Újabb brutális támadás a sajtószabadság ellen

Közzétéve October 12, 2019, 9:53 am
9 mins

Orbán átlátszó módon képes megtéveszteni értelmesnek látszó embereket, hogy nem géppisztolyos rendőrök törnek be a független lapok szerkesztőségébe, hanem adminisztratív eszközökkel végzi ki őket. Ezért némelyek elhiszik, hogy ez demokrácia és nem diktatúra. Ahol nem szabad a sajtó, az nem demokrácia. Márpedig a sajtószabadságot nemcsak az jelenti, hogy mi jelenhet meg egy újságban állami cenzúra nélkül, hanem az, hogy mindenféle piaci befolyásolás, kényszer, kiéheztetés, tulajdonosi viszonyok megváltoztatása, nyomásgyakorlás nélkül alapíthat, írhat, szerkeszthet és terjeszthet bárki olyan lapot, amilyet akar.

A lapkiadás ez utóbbi szegmense ellen indul támadás az önkormányzati választás után. A Népszava információi szerint Orbán bűnszervezete ráteszi a kezét a lapterjesztésre is. A Posta és a Lapker átadja a teljes piacot az Orbán által közpénzen magán- és pártcélra felvásárolt médiaholding, a KESMA felügyelete alá. A tervek szerint a KESMA-hoz tartozó Mediaworks, alias “Mészáros Lőrinc” létrehoz egy lapterjesztő céget, amely uralma alá veszi a lapok terjesztését. Ezzel a még viszonylag szabadnak és függetlennek tekinthető, Orbán által eddig megtűrt lapok a terjesztésen keresztül egy perc alatt megfojthatók, illetve zsarolhatók. Nincs szükség géppisztolyokra, elég a hirdetési piacot és a lapterjesztést elfoglalni, máris vége a maradék “sajtószabadságnak” is. Ez már most sem szabadság.

Egyetlen újság sincs, amely saját terjesztői hálózattal rendelkezne, és amelynek lenne erre pénzre, vagy megérné saját magának terjeszteni a lapokat. Vélhetően ez nemcsak az utcai árusítást, hanem az előfizetéseket is érinti. Ha a lapterjesztés drágul, az előfizetői árakat olyan mértékben kell emelni, amit az olvasók már nem fizetnek meg, vagy nem tudnak megfizetni. Ezek a lapok a terjesztésen keresztül simán megfojthatók. Orbán Viktor pedig széttárja a karját, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, magáncégek alakítják a piaci árakat, amibe nem szólhat bele. Ha megszűnnek az ellenzéki lapok, csupán a piacnak köszönhetik, nem bírták a versenyt. Magyarország annyira demokratikus ország, hogy a szabad sajtópiacba nem avatkozik be. Az EU-ban pedig golyózik a szemük: ezt hogyan fogják meg. Pedig egyszerű az egész.

Lapinformációk szerint a lapterjesztés megszerzése révén nyomást is lehet gyakorolni egyes kiadókra, hogy ha nem akarják elvéreztetni valamelyik nyomtatott újságjukat, akkor szüntessék meg vagy önként adják el “Mészáros Lőrincnek” az Orbánnak nem tetsző online ellenzéki lapjukat, amiből csinálnak majd egy Origóhoz hasonló szennylapot. Egyes vélekedések szerint konkrétan ez várható a HVG-t és a 24.hu online lapot kiadó Central Médiacsoport esetében, amely eldöntheti: veszít mindent, vagy a HVG-t még egy darabig megtarthatja, ha átadja a 24.hu-t. Másokat egyszerűen kivégeznek a lapterjesztés áraival. A lapterjesztés KESMA-ba kerülésével a médiában lassan 100 százalékos lesz a “centrális erőtér”. Minden együtt, egy helyen, egy kézben. Orbán azt tartja meg, amire szüksége van a “sajtószabadság” hamis látszatának fenntartásához. Ezek élére is a holdudvarába tartozó tulajdonosokat és irányítókat jelöl ki, mint a 168 Óra vagy a Népszava esetében.

A helyzet lépésről lépésre halad a totális diktatúra sajtóviszonyai felé, miközben a látszat az, mintha ez magától alakult volna ki, demokratikus úton, piaci viszonyok között jött volna létre. Az Amerikai Népszava már 2010-ben felajánlotta, hogy mivel a területen kívülisége és tényleges szabadsága miatt egyedül lesz alkalmas arra, hogy magyar nyelven valódi ellenzéki lap legyen, használja ki ezt a magyar sajtó. De a sajtópiacon mindenki vállalta inkább az Orbán által meghúzott keretek közötti lavírozást, a kényszerek és a prések alatti működést. Mindezt annak reményében, hogy alkalmazkodva, újabb és újabb apró kompromisszumokkal túl lehet élni. Nem lehet túlélni. Előbb-utóbb minden újság, minden elektronikus médium fideszes lesz. Egyik kicsit jobban, a másik kevésbé. Majd a KESMA-n belül megteremtik a “sokszínűséget”, ami a szélsőjobbtól a nem fröcsögő, konzervatív jobboldali lapokig, és az illiberalizmus ízléséhez illeszkedő álellenzéki újságokig terjed.

Arra sem lehet számítani, hogy bárki befektetője vagy támogatója legyen az Amerikai Népszavának vagy más, valóban független, területen kívüliséget élvező, a magyar médiatörvények alá nem tartozó lapoknak, mert mindenki tisztában van azzal, hogy ezzel magára vonná Orbán “kivégzőosztagát”, a magyar állam intézményeit: úgymint rendőrség, ügyészség, adóhivatal, stb.. Orbán ajánlata az, ha meghúzod magad, békén hagyunk. Azzal pedig mindenki tisztában van, hogy nincs esélye Orbán gépezetével szemben, és senki nem akarja börtönben és kifosztva tengetni az életét. Mondhatnánk, a “semmiért”, mert eközben Magyarország nagyon jól megvan ezekkel a viszonyokkal. Tele a boltok, szép az áru, van kaja, valahogy mindenki megél, megy a turizmus, minden hétvége buli vagy wellness.

Akik külföldi alapítványok támogatásával működnek, az utolsó lépések egyikeként várhatják az erre vonatkozó törvényt, amely ezt megtiltja, s törvényesen megszünteti ezt a lehetőséget. Mindez látható 2010 óta, és évről évre csendesen végignézzük, mint a moziban, ahogy lépésről lépésre megtörténik. A kör bezárul. Ezért kiabáltunk 2010 után, amíg lehetett volna tenni bármit, de nem érdekelt senkit. A róka megeszi az összes tyúkot a baromfiudvarban. Nem hagy meg egyet sem. Csak rókák élik túl a baromfiudvar elfoglalását.







2 hozzászólás : Újabb brutális támadás a sajtószabadság ellen

  1. Amanda

    October 12th, 2019

    Bocs, hogy duplázom. Nem lesz belőle rendszer.

    ***

    Nem tudom, az Amerikai Népszava miért támogatja Karácsony Gergelyt.

    Viszont attól tartok, hogy akik idejárunk, nem tartjuk el ezt az oldalt, beleértve a költségeket és a velejáró munkát.

    Abban őstehetségek tudunk lenni, hogy összeírjuk, mi nem tökéletes. Velem az élen, szó se róla. Többen panaszkodtunk, hogy belógtak a hirdetések, hogy az AN miért írta ezt és miért írta azt. Rendben, lehet, hogy némelyik visszajelzés érthető és segítő szándékú volt. Vajon bármelyik elvárásunk is jogos lehet?

    Elképzelhető, hogy rajtam kívül mindenki a körülményeinek megfelelően és az oldal céljaival való egyetértésének mértékében támogatta az oldalt. Ebben az esetben kizárólag magamra vonatkoznak a fentiek és az alábbiak.

    Másrészt semmi közöm hozzá, hogy hányan támogatták, és nem is szeretnék róla tudni semmit. Viszont ha 100%-ban indokolt okokból támogattuk csak abban a mértékben, amennyire érzésem szerint tettük, és az hosszú távon nem elég, akkor az indoklásunk a végeredmény szempontjából lényegtelen.

    Az egyetlen egy helyről beszélek, ahová Magyarország témában értelme volt írni, és főleg, amit volt értelme olvasni.

    Én nem azt mondom, hogy Kovács Gergely támogatása mögött anyagi okok vannak. Arról sincs fogalmam, hogyan áll az oldal. 

    Amit biztosan tudok – ilyen kijelentést, hogy biztos vagyok valamiben, szőkőévente is legfeljebb egyszer teszek -, hogy azon a listán, amelyen csökkenő sorba rendezzük a magyar állampolgárokat aszerint, hogy ki mennyire felelős abban, hogy 2014-ben és 2018-ban nem volt bojkott, Bartus László körülbelül a tizenötmilliomodik helyen végez. Hogy pontos legyek, ő a legutolsó, és fényévekkel az utolsó előtti személy mögött. Az is mindent elmond, hogy ötletem sincs, hogy az az utolsó előtti személy ki lehetne lenne.

    Hogy biztosan mindenki értse, amit az imént írtam. Azt mondom, hogy az alapján, ami a világból látható, Bartus László egyedül többet harcolt, többet tett, és többet áldozott Orbán diktatúrája ellen, mint az utána következő egy tucat ember együttvéve.

    Egyszer azt írta, hogy soha nem merné magát Soros Györgyhöz hasonlítani. Hát ne is tegye, mert az én szememben az ő munkája Magyarország érdekében előbbre van.

    És mire számíthat cserébe?

    Nyilvánvaló, hogy ő nem azért tette és teszi, hogy mit kap cserébe. Ezt egyáltalán megemlíteni is csak kifogás arra nézve, hogy mit kapott. Hogy ő nem azért tette és teszi, az nem mentség senki másra nézve a választ illetően.

    Nem tudom, ki hogy van vele, én, ha hibát vétek a munkámban, nekem azért senki nem szól be. Az esetek többségében senki nem szól róla egyáltalán, és ha én észreveszem, többnyire annyi történik, hogy kijavítom, és kész. 

    Bartus László számára mindegy, hogy mit tesz és mennyit hibázik és mekkorát, vagy mekkorát nem, mert folyamatosan akkor oltást kap, ami tíz embernek is sok.

    Vagy azt kell hallgatnia, hogy milyen radikális/őrült/képtelen/#$@!ß ötlet a bojkott. Vagy azt hallgatja, hogy miért nem bojkottálásra buzdít tovább, kilenc év után, ahol a bojkott kudarcában a lehető legkevésbé felelős személy ő.

    Közben bármelyik nap egy tucat más miatt kapja valakitől. Leginkább persze azoktól, akik a legjobban szégyellhetik magukat vele szemben. A magyar újságírók és az úgynevezett értelmiség.

    Szó se róla, jól bírja, akár irigyelhetnénk is. Leszámítva, hogy én már belekattantam volna ennek a felébe is. Ha én ennek a mikroszkópikus hányadát kapom, az már extrém eset, mert nem harcolok úgy az ügyért, ami az övéhez hozzámérhető lenne.

    Ahogy ezt írom, közben esett le, hogy már évek óta egy szót nem panaszkodott sem ezzel kapcsolatban. Az oldal támogatását se kérte időtlen idők óta. Talán azért, mert mindenki megtette, aki megtudta? Vagy azért, mert alig tette valaki, és már nem volt értelme róla írni? Ott van a menüben eldugva hozzá egy darab link, és annyi.

    Ismétlem és aláhúzom: elsősorban magamról beszélek. Ha bárki mást érint, a célom egész más vele, mint a bűntudatkeltés, az ugyanis negatív és destruktív érzelem, és felnőtt korban csak rombol. 

    Én ennek pont az ellenkezőjét szeretném: a gigantikus elvárásaink és az esetleges “ez is de jó volt!” kommentek mellé tegyünk valami mást is az asztalra. 

    És ha majd nem merül fel az olvasóban – a magyar nyelvű sajtó bármelyik szerzőjéhez képest kategóriákkal színvonalasabb írások ellenére, vagy azokkal együtt -, hogy egyetlen egy ember harcol itt a diktatúra ellen (azon kívül, hogy időnként publikál a megbízhatóan zseniális Markó Beáta is), akkor reálisabb lesz pampognunk amiatt, hogy azok után, hogy lényegében egyetlen ember kilenc éven keresztül szélmalomharcot vív egy diktatúrával szemben, és ebben a mellette állók egy része (tisztelet a kivételnek) is inkább hátrafelé rángatja – még ha jószándékkal is teszi ezt -, akkor vajon a szerző most miért írta ezt és azt.

    Nyilvánvaló, hogy hiteltelen volna előadnom, hogy én értem, hogy mitől lett jó Karácsony Gergely. Ezért csak azt kérem, hogy nézzük már úgy egyben az elmúlt kilenc-tíz évet, és utána gondoljuk át, hogy mitől lett elképzelhető az az eset, hogy bárkinek Bartus Lászlón van joga akár tréfa szintjén számon kérni a választási bojkott hiányát.

    Az már hab a tortán, hogy csak az utóbbi időszakban értettem meg, hogy Bartus Lászlónak abban az egy dologban is igaza volt Orbánnal kapcsolatban, amit én, mondjuk úgy, meggyőző hipotézisnak tartottam akkoriban. Ő már 2012 környékén rájött, hogy Orbánnak külföldi főnöke van, és ezeréves háborút vív. Nekem ez évekkel később állt össze.

    Ezt azért hozom fel, hogy világos legyen, ő az égadta világon mindent lerakott az asztalra, amit egy másik országban élő ember egy diktatúrával szemben lerakhat, már évekkel ezelőtt, és aztán ehhez még hozzátette azt, amit már végképp nem lehetett senkitől elvárni. És utána, hogy egyedül maradt vele, azóta is folytatta.

    Itt volt minden az oldalon. Diagnózis, ötlet, példamutatás, média (egy időben voltak videók), megoldási javaslatok. Kulcsra készen megkapta Magyarország. És nem élt vele. Én valahol ott kiszálltam volna a helyében, ha előbb nem. Ő maradt és harcolt tovább.

    Hányan mondták neki itt, hogy külföldről könnyű dumálni?

    Tényleg? És hányan mentek külföldre, és tették fel az életükből kilenc évet, és a volt lakásuk árát, és a lelki békéjüket arra, ami ennyire könnyű?

    És amikor épp nem a magyar értelmiség és a magyar újságírók rúgdosták, akkor mi kérjük számon tőle, hogy miért nem fordítja le “valaki” (vajon ki) a cikkeit angolra, és miért nem értesítette az amerikai szolgálatokat. (Melyiket? Az orbánügyi minisztériumot? Miért nem értesíti őket az, aki tudja, hogy ez hol van?)

    Azok közül, akik idejárnak, vannak rengetegen olyanok is, sőt, az utóbbi időben többen vannak, akitől visszajelzésként kizárólag pozitívat kapott. Ez jó.

    A kérdés az, hogy tudunk-e és akarunk-e ennél többet.

    Mielőtt gépelni kezdtem, én pótoltam valamit a saját lemaradásomból. Ezt a jövőben nem szándékozom minden alkalommal bejelenteni. Most is kizárólag azért teszem, hátha más is észbe kap tőle.

    Ha rajtam kívül mindenki, aki idejár, reális mértékben támogatta az AN-át, akkor elnézést kérek, hogy egyáltalán felmerült bennem bármi más verzió.

    Bartus Lászlónak köszönöm az eddigi hősies és emberfeletti küzdelmet. Én őt a nemzet nagyjai között tartom számon. A nemzet többi nagyjai közül mindenkinek többen segítettek, mint neki, és ő mégis talpon maradt.

    Szeretném, ha tudná, hogy bármivel is fogok vitatkozni abból, amit a jövőben leír, ezt az eddigiek alapján örökre így fogom gondolni.

    Reply
  2. NÁDASSY JÓZSEF

    November 7th, 2019

    Abrankó Erzsébet — Mária Spitzmüller és további 14 ember társaságában itt: Miskolc.
    6 perce ·

    Abrankó Erzsébet – József Nádassy és további 2 ember társaságában, itt: Miskolc.
    15 órája
    MEGVÁSÁROLTAK ÉS MEGFÉLEMLÍTETTEK MAGYARORSZÁGA A MAI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SZÉGYEN-GYALÁZAT ÉS NAGY BŰN! A MAGYAR SAJTÓ VEZÉNYLI…! MAGYAR?
    2019.11.07. -Nádassyné Abrankó Erzsébet

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)