gazdához hasonlítja, ennek megfelelően Magyarországot a tulajdonának tekinti. Mivel az ő pozíciója jogi értelemben nem a “gazdáé” és nem a tulajdonosé, hanem egy köztisztviselőé (aki papíron négy évig arra kap felhatalmazást, hogy a végrehajtó hatalmat irányítsa, de az ország nem az övé), ezért 2010 óta lépésről lépésre kebelezi be, veszi tulajdonba az országot, és úgy bánik vele, mint a saját tulajdonával. Erre nem kapott törvényes felhatalmazást, nem király, akié az ország, ezért kénytelen ellopni, strómanok nevére íratni, eltulajdonítani.

Azt mondta a “gazdáról”, hogy van egy terület, amelynek van határa, ezen a területen ő a felelős. Azt nem mondta ki, hogy ez a terület egyben az övé, mert ha nem, akkor csak béres a területen, és nem gazda. Ha Orbán nem tulajdonaként kezeli Magyarországot, akkor nem “gazdaként” van jelen. Ám ha “gazdának” tekinti magát, ahol minden és mindenki az övé, akkor Magyarország az ő tulajdona. A szövege alapján így tekinti magát gazdának, és ezért lopja el az egész országot. Ezért hajt mindent a saját uralma alá, és nem lehet semmi, ami független lenne tőle. Ezért nincs szabad sajtó, nincs szabad ellenzék, nincs civil társadalom, független tudomány, kultúra, oktatási szabadság, mert mindennek ő a tulajdonosa, ezért mindent az ő hatalma alá kell rendelni. Mert ilyen a macsó férfiember. Megszerzi, amit akar.

Habitus és megközelítés kérdése, minek tekintjük ezt: elmebetegségnek vagy törvénytelen állapotnak, de semmiképpen nem normális helyzetnek. Senki nem mondta Orbán Viktornak, hogy ez az ország az ő tulajdona, és gazdaként bánhat vele. Senki nem hatalmazta fel arra, hogy mindent kisajátítson, azokat a bizonyos határokat az ország határáig tolja, és minden az övé legyen. Ez még alkotmányos királyságokban sincs így. Ez a kisajátítás, eltulajdonítás, uralom sem nem törvényes, sem nem normális, sem nem keresztény, sem nem a nemzet érdeke. Ez egy beteg ember beteg törekvése, amely egy országot tragédiába és katasztrófába visz. Nem adhatja át egy ország a gondolkodás, az önigazgatás és az önrendelkezés lehetőségét egyetlen embernek, aki mindenki fölött áll, és mindenkit a tulajdonának tekint, aki azt hiszi, hogy neki kell gondoskodnia mindenkiről és megmondania mindenről, hogy mi a helyes.

Szabadság nélkül nincs élet, nincs prosperitás, nincs verseny, nincs kreativitás, semmi nincs. Ez az ember a beteg elméletével megfojtja ezt az országot és a benne lakó embereket, akik nem véletlenül érzik úgy, hogy megfulladnak. Még a Színművészeti Egyetem művésztanárai sem taníthatnak azt, amit akarnak, mert a jó “gazda” megmondja, mi a helyes, mi a jó és mi a szép. Mindezt egy álkeresztény, hamis, hazug kulturális és nemzeti identitás nevében, amely egyszer már Magyarország legnagyobb tragédiáját okozta Orbán példaképe, a “keresztény Magyarország” ideológiája, a horthyzmus nevében. Ennek ideológiai testvére és mindenkori szövetségese a fasizmus és a nácizmus.

Vissza kellene vennie a népnek az országot egy elmebeteg, törvénytelen, illegális és illegitim uralkodó kezéből, akinek az a tévképzete, hogy ő a tulajdonosa az országnak. Azok a magyarok, akik régi rossz hagyományok alapján gondolják, hogy nekik ilyen “gazdára” van szükségük, aki mindent megmond, mindent megold, mindenről gondoskodik, mindenki helyett gondolkodik, aki azonos a nemzeti identitással, a feudális középkorba és annak szellemi színvonalára viszik le az országot. Akik nem veszik észre, hogy mindezt csak elfedi egy korszerű, a kor nyelvét használó frazeológia, azok nem látják a lényegét: a macsó gazdát, Döbrögit, a potrohos önkényurat, a fasiszta diktátort, aki tulajdonosa mindennek. Még nekik is.

Hol van már egy Lúdas Matyi, akinek fontos az igazság és a szabadság? Lúdas Matyit senki ne keresse Döbrögi nagyságos úr udvarában, Orbán parlamentjében, hivatásos álellenzékében, az általa kontrollált és eltartott sajtóban, a NER bármilyen részében. Valószínűleg csak tíz lúdja van valahol és egy fa tetején ücsörög. Onnan nézi ezt a hazug színjátékot.

 





Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.